Általában a hifiről

[Luxor Audio]

Nekem nem az jött le, hogy a digitális technikát, vagy a hangmérnököket hibáztatja, inkább pl a kiadót, aki megköveteli, hogy a végeredmény "jó nagyot szóljon", legyen ennek bármi is az ára.

Próbáljuk elképzelni, hogy egy cégnek (kiadó) van egy kurrens terméke (zenei felvétel), amiből szeretne sokat eladni, de mindent elkövet "bármi áron", hogy a vásárlói elégedetlenek legyenek vele. Mi oka lenne a kiadónak elrontania a saját kiadványait?

Sőt, a végén arról szól, miért ne lehetne digitális oldalon is a szerencsétlen felhasználóra és a hangerőtekerentyűre bízni a megfelelő hangerőt (hogy ne menjen esetlegesen a minőség rovására), mint általában vinyl esetén?

Mert nem a zenei műsor hangereje az indító probléma, hanem az egyre zajosabb környezet miatt beszűkült dinamika tartomány. Az 1950-es évek óta átlagosan 8-10 dB-lel nőtt az emberi környezet zajszintje, miközben a hangosabb zajok elleni védettségünk nem lett erősebb, sőt sokkal többeknek van halláskárosultságuk. Folyamatosan szűkül az a dinamika tartomány, ami befér a háttérzaj és a komforthatárunk, fájdalomküszöbünk. Ez csendes környezetben 50-60 dB, tipikus nagyvárosi lakótérben 30-45 dB, utcán, tömegközlekedésen, autóban 10-20 dB. Az értékeket tovább csökkenti, hogy az otthoni kommersz lejátszó rendszereink nem képesek akármekkora hangnyomást létrehozni magas torzítás és meghibásodás nélkül, de a családtagjaink és szomszédaink jogai is korlátozzák a tartományt.

Ha zajos környezetben hallgatsz nagy dinamika átfogású felvételeket, a műsor nagy részéről lemaradsz, a halkabb történéseket (pl. térhangok, al/felharmonikusok) nem fogod érzékelni, mert a háttérzajszint alatt lesznek, az agyad nem képes őket kiválogatni a zajból. Ha pedig feltekered a hangerőt, a hangosabb részek fájdalmasak lesznek, a komfortos tartományon kívül esnek számodra, vagy a környezeted számára, bónuszként kivégzed a hangsugárzóidat és a füledet. Tehát a problémára a hangerőgomb nem ad megoldást.

[Luxor Audio]

Nekem nem az jött le, hogy a digitális technikát, vagy a hangmérnököket hibáztatja, inkább pl a kiadót, aki megköveteli, hogy a végeredmény "jó nagyot szóljon", legyen ennek bármi is az ára.

Próbáljuk elképzelni, hogy egy cégnek (kiadó) van egy kurrens terméke (zenei felvétel), amiből szeretne sokat eladni, de mindent elkövet, hogy a vásárlói elégedetlenek legyenek vele. Mi oka lenne a kiadónak elrontania a saját kiadványait?

Sőt, a végén arról szól, miért ne lehetne digitális oldalon is a szerencsétlen felhasználóra és a hangerőtekerentyűre bízni a megfelelő hangerőt (hogy ne menjen esetlegesen a minőség rovására), mint általában vinyl esetén?

Mert nem a zenei műsor hangereje az indító probléma, hanem az egyre zajosabb környezet miatt beszűkült dinamika tartomány. Az 1950-es évek óta átlagosan 8-10 dB-lel nőtt az emberi környezet zajszintje, miközben a hangosabb zajok elleni védettségünk nem lett erősebb, sőt sokkal többeknek van halláskárosultságuk. Folyamatosan szűkül az a dinamika tartomány, ami befér a háttérzaj és a komforthatárunk, fájdalomküszöbünk. Ez csendes környezetben 50-60 dB, tipikus nagyvárosi lakótérben 30-45 dB, utcán, tömegközlekedésen, autóban 10-20 dB. Az értékeket tovább csökkenti, hogy az otthoni kommersz lejátszó rendszereink nem képesek akármekkora hangnyomást létrehozni magas torzítás és meghibásodás nélkül, de a családtagjaink és szomszédaink jogai is korlátozzák a tartományt.

