Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[MGMART]

Van talán két bélyegem - már azt sem tudom hol vannak. Talán az egyik fiókban. Három volt, de egy elveszett.
Amúgy aki bélyegeket gyűjt az nem 100-as szerintem.
Miért nem megy ki a szabadba ahelyett, hogy nézegeti a gyűjteményét? Nem értem.

Na de ennek ellenére a bélyeggyűjtő fórum lelkes olvasója vagyok és hozzá is szólok sokszor.
Általában megkérdezem, hogy minek adott ki pénzt egy ritka darabért, vagy leírom, hogy manapság mindenki vatikáni bélyegeket gyűjt - hülyeség magyar bélyegeket vásárolni. A magyar bélyegek undorítóak, a vatikáninál bár mindegyiken a pápa van, de milyen szuperek.
Sokszor tudományosan is megmagyarázom a sok "bélyegesnek", hogy a világ sisztifisztikája manapság obszerválódik. Úgysem értik szegények.

Csak ez jutott eszembe...

Üdv!

Amit a bélyeggyűjtésről írtál az nettó marhaság. Minden mondatodból süt, hogy nagyon-nagyon nem vagy otthon ebben a témában. Így meg végképp nem értem minek írsz egy bélyeges fórumra hülyeségeket. Szerintem te vagy ott "Den".

Fentebbi két sorom ne vedd sértésnek, amúgy is off ez a téma a topicban, de a filatélia nem egyenlő azzal amit te annak gondolsz. Sokkal komolyabb és hatalmas háttértudást igénylő hobbi, ami megfelelően művelve igen komoly értékteremtési és akár befektetési lehetőség is egyben.

Béke!

[venomer]

hiszen nekem ez a szakmám, de hogy a házimozis filmes beszámolókban ezek a visszatérő szempontok, az elég durva egy hangmérnök számára is.

Jól érzed magad a szakmádban?
A másik: az addig rendben van, hogy tanító tanárod rongyos volt, de egy kivételes úton indított el, ami nem jut mindenkinek.

[TSanyi]

Ezt szerintem még te sem gondolod komolyan. Elhamarokodottan írtál. Nincsenek emlékezetes filmek komoly mondanivaló nélkül? Persze, hogy vannak!

Nem azt írtam hogy csak a “magvas” filmek a jó filmek!

[-KP-]

Miért nem megy ki a szabadba ahelyett, hogy nézegeti a gyűjteményét? Nem értem.

Ez mekkora hülyeség már. Ennyi erőből miért nem mész ki a szabadba, ahelyett hogy filmeket nézegetnél? Az pedig nem érv, hogy azt akkor is meg tudod tenni, amikor kint sötét van, mert ugyanez igaz a bélyegek nézegetésére is.

[scaurus]

Aszpirin, mivel ezen a fórumon a Te véleményedet tisztelem leginkább, részletesen válaszolok.

A filmnézés pont annyira időpocsékolás, mint a többi nem-kreatív tevékenység: könyvolvasás, zenehallgatás, színházbajárás, stb.
...

Alapvetően egyetértek.
Valószínűleg öregszem, némi életközépi válsággal fűszerezett értékválság is felütötte nálam a fejét, mélázom, hogy nem biztos hogy hasznomra vált, hogy sokat olvastam könyvet, illetve néztem filmet.

Elég régóta irigyellek (jó értelemben) amiatt, hogy látszólag rengeteg időd van filmeket nézni
...

Érdekes dolog a látszat és lehet, sok fórumos kommunikáció félre is megy, mert személyes ismeretség nélkül, metakommunikáció nélkül a bejegyzésekből eredő benyomások félrevezetőek lehetnek.

Ebben az ÉVBEN eddig összesen 3 filmet láttam:
- Halvány kék szemek,
- Enola Holmes 2
- Pszichoszingli).

Sorozatból, amit végig néztem ez rémlik ebből az ÉVBŐL eddig:
- Wednesday
- Sex Life of College Girls 2. évad
- The Witcher: Blood Origin
- Stranger 1. évad

Jó, vacsora közbeni agyzsibbasztásra, esős/fejfájós szombat délutánra ott van A mentalista, meg Murdoch nyomozó.

Nem tudom, hogy ez mennyire sok vagy kevés.
Az, hogy esetleg többnek tűnik a "fogyasztásom", abból eredhet, hogy ennél több sorozatba belekezdtem ugyan, de a többség az 1. rész után kasza (sőt, nem ritka, hogy már az 1. rész végét sem várom meg).

Azt, hogy ennyi filmézés mellett teljes időpocsékolásnak tartod, kicsit ellentmondásosnak érzem
...

Várom azt a csodát, amit gyerekkoromban a Hófehérke, az Óz és az E.T., tinédzser koromban a Fantasztikus labirintus és A mélység titka, felnőtt koromban meg A két torony és a Batman: Kezdődik! hozott el.

