No, de ha már egy kis élet mutatkozik a topicban, visszatérnék egy korábbi témára, az IKEA lemezjátszóra
Október 1-én került a boltokba, de mert gyakorlatilag nagy a csend körülötte, nem hagyott nyugodni a dolog, ezért legutóbb az Örs környékén járva rászántam pár percet, hogy megnézzem-megtapizzam.
Azóta is
hogy ezzel meg mi a fenét akart az IKEA?
Van ugye ez a lejátszó, ami 49.900,- Ft-ba kerül (külföldön 145€-ba!), amiért a következőket kapjuk:
- tetszetős dizájn, szíjhajtás két sebességgel, alumínium csőkar, filc lemezalátét, alapszintű de használható pickup, ami elvileg (?) még cserélhető is, beépített phono.
Ehhez képest a készülékház érzésre is vékonyka tojáshéj, ócska tapintású műanyag, megemelve pillekönnyű az egész, a lift érzésre és ránézésre is gagyi, de ami a legjobban fáj: az még hagyján, hogy a lemeztányér is ugynaz a tojáshéj műanyag, de az egész le-föl hintázik a tengely körül, a széleit megmozgatva legalább 3-5 mm a holtjátéka, billeg az egész tányér
Olyan, mintha egyszerűen fúrtak volna egy lyukat a tányér közepébe oxt csókolom! Nem tudom, mennyit spóroltak ezen, de gyakorlatilag az összes többi belefeccölt energiát lekukázzák vele.
Jóapám mondásait gyakran idézem, ide is illik egy:
Egy munkát rosszul elvégezni pont olyan fárasztó, mint ugyanazt jól megcsinálni!
Nem értem a koncepciót
Ha egy hipszter majomságot akartak csinálni, ahhoz túl sok munkát tettek bele.
Ha egy olcsó, jópofa, de mégis használható készüléket szerettek volna adni a vevőknek, akkor meg miért pont azt a pár utolsó lépést spórolták ki belőle?
Még sommásabban: xarnak túl jó, jónak túl xar! Kár érte ...
..
> 
: 
