Streaming szolgáltatók és ami velük kapcsolatos / Tidal, Spotify stb...

[s4tch]

...De öntsünk tiszta vizet a pohárba! Valaki tényleg összevetett már RedBook, HiRes PCM, DSD és MQA tartalmakat ugyanarról az anyagról, nem Tidalról streamelve és mondjuk nem egy Audioquest Dragonfly vagy iFi akármi kategóriájú eszközön? A 2L azért jutott eszembe, mert náluk elérhetők a különböző formátumok, ha jól tudom.

2L anyagokkal én próbálkoztam itthon összehozni valami számomra értékelhető összehasonlítást. MQA képes dacom nincs, így az pont kimaradt. Windows 11 pc (nem audio pc), foobar + abx plugin, Pioneer U-05, Focal Elear (Clear párnákkal, tehát gyakorlatilag Elex) volt a lánc. Azt mondják, akkor érvényes az abx teszt, ha 16 kört lenyom vele az ember hibátlanul. Én általában hatig jutok max. 1 hibával veszteséges tömörítésekkel (pl. mp3, ogg, aac, opus), utána 10-15 perc szünetet kell tartani, és a következő hatos kör megint hasonlóan sikerül.

A veszteségmentes tömörítéseket képtelen vagyok megkülönböztetni egymástól. Ennek megfelelően nem érdekel a hi-res, örülnék neki, ha a redbook kompromisszummentesen szólna.

Egyébként a hétköznapokban nincs sok bajom a veszteséges tömörítéssel sem. Örömmel hallgatok webrádiókat, az offline tidal playlistjeim az autóba az elérhető leggyengébb minőségben mennek le, és nem szaladtam még le egyszer sem az útról. Korábban, amíg ssd-ről vagy ipodról ment az autóban a zene, addig azt vettem észre, hogy némelyik dalnál volt valami nehezen megfogható, zavaró elem - utólag ellenőrizve mindig azok voltak a 128k vagy 192k mp3-ak. 320-as mp3 hibái a menetzaj mellett már nem tűnnek fel.

A tidal/mqa és a vele kapcsolatos dolgok inkább elvi szinten idegesítenek. Tényleg fölöslegesnek tartom egy licencelendő (fizetős), ráadásul veszteséges tömörítés illetve felskálázás bevezetését, amihez a legjobb eredmény végett nem is elég a szoftveres dekóder, hanem külön hardvert is kell illeszteni, ahelyett, hogy a bevált 16/44.1 pcm streamet hallgatnánk. De ez számomra csak elvi kérdés alapvetően.

Egyébként volt itthon egy időben apple music és tidal előfizetés is. Android telefon, usb dac/amp (vagy a fenti Pioneer, vagy egy AK PEE51) és különböző fej- és fülhallgatók segítségével próbáltam különbséget tenni közöttük. Jobban tetszett az apple music hangja, mintha nyugodtabb, simább lett volna, ezzel együtt maradt a tidal: ez legalább integrálható probléma nélkül a raspberryre épülő hangfalas rendszerbe. A tidal connectet nem adnám fel azért a csak direkt összehasonlításban észlelhető, marginális hangbéli különbségért, amit az apple music nyújtott.

[juliush]

Azt hiszem, elég világosan leírtam, hogy nincs saját tapasztalatom MQA képes DAC híján és valahogy az eddigi tesztekből (már ha szervezett valaki ilyet a környéken) kimaradva. Ha lenne, akkor egyértelmű értékítélettel álltam volna elő.
De hogy mennyire indulatból folyik az egész, jól bizonyítja, hogy valaki, aki - még egyszer - tapasztalat híján, pusztán szubjektív meggondolások alapján nem áll automatikusan be a sorba és tör pálcát (még) az MQA felett, rögtön meggyőzendő, lenyomandó "ellenféllé" válik. Holott nyilvánvaló, hogy Nektek sincs valós, mérvadó tapasztalatotok.
A "bitpazarlás" nem érzelmi reakció, hanem közismert matematikai tény (na jó, némiképp hatásvadász módon tálalva), mégcsak nem is én találtam ki és semmi köze környezeti hatásokhoz. Egyszerűen arról van szó, hogy a valóságban pár bittől úgy 12 bitig dinamikusan változó mennyiségű adattal leírható folyamatot állandó 16-24 biten ábrázolva tároljuk, továbbítjuk, tehát akadhat helye némi kreatívitásnak.
Egyébként meg következetesen nem idéztem és szándékoltan nem véleményeztem senki hozzászólását, csupán a saját gondolataimat fogalmaztam meg az MQA és Tidal között kialakult szerintem egészségtelen viszonyról, sajnos egy meggondolatlanul elejtett célzással fűszerezve az előbbi általam nyilvánvalóan naívan remélt erényeiről és most itt állok, a céltábla közepén...

