Lemezjátszó

[SoundMania]

Nade nem az van, hogy a lemezek lejátszás közben szép lassan kopnak?

Ideális esetben persze nem, de talán régebben nem volt annyira bevett szokás a tűcsere - mintha a finom kis nűansznok halványulnának el a lemezen, főleg kopottabb tű hatására.
Szerintem ezért nehezebb megítélni egy 20-30-40-...50!(te jó Ég!) éves lemez eredeti hangzását.
Ez csak egy saját gondolat és vadonat új lemezek hallgatásakor született meg, a régebbiekhez képest.
(reméljük ez nem azt jelenti, hogy az én fülemnek ezért a digitális master a megfelelő...)

Persze nagyon megvigyázott gyűjtemény esetére ez nem érvényes, és persze amikor csak lehet cseréljük a tűt, mert állítólag hallás alapján hamarabb cserére ítéljük, mint a javasolt gyári élettartam.

Minél jobb a rendszered, annál jobban meglepődhetsz, hogy mennyi minden van még a lemezen amit addig nem hallottál. Mi a baj akkor a lemezzel ?! :) Alapvetően semmi. NYugaton jellemzőbbek, a megkímélt lemezek és valósabban kategorizálják az állapotukat is. Lemezekre és lejátszó berendezésekre, hangszedőkre is több pénzük volt az embereknek . Ma is rengeteg őskövület lemezjátszón hallgatnak lemezeket itthon, még az eredeti tűvel. A lemezek mosása is fontos dolog és azt is nyugaton hamarabb elkezdték és hamarabb szélesebb körben elterjedt, mint idehaza. Amúgy ha lemosok jól egy GONG-os magyar lemezt, kb minden esetbe jobb hangja lesz mint a nyugati verziónak. Tudom érdekes, de jónéhány lemezen teszteltük és mindenkinek mindig a GONG-os tetszett jobban a mosás után.

[SoundMania]

Tisztán látszik, hogy szelektíven olvasod a hozzászólásaim és ebből adódóan irreleváns reakciók illetve az üzenet lényegének meg nem értése következik.
Az üzenet lényege az volt - és elsősorban Rocknak szólt -, hogy nem a digitális technika alkalmazása a kerékkötője a jó felvételnek. A gyökérokot inkább emberi hibára vezetném vissza. A Yamaha és Denon PCM lemezek a bizonyíték arra amit állítok.

Már korábban kifejtettem, hogy nekem a tömeges konstrukcióju szíjhajtásúak tetszenek. De azok amik nekem tetszenek, megfizethetetlen kategória.

Hogy miért a Japán akkor és nem valami általad favorizált vintage angol cumó?
Ezt is kifejtettem korábban. Most csak röviden: egyik sem felel meg az elvárásaimnak, a kritériumoknak.

Remélem ez így most átmegy.

Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan

Elárulod kérlek 1958 és 68 között hol jelenik meg a digitális technika alkalmazása a felvételi eljárás folyamatában? Mert én arról beszélek! A felvételi eljárás folyamat során digitális technikát alkalmaznak. Ennek pedig az az elözménye, hogy Rock azt írta, hogy nem hiszi, hogy az olyan felvételek ahol ez a technkia a fenti formában megjelenik az hallgatható. Neki nem tetszik. Ssó sem volt digitálisan újrafeldolgozott analóg felvételkről. Már csak azért sem mert a 70-es, 80-as évek volt a téma. Ahol már megjelent a digitális technika a felvételi eljárás valamelyik szakaszában, valamilyen formában.
Szerintem megint nem olvastad el rendesen a diskurzust ami itt megy tegnap óta.
Jó, végül is ne csalódtam benned. Mindíg ez van. Megy a felesleges gépelés. Kezdem megszokni.

Szerintem pedig máshogy nem érdemes erőltetned a digitális jóságát, csak ha van mihez hasonlítanod. Szerintem sok igazság van Rock szavaiban. Sok digitális felvétellel vannak hallgathatósági problémák. Magam is szivesebben hallgatom az AAA-s lemezeket mint az ADA-netán DDA-t. Tény, hogy néha , leginkább figyelmetlenségből belefutok digitális cuccokba, de kevés ami tényleg felhőtlen örömmel hallgatható. Viszont a dolog eldönthető talán , ha legalább azt kipróbálnánk amit írtam. Mert olyan felvételt meg úgysem találni ami DAA vs AAA.. Ha mégis , akkor megkönnyítené a dolog eldöntését.
Persze akinek mindegy mit hallgat vegye csak halomba a digitális felvételeket, keveréseket akárki kiadóktól. A többiek meg válogassanak az egyéb lehetőségekből....