Ha zajos környezetben hallgatsz nagy dinamika átfogású felvételeket, a műsor nagy részéről lemaradsz, a halkabb történéseket (pl. térhangok, al/felharmonikusok) nem fogod érzékelni, mert a háttérzajszint alatt lesznek, az agyad nem képes őket kiválogatni a zajból. Ha pedig feltekered a hangerőt, a hangosabb részek fájdalmasak lesznek, a komfortos tartományon kívül esnek számodra, vagy a környezeted számára, bónuszként kivégzed a hangsugárzóidat és a füledet. Tehát a problémára a hangerőgomb nem ad megoldást.

[tonee73]

Ismét sikerült bedobni egy agyonrágott gumicsontot, immáron 665.-ik alkalommal, remélem nem ugaranak rá sokan ismét.

Ilyen alapon itt minden gumicsont. De elnézést akkor!
Nekem új volt ez a megközelítés a témában, segített kicsit a megértésében. Nem állást foglaltam, vagy bedobtam egy szubjektív látomást, úgy gondolom. Majd próbálok érdekesebb dolgot, vagy semmit előhozni.

Nem éppen minden, de ezt a témát és az ezt követő vitát / kat már párszor elolvashattuk.
Nem is mondtam, hogy állást foglaltál, de nemsokára megjelennek majd akik fognak (a végére szinte már anyázásba fajulóan, sajnos).

[fererencz]

Ismét sikerült bedobni egy agyonrágott gumicsontot, immáron 665.-ik alkalommal, remélem nem ugaranak rá sokan ismét.

Ilyen alapon itt minden gumicsont. De elnézést akkor!
Nekem új volt ez a megközelítés a témában, segített kicsit a megértésében. Nem állást foglaltam, vagy bedobtam egy szubjektív látomást, úgy gondolom. Majd próbálok érdekesebb dolgot, vagy semmit előhozni.

[fererencz]

Kik és milyen céllal rontják el, illetve mi az eredeti elképzelés?

Az előző videó még érdekes lehetett sokaknak, de ez már inkább a szokásos hifista hiedelmeket sorolja, szakmázásnak nem sok nyomát hallom benne. A loudness problémát a digitális technikára kenni és azzal ellenpontozni, hogy mindenkinek van hangerő gombja, inkább vicces, mint szakmai. Az már csak hab a sütin, hogy az elkövető számos másik videóban magyarázza, miként kell szénné komprimálni az énes sávokat.

Szakmailag sajnos nem értek hozzá, nem tudom minősíteni a videókat, csak mint laikus.
Nekem nem az jött le, hogy a digitális technikát, vagy a hangmérnököket hibáztatja, inkább pl a kiadót, aki megköveteli, hogy a végeredmény "jó nagyot szóljon", legyen ennek bármi is az ára. Sőt, a végén arról szól, miért ne lehetne digitális oldalon is a szerencsétlen felhasználóra és a hangerőtekerentyűre bízni a megfelelő hangerőt (hogy ne menjen esetlegesen a minőség rovására), mint általában vinyl esetén?

[tonee73]

Elnézést, de nekem nagyon tetszik ez a csatorna, hoztam is ide még egy videót. Téma volt itt, vinyl, vagy a digitális a "jobb"?

Ismét sikerült bedobni egy agyonrágott gumicsontot, immáron 665.-ik alkalommal, remélem nem ugaranak rá sokan ismét.

[Luxor Audio]

... kevésbé tudják "elrontani" a végeredményt, az eredeti elképzeléshez képest. Az utolsó mondatok tanulságosak viszont. Meg egyébként is, a többi videóban is sok jó gondolat van, a szakmázáson túl.

Kik és milyen céllal "rontják el", illetve mi az az eredeti elképzelés?

Az előző videó még érdekes lehetett sokaknak, de ez már inkább a szokásos hifista hiedelmeket sorolja és növeli a felesleges feszültséget. A loudness problémát a digitális technikára kenni és azzal ellenpontozni, hogy mindenkinek van hangerő gombja, inkább vicces, mint szakmai, bár lehet, hogy a humorista szakmára gondoltál. Az már csak hab a sütin, hogy az elkövető számos másik videóban magyarázza, miként kell szénné komprimálni az énes sávokat.