[audioline]

"Elméletileg egy zene tökéletes reprodukciójához teljesen elegendő a 16 bit 44.1 Khz-en"

Bizony így van. A gyártók/kereskedők/marketingesek szeretnék elhitetni, hogy több kell. Hiszen miről is szól a dolog? :) Van tovább, és tényleg. Csak az a + amit hozzátesz, számomra olyan "másság", oldalra lépés, ami hasonló 1-1 gyári CD korong közötti diferenciához. Emlékszem az SACD korszakra, amikor hibrid lemezeken a normal "réteg" eleve butítva került konzerválásra. Legalább is ugyanazon album hagyományos kiadásához képest. A nagyobb felbontás szándékosan vaxoltabb volt. De nem lett tökéletes. Nem ám. Mesterkélt ízű lett. Hangsúlyozom, számomra. Az MQA vonal is hasonló kicsit, most ez a párhuzam ugrott be. Szóval ha 16/44.1-el is van libabőr, akkor a rendszer rendben van. Lehet élvezni a zenét.

[Aszpirin]

De öntsünk tiszta vizet a pohárba! Valaki tényleg összevetett már RedBook, HiRes PCM, DSD és MQA tartalmakat ugyanarról az anyagról, nem Tidalról streamelve és mondjuk nem egy Audioquest Dragonfly vagy iFi akármi kategóriájú eszközön?

Jaj, vajon miért jut eszembe ennek olvastán a “mit adtak nekünk a rómaiak”?

De hadd kérdezzek vissza? Te megtetted? Ha igen, valószínűleg van anyagod, én pedig szívesen összevetem. Legfeljebb előtte állítok még én is egy-két feltételt a rómaiak ellen: pl. ne egymásból legyenek konvertálva, és ne a 2L kiadványail legyenek :) - na jó, csak viccelek. Tényleg belemennék, sőt, vaktesztbe méginkább, Veled együtt. Érdekes eredményeket borítékolnék

Ami az érzelmi, indulati alapot illeti, ebből biztosan van valamennyi bennem, benned biztosan nincs? Mert a mondataid nem feltétlenül erről árulkodnak (egy szakmainak szánt vitában azzal érvelni, hogy a másik érzelmi alapon vitázik, pont érzelmi megnyilvánulásnak tűnik nekem), sem az olyan szavak, mint “bitpazarló PCM”-bocs, de mire is érv vagy ellenérv ez? Ha a bitpazarlást el akarjuk kerülni (mert pl. “bitzöldek” vagyunk, és az MQA fogja megmenteni a Földet az egyre fogyó bitjeinek elpazarlásától, hogy még egy kis érzelmi töltetet is vigyek bele ), ott van pl. a sokkal hatékonyabb MP3 vagy AAC és tsai. Nos?

Leírhatnád inkább hogy miben nem értesz egyet azzal, amit írtam az előző hsz-ban, és miért.

[juliush]

Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a vélemények túlnyomó többsége itt érzelmi, indulati alapon áll, leginkább mások vitriolos tollából származó élményein rugózva. Akinek nem inge, ne vegye magára!
De öntsünk tiszta vizet a pohárba! Valaki tényleg összevetett már RedBook, HiRes PCM, DSD és MQA tartalmakat ugyanarról az anyagról, nem Tidalról streamelve és mondjuk nem egy Audioquest Dragonfly vagy iFi akármi kategóriájú eszközön? A 2L azért jutott eszembe, mert náluk elérhetők a különböző formátumok, ha jól tudom.
Tényleg kíváncsi vagyok - akár magam is részt vennék egy ilyen összehallgatáson!
Arról hogy a Tidal mihez kezd ezzel a technológiával megvan a saját véleményem (cseppet sem hízelgő), de műszakilag nem tartom kizártnak, hogy a rettentően bitpazarló PCM kapacitásának okosabb kihasználásával belekódolhatjuk a folyamatosan változó zenei jel olyan fizikai jellemzőit, amelyek bizonyos pszichoakusztikai vizsgálatok és kutatások szerint pozitív hatással vannak a szubjektíve érzékelt zenei élményre. A stúdióbeli kódolás - disztribúció - otthoni dekódolás teljes láncának szabványosításával meg elég jól kézben tartható a kívánt minőség, legalábbis a digitális-analóg átalakítás kapujáig (talán tovább is? - annyira nem ismerem). A Tidal ott hágja meg aszerintem z egészet, hogy a kódolást nem autentikálja az előadóval (vagy inkább a mastering engineerrel), csupán mezei "konverterként" ráküldi az anyagokra, amit kap.