[dixie-chicken]

Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan mások.
De biztosan lehetne ilyen párosokat találni digitális adathordozón is. Csak elegendően jó lejátszó is kellene hozzá, ami lemezek esetén előbb megoldható, de hogy magasabb hangminőség szinten az biztos. Ezzel könnyebbé téve a különbségek észlelhetőségét.

induljunk ki abbol elsőre,hogy szerezzünk be ugyanazon lemez,nem digitális korszakbol származó,kiadott első kiadványokat angol,német,francia,japán,amerikai/kanadai példányok formájában...régen is voltak nagyon durva eltérések ezek között,nem volt még DOL/WaxTime kiadó ..és semmilyen extra rendszer nem szükséges az eltérések "feltérképezésre"

[Endrion]

Nade nem az van, hogy a lemezek lejátszás közben szép lassan kopnak?

Ideális esetben persze nem, de talán régebben nem volt annyira bevett szokás a tűcsere - mintha a finom kis nűansznok halványulnának el a lemezen, főleg kopottabb tű hatására.
Szerintem ezért nehezebb megítélni egy 20-30-40-...50!(te jó Ég!) éves lemez eredeti hangzását.
Ez csak egy saját gondolat és vadonat új lemezek hallgatásakor született meg, a régebbiekhez képest.
(reméljük ez nem azt jelenti, hogy az én fülemnek ezért a digitális master a megfelelő...)

Persze nagyon megvigyázott gyűjtemény esetére ez nem érvényes, és persze amikor csak lehet cseréljük a tűt, mert állítólag hallás alapján hamarabb cserére ítéljük, mint a javasolt gyári élettartam.

[dixie-chicken]

Dikie - re reagálnék - nem használva a kék macskakarmot - hogy mintha én is hasonló felvetést pendítettem volna meg, talán véletlenűl rátapintottam, hogy a régi digitalizálási kisérletei az LP-nek gyatrábbak voltak, mint a maiak. Végül is nagyjából ugyan oda lukadunk ki.
Most már csak azért is, ha hazamegyek, kiborogatom a lemezpolcot, és átnézem egyesével az ECM lemezeimet.
Ezeket nagyon régen vettem, minden darabra nem emlékezhetek, hogy valóban egyik-másik esetleg digitális felvétel lehet, nem kizárt.
Valóban úgy van, hogy csak azért mert digitális, nem hagyok ott egy Jarrett lemezt.
De, a mondandóm lényege az, ami.
Lehetőség szerint nagy ívben kerűltem a digitális felvételeket, ma már " könnyebb " a helyzet, nem kell válogatni, mert mindegyik az.

Azért nagyon halkan megjegyzem - gondolom másnak is feltűnt - hogy az ECM lemezek hangzásképe, hogy is mondjam, kmmm..., hát, nem a legkiegyensúlyozottabb. Kissé vékony, vagy talán inkább úgy mondanám, hogy hűvös hang, nem a legbarátságosabb.
Talán igaz lehet, hogy digit-manó bújkál egyikben-másikban ?

köszi ,nah látod,ha igazán szeretsz egy előadót,nem igazán foglalkozol,milyen tehnikát használnak a felvétekészitésnél

az ECM "hang" meg olyan,ezért szeretjük ...skandináv szürkület+ridegség keveréke elsőre,de valahol mégis a felszin alatt ott van más is ... Garbarek sax hangjának a kereksége,Jarrett finom zongorahang "billentése",Steve Reich kompleksz ritmikai gondolkodása ahol nix electronica,de mégis a levegőven ott érezhetők a krautrock elemei,és ha kell ott van Nils Petter Molvaer féle "löket" DJ-ék segitségével...

jó kiadóház,csipem a dolgaikat

[alfaati]

az általam feltett kértdésre nem válaszoltál..szóval,semmi '90 évek utáni ECM-et nem vásárolsz már,és nincs mondjuk '80 évek elejétől származó kiadásod sem a cégtöl?...csak azért kérdem mért a múltkor emlegetted Keith Jarrett két felvételét (Survivor's Suite,Bremen/Lausanne)...az ECM volt az elsők között aki átállt a full digitális rögzitéstehnikára,már a '80 évek elején/közepén...egy Jarrett,mint előadó,nem zárható csak úgy ki hogy,á ez digitális felvétel,még akkor sem ha felvételei egy részét,még a saját "kunyhójában" rögzitette egy Nakamichi kazin ("The melody at night,with You",vagy Jarrett/Haden "The last dance"...

