Egy egész jó és kevésbé ismert Mahler-ciklus. Persze ebben is vannak jobban meg kevésbé jobban sikerült előadások, mint mindenben. Ezek a lemezek első japán kiadások, egyébként nem valami drágák, könnyen beszerezhetők. (A Brilliant Classics is kiadta licencelve olcsó dobozban de azokkal én nem foglalkozok)
Ezek a korai kiadások az IN:DEX funkciót is tartalmazzák, amik az adott tétel szerkezeti pontjait jelzik (a füzetben mellékelt leírás segítségével), így a zeneileg tájékozatlanabb (és - mint én - kottát olvasni nem tudó) hallgató is rácsodálkozhat Mahler formakezelésére (persze elegendő tapasztalattal ez előbb-utóbb már hallás után is menni fog). Sajnos a mai CD lejátszók már nem kezelik az IN:DEX funkciót (így fejlődik vissza a technika...).
Hifis szempontból érdekesség, hogy ezek korai digitális felvételek (a 80-as évek közepétől), bár a Denon-nak ekkorra már elég nagy tapasztalata volt a digitális felvételek terén. A 4. szimfóniától kezdve pedig a Mercury által is alkalmazott minimálmikrofonos filozófiát alkalmazták: ezek alapvetően két Brüel&Kjaer 4006-os mikrofonnal készültek (kivéve néhány kritikus helyet, például a 8. vagy a 6. szimfóniát ahol elkerülhetetlen volt minimáls számú kiegészítő spot-mikrofon alkalmazása a kívánt cél elérése érdekében). Egyébként többnyire tényleg szépen szólnak (talán a 2. szimfónia kivétel). A felvételi filozófiáról a 6. szimfónia füzetében kis esszé is olvasható. Szintén fontos, hogy ezek mind pre-emphasissal rögzített CD-k, tehát a lejátszónak (és/vagy DAC-nak) ezt is kezelnie kell, különben jó harsány magas hangokat kapunk. (A mai CD lejátszók ezen is elbuknak.) A pre-emphasis itt a subcode-ban van jelölve, tehát ezt az EAC sem jelzi. A felvételek dinamikatartománya elég nagy, a jelszint pedig elég alacsony úgyhogy jól fel kell tekerni a hangerőt.
)