[Aszpirin]

Kár, mert az MQA-ban az eredeti koncepció szerint alkalmazva többet érzek (bár soha nem volt alkalmam kipróbálni). Azért az érdekes, hogy olyan minőség-orientált kiadó is felvállalta, mint pl. a 2L.

Tudom, mire gondolsz, (egyszer már kifejtetted), de szerintem meg nem hozza azt...

Egyébként mit értesz az "igazán komoly MQA Ready eszköz alatt? Mert szerintem megette a fene, ha ahhoz hogy jól szóljon "igazán komoly" rendszer kell - ami az én fejemben - bocs az nyilvánvalóan téves asszociációért - "igazán drágá"-t is jelent. Általában legalábbis.

Elméletileg egy zene tökéletes reprodukciójához teljesen elegendő a 16 bit 44.1 kHz-en - ezt Te is többször jogosan hangsúlyoztad. Egyrész a 44.1 KHz a Nyquist-Shannon tétel miatt már akkora, ami a legjobb emberi füllel hallható legmagasabb ferkvenciák repordukciójához is teljesen elegendő, másrészt a kvantálási zaj is már mélyen a hallható szint alatt van - elméletileg.
Szóval szerintem az "igazán komoly" rendszer az, ami ezt az elméletet igazán elhanyagolhatóan kis eltérésekkel tudja "valósággá alakítani". Az "igazán komoly" rendszernek tehát nincs szüksége MQA-trükközésre, de még HighRes-re sem.
A fentiek - egyik meggyőződésem szerint - pont azt pofozzák helyre, hogy elég nehéz ilyen "igazán komoly" átalakítót összehozni - az okokat itt lehet és érdemes keresgélni. Pedig az elmélet adott és bizonyított, már csak a gyakorlaton kellene csiszolni.

Minden eddigi tapasztalatom affelé mutat, hogy minél kevésbé "komoly" a rendszer, annál jobban előjönnek a HighRes előnyei. Bár azért nagyon sok tapasztalatom nincs.

De az MQA-val a problémák messze túlmutatnak a vele elérhető hangminőség problémáin. Egyszerűen megkérdőjelezhető a létjogosultsága, illetve csak a köré épített (főleg hardveres) biznisznek van értelme. Ugyanis ugyanezt el lehet érni natív HighRes-szel is, és az igen korlátozott kapacitású CD-k "kikopásának" időszakában már az MQA-CD előnyei sem tudnak érvényesülni. Egyszerűen ezzel elkéstek. A streaming platformon pedig NEM fognak tudni ezzel a formátummal a natív HighRes-t előnyben részesítő szolgáltatókkal versenyezni.

Habár az MQA-ban bőven vannak/lehetnek szakmailag zseniális húzások, sajnos a zsenialitását eléggé durván beárnyékolják a körülötte kialakult vagy körvonalazódó botrányok.

Just my two pence.

[juliush]

Hmmm...nekem egy ideje nagyon úgy tűnik, hogy a Tidal és az MQA egyfajta "halálos ölelésbe" fagyott!
Míg az előbbi a rendelkezésre bocsátandó sávszélességgel kufárkodva, de mégis HiRes játékosként történő legitimizációként használja divatos hárombetűs pecsétként (valójában szerintem a rendszer lényegét meghágva csupán egyfajta "konténer" kódolásként), addig az utóbbi a megfelelő piaci momentum elérése miatt nem tudja nélkülözni. A fejekben meg már teljes az asszociációs lánc, TIDAL = MQA = szar.
Kár, mert az MQA-ban az eredeti koncepció szerint alkalmazva többet érzek (bár soha nem volt alkalmam kipróbálni). Azért az érdekes, hogy olyan minőség-orientált kiadó is felvállalta, mint pl. a 2L.
Valakinek van itt konkrét tapasztalata igazán komoly MQA Ready eszközön, nem streamelt - akár mondjuk 2L - felvételt összevetni ugyanannak a nagyfelbontású változatával?

