Komolyzenei ajánló

[chord_]

A kisebbik hangszer a salterio.

Ahol a pengetős változat egy másik hosszúsági körön működött:


youtu.be/-cKUN3naNEQ

MA Records, hifiileg módfelett igényes.

[Sosztakovics]

És Giovanni Benedetto Platti? Ő barokk? Vagy klasszicista?


youtu.be/oCjTAwaZHtE


youtu.be/bORrYcZ9BEc

[Sosztakovics]

Contit oda sorolják, ahová akarják. Ez a mű attól még klasszicista.

[PgSpa]

A kisebbik hangszer a salterio. A nagyobbik a csembaló. A zenei korstílus: klasszicista.

Ez inkább a gáláns stílus, korai klasszicizmusról beszélni. Conti szinte ismeretlen, alig találni róla adatot, de az előbbihez sorolják.

[Sosztakovics]

A kisebbik hangszer a salterio. A nagyobbik a csembaló. A zenei korstílus: klasszicista.


youtu.be/nDJ20ViEiCQ

[Sosztakovics]

Landowska ragaszkodott a csembalóhoz, és emiatt nagyon furcsán néztek rá a kortársai. Viszont azt is tudni kell, hogy Landowska zongorázni akart a csembalón. Vagyis arra törekedett, hogy legyen látványos dinamikai átfogása a játékának. Innen már érthető, hogy miért építették ezeket az antikrisztus hangszereket. Mázli, hogy sok csembaló fennmaradt az eredeti formájában és nem kellett újra kitalálni a hangszert. A pantaleon nem volt ilyen szerencsés. Ez a salterio bécsi, továbbfejlesztett változata, egyben a kalapácszongora ihletője és előfutára.

[juliush]

Hallgatom a Goldberg Variációkat a "csembaló nagyasszonyaként" is aposztrofált cseh Zuzana Ruzickova remek előadásában és feltűnik a hangszer orgánuma.

A kísérőfüzet szerint egy Neupert hangszeren játszik. Rövid böngészést követően a csembaló történetéről sok érdekesség jutott a tudomásomra. Először is az, hogy a fenti lemezen (vagy épp Wanda Landowska úttörő jelentőségű felvételein) olyan hangszereken játszanak, amely a csembaló-készítés bő egy évszázadnyi teljes eltűnését követően a modern koncertzongora nagy termeket betöltő hangzásának alternatívájaként hoztak létre. Íme egy Neupert Bach csembaló:

A múlt század 60-as éveire datálódik a histórikus csembaló-építés reneszánszának kezdete, amely a más hangszereknél megfigyelhető, több generáción átívelő töretlen építési hagyomány hiányában a régi hangszerek másolásával indult.
Az olyan nagy tanítómesterek, mint Ruzickova, Leonhardt, vagy épp Dreyfuss szárnyai alatt nevelkedett mai histórikus nemzedék (mint például Esfahani) a történeti hűségre törekedve már ezeken játszanak többnyire.
De hogy ez mennyire nem fekete-fehér sztori, egy neves amerikai "histórikus" hangszerkészítő testvérpár állította egy interjúban, hogy Leonhardt számukra talán legjobb lemezén acélhúrokkal és bőrpengetőkkel volt felszerelve a korabeli Ruckert csembaló, de nem számít, mert varázslatos a hangzás. Tényleg az, véletlenül megvan:

cover2.jpg (74.16 KiB) Megtekintve 2143 alkalommal

[chord_]

Ez a darab nagyon feladja a leckét.

Feladja, nekünk a hallgatóknak is.
Szerintem ez annyira komplikált zene a rárakódó x-y-z-stb. faktorok miatt, hogy az előadói részről belecsúszik a 'Véleményem Frescobaldiról', (véleményem a zenéről, az életről, stb..) c. nagyjelenetbe, és hallgatói oldalon szintúgy.
Olyan minőségi differenciák adódnak a különböző előadások során, hogy amikor próbáljuk hozzárendelni valamiféle skálához, hogy jó / nemjó, feltétlenül furcsa helyzetekbe kerülhetünk.
Mit lehet tenni?, hát, részemről, figyelni, hogy melyik teszik igazán, aztán azt nyomni...:)

