Az egyik LP-játszómnak szerencsére elég könnyű lepattintani a tetejét, így nem volt nagy operáció a játék.
Hát végül furcsa módon az az üzemmód nyert, amikor nyitott állapotban fent volt a plexi tető a pörgetőn. Oka : a rossebb tudja.
Ha levettem róla a tetőt megszűnt benne az élet. A sava-borsa veszett ki. Leadta a műsort ahogy kell, de olyan lélektelenül. Mint ha csak haknizna a cucc. Nyomjuk le azt menjünk a fenébe. Amikor viszont visszatette, fel volt nyitva akkor megjött a lelke a zenének meg minden. Azt nem mondom, hogy a sávszélek, meg a tonalitás meg a neutralitás meg az egyéb hifis hülyeségek milyenek így meg úgy, de az tuti hogy nekem felhajtott tetővel érzelmektől átitatva tetszett a legjobban a hang. Lecsukott tetővel meg egy partra vetett hal. Csak hápogott szegény.







