Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[zoli73]

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

Pl. le kell ülni zenét (nem effekteket) hallgatni, és élvezni azt.
Szerintem ennyi.

Igen, nekem ez már a vitaindító hozzászólásnál is eszembe jutott, hogy talán el lehetne kezdeni zenét hallgatni.

Szerintem Ti itt valamit félreértettetek, ennek a topiknak nem is témája a zenehallgatás.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én abból már réges rég "kinőttem", hogy 1-1 készülék, vagy akár a teljes rendszer csábítana zenehallgatásra. Ebben nálam elsősorban az aktuális hangulatom a döntő, de egy új, vagy éppen rég nem hallott felvétel is motiváló lehet. "Effekteket" nem hallgatok, ilyeneket pl. egy mérőlemez tartalmaz, de azt meg tudjuk mire szolgál.

[Robici]

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

Pl. le kell ülni zenét (nem effekteket) hallgatni, és élvezni azt.
Szerintem ennyi.

Igen, nekem ez már a vitaindító hozzászólásnál is eszembe jutott, hogy talán el lehetne kezdeni zenét hallgatni.

[Vinkler]

Körülbelül 14 éves korom óta hifizek. Lehet picit előbbtől is, ha a walkmanos időszak is számít.
A Keleti károly utcába jártam gimnáziumba, ami viszonylag közel volt az Audiovision tuning bemutatóterméhez. A legjobb barátom édesapja akkor ott dolgozott, így viszonylag könnyű bejárásom volt, meghallgattam mindent is. Ott alakult ki bennem egyfajta elvárás a minőségi komponensek iránt és egyfajta zenei szocializáció, hiszen az ott hallgatott lemezek! Nem szóltak a rádiókban streamelés sem volt. Nekem az volt akkor a Spotify. A barátaim akkor Panasonic, Sony, Technics, Jamo stb lázban égtek nem is értették, h nekem miért nem esik le az álam egy-egy új cucc beszerzése és meghallgatása után, persze nem szerettem volna őket megbántani, így nem mondtam el a véleményem, hogy a tegnap hallott Conrad Johnson mennyire más kategória, persze anyagilag is.
Szóval egy ideig, mivel sok időt héveztem, tömeg közlekedtem maradt a walkman, de sikerült sok évnyi gyűjtögetés után ausztriából beszerezni ezt-azt. Folyamatos fejlődésben vagyok, én úgy gondolom, de az elvárásaim és elképzeléseim az általam kedvelt hangzás tekintetében azóta is kőszilárdak!
Persze anyagilag soha nem tudtam megfinanszírozni azt a rendszert, amit szerettem volna, most pedig mar tudatosan kontrolálom erre a hobbira fordított pénzt mennyiségét, de egyáltalán nem zavar, hogy nem rendelkezek százmilliós lánccal, mert nagyjából megkapom azt, amit elvárok ennek a pénznek a töredékéből.
Egy egy sok, akár többszáz milliós rendszer meghallgatását követően sem szontyolodom el, szívesen hallgatom itthon a zenét. Mindig is tudatosan változtattam, sokszáz meghallgatott komponens és átolvasott éjszakák után nagyjából tudom, h merre az arra. Sosem került sor nyilvános rendszerégetésre, teljes Pál fordulatra, mindenteladok és sohatöbbé, soha nem nyújtózkodtam tovább, mint ahogy a takaróm ér, nem vettem hitelre kábelt, vagy komponenst, ami amúgy is megfertőzi az egészet, ismerősi körben volt ilyen nem is egyszer.
Úgy gondolom, hogy 43 éves koromra, közel 30 éves hifizést követően sem hajszolom betegesen azt, amit sokan, sosem érnek el. Nincs szükségem pár havonta új cuccokra, lehet ezt élvezni így is. Igaz ami igaz, van más hobbim is, ami szintén pénzköltéssel jár, lehet csak sikerül egy egészséges balanszt tartanom ezek között.
Egy szó, mint száz, azt javaslom, hogy fejben mindenki rakja össze, mi az, amit kapni szeretne, tapasztaljon meg minél többet és tudatosan épitkezzen anyagi lehetőségeihez képest, akkor nem lesz baj.
Mindenkinek kellemes zenehallgatást kívánok!