Mondjuk pont az ECM-nek nem sikerült eleinte ez a digitális mizéria..
Ha már ECM akkor a zöld cimkés albumaik nekem sokkal szerethetőbben szólnak mint amiken büszkélkednek a digitális technikával.
De nyílván mint mindenre itt is lehet pro és kontra érveket felhozni.

igen a korai ECM felvételek digitalizálása nem volt sikeres,itt ildomos tartani magunkat a "zöld" cimkés LP-hez,ha jót akar az ember magának...de,átestek a gyerekbetegségeken,áttértek a csak digitális formában, CD-én kapható opcióra hosszú éveken keresztül,aztán,párhúzamosan,ma a kinálatban van CD és LP ismét...és itt elérkeztünk a "vegyes felvágott" ponthoz,ahol már nincs "régi zöldcimke",de van új "sötétkék" ,vagy CD..itt úgy veszem észre hogy ami új,aktuális megjelenés az rendben van,de a "visszafele" katalogizálunk folyamat nagyon gyatra,gyenge (általában,akadnak üde kivételek)...vasárnap volt egy nagyon jó cimbimnél egy kis "szeánszunk" Corea/Burton "Crystal silence" zöld cimke vs kék cimke vs CD,Jarrett "Melody at night,with You"+Jarett/Haden "Last dance" LP vs CD "csatánk"..érdekes dolgok ezek

Pontosan! Stephan Micus albumain kitapintható, hol volt a váltás. Manfred Eicher most vagy nem a megfelelő szakembereket alkalmazta, vagy nem hallgatott rájuk és ment a saját feje után. Nekik nem sikerűlt a digitális technika előnyeit kihasználni.
Viszont sok kiadó igen sikeresen alkalmazta.
Pont ezért írtam pár hsz-el korábban, hogy szerintem emberi hibára vezethető vissza a gyökérok.

[Rock60]

Dikie - re reagálnék - nem használva a kék macskakarmot - hogy mintha én is hasonló felvetést pendítettem volna meg, talán véletlenűl rátapintottam, hogy a régi digitalizálási kisérletei az LP-nek gyatrábbak voltak, mint a maiak. Végül is nagyjából ugyan oda lukadunk ki.
Most már csak azért is, ha hazamegyek, kiborogatom a lemezpolcot, és átnézem egyesével az ECM lemezeimet.
Ezeket nagyon régen vettem, minden darabra nem emlékezhetek, hogy valóban egyik-másik esetleg digitális felvétel lehet, nem kizárt.
Valóban úgy van, hogy csak azért mert digitális, nem hagyok ott egy Jarrett lemezt.
De, a mondandóm lényege az, ami.
Lehetőség szerint nagy ívben kerűltem a digitális felvételeket, ma már " könnyebb " a helyzet, nem kell válogatni, mert mindegyik az.

Azért nagyon halkan megjegyzem - gondolom másnak is feltűnt - hogy az ECM lemezek hangzásképe, hogy is mondjam, kmmm..., hát, nem a legkiegyensúlyozottabb. Kissé vékony, vagy talán inkább úgy mondanám, hogy hűvös hang, nem a legbarátságosabb.
Talán igaz lehet, hogy digit-manó bújkál egyikben-másikban ?

[alfaati]

Figyelj... Nem vagyok "ráhangolódva a gondolataidra". Fejtsd ki akkor mire gondoltál . Én arra amit írtam. Ezt más is meg tudja csinálni ( azaz más is ért hozzá annyira, itthon is,vagy máshogyan: máshol is ilyenekkel "küzdenek" )
De ha neked ezek akadnak bent , hogy CSAKAJApánlemezjátszókmeghangszedők , ezzel úgysem lehet mit kezdeni. Te más nem tudsz, mi/én meg csak mosolygom rajta.

Tisztán látszik, hogy szelektíven olvasod a hozzászólásaim és ebből adódóan irreleváns reakciók illetve az üzenet lényegének meg nem értése következik.
Az üzenet lényege az volt - és elsősorban Rocknak szólt -, hogy nem a digitális technika alkalmazása a kerékkötője a jó felvételnek. A gyökérokot inkább emberi hibára vezetném vissza. A Yamaha és Denon PCM lemezek a bizonyíték arra amit állítok.

Már korábban kifejtettem, hogy nekem a tömeges konstrukcióju szíjhajtásúak tetszenek. De azok amik nekem tetszenek, megfizethetetlen kategória.

Hogy miért a Japán akkor és nem valami általad favorizált vintage angol cumó?
Ezt is kifejtettem korábban. Most csak röviden: egyik sem felel meg az elvárásaimnak, a kritériumoknak.