[Aszpirin]

https://www.reddit.com/r/audiophile/com ... rspective/

Van ott egy-ket tartalmasabb komment is.

Ez akár világra szóló botrány is lehetne, ha igaz lenne, amit sugall a posztoló.
De ez még egy példa amellett, hogy valami nincs rendben az MQA körül... Nem mintha ezt már nem tudtuk volna, és nem nyert volna bizonyítást... de valaki meg is hallja a saját zenéjén és pont olyant mond, ami ellentmond az MQA lényegének, vagyis hogy ő egyáltalán nem ezt a minőséget akarta. Ja, ez is megtörtént már korábban is, nem is kis névvel...

Szerintem a Tidal lassan de biztosan kivégzi magát az MQA erőltetésével, és a valódi HighRes-szolgáltatások szélsekörűvé válásával a konkurenciánál. A Tidal ugyanis soha nem a JBL Flip-en zenét hallgatók platformja volt. A tipikus Tidal-hallgató ad a zene reprodukciójának minőségére is, és egyre inkább rá fog jönni, hogy vannak jobb alternatívák, mint a Tidal.

Just my two pence.

P.s. a JBL Flip-et használók száméra: a fenti megjegyzésem nem a JBL Flip elen irányul. Személy szerint kedvelem azt, megvan a helye a zenehallgatók társadalmában és be kell valljam, hogy én is nagyon sokszor hallgatok zenét - szinte mindig társaságban, gerden parti alatt és után - JBL Flip-ről. De olyankor jellemzően nem Tidal szól, és jellemzően a zene megléte fontosabb, mint a megszólalás hifis értelemben vett minősége.

[Tibor77beat]

Valószínűleg nem, de néha a legváratlanabb irányból támad a loudness-szörny. :)

Ez az első szám Freddie Hubbard 1979-es The Love Connection című lemezről. Ezen van a Little Sunflower Al Jarreau-val, imádom, ha másért nem, ezért érdemes megszerezni. A többi szám langyos, de nem bántóan, és hát csinált ennél sokkal rosszabb diszkójazzt.

A Discogs szerint két 2009-es cd kiadása van, egy japán és egy amerikai. Az amerikai így néz ki, és így is szól, harsog, ordít. Nem értem, hogy egy 1979-es fúzios jazz lemez esetében miért volt erre szükség. Valószínűleg egyhamar nem fogják újra kiadni.

Van belőle egy gyűjteményes kiadás is az angol BGO kiadónál is(nekem egy Zombies CD-m van tőlük, az jól szól. Az valószínűleg másik remaster, talán érdemes becserkészni.

https://www.bgo-records.com/product/bgo ... connection
(valaki a vaterán is árulja, ha nem akarsz Angliából rendelni - sajnos most már nem egyszerű, illetve a GBP/HUF árfolyam is elszállt)

Nem ismertem ezt a lemezt, csak most belehallgattam a youtube musicon (köszönöm az ajánlást). Freddie HUbbard-öt más lemezekről ismerem, Woody Shaw-val együtt is nagyon jók (meg Woody Shaw egyéb lemezei is amúgy.)

[Luxor Audio]

Csak relatív hangerő létezik. Évekkel ezelőtt hoztam fel, de annyira el voltatok merülve a bitekbe, hogy semmi nem ment át belőle. Hiába lenne a "file" oldalon megoldva a kiegyenlítés, ha a dac chipekkel szerelt készülékek nagy részében még az sincs biztosítva, hogy a különböző digitális csatolófelületeken kapott hanganyag az analóg kimeneten azonos hangerővel szólaljon meg.

A My Reel Club felvételein van egy beállító track, amit lejátszva kalibrálni lehet a lejátszási hangerőt, így az élő produkcióhoz hasonló szinten szólalhat meg a teljes album. Már ha bírja a lejátszó rendszer és a hallgató.