[Aszpirin]

Ehhez a "megszelidítéshez" szerintem sokunknál kell valami külső körülmény, élethelyzet, behatás, stb. ami elvonja a figyelmet a folyamatos fejlesztésen való agyalásról, és örülünk, ha zenehallgatásra marad idő.
[…]
Tehát én jelenleg ott tartok, hogy a motiváló tényezők szinte elfogytak, további anyagiak ráfordítása, az én értékrendem, és pénztárcám szerint, már túlmenne a józanész, és jó ízlés határán.
Valahogy most, az elmúlt fél évben kialakult bennem egy olyan érzés, ami eddig, a hifis pályafutásom alatt még soha, hogy érdektelenné vált a rendszer fejlesztése, már semilyen késztetést nem érzek rá.

Dettó. (mondjuk az elmúlt időszakban, amikor szinte mindennap szakadt az eső hétvégén is, csak sikerült belefutnom egy hangfalhirdetésbe, amire vételi szándékú üzenetet küldtem… szerencsére az eladó egyáltalán nem válaszol, biztosan eladta már…)

A hifibogár lecsapására az is alkalmas, ha másra kell a pénz

Nálam az idén bizony röpködtek és röpködnek a milliók (saját zsebből, nem hitelből!, és semmiféle támogatásra nem vagyok jogosult): tetőfelújítás, veranda “télikertté” újítása, fűtőklíma, gázkazáncsere kéménybéleléssel, villanykapcsolók és konnektorok teljes cseréje, … a legnagyobb idei projektek még véget sem értek, de már látom a végét… és akkor jön a fürdőszoba teljes felújítása… ezek mellett kinek lenne kedve még hifire is költeni?

Viszont az SACD- DVDA- ill CD-lejátszóm (mechanikája) beszart. Már kétszer volt javítva, és unom a macerát, inkább meghirdetem az összes lemezemet… csak ne lenne olyan macerás… a múlt hétvégén pár óra alatt sikerült a discogs appal kb egytizedét bekatalogizálni… mikor jutok ennek a végére?

És nagyon az az érzésem, hogy a lemezjátszóm, phono, lemezek és lemezmosó is erre a sorsra jutnak. Több mint fél éve nem volt már használva a lemezjátszó…

[kupecke]

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

Elnyomással. Nem jó út. Eldöntöttem, hogy csak stúdiókábeleket használok, racionalizálok, komponenst sem cserélek, "elégedett vagyok". Némi sikerélmény érzete után, mint a gejzír, jött a bogár. Szinte mindent cseréltem az elmúlt kb. fél év során, vesztettem.

[zoli73]

Apró coming out
Az én hifi bogaram pl. egy kis szemét lett. Mostanában egyre inkább a birtoklási vágy mintsem a jobb minőségre törekvés hajtja. Korábban az irodámban hifiztem, elértem egy szintet amivel teljesen elégedett vagyok, azóta az ott van, hozzá sem nyúlok. De kb annyira hozzá se nyúlok, hogy bekapcsolni is csak hetente szoktam. (szívás, hogy ha dolgozom zavar a zene, ha meg nem dolgozom akkor a súlypontom ritkán van ott).
Aztán egy ideje a nappaliba kezdtem egy külön sztereo rendszert összerakni a házimozi mellé. Már ez a projekt is bőven elérte a zenehallgatás-minőségi igényszintet. Ezt legalább hallgatom is, ha nem is naponta, de kb. két-három naponta. Ahogy az irodában a munka, a nappaliban is van erős konkurencia: a Netflix. Vagy film vagy zene, és ebben a csatában a film többször nyer. Na szóval hifi bogárral az lett a baj, hogy továbbra is zizeg, de mivel ahogy mondtam a minőségi igény szint bőven megvan a birtoklás hajtja. Egy csomó lehetőségem lenne tesztelgetni, állítgatni, próbálgatni kb. ingyen de ezek nem mennek. Pl. a több rendszer előnye lenne a cserélgetés, pl. dac, kábel, stb. szomorú de bele se kezdek - az viszont nagyon érdekel miből lehetne szebbet, nagyobbat, jobbat venni.