Remélem ez így most átmegy.

Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan

Elárulod kérlek 1958 és 68 között hol jelenik meg a digitális technika alkalmazása a felvételi eljárás folyamatában? Mert én arról beszélek! A felvételi eljárás folyamat során digitális technikát alkalmaznak. Ennek pedig az az elözménye, hogy Rock azt írta, hogy nem hiszi, hogy az olyan felvételek ahol ez a technkia a fenti formában megjelenik az hallgatható. Neki nem tetszik. Ssó sem volt digitálisan újrafeldolgozott analóg felvételkről. Már csak azért sem mert a 70-es, 80-as évek volt a téma. Ahol már megjelent a digitális technika a felvételi eljárás valamelyik szakaszában, valamilyen formában.
Szerintem megint nem olvastad el rendesen a diskurzust ami itt megy tegnap óta.
Jó, végül is ne csalódtam benned. Mindíg ez van. Megy a felesleges gépelés. Kezdem megszokni.

[SoundMania]

Látom Soundmania megint megfogta az üzenet lényegét

Figyelj... Nem vagyok "ráhangolódva a gondolataidra". Fejtsd ki akkor mire gondoltál . Én arra amit írtam. Ezt más is meg tudja csinálni ( azaz más is ért hozzá annyira, itthon is,vagy máshogyan: máshol is ilyenekkel "küzdenek" )
De ha neked ezek akadnak bent , hogy CSAKAJApánlemezjátszókmeghangszedők , ezzel úgysem lehet mit kezdeni. Te más nem tudsz, mi/én meg csak mosolygom rajta.

Tisztán látszik, hogy szelektíven olvasod a hozzászólásaim és ebből adódóan irreleváns reakciók illetve az üzenet lényegének meg nem értése következik.
Az üzenet lényege az volt - és elsősorban Rocknak szólt -, hogy nem a digitális technika alkalmazása a kerékkötője a jó felvételnek. A gyökérokot inkább emberi hibára vezetném vissza. A Yamaha és Denon PCM lemezek a bizonyíték arra amit állítok.

Már korábban kifejtettem, hogy nekem a tömeges konstrukcióju szíjhajtásúak tetszenek. De azok amik nekem tetszenek, megfizethetetlen kategória.

Hogy miért a Japán akkor és nem valami általad favorizált vintage angol cumó?
Ezt is kifejtettem korábban. Most csak röviden: egyik sem felel meg az elvárásaimnak, a kritériumoknak.

Remélem ez így most átmegy.

KB erre válaszoltam. Csak nem digitális Nagra, hanem analóg használatával. ?
Miből gondolod, hogy ellenpéldát nem lehetne állítani a digitális felvétellel szemben ? Elég lehetne az is , hogy olyan lemezt kiadnak ami 1955-1968 közötti felvételek mai kiadása ? Össze kellene vetni digitális feldolgozású verzióval. Hátha kiderülne mi a igazság!
DOL vs. WaxTime vs. MOV vs. BlueNote EU és USA, Sony Legacy EU és USA, Pure Pleasure, Speakers Corner, és még sokan mások.
De biztosan lehetne ilyen párosokat találni digitális adathordozón is. Csak elegendően jó lejátszó is kellene hozzá, ami lemezek esetén előbb megoldható, de hogy magasabb hangminőség szinten az biztos. Ezzel könnyebbé téve a különbségek észlelhetőségét.

[dixie-chicken]

A nyolcvanas évek közepetáján és a kilencvenes évek elején többször átjárkáltunk haverokkal Bécsbe lemezboltokba, nagyrészt használt lemezek között túrkálni. Akkor, ott néztem át őket, kifejezetten A betűre vadászva.
És, ha véletlenűl átsiklottam fölötte és belenyúltam, legkésőbb az első meghallgatásnál lebukott a lemez.
/ Gumis mély, vékony közép, fedett magas./

Az lehet, hogy a digitális technika fejlődésével egy mai nyomású lemez jobban szól egy korai digitális fuserálásnál, de a mai új lemezek egyszerűen nem érdekelnek.

Túl drágák, görbék, félrefúrtak és még mindig rosszabbul szólnak, mint egy full analóg a hetvenes évekből.

az általam feltett kértdésre nem válaszoltál..szóval,semmi '90 évek utáni ECM-et nem vásárolsz már,és nincs mondjuk '80 évek elejétől származó kiadásod sem a cégtöl?...csak azért kérdem mért a múltkor emlegetted Keith Jarrett két felvételét (Survivor's Suite,Bremen/Lausanne)...az ECM volt az elsők között aki átállt a full digitális rögzitéstehnikára,már a '80 évek elején/közepén...egy Jarrett,mint előadó,nem zárható csak úgy ki hogy,á ez digitális felvétel,még akkor sem ha felvételei egy részét,még a saját "kunyhójában" rögzitette egy Nakamichi kazin ("The melody at night,with You",vagy Jarrett/Haden "The last dance"...

