revox írta: ↑2023.08.20., vas. 21:13
na, azt hittem mire levakarom az egyik felnit, ízekreszedték a legtovább kitartó, de bedarált Pärtot
kiv vagyok, milyen az aluhoz képest. gyorsulás, tempótartás síkon, mászás (bár az megvan, hogy macskás lábak, de mégis miben más?). ereszkedés, kanyarstabilitás, kényelem? mesélj, engem érdekel.
Másfél óra tekerés volt az egész, és tényleg csak azt éreztem, hogy még alszik a testem. Nem vagyok egy pacsirta alkat, na.
Röviden: szerintem nem a karbonkerék fogja megmenteni az emberiséget.
Kerek, gurul, szép a hangja, ha tekerem a kormányt, kanyarodik, ha odalépek, megindul, ha szar az aszfalt, ráz...szóval teszi, amit egy keréknek tennie kell.
Elöljáróban annyit, hogy nagyon keveset mentem vele, de idáig semmi különöset nem tapasztaltam. Ezek egyébként kb. belépő szintű kerekek minimális aero profillal, nem is különösebben könnyűek, de korrektül megépített, minőségi darabok. A tippre húsz éves ős-Ksyrium rotorjában már kicsit kikopott a műanyag siklócsapágy, úgyhogy rendelni kellene bele egy újat. Ezt használtam fel ürügyként, hogy kipróbáljam a jövő technikáját (és hogy leküzdjem a mindig éberen őrködő racionális énemet). A terv egy használt, de jobb állapotú, tubeless-es, kicsit szélesebb, kicsit magasabb, nem túl nehéz szett volt. Hirdetéseket böngészve kiderült, hogy a jobb darabok kilencven százalékban szingósok, és persze maradékot sem a szomszédban hirdetik. Ahhoz nem sok kedvem volt, hogy egy telefonbeszélgetésben hibátlan állapotúnak felszopott kerékért pár száz kilométert autózzak, hogy aztán a tetthelyen kiderüljön, hogy lóg a bele. Ismerős ajánlott itt Eger mellett egy komát, aki bringákat, alkatrészeket hoz be, nála tettem egy látogatást. Ugyanaz a felállás, mint az aprókban: rakásnyi szingó, pár peremes, azok közt is jópár alu-karbon bohóckodás, de ami szinte mindben közös, hogy a gazdik magasról szartak a csapágyak állapotára. Ez nekem azért fura, mert a muzeális Mavic-omban még az eredeti csapágyak vannak és köszönik, jól érzik magukat - kivéve az említett siklócsapágyat, de a zárt golyósak rendben vannak. Aztán egy magas profilú Vision Metront majdnem elhoztam, de az egyik felni a fékfelületénél kicsit ütött meg ebben sem volt százas mindegyik csapágy. Ekkor már belül eldöntöttem, hogy nem lesz kedvem meg cérnám használt cuccal idegelődni sem itt, sem másutt. Volt viszont egy pár új, dobozos Vittoria. Semmi különös technológiai sziporka, ultralight villogás, de jól össze van rakva, és kinézem belőle, hogy egy-egy benézett kátyút képes túlélni. Árban pedig annyi, mint az úribb, de használt példányok, úgyhogy ezt hoztam el. Csak 30-as, de kb. 25 széles - ez jól passzol a 25-ös külsőkhöz - a nagyon könnyű peremeseknél nehezebb, de a Kyriumnál még így is könnyebb. Azokat most mértem le, majdnem 1700g.
(Valami első szériás darabok lehetnek, amúgy a legkönnyebb Ksyrium kb.1370g, de nem tudom, hogy az is kibír-e 20 évet, mint az én antikvitásaim.)
Szóval még minimális a tapasztalatom velük.
A héten majd próbálok menni párat a legkedvesebb részemen, egy 45 km-es kb. 450m szintes kis szakaszon. Némi sík, mászás, lejtő. Mivel már készültem az új jövevényekre, korábban többször megnyomtam, ahogy bírtam, hogy legyen összehasonlítási alap. Csodálkozásomra három egymást követő alkalommal azonos átlag jött ki. Ha nem lesz ezeknél jobb eredmény vagy nem alélok el a megnövekedett komforttól, akkor mennek a gurigák az apróba.
Ja, meg persze szeretném kipróbálni a tubelesst is majd, pont az volt az egyik indoka a kíváncsiságnak. Azzal kapcsolatban szívesen veszek jótanácsokat, ajánlásokat, nekem az még szűz terep.
Ha még ehhez hozzáadjuk a csapatot, akkor meg véleményem szerint nem is kérdés, hogy kb kerekitési hiba a top gépek közötti teljesitmény különbség...