[fererencz]

Valamint belegondolva, tényleg találkoztam streamelt zeneszámokkal, amik idegesítőek, furán hangosak voltak. Bosszantó ez, valóban. Buta kiadók!!

[fererencz]

Elnézést, de nekem nagyon tetszik ez a csatorna, hoztam is ide még egy videót. Téma volt itt, vinyl, vagy a digitális a "jobb"?
Nos, egy lehetséges, de jónak tűnő magyarázatot ad arra, miért szeretik sokan a fekete lemezeket. Én is a digitális mellett érveltem, azonos keverést, masterelést feltételezve, de itt van a kutya elásva! Vinyl esetén nincs akkora tér a módosításra, a hangerő érzetének növelésére, így kevésbé tudják "elrontani" a végeredményt, az eredeti elképzeléshez képest. Az utolsó mondatok tanulságosak viszont. Meg egyébként is, a többi videóban is sok jó gondolat van, a szakmázáson túl.


youtu.be/UzSmUEWknRU

[Rock60]

Ok, ez egy példa.
Nyilván szerepet játszott ebben az MQA - sztoriban a permanens agymosás.
Én, amikor először kezdtem érdeklődni a dacok iránt, megkérdeztem a tapasztaltabbakat erről a kérdésről.
Az ötödik dac van azóta nálam, egyik sem tudta az MQA - T...

Persze, hogy ki mit milyen meggondolatlanul hajszol, az talán kor és tapasztalat kérdése is.
Aki régóta benne van bármilyen hobbiban, azt nehezebb megvezetni.

[Luxor Audio]

Szerintem nincsen olyan ember, aki a nem érzékelhető dolgokat hajszolja.

Ahhhhh.... Melyik bolygón töltöd napjaidat? Pl. mutass nekem egy embert, aki korrekt összevetés során valaha is hallotta az MQA hangzási előnyét! Én nem tudok ilyen személyről, ennek ellenére rengetegen úgy választanak lejátszót, D/A konvertert, hogy MQA-t mindenképpen tudjon.

[fererencz]

A másik oldala meg az eleje a videónak: olyan apró eltéréseket hajszolunk, aminek a többszörösét sem vagyunk képesek magabiztosan érzékelni.

Nem tudom, mire gondolhat a költő.
Én pl. nem hajszoltam még olyasmit, amit ne tudnék érzékelni.
Más igen ?
Amig nem hallottam, hogy az egyik bizti másképpen szól, mint a másik, vagy az egyik IEC dugónak más a hangja, mint akár a más bevonatú márkatársáé, addig eszembe sem jutott, hogy foglalkozzak a kérdéssel.
Hogy a digit coax kábelről ne is beszéljek.

Szerintem nincsen olyan ember, aki a nem érzékelhető dolgokat hajszolja.
Szóval, mire gondolhatott a költő ?

Fogalmam sincs, milyen hatásai vannak ezeknek hangilag, de ha jelentős, akkor nem ezekre a dolgokra gondolt a költő. Szimplán csak a valósan <1dB változásra gondoltam, nem keverve más jellegű változásokkal.

Helyesen tovább is lehet gondolni (akár akusztika), vagy helyette félre vinni, amit irtam.

[Rock60]

A másik oldala meg az eleje a videónak: olyan apró eltéréseket hajszolunk, aminek a többszörösét sem vagyunk képesek magabiztosan érzékelni.

Nem tudom, mire gondolhat a költő.
Én pl. nem hajszoltam még olyasmit, amit ne tudnék érzékelni.
Más igen ?
Amig nem hallottam, hogy az egyik bizti másképpen szól, mint a másik, vagy az egyik IEC dugónak más a hangja, mint akár a más bevonatú márkatársáé, addig eszembe sem jutott, hogy foglalkozzak a kérdéssel.
Hogy a digit coax kábelről ne is beszéljek.

Szerintem nincsen olyan ember, aki a nem érzékelhető dolgokat hajszolja.
Szóval, mire gondolhatott a költő ?