Kapcsolódva a női témához a feleségem hobbizása is tud hasonló, bosszantó jelleg lenni. Különösebben nem beszélném ki, de mondok egy példát: imád utazni. Persze a pénztárca korlátolt, de azért minden évben van pár kisebb-nagyobb utazgatás. Azzal visz a sírba, hogy ezerrel keresi a mikor hova, merre, mennyi, szállás, utazás, stb. Majd jön a nagy eksün: kifizetjük (vö. hifibogár vásárlás) aztán annyi!! Vége, mintha elvágták volna. Elmegyünk és bakker ha én nem nézem meg, hogy ott mit lehet csinálni, mi a látnivaló, hova kéne menni, hol enni, akkor nézünk bután reggeli után. Ez szerintem kb. ugyan az, mint amikor a megvett kütyüt az ember nem tesztelgeti, állítgatja, próbálgatja csak az volt fontos, hogy megvegye

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

Ehhez a "megszelidítéshez" szerintem sokunknál kell valami külső körülmény, élethelyzet, behatás, stb. ami elvonja a figyelmet a folyamatos fejlesztésen való agyalásról, és örülünk, ha zenehallgatásra marad idő.
Az utóbbi egy évben végrehajtott fejlesztéseimet, mind nagy elégedettséggel éltem meg, különösen a cd játszóm cseréjét.
Korábban futómű+dac+kábelek felállást használtam, és valahogy azt éreztem, hogy így túl sok a kütyüzés, túlbonyolított a rendszer, és túl sok a körülmény, amit össze kell fésülni.
Hirtelen felindulásból meghírdettem mindent(elég hamar el is mentek), és lecsaptam egy itt, már jó ideje hírdetett cd játszóra. Nem számoltam előrelépéssel, csak a rendszer egyszerűsítése volt a cél. Ennek ellenére a végeredmény minden várakozázomat felülmúlt. Az egy dobozos cd játszó, a korábbi felállást, minden tekintetben jelentősen felülmúlta, és a slussz poén, 80e Ft-al bejjebb is lettem! Happy end.
Ez a váltás óta, annyira egységesnek, és minden igényemet kielégítőnek találom a rendszer hangját, hogy a bogár e miatt teljesen elbújt.
Igaz, ehhez talán az is kellett, hogy kitavaszodott, jött a nyár, rengeteg feladat, a ház körűl, a kertben, és ha volt szabadidő, akkor is inkább a kinti programok kerültek előtérbe.
Bringázás a fiammal, horgászat az apósommal, kirándulás a családdal, stb. A nyáron, hosszú hetek teltek el úgy, hogy a rendszert be sem kapcsoltam.
A korábbi években, ahogy jött az ősz, elmardtak a kinti programok, egyre jobban ráhangolódtam a zenehallgatásra, vele együtt a fejlesztésen való agyalásra, de ez most valahogy nem jön, érdektelennek érzem a témát. Ehhez talán az is közrejátszik, hogy be kell valljam, a rendszer fejlesztéssel nagyon az anyagi teljesítő képességem határára értem, és ez gátat szab. Persze más területek kárára tovább folytathatnám a fejlesztést, de erről szó sem lehet, ez mégiscsak egy hobbi, ennél számtalan fontosabb dolog létezik.
Tehát én jelenleg ott tartok, hogy a motiváló tényezők szinte elfogytak, további anyagiak ráfordítása, az én értékrendem, és pénztárcám szerint, már túlmenne a józanész, és jó ízlés határán.
Valahogy most, az elmúlt fél évben kialakult bennem egy olyan érzés, ami eddig, a hifis pályafutásom alatt még soha, hogy érdektelenné vált a rendszer fejlesztése, már semilyen késztetést nem érzek rá.

[Alex_Aston]

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

Pl. le kell ülni zenét (nem effekteket) hallgatni, és élvezni azt.
Szerintem ennyi.

[Retrofuturista]

