A látogatás (dán-holland) - az elején sajnáljuk, hogy nem vagyunk ott, majd ezt követően de jó, hogy nem vagyunk ott. Egy biztos: vendégekkel így nem bánunk.
A menü - az elején sajnáljuk, hogy nem vagyunk ott, majd ezt követően de jó, hogy nem vagyunk ott. Egy biztos: vendégekkel így nem bánunk.
Nézik a tini gyerekek is, sőt a fiatalabbak is és ez beépül a fejükbe, hiszen a menő bácsi, néni is így beszél, azért olyan cool.
Szülőként a te feladatod szűrni ezt, már amennyire az ilyet lehet. Nem lehet nekimenni a világnak és jól leteremteni a szereplőit, azért mert olyan amilyen. Néztem a Herceget - idős bá' ellop festmény, arrafelé legendás per feldolgozása - nem kicsit idétlen volt a húzz a náthásba!, meg a pitlibe! óvatoskodó megtekertségek. Nem 1 bites angol nyugdíjasnéni vagyok, ez rájuk lett szabva, kiérződött nagyon, hogy a többi, szintén állami tévében futó, szintén nekik szóló sorozat szinkrongárdája követte el ezt is. Különben sem sok jó származott még szabadfordítói vénájukat kéretlenül megbugyogtató fordítózsenik ténykedéseiből, nem kell elnyomorítani az eredetit. Maradjunk a félrefordított címeknél, annyi épp elég. Ha az eredeti nem tetszik, más tartalmat kell nézni. Sosem értettem ezt a vágyom az alkotásokra, az újra, de a végén legyen hajszálra pont olyan, mint amiket eddig néztem, de akkor meg miért nincs újdonság. Így is túl sok rezdülés veszik el a szinkronokban - analóg vagy veszteségmentes forrást sem gyűrünk be mp3 szabvány alá hacsak elkerülhető - lényeget nagyban változtató szinonimákat éreznek rendben lévőnek és ez elfogadott.:/ Az eredetivel nem is találkozunk, hiszen már megnéztük - valamilyen átértelmezésben.
Van elég erőszakszemét, nem azt mondom, bárcsak a verbalitás fantáziátlansága lenne a teteje ennek a bajnak.
A fiatal meg rendszerint úgy van, hogy kikáromkodja magát fiatalabb éveiben, később meg konszolidálódik. Nem a filmeken fog elcsúszni a kulturális élete, hanem az szülő-iskola-szabadidős közösség-munkaközösség-barátok-társ vonalán.