[Aszpirin]

Az sem mindegy milyen "paraméterekről" van szó! Hogy méred pl a zeneiségét[...]

Fején talált szög

A "zeneiség" illetve a "zenei" jelző - ha valamiféle hangzásminsőég-jellemzőként használod - egy teljesen szubjektív megfoghatatlan valami. Amint leírtad, tíz olvasó tízféle "jellemzőt" fog mögé képzelni.
Ha pedig megkérdem, hogy mit értesz zeneiség alatt, akkor csak további megfoghatatlan szubjektív "paraméterekkel" tudod körülírni.

Szerintem eufemizmusa a "személyes tetszésindex"-nek (ami szintén nagyon szubjektív, de legalább nem megfoghatatlan).

[Luxor Audio]

Lehet, hogy valamit benézek, rosszul értelmezek, de nekem az, hogy már ez a 20dB környéki hangerő különbség is hatalmas, és ennek a sokkal többszörösét is kevésnek gondoljuk, ha forrasról, készülékről van szó.

És akkor most gondoljunk az akusztikai problémák által létrehozott 20-30 dB-es eltérésekre!

A dinamika az egyik leginkább félreértelmezett paraméter a HiFi-ben, sokan a hangminőséggel azonosítják a hangfelvételek esetén, lásd DR listák...

[SoundMania]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk? Jó kis dB videó:

Számodra mi derült ki belőle?

Lehet, hogy valamit benézek, rosszul értelmezek, de nekem az, hogy már ez a 20dB környéki hangerő különbség is hatalmas, és ennek a sokkal többszörösét is kevésnek gondoljuk, ha forrasról, készülékről van szó.
A másik oldala meg az eleje a videónak: olyan apró eltéréseket hajszolunk, aminek a többszörösét sem vagyunk képesek magabiztosan érzékelni.

Az sem mindegy milyen "paraméterekről" van szó! Hogy méred pl a zeneiségét, vagy a hangzás símaságát ? Sokféle oldalról meg lehet közelíteni a "paramétereket" ! :)

[alto]

Alto, tudnál említeni pár zenét, amivel a színpad mélységét lehet tesztelni?

Itt összeszedtem pár tesztelésre alkalmas zenét: https://www.bartimexaudio.hu/blog/17-tu ... elo-zenek

De például nagyon jó a színpadképhez André Previn és Bécsi Filharmonikusok Also sprach Zarathustra felvétele (Telarc). Az elején az üstdobnak a bal hátsó sarokból kell szólnia, mélyen, jóval hangfalak síkja mögött. Sokan ezt az Űrodüsszeia 2001 filmzenéjeként ismerik, de hát Richard Strauss eredetileg nem ahhoz írta.

A Tidalon is fent van? Ha nem és van onnan is ötlet, meghallgatnám ...

Ott van, Andre Previn alatt megtalálod.

[fererencz]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk? Jó kis dB videó:

Számodra mi derült ki belőle?

Lehet, hogy valamit benézek, rosszul értelmezek, de nekem az, hogy már ez a 20dB környéki hangerő különbség is hatalmas, és ennek a sokkal többszörösét is kevésnek gondoljuk, ha forrasról, készülékről van szó.
A másik oldala meg az eleje a videónak: olyan apró eltéréseket hajszolunk, aminek a többszörösét sem vagyunk képesek magabiztosan érzékelni.

[Luxor Audio]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk? Jó kis dB videó:

Számodra mi derült ki belőle?

[white-tiger]

Alto, tudnál említeni pár zenét, amivel a színpad mélységét lehet tesztelni?

Itt összeszedtem pár tesztelésre alkalmas zenét: https://www.bartimexaudio.hu/blog/17-tu ... elo-zenek

De például nagyon jó a színpadképhez André Previn és Bécsi Filharmonikusok Also sprach Zarathustra felvétele (Telarc). Az elején az üstdobnak a bal hátsó sarokból kell szólnia, mélyen, jóval hangfalak síkja mögött. Sokan ezt az Űrodüsszeia 2001 filmzenéjeként ismerik, de hát Richard Strauss eredetileg nem ahhoz írta.