Apró coming out
Az én hifi bogaram pl. egy kis szemét lett. Mostanában egyre inkább a birtoklási vágy mintsem a jobb minőségre törekvés hajtja. Korábban az irodámban hifiztem, elértem egy szintet amivel teljesen elégedett vagyok, azóta az ott van, hozzá sem nyúlok. De kb annyira hozzá se nyúlok, hogy bekapcsolni is csak hetente szoktam. (szívás, hogy ha dolgozom zavar a zene, ha meg nem dolgozom akkor a súlypontom ritkán van ott).
Aztán egy ideje a nappaliba kezdtem egy külön sztereo rendszert összerakni a házimozi mellé. Már ez a projekt is bőven elérte a zenehallgatás-minőségi igényszintet. Ezt legalább hallgatom is, ha nem is naponta, de kb. két-három naponta. Ahogy az irodában a munka, a nappaliban is van erős konkurencia: a Netflix. Vagy film vagy zene, és ebben a csatában a film többször nyer. Na szóval hifi bogárral az lett a baj, hogy továbbra is zizeg, de mivel ahogy mondtam a minőségi igény szint bőven megvan a birtoklás hajtja. Egy csomó lehetőségem lenne tesztelgetni, állítgatni, próbálgatni kb. ingyen de ezek nem mennek. Pl. a több rendszer előnye lenne a cserélgetés, pl. dac, kábel, stb. szomorú de bele se kezdek - az viszont nagyon érdekel miből lehetne szebbet, nagyobbat, jobbat venni.

Kapcsolódva a női témához a feleségem hobbizása is tud hasonló, bosszantó jelleg lenni. Különösebben nem beszélném ki, de mondok egy példát: imád utazni. Persze a pénztárca korlátolt, de azért minden évben van pár kisebb-nagyobb utazgatás. Azzal visz a sírba, hogy ezerrel keresi a mikor hova, merre, mennyi, szállás, utazás, stb. Majd jön a nagy eksün: kifizetjük (vö. hifibogár vásárlás) aztán annyi!! Vége, mintha elvágták volna. Elmegyünk és bakker ha én nem nézem meg, hogy ott mit lehet csinálni, mi a látnivaló, hova kéne menni, hol enni, akkor nézünk bután reggeli után. Ez szerintem kb. ugyan az, mint amikor a megvett kütyüt az ember nem tesztelgeti, állítgatja, próbálgatja csak az volt fontos, hogy megvegye

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

[ZolaBA]

Apró coming out
Az én hifi bogaram pl. egy kis szemét lett. Mostanában egyre inkább a birtoklási vágy mintsem a jobb minőségre törekvés hajtja. Korábban az irodámban hifiztem, elértem egy szintet amivel teljesen elégedett vagyok, azóta az ott van, hozzá sem nyúlok. De kb annyira hozzá se nyúlok, hogy bekapcsolni is csak hetente szoktam. (szívás, hogy ha dolgozom zavar a zene, ha meg nem dolgozom akkor a súlypontom ritkán van ott).
Aztán egy ideje a nappaliba kezdtem egy külön sztereo rendszert összerakni a házimozi mellé. Már ez a projekt is bőven elérte a zenehallgatás-minőségi igényszintet. Ezt legalább hallgatom is, ha nem is naponta, de kb. két-három naponta. Ahogy az irodában a munka, a nappaliban is van erős konkurencia: a Netflix. Vagy film vagy zene, és ebben a csatában a film többször nyer. Na szóval hifi bogárral az lett a baj, hogy továbbra is zizeg, de mivel ahogy mondtam a minőségi igény szint bőven megvan a birtoklás hajtja. Egy csomó lehetőségem lenne tesztelgetni, állítgatni, próbálgatni kb. ingyen de ezek nem mennek. Pl. a több rendszer előnye lenne a cserélgetés, pl. dac, kábel, stb. szomorú de bele se kezdek - az viszont nagyon érdekel miből lehetne szebbet, nagyobbat, jobbat venni.

Kapcsolódva a női témához a feleségem hobbizása is tud hasonló, bosszantó jelleg lenni. Különösebben nem beszélném ki, de mondok egy példát: imád utazni. Persze a pénztárca korlátolt, de azért minden évben van pár kisebb-nagyobb utazgatás. Azzal visz a sírba, hogy ezerrel keresi a mikor hova, merre, mennyi, szállás, utazás, stb. Majd jön a nagy eksün: kifizetjük (vö. hifibogár vásárlás) aztán annyi!! Vége, mintha elvágták volna. Elmegyünk és bakker ha én nem nézem meg, hogy ott mit lehet csinálni, mi a látnivaló, hova kéne menni, hol enni, akkor nézünk bután reggeli után. Ez szerintem kb. ugyan az, mint amikor a megvett kütyüt az ember nem tesztelgeti, állítgatja, próbálgatja csak az volt fontos, hogy megvegye

[zoli73]

A nők között is vannak megszállottak, már-már fanatikusak, ha a hobbijukról van szó, de biztosan nem olyan számban, mint a férfiak között.