A Tarkovszkij-féle Solaris-szal kapcsolatban: ennél jobban már nem is tudok egyetNEMérteni
...

Láttam, anno, moziban a Soderbergh-féle Solarist.
Semmi nyomot nem hagyott bennem, csak az rémlik, hogy "az alkotóknak ezt miért kellett elkészíteni és nekünk meg minek kellett megnézni?" kérdéssel jöttünk ki a moziból.

Hangsúlyozom, hogy a könyvvel továbbra sincs bajom, de, SZERINTEM, Tarkovszkij alkotása rosszul öregedett.

Asszem' félreérthető voltam, amit láttam Tornatore-tól és Jarmusch-tól, az tetszett.

Greenaway, nálam a Párnakönyvvel vetette el a sulykot, az addigi munkássága tetszett.

Lynch (a Dűne kivételével) és Angelopoulos viszont sok volt nekem.

[kargidje]

Azért talán még nem vagyok (teljesen) gomba, nagyon ritkán bepróbálok pl. egy-egy orosz vagy keleti (indiai, japán, koreai) opuszt is, jellemzően rettenetesek, de pl. a Netflix-en a Stranger (vagy Secret Forest, magyarul Másképp gondolkozók) meglepően szórakoztató volt, most kezdem a 2. évadot.

Egyébként meg, VÉLEMÉNYEM szerint, a filmnézés időpocsékolás, még ha jól is esik, de valójában oly mindegy, hogy ún. művészfilmet vagy ún. trash-t néz az ember, nem igazán van jelentősége.

Engem sem hat meg sok régi, mások által cult filmnek tartott alkotás. Sőt, néha elcsodálkozom, ezen mi a franc akkora durranás, amitől itt is szinte mindenki lehasal

Az újabb amerikai filmek meg még inkább gyatra minőségűek, sajnos 99%-uk = kaka.
Ezért is fordultam olyan 12 éve szép lassan kelet felé.

Esetleg próbáld meg a következő a legkisebb mértékben sem rettenetes távol-keleti opuszokat:
Mask Girl 2023 - NF
Big Mouth 2022/ A nagyszájú - D+
May It Please the Court 2022/ A jog nevében - D+
The Last 10 Years 2022/ Az utolsó 10 év - HBOMax
Juvenile Justice 2022 / Fiatalkorúak bírósága - NF
Copycat Killer 2023 / A legelső sorozatgyilkos - NF
The Glory 2022 / Dicsőség - NF

Igaz nem teljesen olyanok, amikre mostanában mint írtad, gerjedsz.

Szerencsére van sok minőségi távol-keleti sorozat, film, amik bőven kiváltják az amerikai mainstream alkotásokat, sőt!

Amúgy meg vigyázzatok :
Irtózatos pénzeket készül elverni a Netflix Dél-Koreában
https://24.hu/kultura/2023/04/25/netfli ... quid-game/

[mezzo]

A kultúra nem csak a tehetősebb réteg eledele. Mindenkinek jár és mindenki számára elérhető, csak kevesen vágynak rá.

A kultúra olyan szerintem, mint a számok: végtelen. Többé-kevésbé mindenki tud számolni, de a végtelen megismerésére csak kevesek vágynak.

Tegnap este egy egyszerű francia filmet láttam HBO Max-on (Champange!). Volt benne mindenből egy kicsi, amiért szerethető és utálható egy francia film. Története nem volt, főhős sem, amolyan se eleje, se vége film. A barátságról/emberi kapcsolatokról akart szólni, vagy mások nyomoráról - nem nagyon van különbség. Bár a franciák valahogy mégis élvezhettőbben "nyomorognak", mint mi.

Van benne néhány jó mondat, nem párbeszéd, mert a szereplők nem nagyon figyelnek egymásra, mindenki elvan a maga világában. Mint itt, a fórumon, ahol nem beszélgetünk, csak beszélünk

[Luxor Audio]

Viszont ne legyen már szégyen, ha valaki itt, egy házimozis!! filmes beszámolós topikban, beszél az adott film technikai oldaláról is.

A "szégyen" szó eszembe sem jutott, leírásra sem került részemről. Ellenben leírtam, hogy a tegnapi beszélgetéssel túlléptük a topik megszokott kereteit, mert nem a filmek kép/hangminőségét firtattuk. Most akkor mi ellen tiltakozol?

Itt mi mindannyian bőven az átlagos szint feletti technikai körölmények között nézünk filmeket, hallgatunk zenéket. Ennek dacára biztosak lehetünk benne, hogy a technikai oldalnak más-más jelentőséget adunk. Ha azt írom, hogy egy filmes élményt nálam nem a képméret határoz meg, mert nem emlékszem, melyiket mekkora méretben láttam, az nem azt jelenti, hogy teljesen lényegtelen ez a szempont, hanem hogy nem kiemelten fontos. Nálam. Ha ebből Te valamiféle lesajnálást olvasol ki, az nem az én problémám. Árnyalni tudni kell írás és olvasás közben is, ahogy a jobb filmekben sem minden karakter és történés fekete/fehér.