A Tidalon is fent van? Ha nem és van onnan is ötlet, meghallgatnám ...

[fererencz]

Dinamikatartomány. Megy a számháború, de mi a valós szükségletünk?
Jó kis dB videó:


youtu.be/f7wKqujO-yE

[Luxor Audio]

Amíg nem nagyon jó a hangjel reprodukálása, addig kár variálni fizikai beállításokkal, mert ami elvész a rendszerünkben, annak annyi, azt tologatással, meg szoba átrendezéssel nem lehet visszahozni. Tehát akkor lesz jó a tér, meg minden más érzet (felbontás, dinamika), ha nagyon jól adja vissza a lejátszó rendszerünk a felvételnél valamilyen formában rögzített hangjelet.

Otthoni zenehallgatás közben a teljes rendszer produkcióját élvezzük, a végeredményben minden esetben benne van a hangsugárzóink elektroakusztikai, a szobánk akusztikai hatása és a saját képességeink is, ezért nem csak az elektromos jel hibátlan feldolgozása a feladat. Hogy az akusztikának mekkora jelentősége van, azt mindenki megtapasztalta, aki valaha is másik helyiségbe költöztette a rendszerét, vagy átbútorozta a szobáját, vagy csak nyitott füllel mozog a világban.

Lejátszáskor (ha nem is mindenki, de legtöbben) arra törekszünk, hogy a rendszerünk minél kisebb mértékben torzítsa el a produkciót ahhoz képest, amit a felvétel alkotói kialakítottak és jóváhagytak a stúdió kontrollszobájában. Nem a stúdió feljátszó helyiségében elhangzottakat kell otthon hallanunk, ez egy téves elmélet. Akármilyen szintet is képviselnek az elektronikus eszközeink, a lehallgató helyiség akusztikája hangsúlyos tényezőként benne marad a képletben. Ez ugyanúgy igaz egy 20 ezres egybehifire és egy 100 milliós komplex rendszerre, mindkettő produkcióját nagy mértékben tudjuk hangolni a környezet változtatásával, akár a hangdobozok tologatásával is, bár azok zárt térben sehol nem lesznek tökéletes, maximum kevésbé problémás helyen.

Hogy mikor jó a tér? A JÓ kifejezés szokás szerint itt sincs definiálva. Biztosra veszem, hogy a nagyobb tér nem feltétlenül jobb. A stúdiómunka során a színpadkép kiterjedését nagyon könnyű változtatni, tényleg csak pár kattintás kérdése. Ha az alkotóknak hatalmas színpadkép lenne a céljuk, maximumra tolnák a csúszkákat, de valamiért nem teszik. Ennek tudatában elég furcsa, hogy sok hifista legfőbb célja a lehető legnagyobb tér, ez a beszámolókban is rendszeresen visszatérő szempont. Ha az alkotók 30 fokra helyezték el a csellót, miért akarnám 45 fokon hallani? Talán azért vált ez fontos paraméterré sokaknál, mert könnyen meghatározható és leírható, ellentétben más hangzási jellemzőkkel, amikbe a többség bicskája beletörik.

A térhatás nagyon érzékeny jelenség és a hallásunkat nem zárt terekhez találta ki a teremtő, nehezen tudjuk megkülönböztetni az eredeti hangot a reflexióktól, az apró időkülönbséggel hozzánk érkező hangokat egyetlen hangként kezeljük, az irányhallásunk és hallási érzékenységünk sem tökéletes, főleg a zajos nagyvárosi környezetben élőké. Talán ha évezredeken át nem mozdultunk volna ki a barlangjainkból, más lenne a helyzet, de nem így alakult.

Bizonytalanságunkat tetézi, hogy minden szoba kissé másként viselkedik akusztikailag, ráadásul a hangnyomástól, a zenehallgatási hangerőtől függően is másként reagálnak. A lakószobák közötti különbség néha drámai, de még a komoly hangstúdiók hangzása sem egyforma (nem véletlenül nem szabványosították). Ha ugyanazt a zenei anyagot körbehordoznánk a világban és millió helyiségben lejátszanánk, soha nem kapnánk pontosan ugyanazt a (tér)hangzást, ezért egyikre sem mondhatjuk, hogy tökéletes. Szerintem elég, ha a hangszerek térben és időben ott helyezkednek el zenehallgatás közben, ahova virtulisan szerették volna tenni őket.

