Lecsupaszítva minden berendezés egy-egy információ tároló és feldolgozó eszköz a láncban, a bemenetére küldött valamilyen kódolt formájú információt tárolja későbbi feldolgozás céljára és/vagy tudatosan tervezett és kivitelezett transzformációt hajt végre rajta, legyen szó ekvalizációról/de-ekvalizációról, kódolásról/dekódolásról, erősítésről, stb.
A "mihez képest" kérdésre így egyetlen műszaki szempontból értelmes válasz van, a kimeneten kivett információ zenei szempontból lényeges tartalmának milyensége a bemenetére juttatott információhoz képest.
Ha eszköz szinten akarunk "referenciát" nevesíteni, akkor technológiai szempontból azokhoz az eszközökhöz kellene jutnunk végül, amelyek a fenti szempontok szerint vizsgálva a zenei információ lehető legkisebb veszteségét produkálják.
Mégis, referenciaként gyakran olyan eszközöket, sőt egész technológiákat nevesítenek szubjektív tapasztalatok alapján, melyek műszaki tartalmuk, mérési eredményeik alapján még csak meg sem közelítik a fenti ideált, ugyanakkor egyfajta megfoghatatlan, műszaki oldalról megragadhatatlan és definiálhatatlan "muzikalitást" kölcsönözve nekik.
A képet egyébként erősen árnyalja az a tény, hogy minden eszköz önmagában csak egyfajta műszaki "potenciállal" rendelkezik, amiből azt különböző rendszerekbe helyezve eltérő mértékben és minőségben kifejeződő konkrét hangzásra gyakorolt hatás realizálódhat.