[cisco]

És még azt mondjátok, hogy a Meg 2 nincs hatással az emberekre? :)

A filmek technikai hibái, rossz kép vagy rossz hang azért probléma, mert ebből látszik, hogy a termék a kutyát nem érdekli. Régebben ez azért nem így volt. Miért van az, hogy egy 70-90es film jobban tud kinézni 4k hdr-ben, mint egy idei film? Miért nem baj, ha egy idei film atmos keverése szinte alig nevezhető atmos keverésnek, mert a legtöbb esetben a fenti sugárzókból nem jön semmi, pedig a jelenet igényelné.

Ma szerintem amúgy tízszer annyi film és sorozat készül mint a 90-es években. Akkoriban volt a mozi, meg a tv csatornákból 20-30. Ma több száz tv csatorna, 10-15 streaming szolgáltatás van plusz a mozik, ahol ha nincs új tartalom akkor éhen halnak.

Tudom divat szidni a Marvelt, de én 16 év után adtam fel. Mára számomra átláthatatlan és érdektelen lett a sok mozifilm, sorozat stb. A világ leggagyibb CGI megoldásai vannak benne, mert annyira mindent így oldanak meg, hogy ennyire futja, meg persze saját magukat hajszolják bele a rohanásba, mert ki kell tolni a filmet, különben 1,5 évig nincs olyan hétvége, amikor megérné.

A házimozizás lehetetlenségét jól leírja, hogy ma itthon minőségben az alábbi legális megoldások érhetőek el:
- streaming
- fizikai lemezek:
- - nagyon kevés 4k lemez vagyonokért
- - kevés bd és dvd

Tehát tulajdonképpen lehet nézni a legtöbbször nagyon rossz minőségű (2023-hoz képest) streaminget és kész.

Nehezen tudom megérteni, miért jó még mindig regionálisan (nem régió kód) kiadni lemezeket, amikor a streaming már elbírja a 30 feliratot, de a lemezre feltesznek csak 5-10-et. Ma már nem lenne nehéz EU szinten venni lemezt, nem pedig a Mediamarkt/xpress magyar oldalán.

Visszatérve a tartalomra, ma nem cél olyan tartalmat csinálni, ami elé még egyszer le kellene ültetni az embereket. Régen pedig a mozi után, nagyon számítottak a vhs, dvd eladásokra, amiből még nagyon sok pénz folyt be, de ehhez az kellett, hogy az emberek újra szeretnék látni a már korábban moziban látott filmeket.

[Cutler]

A törzsgárdát jobban érdekli, melyik film mennyire dolgoztatja meg az Atmos hangsugárzókat, meg hogy a hang spektruma lement-e 22 Hz-ig. Nem megvetésből írom ezt, hiszen nekem ez a szakmám, de hogy a házimozis filmes beszámolókban ezek a visszatérő szempontok, az elég durva egy hangmérnök számára is.

De, megvetésből írod
Nálad azért ez visszatérő dolog, hogy lesajnálva nyilatkozol a fórum technikai megszállottjairól. Korábban ez engem is jobban zavart, mára már nem igazán hat meg. Elfogadtam, hogy számodra egy filmnek csak mély gondolatokat ébresztően van értéke. Itt én mezzoval értek egyet, nekem kikapcsolódásra is megteszi. Vagy akár scaurussal,hogy más nyomorára csak ritkábban vagyok kíváncsi. Ettől függetlenül, a 3m széles vásznamon és a közel 20db, böszme hangsugárzós rendszeremen, nem csak látványfilmeket nézek, hanem régebbi drámákat, romantikus filmeket is. Akár egy, A szív hídjai féle filmet is, 2.0-ás magyar szinkronnal, nem igazán jó képminőséggel.
Viszont ne legyen már szégyen, ha valaki itt, egy házimozis!! filmes beszámolós topikban, beszél az adott film technikai oldaláról is. Legyen az atmos hang vagy 4K felbontás. Azért ez itt nem egy indexes filmes részleg, ahol a túlnyomó többség lehet, hogy laptopról vagy egy lapos tvről nézi a filmeket. Ott beszélni a mélytartomány feszességéről meglehetősen felesleges lenne, de itt ne legyen már az.
Ha jól tudom, te se 55 centis tvn mozizol, hanem projektorral és vászonnal és ha nincs is atmosos hangrendszered, de egy komoly sztereó hangsugárzóval és erősítővel hallgatod a filmeket, nem egy hordozható hangszóróval.
Szóval az átlaghoz képest te is sokkal komolyabb cuccal élvezed a filmeket.

[Aszpirin]

Egyébként meg, VÉLEMÉNYEM szerint, a filmnézés időpocsékolás, még ha jól is esik, de valójában oly mindegy, hogy ún. művészfilmet vagy ún. trash-t néz az ember, nem igazán van jelentősége.