A két említett verzió közül nekem egyik sem rezonáns.
Amelyikeket én ajánlom, az egyik, az régi, nagy név, tanított sokmindenkit, (és mindenki más lett természetesen):


youtu.be/gPJMnOM4Rio

A másik az inkább / főleg személyes kedvenc, az nekem gyakorlatilag beakadt, mint a Savall-foliák:


youtu.be/kFELRHC-Kk0

[Sosztakovics]

Ez a darab nagyon feladja a leckét.


youtu.be/vBHXMwkSoYs


youtu.be/-3iSaoz8GDY

[chord_]

Itt egy ártatlan 'dzsig'.
De van valami zseniálisan nyugtalanító ebben a játékmódban.
Nagyon szeretem, ahogyan ezt Pandolfo kigondolta.


youtu.be/W8_7Qev-qvM

[juliush]

Ja és ebbe...nagyon jó (gyakorlatilag újszerű, 465Ft a Kodály Antikváriumban ):

[juliush]

Reméljük nem kamuzene, ha már a karmester az!

Ha nem tetszik, Akko' Kamu...

[juliush]

Úgy tűnik, messziről, nem régizenén, hogy LP-n olykor igazi Eldorádó van.
De ez csak megérzés.

Sajnos nem csak megérzés! A régizene felfutása épp egybeesett az LP visszaszorulásával a 80-as évek második, illetve a 90-es évek első felében, így az ismertőitekben oly gyakran és megérdemelten magasztalt újabb nemzedék felvételei néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag elérhetetlenek LP-n. Persze kérdés, hogy az amúgy is digitalizálódó felvételtechnika miatt mennyire érdemes egyáltalán LP-ben gondolkodni ezeket illetően!
Ha mondjuk a Harmonia Mundi katalógusában kurkásznék, akkor méregdrágán még beszerezhető kéz alól néhány korai példa, lásd a Paniagua felvételek, vagy még visszább haladva időben Alfred Deller. Akiket ugye már meghaladott a kor, de hogy produkciójuk ettől kevésbé értékes, vagy sem, annak eldöntését rátok bízom.
Azért néha belefutok egy-két izgalmasabb darabba, például:

[chord_]

Csak azt sajnálom, hogy az LP, amit sikerült szereznem, itt-ott már picit leharcolt.

Úgy tűnik, messziről, nem régizenén, hogy LP-n olykor igazi Eldorádó van.
De ez csak megérzés.

[alto]

Bárortalanul szúrom ide a régizenei dömpingbe egy teljesen más korszakban alkotott kedvenc zeneszerzőm darabjainak tényleg szuper előadásait. Csak azt sajnálom, hogy az LP, amit sikerült szereznem, itt-ott már picit leharcolt.

Reméljük nem kamuzene, ha már a karmester az!

[juliush]

Bárortalanul szúrom ide a régizenei dömpingbe egy teljesen más korszakban alkotott kedvenc zeneszerzőm darabjainak tényleg szuper előadásait. Csak azt sajnálom, hogy az LP, amit sikerült szereznem, itt-ott már picit leharcolt.

[PgSpa]

Biztosan ismeri már mindenki, hosszú autóutakon szoktam hallgatni, az én laikus füleimnek nagyon kellemes zene:

[PgSpa]

Tessék mondani, az a hosszú nyakú, ami az ülő bácsi kezében van, az theorba? Ott a furcsa pianínó előtt....

[Sosztakovics]

Robert de Visée - Prélude & Silvains


youtu.be/NnrHKu2JZQ4

Annyira jó a zene és az előadás, hogy még ajánlót sem kell hozzá írni.
Aki esetleg nem ismerte volna fel a hangszert, neki mondom: ez a theorba.


Stephen Rath

Nem kicsi, ellenben nagy. A tokja picivel hosszabb, mint a nagybőgőé. Taxirendeléskor mindenképpen kombit kell kérni hozzá, mert ölben egyszerűen nem fér el. Mit mondjak még róla fontosat? Olyan, akár egy gazdagon felhúrozott, hatalmas lavór. Ritka hangszer. A Muzix nem árulja.

Egyszer, a Nádor Teremben, majdnem sikerült fülvégre kapnom. Kár, hogy az első sorban ülő hazai régizenész úgy elbújt az öttagú zenekarban, hogy három méterre tőle már semmit sem hallottam belőle. Ha gyakorolt volna előtte egy kicsit és nem a helyszínen blattolja a szólamát, akkor talán én is rácsodálkozhattam volna ennek az "unikornisnak" a fantasztikus képességeire. Így maradt itthon a hifi.