Chord jól rámutatott, hogy a magyar TÉR szó képtelen leírni minden jelenséget, ami ide kapcsolódik, így hát a témát érintő HiFi-s beszélgetések is rendszeresen félrecsúsznak. A nemzetközi szakirodalomban sok kifejezést használnak a hangzó térre, de még ott is előfordulnak bizonytalan, félreérthető fogalmazások. Az bizonyos, hogy meg kell különböztetnünk a 3 dimenziós térben elhelyezett hangforrások irányészlelését (függetlenül attól, hány csatornás lejátszó rendszert hallgatunk) és a megszólaló hangszerek saját terét, zengését. Mindkettő térinformáció, mégis nagyon mások. Az első egy vektorként működő határozott irányhatás, a másik inkább egyfajta gömbhatás a hangszer körül.

A hangrögzítés korai időszakában ezeket a paramétereket csak a felvételkészítés időpontjában és akusztikai eszközökkel tudták befolyásolni, pl. a felvételi helyiség kiválasztásával, akusztikájának hangolásával, a hangszerek és a mikrofonok térbeli elhelyezésével. Ez nagyon lassú és körülményes (azaz drága) volt, ezért megjelentek a mechanikus, később az elektronikus zengetők, amiket tudatosan használtak már a Beatles korában is. Manapság a digitális utómunkában tökéletesen kézben tartható és manipulálható a tér minden paramétere. Kétsége ne legyen senkinek, bármilyen hangforrás köré bármilyen teret létre lehet hozni anélkül, hogy a hallgatóban kétség merülne fel. Ugyanúgy el tudok virtuálisan helyezni egy hegedűt a Grand Canyonban, mint egy ausztrál didzseridut a milanói Scala-ban, sok más helyszínnel együtt mindkettőnek elkészítették már az akusztikai modelljét (ilyen pl. Sound Forge Acoustic Mirror), amiket pár kattintással rá tudunk húzni bármilyen hangzó anyagra, néha még azt is be tudom állítani, a modellezett térben pontosan hol helyezkedjen el a hangforrás és a hallgató.



Érdekes, ahogy a kiadványok alkotói a térhatást kezelték az évtizedek során. Sokáig csak az volt a cél, hogy a hangszerek jól kivehetőek legyenek a színpadképben, aztán a felvételi és lejátszási technológia fejlődésével párhuzamosan elkezdtek kísérletezni (Mike Oldfield, Roger Waters, Brian Eno, hogy csak a hifisták között felmerülő neveket említsem), a zenei tartalom mellett a térhatás kreatív eszközként jelent meg a folyamatban. Mostanra viszont úgy tűnik, kevésbé érdekli már az alkotókat ez a paraméter, ritkábban találkozom formabontó megoldásokkal, a modern slágereknél szinte nincs is térhatás. Gyanítom, azért, mert a zenehallgatók többsége már nem feltétlenül ragaszkodik a hagyományos sztereó térhez, körülményeik, technikai eszközeik miatt nem is találkoznak ilyesmivel. Az Atmos technológia sikere egyelőre megjósolhatatlan, de a quadro hangzás sikertelensége megmutatta, mennyire nincs ilyesmire igény, bár az Atmos mögött sokkal komolyabb pénz van, így hát bármi lehet belőle.

Fontosnak tartom, hogy a hangfelvételeken minden információ ott van, amire nekünk zenehallgatás közben szükségünk van, kivéve egyet: utózengés. A hangfelvételek hangzását - tévhitekkel ellentétesen - nem süketszobákban állítják be (ott lehetetlen lenne 10-20 percnél tovább dolgozni), az alkotók valamilyen, kontrollált zengésű térben hallgatják és a hallottak alapján módosítják az anyagot, a lehallgató helyiség saját zengése hozzáadódik a felvétel saját zengéséhez, a kettőt együtt hallják ők is és mi is otthon. Így hát ha azt szeretnénk hallani otthon, amit a stúdióban hallottak, hasonló akusztikai körülményeket kell teremtenünk a szobánkban is.