A filmnézés pont annyira időpocsékolás, mint a többi nem-kreatív tevékenység: könyvolvasás, zenehallgatás, színházbajárás, stb. Meggyőződésem, hogy ezek formálják a személyiséget, befolyásolják kognitív képességeinket, hozzájárulnak a stresszoldáshoz illetve a regenerálódáshoz, stb, de mindezt pozitív vagy negatív irányban is kifejthetik (bármit is jelentsen a pozitív vagy negatív irány), vagyis annyira lesznek hasznosak, haszontalanok, vagy károsak, amennyire magunknak azzá tesszük. Nem fekete-fehér eset.

Elég régóta irigyellek (jó értelemben) amiattt, hogy látszólag rengeteg időd van filmeket nézni (az én elmúlt kb 3 hónapnyi egyenlegem egyetlen egész estés film - az Ébredések újranézése - és egy közepesen agyzsibbasztó minisorozat /Az igazság ára/ első évadja). Azt, hogy ennyi filmézés mellett teljes időpocsékolásnak tartod, kicsit ellentmondásosnak érzem (bár ha azt is nézzük, hogy mennyi olyan filmet nézel meg, amely az írásaid szerint kifejezetten nem tetszik neked...), de nem lehetek a bőrödben, nem tudom, mi állhat emögött.

A Tarkovszkij-féle Solaris-szal kapcsolatban: ennél jobban már nem is tudok egyetNEMérteni, de ha a szuperhősös filmek zsánered újabban, akkor megértem, hogy egy lassan kibontakozó scifi-pszichodráma nem köt le, és mondjuk Tornatore vagy Jarmusch filmjei sem (pont azt a két rendezőt hoztad fel, akiknem MINDEGYIK látott alkotása tetszett nekem (Jarmusch filmjeiből nemritkán idézgetek is baráti sörözgetések közben), ebből a szempontból jópár nagy nevet vernek nálam ). Amúgy a Solarisnak van egy George Clooney-féle, valószínűleg sokkal emészthetőbb hollywoodi adaptációja, ami szerintem a kifejezetten jó hollywoodi könyvadaptációk közé tartozik, miközben nagyon más a rendezői megközelítés, mint Tarkovszkijnál (ugyanakkor a regény hangulatát a Tarkovszkij-féle adja vissza jobban, szerintem).

[scaurus]

Biztos, hogy mi is változunk.

Korábban (20-30 éve) jómagam is szélesebb merítéssel éltem, a kommersz filmek mellett mindenfélét próbáltam és sok tetszett is, élénken emlékszem pl. az Eső előtt, Lamerica c. opuszokra, Tornatore és Jarmusch filmjeire, jó, Lynch filmjei a Dűne kivételével nem tetszettek, illetve Angelopoulostól az Odüsszeusz tekintete már sok volt).

Az utóbbi időben inkább a kalandos, fantasztikus, misztikus, szuperhősös filmek vonzanak, bár ezek között kevés a jó és sok a rossz, de, egyszerűen, nem vagyok kíváncsi más nyomorára, elég nekem a sajátom, a mozitól azt várom, hogy varázsoljon el annyira, hogy tátott szájjal bámuljam a kijelzőt/vásznat, mint gyermekkoromban (lehet második gyermekkoromat élem).

Nagyon nagy szerepe van annak is, hogy ki, mikor találkozik egy filmmel, jópár klasszikust már felnőttkoromban láttam és egyáltalán nem tettszett.
Ilyen volt pl. az eredeti Szárnyas fejvadász, a Thelma és Louis, egyszerűen untam őket, az Apokalipszis most, Szelíd motorosok számomra nézhetetlen voltak.

De újranéztem néhány klasszikust is, pl. a Keresztapa 1. részét, végtelenül unalmas és vontatott volt, a Tarkovszkij-féle Solaris pedig egyenesen nézhetetlen (pedig, amikor először láttam kb. 25 éve, nagyon tetszett!), a cselekmény, a dramaturgia, a párbeszédek, a színészi játék rettenetes.
Merem állítani, hogy egy Agymenők epizódban több színészmesterségbeli tudás van, mint az egész Solarisban.

Azért talán még nem vagyok (teljesen) gomba, nagyon ritkán bepróbálok pl. egy-egy orosz vagy keleti (indiai, japán, koreai) opuszt is, jellemzően rettenetesek, de pl. a Netflix-en a Stranger (vagy Secret Forest, magyarul Másképp gondolkozók) meglepően szórakoztató volt, most kezdem a 2. évadot.

Számomra az 55" tévé sztereó hangfal pár+mélynyomó kombóval elhozta a kánaánt, valahol itt van a valós igényem, amikor ez meglett, utána már, bőven a denevérpestis előtt ritkán jártam moziba, azóta pedig egyáltalán nem voltam.
Azt hiszem, 2019.-ben a Skywalker kora volt az utolsó film, amit moziban láttam.

