Alapvetően életrajzi, brand témájú filmnél a történetvezetés íve, hitelessége, szórakoztató mivolta legyen rendben, mint gerinc, szerintem, de számos erre vállalkozó rendezésnél csak összecsapott eredmény képes kipruttyanni a folyamat végén, vállalhatatlanság-közeli vágómunka mellett, szigorúan mélységek nélkül, végigszaladva a témán. Szóval ahol ezeket a lényegi részeket nem sikerül megugorni ott tényleg a hangulat marad az érdemi ütőkártya, egy nosztalgiázáshoz viszont nem kell film. Az már becsülendőnek számít, ha látszik az arra irányuló törekvés, hogy nem nyílt színi pénzcsinálásról van szó. Az Air még épp becsúszik ebbe az értékelhető kategóriába. Óvatos hozzányúlást igényel minden ilyen mélyre beivódott, akár készítői, akár nézői oldalról.Alex_Aston írta: ↑2023.05.15., hétf. 11:28Amúgy nekem a film hangulata, megvalósítása hozta azt, amit kb. elvártam. Nálam inkább 7 pont, azaz már ajánlott kategória.
Kapcsolódó: A Mindent egy lapra Adam Xendlerrel nekem kellemes meglepetés volt és nem csak az előzetes alulvárakozás miatt, önmagától is jó.
Mivel látom, Lemmy-ben még mindig benne forog a múltkori sokk, így meleg szívvel ajánlanék egy mozit, de Aszpirin és robi is ugyanúgy élvezni fogják. Figyelem, csak ők hárman tekinthetik meg. Area Q (2011) (A körzet)




