Amikor még sok teszten vettem részt és sokat írtam is, akkor egy idő után ugyanerre a módszerre tértem át.chord_ írta: ↑2023.04.28., pén. 09:52Vagy pedig, és ezt javaslom mindenkinek, elő kell venni olyat, amit tényleg régen hallgattunk meg, ami nincs az állandó tesztlemezeink között, ami, akár, nem is annyira jó felvétel.
Furcsa módon ezeknél sokkal jobban kijönnek a különbségek, mint azoknál a felvételeknél, amelyeket bitről bitre ismerünk, amelyeken van valami ultra-jó tónus, hangszer, zörej, atmoszféra, stb...
És meg kell várni, amíg lenyugszik a psziché, és elkezdünk megint zenét hallgatni. Ha még akkor is bentmarad a drót, az már nem rossz jel.
Jól működik, mindenkinek ajánlom!

Az ismert zenéken - pláne a kifejezetten teszt célokra készülteken - a fül becspja magát, illetve hajlamosak vagyunk egy idő után mindig ugyanarra figyelni.
Tétlesen fel tudjnám sorolni, hogy a kedvelt teszt lemezeimen melyek voltak az unásig nyúzott trackek, és azok mely pontjain, milyen hangokra figyeltem.
És még jó, ha csak hangszerhangokról beszélek, mert én a végén már ott tartottam, hogy pl egy bárban, nyilvánosan felvett jazz lemezen csak azt figyeltem, 4:53"-nál milyen tónusban hallatszik a jól ismert tányércsörgés, vagy a harmadik rack elején honnan szól az egyik vendég véletlenül megszólaló mobiltelefonja.
Nem is tudom, ehhez melyik szmájli illik?
Ez is passzol