Egyébként meg, VÉLEMÉNYEM szerint, a filmnézés időpocsékolás, még ha jól is esik, de valójában oly mindegy, hogy ún. művészfilmet vagy ún. trash-t néz az ember, nem igazán van jelentősége.

[ZolaBA]

Több hozzászólásban is felfedezni vélem a "rohanó világ" és az "időbeosztás" problémakörét, pl: telefonozás film közben, filmbe beletekerni, vagy épp megállítani pár perc után, stb. E mellé jön be a minőségi kérdéskör, akár technikai kivitelezés szempontjából de főleg tartalmilag.
Lehet egyéni probléma, de az én bajom mostanában a bizalom vesztés. Nem bízom benne, hogy valami majd jó lesz amit elkezdek nézni. Mindeközben pedig igazi élményt az nyújtana ha nem telefonozva, nem beletekerve, az időt rászánva nézné az ember. De már bocs, annyi a szar... ami nem érdemli meg ezt az időt. Hányszor van, hogy végignézünk valamit és kaki a vége, vagy elkezdünk valamit egész jópofa de a közepébe beletolják az értelmetlen időhúzó maszlagot, hogy több epizód legyen, aztán ott állsz, hogy bene egy csomó idő mi legyen szenvedsz tovább hagyod magad megerőszakolni vagy kikapcsolod akkor minek csesztél el rá eddig annyi időt vagy csinálsz közben mást vagy beletekersz stb. Én pl. egyiket se szeretem. Nem szeretem nem végignézni mert kidobott idő, de persze ha kaki a vége akkor mégtöbb kidobott idő. Szintén nem szeretek beletekerni, az felületessé teszi az egészet kiesel a mély élményekből, stb. Erre ott a tik-tok. És szintén nem szeretek közben mást csinálni, akkor is felületessé válik, stb. És akkor ebből jön, hogy az ember rendszeresen ráfázik, elégeti az időt érdemtelen produkciókra, ebből adódik a bizalomvesztés.
Megoldás lenne egy filmajánló rendszer/fórum és csak javasolt tartalmat nézni, de azt rendesen, stb. Viszont ez meg borzasztó nehéz az egyedi izlések miatt. Belém égett példa mondjuk a legutóbbi startrek éneklős epizódja, amit én leszóltam, de kaptam nagyot a pofámba, hogy nem értékeltem. Hát ez van

[wittao]

Kicsit komolyabb vizekre evezve
Nekem eddig Ásóka tetszik… 3 reszt egyben nyomtam le, vartam az SW hatast, nem mondom, hogy 100%-ban at tudtam adni magam neki, de a VII-VIII “nagy mozik”-nal biztosan jobban tetszik.
Egyszeruen egy dolog nem fer a fejembe: ott van mintanak a Zsivany Egyes, vagy a III. resz az uj szeriak kozul… Anakin es Obi Wan parbaja az egesz szeria legjobbja. Ezek utan ott volt Ray es a folyamatosan taknyos szipogo kisfiut jatszo fogonosz, akik fenykard parbajat nezve szerintem altalanos iskolas korunkban fakarddal komolyabban toltuk. Szoval ez tenyleg nem tunik fel senkinek? Rajongok ezrei szoljak meg erte az uj szeriakat, es csak nem birnak egy normalis koreografiat felhozni ra.
Mar amikor a IX. epizodban Ray elkezdett nagy koncentralas utan a Tie vadasszal egyezo iranyba szaladni (kb. igy is vagy - ranezesre - 500km/h sebessegkulonbseg volt kozottuk), miert nem a vadasz fele szaladt, hogy jobban lathassa hol kell levagni a szarnyat?? …
Osszessegeben ugy erzem, hogy amibe a Disney beletenyerel mostanaban kb. fej vagy iras alapon dol el jo lesz vagy sem.
Nalam erdekes modon Ahsoka meg tartja magat, de azert a fenykardos jelenetek nem tul meggyozoek, es Ashokanak is annyi mimikaja van, mint Steven Segalnak. Meglatjuk, hatha a sztori kicsit osszekapja magat.

[Luxor Audio]

Ha már pénz, én azt tapasztalom, hogy a (szub)kultúra bizony nem jár mindenkinek vagy nagyon nyögvenyelősen. Ha van az elé tolt tartalmon kívül, pontosabban helyett igénye az embernek, azt kielégíteni nem a legegyszerűbb. Értem ezalatt rögtön azt, hogy eleve illik nagyvárosban lakni, hiszen távol a művészmozitól, egymagában az igény nem tud kapcsolódni semmihez és senkihez. Mindig valahogy a legdrágább konstrukcióban lapul a csemege. Így sokszor és sokaknak egyszerűbb kimaradni a vágyott kultúrából és inkább a lényegesen könnyebben beeső ballasztművekkel elütni a kikapcsolódásra szánt időt.