[diagnet]

Azt hiszem, kellene a szakmában valamiféle szabványosítás, hogy hogyan lőjéb be a számok hangerejét. Vagy valamiféle "ajánlott hangerő vízjel", amit fel tudna használni egy rendszer az automatikus hangerő-utánállításhoz két nem ugyanarról az albumról, nem ugyanazon mester keze alól kikerült zeneszám esetén.

A vízjel mellé a fogadó oldalon is kellene valami ami feldolgozza. Titkon reméltem, hogy az mqa (master) kódolás és a HW háttere tartalmazni fogja, de ezek szerint nem fontos.
Csak relatív hangerő létezik. Évekkel ezelőtt hoztam fel, de annyira el voltatok merülve a bitekbe, hogy semmi nem ment át belőle. Hiába lenne a "file" oldalon megoldva a kiegyenlítés, ha a dac chipekkel szerelt készülékek nagy részében még az sincs biztosítva, hogy a különböző digitális csatolófelületeken kapott hanganyag az analóg kimeneten azonos hangerővel szólaljon meg.

[Luxor Audio]

Bár nem feltétlenül ontopik, de erről jutott eszembe az én mindennapos élményem a hangossággal. Van egy csomó zeném, amit autóban szoktam hallgatni. USB stickre másoltam ki őket, azzal "etetem" az autó hangprodukáló rendszerét (semmi hifi, gyatra vacak, de szól). Elléggé szokásommá vált, hogy úgy állítom be, hogy véletlenszerűen játtsza le a számokat (így nem kell minden album után újat válasszak, és változatos). Na itt jön a gond. Ugyanis a hangerő annyira különböző tud lenni az így lejhátszott, egymást véletlenszerűen követő számok között, hogy állandóan állítgatnom kell...
Azt hiszem, kellene a szakmában valamiféle szabványosítás, hogy hogyan lőjéb be a számok hangerejét. Vagy valamiféle "ajánlott hangerő vízjel", amit fel tudna használni egy rendszer az automatikus hangerő-utánállításhoz két nem ugyanarról az albumról, nem ugyanazon mester keze alól kikerült zeneszám esetén.
Azt hiszem, a loudness war is ide vezethető vissza, hogy talán nem tudtak megegyezni a hangmérnökök egy általánosan elfogadható módszerben az ilyen szituációk elkeróülésére, és egymást kezdték el túllicitálni "az enyém hangosabb lesz" felkiáltással - ami egy idő után értelemszerűen a kompresszió hallható hangminőség-romlás-szintjén túlmenő mértékét eredményezte.

A történet úgy kezdődött, hogy valaki visszalőtt. Mikor a rádiók rászoktak a zenés műsorra és komoly hatással voltak a slágerlisták alakulására (ami ugye pénzt jelentett, sok pénzt), megfigyelték, hogy ha egy "hangosabb" zeneszámot egy "halkabb" követett, akkor az utóbbi kevésbé sikeres, a hallgatók érdektelennek, unalmasnak érzik, akár el is kapcsolnak. Nagyjából ez történt a lemezboltokban is, ahol bele lehetett hallgatni a muzsikákba és a hangosabból jellemzően több fogyott. Szóval lehet a szakmára mutogatni, de nem ők találták ki a dolgot, csak utánamentek az elvárásoknak, meg a pénznek. Ezt lehet bírálni, én is teszem, de nem sok vizet zavarok.

A hangosság érzet a hang effektív (átlagos) szintjéhez kötődik. Ezt növelni úgy is lehet, hogy a teljes anyagot "hangosítom", ám mivel a digitális világban a csúcsérték limitálva van, ezért az anyag dinamikáját módosították, összenyomták úgy, hogy a csúcsérték maradt a 0 dBFS alatt kicsivel, de a halkabb részeket feltolták, hogy sűrűbb legyen a hangzás, így hangosabbnak érzékeljük és ami hangosabb, az első hallásra hatásosabb is. A jelenség ma is megfigyelhető, néhány cseles HiFi kereskedő is (vissza)él vele, a gyakorlott, rutinos fül képes csak kivédeni.

A hangosság szabványosítva nincs, de egyre szigorúbb szabályok kötik. Korábban a TV és rádió műsoroknál a média felügyelet, mostanában pedig a streaming szolgáltatók maguk is szigorúan előírják, milyen LUFS (Loudness Units relative to Full Scale) értéket fogadnak el. Ha ettől nagyon eltérőt produkál az anyag, visszadobják.