Mondjuk pont az ECM-nek nem sikerült eleinte ez a digitális mizéria..
Ha már ECM akkor a zöld cimkés albumaik nekem sokkal szerethetőbben szólnak mint amiken büszkélkednek a digitális technikával.
De nyílván mint mindenre itt is lehet pro és kontra érveket felhozni.

igen a korai ECM felvételek digitalizálása nem volt sikeres,itt ildomos tartani magunkat a "zöld" cimkés LP-hez,ha jót akar az ember magának...de,átestek a gyerekbetegségeken,áttértek a csak digitális formában, CD-én kapható opcióra hosszú éveken keresztül,aztán,párhúzamosan,ma a kinálatban van CD és LP ismét...és itt elérkeztünk a "vegyes felvágott" ponthoz,ahol már nincs "régi zöldcimke",de van új "sötétkék" ,vagy CD..itt úgy veszem észre hogy ami új,aktuális megjelenés az rendben van,de a "visszafele" katalogizálunk folyamat nagyon gyatra,gyenge (általában,akadnak üde kivételek)...vasárnap volt egy nagyon jó cimbimnél egy kis "szeánszunk" Corea/Burton "Crystal silence" zöld cimke vs kék cimke vs CD,Jarrett "Melody at night,with You"+Jarett/Haden "Last dance" LP vs CD "csatánk"..érdekes dolgok ezek

[alfaati]

Látom Soundmania megint megfogta az üzenet lényegét

Figyelj... Nem vagyok "ráhangolódva a gondolataidra". Fejtsd ki akkor mire gondoltál . Én arra amit írtam. Ezt más is meg tudja csinálni ( azaz más is ért hozzá annyira, itthon is,vagy máshogyan: máshol is ilyenekkel "küzdenek" )
De ha neked ezek akadnak bent , hogy CSAKAJApánlemezjátszókmeghangszedők , ezzel úgysem lehet mit kezdeni. Te más nem tudsz, mi/én meg csak mosolygom rajta.

Tisztán látszik, hogy szelektíven olvasod a hozzászólásaim és ebből adódóan irreleváns reakciók illetve az üzenet lényegének meg nem értése következik.
Az üzenet lényege az volt - és elsősorban Rocknak szólt -, hogy nem a digitális technika alkalmazása a kerékkötője a jó felvételnek. A gyökérokot inkább emberi hibára vezetném vissza. A Yamaha és Denon PCM lemezek a bizonyíték arra amit állítok.

Már korábban kifejtettem, hogy nekem a tömeges konstrukcióju szíjhajtásúak tetszenek. De azok amik nekem tetszenek, megfizethetetlen kategória.

Hogy miért a Japán akkor és nem valami általad favorizált vintage angol cumó?
Ezt is kifejtettem korábban. Most csak röviden: egyik sem felel meg az elvárásaimnak, a kritériumoknak.

Remélem ez így most átmegy.

[supravox]

A nyolcvanas évek közepetáján és a kilencvenes évek elején többször átjárkáltunk haverokkal Bécsbe lemezboltokba, nagyrészt használt lemezek között túrkálni. Akkor, ott néztem át őket, kifejezetten A betűre vadászva.
És, ha véletlenűl átsiklottam fölötte és belenyúltam, legkésőbb az első meghallgatásnál lebukott a lemez.
/ Gumis mély, vékony közép, fedett magas./

Az lehet, hogy a digitális technika fejlődésével egy mai nyomású lemez jobban szól egy korai digitális fuserálásnál, de a mai új lemezek egyszerűen nem érdekelnek.

Túl drágák, görbék, félrefúrtak és még mindig rosszabbul szólnak, mint egy full analóg a hetvenes évekből.

az általam feltett kértdésre nem válaszoltál..szóval,semmi '90 évek utáni ECM-et nem vásárolsz már,és nincs mondjuk '80 évek elejétől származó kiadásod sem a cégtöl?...csak azért kérdem mért a múltkor emlegetted Keith Jarrett két felvételét (Survivor's Suite,Bremen/Lausanne)...az ECM volt az elsők között aki átállt a full digitális rögzitéstehnikára,már a '80 évek elején/közepén...egy Jarrett,mint előadó,nem zárható csak úgy ki hogy,á ez digitális felvétel,még akkor sem ha felvételei egy részét,még a saját "kunyhójában" rögzitette egy Nakamichi kazin ("The melody at night,with You",vagy Jarrett/Haden "The last dance"...