Na, igen, tudok én is példát; konkrétan a feleségem rövidebb-hosszabb ideig tartó kedvteléseiről egy kisebb könyvet lehetne írni. Kerámiázás, zongora, ikonfestés, kajak, magashegyi túrázás, szövés, meg a jó ég emlékszik már rá, hogy még mi... Mindenesetre amikor beleveti magát egy témába, akkor rendesen elmerül benne, de nem lépi túl a racionális szintet. Ami a művelésükhöz kell, azt beszerzi, de ami azon túl van, azzal nem foglalkozik különösebben.

Nem vitatom a jelenséget, de mint írtam, szerintem igen ritka a nőknél a beinduló "bogár". Kereskedők segíthetnének a becslésben. Nem a vásárlóik nemi arányára gondolok, hanem a kütyüzős típusra, aki boldogan hazaviszi az áhított vasat, de két hét múlva jön, hogy "nem elég a tere", "nincs benne elég dög", "sovány a basszus" vagy a legleleplezőbb mondat: "nagyon jó, de most kipróbálnék egy másik irányt is". Szerintem ezek közt elvétve fordul elő nő.

Igen, talán Ők racionálisabban tudnak gondolkodni, jobban érzik hol a határ. Értem ez alatt azt, hogy pontosabban fel tudják mérni, hogy mit is akarnak, mire is van szükségük, és nem keverednek ilyen csapongásba, mindenféle indokkal.
A másik, hogy én nőtől még nem láttam olyat, mint itt nem kevés hobbitársunktól(akinek nem inge, ne vegye magára), hogy a hobbi mindenekfelett. Pénzt, időt, energiát, családot(ha egyáltalán van) nem sajnálva küzd egy nüansznyi hangminőség javításon, és teljesen megfeledkezik más, ennél fontosabb dolgokról. Teljesen elveszti a prioritás érzékét. Sajnos több ilyen emberrel találkoztam, a Mi "kis" közösségünkből.
Nőtől ilyen "őrültséget" még nem láttam.

[pärt]

A nők között is vannak megszállottak, már-már fanatikusak, ha a hobbijukról van szó, de biztosan nem olyan számban, mint a férfiak között.

Na, igen, tudok én is példát; konkrétan a feleségem rövidebb-hosszabb ideig tartó kedvteléseiről egy kisebb könyvet lehetne írni. Kerámiázás, zongora, ikonfestés, kajak, magashegyi túrázás, szövés, meg a jó ég emlékszik már rá, hogy még mi... Mindenesetre amikor beleveti magát egy témába, akkor rendesen elmerül benne, de nem lépi túl a racionális szintet. Ami a művelésükhöz kell, azt beszerzi, de ami azon túl van, azzal nem foglalkozik különösebben.

Nem vitatom a jelenséget, de mint írtam, szerintem igen ritka a nőknél a beinduló "bogár". Kereskedők segíthetnének a becslésben. Nem a vásárlóik nemi arányára gondolok, hanem a kütyüzős típusra, aki boldogan hazaviszi az áhított vasat, de két hét múlva jön, hogy "nem elég a tere", "nincs benne elég dög", "sovány a basszus" vagy a legleleplezőbb mondat: "nagyon jó, de most kipróbálnék egy másik irányt is". Szerintem ezek közt elvétve fordul elő nő.

[Retrofuturista]

Nagyon jól elkapták a bogarat az előttem szólók.

Annyi még a nők / férfiak témához, hogy azt figyeltem meg, hogy a nők képesek fanatikusan rácsavarodni pl. a szépségiparra, azaz a saját külsejüket hajlamosak a high-endig tuningolni, de amíg ez náluk kézzelfogható evolúciós előnnyel jár (több férfi érdeklődését keltik fel, több férfiből választhatnak), nem látok semmilyen evolúciós előnyt abban, amikor egy barátom egy 1976-os Ladát próbál a garázsában fanatikusan újszerű állapotba restaurálni.

Abban ott az evolúciós előny (a túlélés reménye), amikor az ősember a fegyverét tökéletesíti, de ezek a mai hobbik zöme evolúciósan sehova sem vezet, és csak annak ad örömet, aki benne van.