Spotify: -14 LUFS
Apple Music: -16 LUFS
Amazon Music: -9 to -13 LUFS
Youtube: -13 to -15 LUFS
Deezer: -14 to -16 LUFS

Ugyanakkor könnyen belátható, hogy lehetetlen minden felvételt ugyanolyan hangosságra állítani. A zenei műfajok és az előadások sajátossága, egyedisége sem engedi ezt meg, de a lejátszó rendszerek is alaposan beleszólnak a végeredménybe. A felvétel készítése mellett a lejátszásnál is be lehet avatkozni, ezért van sok szoftverben Replay Gain, sőt dinamika kompresszor is, bár ez a fegyver sok esetben visszafelé sül el szerintem, ha avatatlan kezekbe kerül.

[tamagaba]

Ez pedig egy 2022-ben (általam) készített felvétel statisztikája. Az anyag dinamikai viselkedése igen közel áll az élő produkcióhoz, ám a hallgatóság nagy része szerint túl halk, tehát ne essünk abba a hibába, hogy a minőséget, az élvezeti értéket szoros kapcsolatba állítjuk a hangossággal!

Gabor Juhasz Trio - Pluto.jpg

Bár nem feltétlenül ontopik, de erről jutott eszembe az én mindennapos élményem a hangossággal. Van egy csomó zeném, amit autóban szoktam hallgatni. USB stickre másoltam ki őket, azzal "etetem" az autó hangprodukáló rendszerét (semmi hifi, gyatra vacak, de szól). Elléggé szokásommá vált, hogy úgy állítom be, hogy véletlenszerűen játtsza le a számokat (így nem kell minden album után újat válasszak, és változatos). Na itt jön a gond. Ugyanis a hangerő annyira különböző tud lenni az így lejhátszott, egymást véletlenszerűen követő számok között, hogy állandóan állítgatnom kell...
Azt hiszem, kellene a szakmában valamiféle szabványosítás, hogy hogyan lőjéb be a számok hangerejét. Vagy valamiféle "ajánlott hangerő vízjel", amit fel tudna használni egy rendszer az automatikus hangerő-utánállításhoz két nem ugyanarról az albumról, nem ugyanazon mester keze alól kikerült zeneszám esetén.
Azt hiszem, a loudness war is ide vezethető vissza, hogy talán nem tudtak megegyezni a hangmérnökök egy általánosan elfogadható módszerben az ilyen szituációk elkeróülésére, és egymást kezdték el túllicitálni "az enyém hangosabb lesz" felkiáltással - ami egy idő után értelemszerűen a kompresszió hallható hangminőség-romlás-szintjén túlmenő mértékét eredményezte.

Van olyan, hogy Piano és Mezzoforte. Ha azt kiegyenlítjük, akkor nem lesz
ja, ezt nem a felvételi oldalon kéne csinálni, hanem a lejátszásin és akkor mindenki tud a maga cuccával helyén, autóban zenélgetni ahogy akar

[Aszpirin]

Ez pedig egy 2022-ben (általam) készített felvétel statisztikája. Az anyag dinamikai viselkedése igen közel áll az élő produkcióhoz, ám a hallgatóság nagy része szerint túl halk, tehát ne essünk abba a hibába, hogy a minőséget, az élvezeti értéket szoros kapcsolatba állítjuk a hangossággal!

Gabor Juhasz Trio - Pluto.jpg

Bár nem feltétlenül ontopik, de erről jutott eszembe az én mindennapos élményem a hangossággal. Van egy csomó zeném, amit autóban szoktam hallgatni. USB stickre másoltam ki őket, azzal "etetem" az autó hangprodukáló rendszerét (semmi hifi, gyatra vacak, de szól). Elléggé szokásommá vált, hogy úgy állítom be, hogy véletlenszerűen játtsza le a számokat (így nem kell minden album után újat válasszak, és változatos). Na itt jön a gond. Ugyanis a hangerő annyira különböző tud lenni az így lejhátszott, egymást véletlenszerűen követő számok között, hogy állandóan állítgatnom kell...
Azt hiszem, kellene a szakmában valamiféle szabványosítás, hogy hogyan lőjéb be a számok hangerejét. Vagy valamiféle "ajánlott hangerő vízjel", amit fel tudna használni egy rendszer az automatikus hangerő-utánállításhoz két nem ugyanarról az albumról, nem ugyanazon mester keze alól kikerült zeneszám esetén.
Azt hiszem, a loudness war is ide vezethető vissza, hogy talán nem tudtak megegyezni a hangmérnökök egy általánosan elfogadható módszerben az ilyen szituációk elkeróülésére, és egymást kezdték el túllicitálni "az enyém hangosabb lesz" felkiáltással - ami egy idő után értelemszerűen a kompresszió hallható hangminőség-romlás-szintjén túlmenő mértékét eredményezte.