Mondjuk pont az ECM-nek nem sikerült eleinte ez a digitális mizéria..
Ha már ECM akkor a zöld cimkés albumaik nekem sokkal szerethetőbben szólnak mint amiken büszkélkednek a digitális technikával.
De nyílván mint mindenre itt is lehet pro és kontra érveket felhozni.

[dixie-chicken]

A nyolcvanas évek közepetáján és a kilencvenes évek elején többször átjárkáltunk haverokkal Bécsbe lemezboltokba, nagyrészt használt lemezek között túrkálni. Akkor, ott néztem át őket, kifejezetten A betűre vadászva.
És, ha véletlenűl átsiklottam fölötte és belenyúltam, legkésőbb az első meghallgatásnál lebukott a lemez.
/ Gumis mély, vékony közép, fedett magas./

Az lehet, hogy a digitális technika fejlődésével egy mai nyomású lemez jobban szól egy korai digitális fuserálásnál, de a mai új lemezek egyszerűen nem érdekelnek.

Túl drágák, görbék, félrefúrtak és még mindig rosszabbul szólnak, mint egy full analóg a hetvenes évekből.

az általam feltett kértdésre nem válaszoltál..szóval,semmi '90 évek utáni ECM-et nem vásárolsz már,és nincs mondjuk '80 évek elejétől származó kiadásod sem a cégtöl?...csak azért kérdem mért a múltkor emlegetted Keith Jarrett két felvételét (Survivor's Suite,Bremen/Lausanne)...az ECM volt az elsők között aki átállt a full digitális rögzitéstehnikára,már a '80 évek elején/közepén...egy Jarrett,mint előadó,nem zárható csak úgy ki hogy,á ez digitális felvétel,még akkor sem ha felvételei egy részét,még a saját "kunyhójában" rögzitette egy Nakamichi kazin ("The melody at night,with You",vagy Jarrett/Haden "The last dance"...

[pali923]

Én azt állítottam, illetve állítom, hogy amikor betette a lábát a digitális technika az analóg lemeziparba, érezhető minőségromlás történt. Ezt fenntartom.

Szerintem itt írta le valaki jó régen, hogy amikor a digitális technika megjelent, és elkezdték használni rögzítésre is nyilván voltak gyermekbetegségei. Anyagi meg tudományos meg akármilyen más szempontok miatt mégis ezt használták, lettek belőle mindenféle nívójú kiadványok.
Miközben az analóg világ évtizedek óta kifejlődött technikai szinten mozgott, voltak akkori csúcstechnológiai termékei, amik jobbak voltak a kezdeti digitálisnál, valószínűleg többet tudtak a mérnökök is róla.

Hogy aztán azóta melyik világ mekkorát és merre fejlődött, azon lehet vitatkozni azóta is.

[SoundMania]

Látom Soundmania megint megfogta az üzenet lényegét

Figyelj... Nem vagyok "ráhangolódva a gondolataidra". Fejtsd ki akkor mire gondoltál . Én arra amit írtam. Ezt más is meg tudja csinálni ( azaz más is ért hozzá annyira, itthon is,vagy máshogyan: máshol is ilyenekkel "küzdenek" )
De ha neked ezek akadnak bent , hogy CSAKAJApánlemezjátszókmeghangszedők , ezzel úgysem lehet mit kezdeni. Te más nem tudsz, mi/én meg csak mosolygom rajta.

[Rock60]

Biztos úgy van.
De ha már olyan jó az a digitális Nagra, vajon miért nem digitális formátumot játszik le ?
Miért bíbelődik a másolással, cipeli a dög nehéz orsós magnót ?
Egyébbként is elkanyarodtunk a témától. Én azt állítottam, illetve állítom, hogy amikor betette a lábát a digitális technika az analóg lemeziparba, érezhető minőségromlás történt. Ezt fenntartom.
Ezt is írtam:
" Az lehet, hogy a digitális technika fejlődésével egy mai nyomású lemez jobban szól egy korai digitális fuserálásnál..."
Ezt is lehetségesnek tartom, azok nagyon rosszak voltak.
Azóta arról győzködtök, hogy tuti tele vagyok digitális felvételekkel.
Hadd gondolkozzak... . Nem...