A szokásos aggodalmak ellenére ez nem reménytelen, csak elhatározás kérdése, akár egy nappaliban is. Egyik szoba sem határozza meg önmagát, akárminek is hívjuk, mindegyik kialakítását mi dönthetjük el, butaság a szobából bűnbakot csinálni, hogy "jó, de ez egy nappali...". Sok ügyfelemnél hoztunk össze korrekt akusztikát, ami egyáltalán nem zavarta a családok mindennapjait, inkább megemelte azok minőségét, pl. a beszédérthetőség javulásával, a zajszint csökkenésével. Ehhez persze kell némi rugalmasság és nyitottság. Aki semmin nem hajlandó változtatni, annál nyilván nem fog változni semmi, a rossz érzései és az elégedetlensége sem.

A hangfelvételek térhatási trükkjei soha nem lesznek tökéletesek a szobánkban, mert csorbítják őket a saját lejátszó rendszerünk, benne a készülékek, hangsugárzók és a teremakusztika "hibái" (bár ezeket korrektebb lenne jellegzetességnek mondani, hiszen a szoba nem hibázik, mikor zeng, csak teszi a dolgát). Stabil 3 dimenziós térélményben szerintem nagyon keveseknek van része zenehallgatás közben, mert a rendszerük hibái tönkreteszik a hatást. A rendszer minden elemével foglalkozni kell, ha hanghűségre, magas hangminőségre törekszünk. Aki bármelyiket a többi fölé emeli, vagy elhanyagolja tudatlanságból, vagy előítéletekből fakadóan (pl. mint Rudibá a forrás túlhangsúlyozásával), az lecövekel félúton és egy szint fölé biztosan nem jut. Csodakábelekkel, kék bogyókkal sem.

A rendszer elemei között említettem a hallgató képességeit is, amiről ritkán beszélünk, pedig nagyon izgalmas lenne vizsgálni, zenehallgatás közben ki mit hall, mire figyel, mit érzékel. Szerintem itt óriási különbségek vannak, sokkal nagyobbak, mint két lejátszó rendszer között, ez már sokszor kiderült, mikor ugyanazt a produkciót több ember hallgatta és véleményezte.

Bocsánat, ez hosszú lett!

[tonee73]

Értem. És esetleg egy univerzális távirányító ami hifihez is jó, az mennyire oldaná meg a problémát?

Fogalmam sincs, ezt csak gyorsan kigugliztam neked.

[chord_]

Random érdekesség:
Szaki éppen rakja be a kazánt, hegeszt, ahogy illik. A pince-hifim meg sem érzi, pedig egy körön vannak áramügyileg. Fura.

Én kihúznám addig, nehogy kapjon egy tüskét.

Pár hete, esténként kezdett az olvasólámpa villogni, finoman. Picit csak.
Gondoltam, a kapcsoló rossz, vagy a led lámpa kezd kipurcanni. Aztán hallottam, hogy a hifi trafók kezdenek búgni, szakaszosan, még az ML-ben is, pedig abban mindig sík csend van. Na, mondom, valaki a házban, vagy egy szomszéd mókol valami. pl. hegeszt.
2 nap eltelt, és reggel arra ébredek, hajnalban, hogy az ML ki-be kapcsol. Fú. Villany fel, az égők q..vául villognak. Hifi kikapcs, pánik, hogy mi ment tönkre.
Elmünek telefon, reggel két kantáros-gatyás megjelenik, közlik, hogy ők megnézik, de az esetek 99%-ában a villanyóra után van a gond, az az én saram lesz, készüljek. 10 percig méregettek, sóhajtoztak. Végül, kint az utcán valamelyik nagy elosztóban füstölt el félig valami relé. Megcsinálták, OK minden.

Hogy miért írtam le?, mert a kb. 4-5 napig a hifi jól szólt, nagyon élveztem, semmi, de semmi nem jött át a hangminőségben...

[Lesnar]

Értem. És esetleg egy univerzális távirányító ami hifihez is jó, az mennyire oldaná meg a problémát?