[dixie-chicken]

Az átlag zenehallgató kultúráján kéne először valahogy változtatni.
Miattuk lett ez így, hogy ami sósabb vagy édesebb, az jobb.
Ment már valaki vissza a kereskedésbe, hogy uram de vacakul szól ez a cédé? Kérném vissza a pénzt vagy cserét ..
Viszont a Csibiel nyomja a basszust, az megy

igen,cseréltettem CD-ét,az MM-ben,nem is egyszer...nem nagyon tetszett nekik,de lezongoráztuk ...JBL is van jó,meg @ar...

[tamagaba]

Az átlag zenehallgató kultúráján kéne először valahogy változtatni.
Miattuk lett ez így, hogy ami sósabb vagy édesebb, az jobb.
Ment már valaki vissza a kereskedésbe, hogy uram de vacakul szól ez a cédé? Kérném vissza a pénzt vagy cserét ..
Viszont a Csibiel nyomja a basszust, az megy

[dixie-chicken]

Tehát elsősorban első mastereket találsz, ha van remaster, akkor azt is.

A sorozatból a második és a harmadik közötti különbség a legérdekesebb. Mindkettő 1991-es Ryko kiadású, de az egyik 20 karátos arany cédén jelent meg a még jobb hangzás érdekében. De nem bízták a véletlenre, kicsit toltak rajta a mezei kiadáshoz képest, hogy az arany még szebben csillogjon. :)

nu,itt most ácsi egy picit,és lehet off ebben a témában:nemrég volt egy kis vitám,Doors L.A Woman,DCC 24K gold kiadásával kapcsolatban,ahol azt hangoztatták,hogy a gold változatok,önmagában,hangra,semmit sem hoznak a konyhára,csak időtálóbbak,a sima változatokhoz képest,ami difi van,az a mastering,önmagában,ami ilyen,vagy olyan...mi az igaz ebből ?...korai MFSL CD-ék ,pl Jethro Tull,nem voltak 20/24K goldon kiadva...

[jott/ment]

a hallgatóság nagy része szerint túl halk, tehát ne essünk abba a hibába, hogy a minőséget, az élvezeti értéket szoros kapcsolatba állítjuk a hangossággal!

En biztos nem esek. ;⁠)
Inkabb legyen halkabb a par eve megszokotthoz kepest, es ezert "crankable", ahogy a brit hifistak mondjak, mint forditva.

[Luxor Audio]

Ez pedig egy 2022-ben (általam) készített felvétel statisztikája. Az anyag dinamikai viselkedése igen közel áll az élő produkcióhoz, ám a hallgatóság nagy része szerint túl halk, tehát ne essünk abba a hibába, hogy a minőséget, az élvezeti értéket szoros kapcsolatba állítjuk a hangossággal!

Gabor Juhasz Trio - Pluto.jpg (293.32 KiB) Megtekintve 2301 alkalommal

[jott/ment]

A kiadónak az a "jobb", amire ráütheti a remastered pecsétet. Ebben az esetben ez a hangosabbat, loudnessesebb jelenti, ezért nem fog kilógni a többi hangos, loudnesses zene közül, ami a vevői elégedettség fontos része.

Ebben biztos vagy? Mármit hogy a “remastered” az mindig egyenlő a loudness-ességgel (vagyis agyonkompresszált)?

Valószínűleg nem, de néha a legváratlanabb irányból támad a loudness-szörny. :)

Ez az első szám Freddie Hubbard 1979-es The Love Connection című lemezről. Ezen van a Little Sunflower Al Jarreau-val, imádom, ha másért nem, ezért érdemes megszerezni. A többi szám langyos, de nem bántóan, és hát csinált ennél sokkal rosszabb diszkójazzt.