A kultúra nem csak a tehetősebb réteg eledele. Mindenkinek jár és mindenki számára elérhető, csak kevesen vágynak rá. Nem feltétlenül értek egyet vele, de van olyan álláspont, hogy ha rájuk hagynák és nem mutatnának nekik más irányt, az emberek többsége egész életében egy langyos pocsolyában fetrengve chipset zabálna kólával, míg bele nem halnának az elhízásba. Végülis kb ebbe az irányba haladunk, tehát akár igaz is lehet.

Középiskolában a történelemtanárom filmklubot szervezett, kéthetente volt vetítés csak nekünk a legigényesebb pécsi moziban, ingyen, a suli és a mozi állta a költségeket. Filmek előtt mesélt az alkotókról és ajánlásokat tett, mire érdemes figyelni, aztán film után kikérte a véleményünket. Persze nem sokat tudtunk hozzászólni, Eisenstein és Kurosawa még sok volt nekünk, de a tanárom sok szavára emlékszem ma is. Amúgy az egyik legcsóróbb volt a tantestületben, szinte rongyos ruhákban járt, de a filmekről rengeteget tudott és imádta a művészetet, az élet fűszerének nevezte.

Egy film szerintem elsősorban az érzelmekre hasson. Borzongjak, nevessek, hatódjak meg, sírjak vagy csak szippantson be és felejtsek el mindent közben. Gondolkodni nem feltétlenül akarok rajta. Sőt, inkább szórakozni szeretnék, kikapcsolni és kikapcsolódni.

Rendben van ez. Spielberg kb így képzelte el az ideális nézőt, ennek szellemében alkotta a filmjeit is. Én kibabráltam vele, mert ha érzelmekre vágyom, nem filmet nézek, kikapcsolni sem a szobában kuporogva szoktam. A filmnézés az olvasáshoz hasonlóan nekem intellektuális tevékenység. Ez van.

Végig olvasva most a hozzászólásaid, bennem az fogalmazódott meg, hogy a filmeket sem szabad túl komolyan venni.

Ahogy ezt a beszélgetést sem. Az álláspontjainkat nehéz pár mondatba zanzásítani, a tömörített szöveg rengeteg félreértésre ad esélyt, ráadásul beszélgetésünkkel már rég túlléptük ennek a topiknak a kereteit. A törzsgárdát jobban érdekli, melyik film mennyire dolgoztatja meg az Atmos hangsugárzókat, meg hogy a hang spektruma lement-e 22 Hz-ig. Nem megvetésből írom ezt, hiszen nekem ez a szakmám, de hogy a házimozis filmes beszámolókban ezek a visszatérő szempontok, az elég durva egy hangmérnök számára is.

[BoRRoNeo]

Mára nincsenek alkotók, nincsenek színészek és nincsenek értő nézők.

A mozi, a filmipar, a színészek és persze a nézők is az adott kort tükrözik. Generációk váltják egymást, ahol a fiatalokkal szemben mindig sok a kritika: "Ezek a mai fiatalok....Bezzeg a mi időnkben..."

Ezt konkrétan nem a mai fiatalokra értettem. A mai filmeket nem fiatalok készítik és nem fiatalok a producerek sem. Sőt, még csak azt sem mondanám, hogy a filmeket csak fiataloknak készítik. Ahogy említettem, több fórumtagok ismerek, akik notebokkal az ölükben filmeznek és egyikük sem fiatal. Beszéltünk a Tik-tokról, én napi 2-3 órát lógok rajta, ami minimum beteges és én is elmúltam 50, szóval fiatalnak nem tekinteném magam. A hasonló korú ismerőseim többet nyomogatják a telefonjukat, mint egy 20 éves, szóval szerintem ez korszakos probléma és nem generációs.

[mezzo]

Vannak popcorn mozik, amik alatt kikapcsolódsz, viszont a fotelből felállva már nem is emlékszel mi történt a filmben.
Viszont vannak olyan alkotások ami után napokig kattog az agyad, meg lehet vitatni barátokkal.
Mindkettő lehet "jó mozi" a maga tekintetében, csak az egyik klasszikus lesz, míg a másik eltűnik az idő múlásával.

Ezt szerintem még te sem gondolod komolyan. Elhamarokodottan írtál. Nincsenek emlékezetes filmek komoly mondanivaló nélkül? Persze, hogy vannak!

[mezzo]

Mára nincsenek alkotók, nincsenek színészek és nincsenek értő nézők.

A mozi, a filmipar, a színészek és persze a nézők is az adott kort tükrözik. Generációk váltják egymást, ahol a fiatalokkal szemben mindig sok a kritika: "Ezek a mai fiatalok....Bezzeg a mi időnkben..."

[TSanyi]

Végig olvasva most a hozzászólásaid, bennem az fogalmazódott meg, hogy a filmeket sem szabad túl komolyan venni.