A hivatkozott nóta egy nagyon különleges szerkesztési megoldással is bír. Dúr hangnemben indul és mollban végződik. Ez ritka jelenség a zenetörténetben. Mozart d-moll zongoraversenyének 3. tétele viszont mollban kezd és dúrban végződik. Ebből is látszik, hogy nem de Visée szerezte.

[chord_]

40+ év távlatából, még mindig a High Society, nincs mit tenni...


youtu.be/EWGHMMTCMGc

[Sosztakovics]

Így néz ki a theorba,


youtu.be/y0nthJc1_1Q

és így a barokk gitár. A billentyűs hangszer neve: csembaló.


youtu.be/Cf-9KK3H0Gc

[Sosztakovics]

A német barokk elég későn vágott bele az opera műfajába. 1742-ben nyílt meg Berlinben az első operaház, és ez nagyrészt C.H. Graunnak köszönhető, aki a király megbízására a nyakába vette Európát és évekig tanulmányozta a nyugati operáházak működését. Az előadások kezdetben kudarcosak voltak, mert a nulláról kellett felépíteni az operajátszás kultúráját, de hamarosan befutottak a jól képzett énesek és szerzők is. Közöttük találjuk J.A Hasset.


youtu.be/p9liaSzZVIE

Barokkból sokféle van. Francia, spanyol, portugál, olasz, angol, újvilági és német. Nem tartom magamat akkora zenésznek, hogy bármelyiket is unalomra hivatkozva csak úgy félrepöcköljem. Olyan van, hogy valami annyira nem jó szerzemény, hogy egyszerűen nem játsszák. De hogy egy világszínvonalúan előadott Graun lassú tételbe egy elkötelezett régizene rajongó belealudjon...Olyan nincs!

[chord_]

És ez a Graun? Itt aztán alaposan kilép a komfortzónájából. Ki gondolná, hogy ilyen mélyei is vannak?


youtu.be/umwM8ULW2Oc

Szerintem nagyon érdekes ez a dolog a Nuvoe Musiche cuccal, hogy mekkora átformálás volt. Konkrétan az operára gondolok.
Mert alig pár évtized eltelt, és gyakorlatilag 'átszívta' a tömegeket, a közönséget a nagy operaszínpadokat imádni.
És azóta is, töretlenül.
Mert OK, tényleg jók azok az oboa-concertók, de ma is az van, hogy csak úgy belekattint az ember akár ebbe a Graun áriába, ami azért nem akkora nagy zene, de mégis valahogy meglegyint az 'Opera' feeling, itt, jó énekesekkel simán pazar, utána visszalátogatva a versenymű lassú tételébe, belealszik / beleun az ember, kivéve azt a párat, aki tényleg szereti, vagy mondjuk nem szereti az operát, úgy ahogyan van.

Hogy zene-mélységileg mi történt, vagy mi történik, sőt, egyenesen zene-minőségileg, arról erősen megoszlanak a vélemények ma is.

[Sosztakovics]

Szereti-e ön Graunt?

Már a kérdés is ostoba, mert két Graun nevű zeneszerző is volt! Az egyik Johann Gottlieb Graun (1701/02-1771), ő az idősebbik fivér, a másik pedig Carl Heinrich Graun (1703/04-1759).

J.G. Graun Pisandelnél és Tartininál tanult, és pályfutása során végig udvari zenekarokban tevékenykedett. Legjelentősebb pozícióját II. Frigyes porosz királytól kapta, aki udvari zenekarának koncertmesterévé nevezte ki őt. Termékeny zeneszerző volt, csak szimfóniákból több, mint százat írt. Tanítványai között találjuk W.F.Bachot is.

C.H. Graun is szép karriert futott be. Jó hangja volt, énekesként sikert sikerre halmozott, majd miután ő is bekerült II. Frigyes zenekarába, megbízást kapott az udvari operatársulat megalapítására. Frigyest nem csak zenére tanította Graun, de szerzőtársak is voltak. Graun több operájának szövegkönyvét maga az uralkodó készítette el, aki nem csak az irodalom területén volt tájékozott, de zenét is szerzett, és kiválóan fuvolázott is.