[alfaati]

Látom Soundmania megint megfogta az üzenet lényegét

[SoundMania]

A digitális margójára még annyit -
ez főleg Rocknak szól -, hogy a képen Mike Valentine látható.
Aki minden Britanniában rendezett hi-fi shown bérel egy nagyméretű szobát.
Vinyl LP albumokat készít és mester szalagokat, saját bevett felvételi/rögzítési eljárással, módszerrel.
2000 környékén kezdte a bizniszt.
Kicsiben csinálja, de mégis egy megkerülhetetlen név és szaktekintély a szakmában.
A showkon a szoba állandóan tele. Egy üdítő színfoltja a Brit showknak! Sokat időztem nála minden évben. Vettem lemezeket is tőle.
Soha nem visz magával komplett láncot. Csak a szalagos magnót viszi és a ZenSati kábelezést. A többi cuccot ott kapja a kiállítóktól. Tehát, ott rakja össze gyorsban a láncot, amit előtte soha nem hallott.
A TOP 5-ben mindíg benne van a szobája a hangot és atmoszférát tekintve.

Egy hordozható digitális NAGRA felvevővel és két 50-es évekbeli Neumann mikrofonnal dolgozik.

Senkit nem fog érdekelni, mivel vette fel a műsor anyagot, ha mehallja amit a Chasing the Dragon felvételek produkálnak. Ezt garantálom.

Ezt más is meg tudja csinálni. Ilyenkor mindig eszembe jut Szentiványi Nagrája és a felvételei. Küzdhettek a bemutatón a kiállítók bármivel, ahova az a magnó és a felvétel bekerült , más szintre állította a hangot. Aztán ebből mindenki vonja le a tanulságot amit akar, vagy amit tud......

[alfaati]

A digitális margójára még annyit -
ez főleg Rocknak szól -, hogy a képen Mike Valentine látható.
Aki minden Britanniában rendezett hi-fi shown bérel egy nagyméretű szobát.
Vinyl LP albumokat készít és mester szalagokat, saját bevett felvételi/rögzítési eljárással, módszerrel.
2000 környékén kezdte a bizniszt.
Kicsiben csinálja, de mégis egy megkerülhetetlen név és szaktekintély a szakmában.
A showkon a szoba állandóan tele. Egy üdítő színfoltja a Brit showknak! Sokat időztem nála minden évben. Vettem lemezeket is tőle.
Soha nem visz magával komplett láncot. Csak a szalagos magnót viszi és a ZenSati kábelezést. A többi cuccot ott kapja a kiállítóktól. Tehát, ott rakja össze gyorsban a láncot, amit előtte soha nem hallott.
A TOP 5-ben mindíg benne van a szobája a hangot és atmoszférát tekintve.

Egy hordozható digitális NAGRA felvevővel és két 50-es évekbeli Neumann mikrofonnal dolgozik.

Senkit nem fog érdekelni, mivel vette fel a műsor anyagot, ha mehallja amit a Chasing the Dragon felvételek produkálnak. Ezt garantálom.

[alfaati]

Az én etalonom továbbra is: Kaláka - Pelikán című lemeze 1984-ből. Ha néha (mert vigyázok rá) felteszem, borsódzik a hátam...

Igen, az egy remek munka! De akkor én is egyet :) és bocs a OFF-ért...

Zorán ‎– Tizenegy Dal (Pepita ‎– SLPX 17739 Magyar rádió stúdió felvétel) Nálam van egy szinte sértetlen példány, ha eszembe jut(na) (hifizni), akkor (pl.) ezt felteszem és rájövök, hogy semmi probléma. :) Áldja meg az isten az ilyen szakembereket!

Megvan nekem is. Mindegyik Zorán megvan. Tényleg jól szólnak.
Van egy másik lenyűgöző könnyűzenei magyar felvétel 1982-ből! Vincze Lilla - Mámor, Quint kft. A zene is nagyon jó, a felvétel pedig kiemelkedő. A lemez anyaga az átlagosnál jobb mert síri csend van ott ahol nincs zene. Sokszor felkerűl a lemezjátszóra, mert nagyon élvezetes hallgatni.

[Rock60]

Írtam már akkor is, hogy srry, tényleg több van abban a a Kenwood-ban, mint amit első látásra kinéztem belőle. / Nem idézem, ott van./
Tudom, mire valók a kurblik - most akkor ki az arrogáns ? - 45 év lemezjátszózás után azért sejteni vélem.
Miért ne lehetne drága ?
Egy öklömnyi Hold-kőért 20.000 dolcsit is elkérnek.
Csak vicceltem. Easy, easy...

[Voyager]

Az én etalonom továbbra is: Kaláka - Pelikán című lemeze 1984-ből. Ha néha (mert vigyázok rá) felteszem, borsódzik a hátam...