Vannak popcorn mozik, amik alatt kikapcsolódsz, viszont a fotelből felállva már nem is emlékszel mi történt a filmben.
Viszont vannak olyan alkotások ami után napokig kattog az agyad, meg lehet vitatni barátokkal.
Mindkettő lehet "jó mozi" a maga tekintetében, csak az egyik klasszikus lesz, míg a másik eltűnik az idő múlásával.

[Aszpirin]

Ezt konkrétan ne vegye személyeskedésnek az illető, de ebben a topikban hangzott el pár hónapja Michael J Fox-szal kapcsolatban:

Hihetetlen életerő van benne! Le a kalappal!
Jön a Vissza a Jövőbe 4 is, amiben szerepel természetesen.

Mindezt egy állítólagos értő filmes topikban. Évek óta másról sem szól a filmes világ, mint hogy Robert Zemeckis hetente kijelenti, hogy amíg ő és Bob Gale él, nem lesz sem folytatás, sem remake, sem reboot. Mert övék a jog és nem engedik. Sőt, már igyekeznek jogi lépéseket tenni, hogy az örökösök is kötelezettséget vállaljanak erre. Akkor mit várunk a moziba járó 20 évesektől.

Azért nem kell ennyire szigorúnak lenni. Tényleg voltak félreérthető utalások, itt egy link, amin a cikk megmagyarázza a félreértések forrását:
https://www.snopes.com/fact-check/back- ... t-in-2023/

[mezzo]

Nem tudom, milyen tudati állapot kell ahhoz, hogy az ember ne akarjon gondolkodni egy film hatására, én ilyet még nem éltem át.

Lehet egy film azért is érdekes, mert gondolatokat ébresztő és azért is, mert nem az. Egy film szerintem elsősorban az érzelmekre hasson. Borzongjak, nevessek, hatódjak meg, sírjak vagy csak szippantson be és felejtsek el mindent közben. Gondolkodni nem feltétlenül akarok rajta. Sőt, inkább szórakozni szeretnék, kikapcsolni és kikapcsolódni.

Végig olvasva most a hozzászólásaid, bennem az fogalmazódott meg, hogy a filmeket sem szabad túl komolyan venni.

[BoRRoNeo]

A művészet mindig is támogatásra szorult, mert a tömeg soha nem volt rá vevő, így nem tudta eltartani magát.

Ez tiszta sor, de én alapvetően az üzleti modellre gondoltam a közönségfilmek tekintetében. Ma a biztos, kiszámítható, még elfogadható profitra mennek. Patikamérlegen adagolnak mindent és ha a 100 millió befektetés mellé 50-80 millió profit járul, akkor mindenki boldog. 20-30 éve kockáztattak és ha az évi 20 filmből 10 veszteséges, 5 nullszaldós, 4 enyhe profitos és 1 kasszasiker volt, akkor az egy jó év volt. 1989-ben biztos ezer családi film készült, a TriStar legalább egy tucatot csinált, de egy közülük, a Nicsak ki beszél bankot robbantott. Jelzem 8 évig (a Titanic-ig) vezette a magyar mozibevételi listát. Az az egy film behozta a TriStar teljes éves költését. És ezért mertek kockáztatni és az alkotókra bízni a filmkészítést. Mindig volt egy Indian Jones, egy Vissza a jövőbe, de akár egy Home Alone, amely bőven nyereségessé tette az évet. Voltak alkotók, voltak színészek, voltak értő nézők. Mára nincsenek alkotók, nincsenek színészek és nincsenek értő nézők.

Ezt konkrétan ne vegye személyeskedésnek az illető, de ebben a topikban hangzott el pár hónapja Michael J Fox-szal kapcsolatban:

Hihetetlen életerő van benne! Le a kalappal!
Jön a Vissza a Jövőbe 4 is, amiben szerepel természetesen.

Mindezt egy állítólagos értő filmes topikban. Évek óta másról sem szól a filmes világ, mint hogy Robert Zemeckis hetente kijelenti, hogy amíg ő és Bob Gale él, nem lesz sem folytatás, sem remake, sem reboot. Mert övék a jog és nem engedik. Sőt, már igyekeznek jogi lépéseket tenni, hogy az örökösök is kötelezettséget vállaljanak erre. Akkor mit várunk a moziba járó 20 évesektől.

[venomer]

csak hát...

