Ugye azt is mondtad , hogy a damilos lemezjátszónak többször nehezebb a tányérja mint a Roksané, mégis hasonlók a mérések. Nem lehet, hogy azért mert a Roksan motorja kis nyomatékú, amivel némileg/teljesen ellensúlyozni tudja a sokszoros tömegű tányért? Vagyis egy Roksanhoz hasonló tányér tömegű lemezjátszó, aminek nem kis nyomatékos a motorja, az még rosszabb lenne mérésre?sutemenyx írta: ↑2023.04.14., pén. 14:19Na elmondom. Arrol van szó, hogy bármilyen jó is a hagyományos csapágyazás (pl a 17:32-ig forgó Xerxes), ha azt elhúzza oldalra a szíj, feszítve van, akkor nem az olajfilmben forog szabadon (mint szíj nélkül a Xerxes), hanem 2 ponton nekifeszül a csapágy oldalfalának, kinyomja azon a ponton az olajat, és forgás helyett körbeugrál, körberöcög a tengely, és ezzel a tányér. Annyira “hard” karakterisztikájú rezonanciát generálva, ami a szíjon kersztül biztosan nem jön át. Tehát: a hagyományos csapágyazású lemezjátszó soha büdös életben nem lesz képes torzítatlan hang visszaadásra.
A függesztett tányér egy dimenzionálisan jobb dolog, mert az nem generál ilyen rezgést. Ott az imbolygással kell kezdeni valamit. Erre jó megoldás az ellentengelyes meghajtás, mert az jól beállítva semerre sem húzza a tányért. Ezzel mind az egyenfutás, mind a nyávogás kiküszöbölhető (ez egy jól beállított, ám 3évnyi állás után bekapcsolt Lurné):
07F04874-2699-46DC-B423-B785FFA5B7F0.jpeg
Na ezt tudja a Lurné helyből. És ez csak 1 dolog az előnyei közül.
Pl Rega, Systemdek, Thorensek....
Szerintem ennyi mérésből még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, azon kívül, hogy a Lurné tényleg jobbnak tűnik.