Igen, az egy remek munka! De akkor én is egyet :) és bocs a OFF-ért...

Zorán ‎– Tizenegy Dal (Pepita ‎– SLPX 17739 Magyar rádió stúdió felvétel) Nálam van egy szinte sértetlen példány, ha eszembe jut(na) (hifizni), akkor (pl.) ezt felteszem és rájövök, hogy semmi probléma. :) Áldja meg az isten az ilyen szakembereket!

[alfaati]

Persze, hogy summás.

Nincs itt nagyon mód a véleményt szofisztikáltan, árnyaltan kommunikálni, mert a mondandó lényege sikkadna el.
Ha elmész egy étterembe, ahol svédasztalról válogathatsz, és 10 megkóstolt ételből 5 kifejezetten rossz, 3 meg nem is tudod miért, de nem ízlik, mit fogsz mondani a barátodnak ?
Azt, hogy persze, menjél, próbáld ki te is, hátha te nem hányod ki, vagy azt, hogy ha jót akarsz, be ne tedd oda a lábad ?
Az utóbbit fogod mondani, summa summárum.
Vagy egy még érzékletesebb példa :
Ha elmész léghajózni több alkalommal, és 5 - ből 4 - szer lezuhansz, mit ajánlasz a barátodnak ?
Menjél csak nyugodtan, egyszer én is megúsztam ?
Vagy azt, hogy a helyedben én nem szállnék fel, mert lezuhansz.

Hááát, ez is elég summás kijelentés lenne.

Érdekes módon mindíg a kognitív disszonancia arroganciájával közelíted meg ezeket a dolgokat mint a Kenwood L-07D karjával és más témában is tapasztalhattuk.

Hidd már el, hogy a nyolcvanas évek közepére már szinte minden lemezkiadó alkalmazta valamilyen formában a felvételi folyamat során a digitális technikát. Haladtak a korral. Kiaknázták az előnyeit, a benne lévő lehetőségeket.
Le sem tojták, hogy te mire vágysz. Teljesen más szempontok vezérlik az ilyen cégeket. Nem csináltak felmérést a vásárlók között, azzal a mondattal, hogy "tegye fel a kezét aki azt szeretné, hogy ne használjuk a digitális technikát!".
Nálunk jobban hozzá értők döntöttek ezekről a kérdésekről. A te lemezgyüjteményedben is ott vannak!

Csak tudod az van, hogy amiről nem tudsz az nem fáj. Amit pedig nem értesz attól félsz és viszolyogsz.

500ezerért ment el a Kenwood kar multhéten a "sok tekerentyűvel". Mert tudod, vaki érti mire vannak ezek a kurblik!

[Rock60]

Persze, hogy summás.

Nincs itt nagyon mód a véleményt szofisztikáltan, árnyaltan kommunikálni, mert a mondandó lényege sikkadna el.
Ha elmész egy étterembe, ahol svédasztalról válogathatsz, és 10 megkóstolt ételből 5 kifejezetten rossz, 3 meg nem is tudod miért, de nem ízlik, mit fogsz mondani a barátodnak ?
Azt, hogy persze, menjél, próbáld ki te is, hátha te nem hányod ki, vagy azt, hogy ha jót akarsz, be ne tedd oda a lábad ?
Az utóbbit fogod mondani, summa summárum.
Vagy egy még érzékletesebb példa :
Ha elmész léghajózni több alkalommal, és 5 - ből 4 - szer lezuhansz, mit ajánlasz a barátodnak ?
Menjél csak nyugodtan, egyszer én is megúsztam ?
Vagy azt, hogy a helyedben én nem szállnék fel, mert lezuhansz.

Hááát, ez is elég summás kijelentés lenne.

[alfaati]

A nyolcvanas évek közepetáján és a kilencvenes évek elején többször átjárkáltunk haverokkal Bécsbe lemezboltokba, nagyrészt használt lemezek között túrkálni. Akkor, ott néztem át őket, kifejezetten A betűre vadászva.
És, ha véletlenűl átsiklottam fölötte és belenyúltam, legkésőbb az első meghallgatásnál lebukott a lemez.
/ Gumis mély, vékony közép, fedett magas./

Az lehet, hogy a digitális technika fejlődésével egy mai nyomású lemez jobban szól egy korai digitális fuserálásnál, de a mai új lemezek egyszerűen nem érdekelnek.

Túl drágák, görbék, félrefúrtak és még mindig rosszabbul szólnak, mint egy full analóg a hetvenes évekből.

Summás megállapítás ahogy azt már megszokhattuk tőled!