Ha már pénz, én azt tapasztalom, hogy a (szub)kultúra bizony nem jár mindenkinek vagy nagyon nyögvenyelősen. Ha van az elé tolt tartalmon kívül, pontosabban helyett igénye az embernek, azt kielégíteni nem a legegyszerűbb. Értem ezalatt rögtön azt, hogy eleve illik nagyvárosban lakni, hiszen távol a művészmozitól, egymagában az igény nem tud kapcsolódni semmihez és senkihez. Mindig valahogy a legdrágább konstrukcióban lapul a csemege. Így sokszor és sokaknak egyszerűbb kimaradni a vágyott kultúrából és inkább a lényegesen könnyebben beeső ballasztművekkel elütni a kikapcsolódásra szánt időt. Te ilyen tekintetben is láthatóan a jó, illetve a legmegfelelőbb körökben mozogsz, bizonyára egy jó kapcsolatépítő képesség is szerepet játszott ebben. Ilyenje és pénze nem mindenkinek van, szóval felmerül a kérdés, hogyan lehet közel kerülni és közel is maradni egy ilyen érdemibb, tartalommal bíró világhoz. Párhuzamként: bigdewil jelenik meg előttem, mikor örvendezve terítette az igét, hogy a stúdiószalagok hallgatása mekkora flash. :) Kétségkívül, csak hát kevesek öröme.

[Luxor Audio]

Szerintem az az egy probléma, hogy az alkotást kivették az egyenletből. Régebben voltak a mecénások (nyilván nem minden pénzügyi érdek nélkül) megbíztak száz festőt, hogy fessenek ki egy kápolnát. És százból egyet Michelangelónak hívtak. Ez volt a kockázat és összességében ez volt a siker.
...
Nagyon hasonló sztorikat tudnék mondani még legalább 50 mára klasszikussá vált filmről. Közös bennük az alkotói gyártás és a studió részéről vállalt ésszerű kockázat. Ez mára mindkét oldalról teljesen megszűnt.

A művészet mindig is támogatásra szorult, mert a tömeg soha nem volt rá vevő, így nem tudta eltartani magát. Hogy a mecénások eltűntek-e, nem tudom megítélni, mert az igazi támogató mindig rejtve marad, de szerintem manapság is vannak ilyenek, csak talán nem látványfilmekre adják a pénzüket. Dokumentumfilmes műfajban jelen vannak, bár jellemzően nem magánemberek, hanem szövetségek, intézmények. Vannak független kiadók, stúdiók (zenei és filmes területen egyaránt), ezek nem kis kockázatot vállalva támogatnak elsőfilmes, elsőlemezes alkotókat, akik a nagyobb vállalatoknál a portáson sem jutnak túl.

Meg vannak a filmalapok, amik nélkül az európai filmgyártás talán már meg is szűnt volna. Skandináv államokban, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Franciaországban biztosan, de gondolom más jóléti államokban is léteznek és néha egész komoly összegekkel gazdálkodnak. Láthatóak a stáblisták végén, már ha nem állítjuk le a mozit az első betűnél. Hollywoodi viszonylatban csak aprópénz, de vegyük észre, hogy a szuperprodukciók eszement összegeket égetnek el feleslegesen.

Nálunk is van ilyen filmalap, ami eleinte, Vajna idejében ha nem is hibátlanul, de logikus keretek mentén működött, jöttek is szépen a díjazott magyar filmek, amik még közönségsikert is elértek. Mostani ténykedéséről sajnos nem lehet politika és hányinger nélkül nyilatkozni, de a mi esetünk kirívó, sok helyen jól működik a pályázati és támogatási rendszer. Egy gyerekkori barátom Spanyolországban már a második filmjére kapott "állami" támogatást, ami valójában az ottani szerencsejátékból és luxusadókból befolyt pénzeknek egy része. Ez amúgy a mi Szerencsejáték Zrt-nknek is kötelessége lenne, csak hát...

[BoRRoNeo]

Kérdés, hogy ez a felkaroltság mennyire jogos. A Pulp Fiction klasszikus példa erre. Annyira nem jó, messze nem, mint amennyire imádják közszájon forgatni. Az időben elnyújtott, eltúlzott hype is kontraproduktívan hat rám, megtöri az élményt, holott magában lehetne egy egynek jó mozi, így viszont nem tud még az sem lenni.

Én csak olyan filmekről tudok írni, amelyekkel egy korosztály vagyok, megéltem őket. A világon legtöbb pénzt hozott film (infláció korrigáltan) az Elfújta a szél. Nem tudok róla mit írni, mert a megjelenése után 30 évvel láttam és így nem lehet. Ellenben a bemutatása napján láttam a Ford Fairlane kalandjait, amiben benne volt a teljes magyar 90-es évek hangulata, Nagy Feró, Usztics Mátyás és a többi. Ezért lett számunkra az ami. Ha egy 20 éves ma először látja, akkor ez csak egy film, az sem a legjobbak közül. Nem véletlenül bukott a világ összes országában, csak nálunk volt siker. A Ponyvaregény ugyanez. Én úgy láttam a megjelenésekor, hogy nem volt körülötte hype, bár az Oscar esélye már akkor belengte. Imádtam. A 10 év után lehetetlen szerepben visszatérő John Travoltát, a későbbi zsánerét megalapozó Samuel L Jacksont és a több tucat sztárt és a nagyon furcsa képi világot és rendezést. Ez ott és akkor nagyon odabaszott. Hogy 10 évvel később először látva kinek mit jelent azt nem tudom.