A Discogs szerint két 2009-es cd kiadása van, egy japán és egy amerikai. Az amerikai így néz ki, és így is szól, harsog, ordít. Nem értem, hogy egy 1979-es fúzios jazz lemez esetében miért volt erre szükség. Valószínűleg egyhamar nem fogják újra kiadni.

[jott/ment]

Tehát elsősorban első mastereket találsz, ha van remaster, akkor azt is.

Ez azért eléggé változó, főleg a régi anyagoknál, gondolom elsősorban ahol az eredeti master analóg volt, újabb digitális remasterek vannak fel csak - imént listáztam pl. Bowie albumait a Tidalon, a régebbi albumai szinte kivétel nélkül remasterek, pl a Space Oddityből (az 1969-es albumából) a legrégebbi a Tidalon egy 2015-ös remaster, kizárt, hogy előtte ne jelent volna meg már n-szer CD-n… tehát elvileg lehetne régebbi, vagy első CD-master is fönn, de nincs…

A Bowie diszkográfiát négyszer adták ki, a '80-as években, a '90-es évek elején, a '90-es évek végén, majd a 2016-os halála után.

A mellékelt képen az első, a második és a negyedik remaszter van. A '90-es évek végi harmadik változat nincs közöttük, ez a legkompresszáltabb, legkomprimáltabb vagy loudnessesebb, nem tudom, melyik a jó kifejezés.

Legközelebb Bowie 2016-os halála után adták ki újra a lemezeit. Lehet, hogy mostanában óvatosabban nyúlnak a mesterszalagokhoz, de 2017-ben még úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha ismét csavarnak rajta egyet. Nem hallgathatatlan, de nekem túl erőszakos.

A sorozatból a második és a harmadik közötti különbség a legérdekesebb. Mindkettő 1991-es Ryko kiadású, de az egyik 20 karátos arany cédén jelent meg a még jobb hangzás érdekében. De nem bízták a véletlenre, kicsit toltak rajta a mezei kiadáshoz képest, hogy az arany még szebben csillogjon. :)

[BLX]

BTW: Lehet, hogy mindenkinek egyértelmű és nyitott kapukat döngetek, de néha érdemes ránézni a Tidal, Spotify, stb. beállításaira.

Mindig a megfelelő stream minőség legyen kiválasztva és a normalization/loudness funkciók legyenek kikapcsolva.
Ha frissíti magát az app, akkor előfordulhatnak megváltozott beállítások...

[pali923]

PS. ezt az 1500 Ft-os előfizetői csomagban néztem, remélhetőleg annál nem szűkítik a tartalmat is (mert ilyent nem írnak róla…), szóval ha valaki megnézi ezt a “nagy” csomaggal is, kíváncsi lennék, ugyanezt tapasztalja-e. Mert ha nem, akkor a tartalom is csomagfüggő…

Hármat kerestem meg hirtelen, mindegyikből a 2011-es verzió van meg.

[Luxor Audio]

Ugyanez a helyzet a Pink Floydnál, aminek 1987-ig minden albuma, beleértve a The Wall-t is, csak a 2011-es remastered verzióban van fenn... szóval ha valaki megnézi ezt a “nagy” csomaggal is, kíváncsi lennék, ugyanezt tapasztalja-e. Mert ha nem, akkor a tartalom is csomagfüggő…

Sajnos a HiFi Plus csomagban is csak az érhető el. Ez mondjuk eléggé gáz. Nekem szerencsére megvan több verzió is offline.

Ebben biztos vagy? Mármit hogy a “remastered” az mindig egyenlő a loudness-ességgel (vagyis agyonkompresszált)?

Ez jellemzően 10-20 évvel ezelőtt volt igaz, de a fejekből nehezen kopik ki, ahogy a loudness(es) többféle értelmezése is. Meg hogy nem kompresszált, hanem komprimált, stb.

[Aszpirin]

A kiadónak az a "jobb", amire ráütheti a remastered pecsétet. Ebben az esetben ez a hangosabbat, loudnessesebb jelenti, ezért nem fog kilógni a többi hangos, loudnesses zene közül, ami a vevői elégedettség fontos része.

Ebben biztos vagy? Mármit hogy a “remastered” az mindig egyenlő a loudness-ességgel (vagyis agyonkompresszált)?