Mondjuk pont az ECM-nek nem sikerült eleinte ez a digitális mizéria..dixie-chicken írta: ↑2023.02.03., pén. 12:12az általam feltett kértdésre nem válaszoltál..szóval,semmi '90 évek utáni ECM-et nem vásárolsz már,és nincs mondjuk '80 évek elejétől származó kiadásod sem a cégtöl?...csak azért kérdem mért a múltkor emlegetted Keith Jarrett két felvételét (Survivor's Suite,Bremen/Lausanne)...az ECM volt az elsők között aki átállt a full digitális rögzitéstehnikára,már a '80 évek elején/közepén...egy Jarrett,mint előadó,nem zárható csak úgy ki hogy,á ez digitális felvétel,még akkor sem ha felvételei egy részét,még a saját "kunyhójában" rögzitette egy Nakamichi kazin ("The melody at night,with You",vagy Jarrett/Haden "The last dance"...Rock60 írta: ↑2023.02.02., csüt. 21:56A nyolcvanas évek közepetáján és a kilencvenes évek elején többször átjárkáltunk haverokkal Bécsbe lemezboltokba, nagyrészt használt lemezek között túrkálni. Akkor, ott néztem át őket, kifejezetten A betűre vadászva.
És, ha véletlenűl átsiklottam fölötte és belenyúltam, legkésőbb az első meghallgatásnál lebukott a lemez.
/ Gumis mély, vékony közép, fedett magas./
Az lehet, hogy a digitális technika fejlődésével egy mai nyomású lemez jobban szól egy korai digitális fuserálásnál, de a mai új lemezek egyszerűen nem érdekelnek.
Túl drágák, görbék, félrefúrtak és még mindig rosszabbul szólnak, mint egy full analóg a hetvenes évekből.
Ha már ECM akkor a zöld cimkés albumaik nekem sokkal szerethetőbben szólnak mint amiken büszkélkednek a digitális technikával.
De nyílván mint mindenre itt is lehet pro és kontra érveket felhozni.