Az uralkodói operaház 1742-ben nyitotta meg kapuit, melyen C. H. Graun erre az alkalomra komponált operája, a Cleopatra et Cesare csendült fel. Egy ária belőle:


youtu.be/qm2TQOHzPfI

Szeretem ezt a lemezt. Mühlemannak bejött az élet. Vonzó fiatal hölgy remek hangi adottságokkal, több lemeze is megjelent már, karrierje töretlen. Javaslom rákeresni a zenekarra is. La Folia Barockorchester. Nagyon tudnak.

De kicsit még rugóznék a Graun testvéreken. Ti. nem is ketten, hanem hárman voltak. A legidősebb, August Friedrich (1698/99-1765), a merseburgi katedrális iskolában volt kántor, és miután 1750-ben J.S.Bach meghalt, ő is megpályázta a Tamás iskola kántori pozícióját. Ez nem jött össze, de legalább adott neki egy esélyt. Mint érdekességet írnám le, hogy Bach a saját korában csak a 7. zeneszerző volt a népszerűségi rangsorban, és Lipcsében is elsősorban olyan embert kerestek a Tamás iskola élére, aki a közismereti tantárgyakban volt erős, és nem pedig a komponálásban. Ezért mondták azt Bach kinevezése kapcsán, hogy ha nincs jobb jelölt, jó lesz Bach is. Vagyis nem arról van szó, hogy a döntéshozók zenei téren tulkok lettek volna, egyszerűen más felkészültségű/végzettségű tanárt kerestek.

Miért érdekes ez a sok Graun testvér? Mert a két "nagy" szerzeményeinek a katalógizálása borzasztóan nehéz. Alig maradt fenn tőlük olyan alkotás, amelyről egyértelműen kimondható a szerző pontos személye. A legtöbb mű másolatban örződött meg, és ezek egyértelmű beazonosítására már Graunék idején sem fordítottak gondot a másolók. Egyrészt, mert akkoriban a köztudatban még egyértelmű volt a szerző kiléte, és akkor ugyebár minek kiírni akkurátusan a kottára a neveket, miután pedig meghaltak a fivérek, már senki nem volt biztos abban, hogy melyik komponálta, így csak annyit véstek rá a kottára, hogy Graun vagy del Sig Graun. Volt olyan másoló, aki azt sem tudta, hogy ezek ketten voltak a királyi udvarban, annyira egyforma stílusban alkottak. Szóval az lett volna az igazi csavar, ha még a harmadik Graun fivér is a porosz udvarban köt ki, ugyanott, ahol az öcssök, és vele is számolni kellene ebben a fejetlenségben.

Mindezt csak azért írtam le ilyen hosszan, mert van itt egy finom lemez.



Direkt a hátoldalával kezdeném, mert ott vannak tételesen felsorolva a műsorszámok. És mit látni? Hogy egyedül a Trio sonata for 2 violins & b. c. in B minor (C:XV:92) szerzősége nem vitatott. Igaz, ennél sem lehet tudni, hogy melyik Graun követte el, de legalább az egyik biztosan. Nesze neked Graun album!

További érdekesség, hogy bár oboaversenyek felirat van a borítón, ezeket csak részben kapjuk meg. A művek felében ti. nincs is oboa. De ez ne szegje kedvünk, mert az előadások minősége a top-top-top kategóriába tartozik.

Batzdorfer Hofkapelle. Ők sem ma kezdték az ipart. Csupa rutinos róka, akik már régen nem kérdeznek a színpadon, csak állítanak. Projektjeik esetén külsősökkel bővítik a létszámot, de alapvetően nyolcan vannak. Itt alakultak, és itt szervezik a fesztiváljaikat:



A felvétel érdekes mód nem itt, hanem egy templomban, Polditzban készült. Anyám borogass! Egy templomban! Na, itt aztán lesznek 6-8 másodperces lecsengési idők - gondoltam magamban. De nem. Ellenkezőleg! Kevés ilyen száraz hangzású felvétellel rendelkezem. Nagy bátorság volt az előadók részéről, hogy ebbe belementek, de jól tették.

Hogy milyen Löffler? Talán életében nem játszott még olyan jól, mint itt. Bombasztikus formában van. Lenyűgöző. Ezt mindig le fogom írni vele kapcsolatban, mert ő tényleg olyan oboista, aki jogosan megérdemli, hogy felvételek örökítsék meg a művészetét.


youtu.be/viaUT1VoMCY

[Sosztakovics]

És ez a Graun? Itt aztán alaposan kilép a komfortzónájából. Ki gondolná, hogy ilyen mélyei is vannak?


youtu.be/umwM8ULW2Oc