[zoli73]

De vajon genetikailag vagy kulturálisan kódolt bogár ez?

Ha előbbi, kevesebb a hatalmunk felette, ha utóbbi, több.

Nagyrészt genetikus, azon belül is az Y-kromoszóma határozza meg. Nőknél igen ritka, hogy a kedvteléseiket segítő eszközeiket az elmebajig és azon túl reszelgetnék. Én legalábbis még nem hallottam szénszálas vázú, kerámiacsapágyas, kevlárnyüstös, titánvetélős szövőszékről, de ha a férfiak rácsavarodnának a témára, biztosan megjelennének ezek is. Hogy aztán életükben fél métert szövő fickók mutogassák a haverjuknak az új szerzeményt, akinek meg emiatt elmegy a kedve az otthoni szövőszékétől, amiről idáig úgy gondolta, hogy remekül lehet rajta dolgozni. Ja, és szövős topikokban menne az észosztás, hogy hogy tud más még mindig olyan xarokon szőni, amit mi már tíz éve nem használunk.

A nők között is vannak megszállottak, már-már fanatikusak, ha a hobbijukról van szó, de biztosan nem olyan számban, mint a férfiak között.
Az én feleségem hobbija a varrás, pontosabban a patshwork. Annyit pontosítanék, hogy hobbinak indult, de ma már valamilyen szinten a munkája is.
Két komolyabb varrógépet birtokol, amikkel addig nem nyugodott, míg minden lehetséges tartozékot, kiegészítőt be nem szerzett hozzájuk(nem kevés kütyü). Lehet, hogy némelyiket soha nem fogja használni, de akkor is kellett.
A másik ilyen, az anyagok, az alapanyagkét használt textil. Nem túlzok, patshwork(foltvarrás) céljára millió színű, és mintázatú anyag kapható, szinte felfoghatatlan a kínálat.
Nos, ilyen anyag darabokból, csak a feleségemnek annyi van itthon, hogy kb. Dunát lehetne rekeszteni vele. Ha megy valamilyen találkozóra, közös varrásra, kiállításra, ott mindig jelen vannak a kellék és anyag árusok, és természetesen mindig felpakolva jön haza, mondván ebből soha nem elég.
1-2 alkalommal én is bekukkantottam egy ilyen rendezvényre, és hát az, ami ott megy, ahogy a nők beszélgetnek varrógépekről, tartozékaikról, anyagokról, szabásmintákról, az aktuális projektjeikről, az maga a fanatizmus. A feleségem ebben a közegben konkrétan se lát, se hall, és mikor hazajön fülig ér a szája, hogy milyen jól érezte magát, és hogy feltöltődött. 1-1 ilyen rendezvény látogatottsága a 10-15 főtől, a sok 100 főig terjedhet. A legnagyobb ilyen rendezvény az "OFF", az Országos Foltvarró Fesztivál, ez olyan nagy jelentőségű, mint nekünk a High-End Show. A három napos találkozó látogatottsága, több ezres nagyságrendű, aki számít ott van.
A fejlesztésekről, mert hát itt is megy ám! A feleségem kb. 15 éve űzi ezt a hobbit, ez alatt 5-6 varrógép csere volt, feljebb lépés, fejlesztés, modernizálás, címén, van aki évente, félévente cseréli. Ismerős?
Ebben a hobbiban a kezdők(és a kis pénzű hifisták ), alap szintű varrógépeket használnak(árúházi kommersz kategória), ill. olcsó, kínai, indiai, pakisztáni szövetekkel dolgoznak. Ezekkel is lehet, de...
Akik komolyan nyomják, mint pl. a párom, az már nem adja alább a felső kategóriás varrógépnél(akár milliós kategória is, határ a csillagos ég), és a holland, amerikai, vagy japán(ez a non plus ultra) textil alapanyagoknál.
"Csak" ennyit arról, hogy a nők másabban, mint a férfiak, és ez csak egy hobbi a sok közűl, amivel Őket célozzák.

Köszönöm, hogy elolvastad!

[-CB-]

De vajon genetikailag vagy kulturálisan kódolt bogár ez?

Ha előbbi, kevesebb a hatalmunk felette, ha utóbbi, több.

Nagyrészt genetikus, azon belül is az Y-kromoszóma határozza meg. Nőknél igen ritka, hogy a kedvteléseiket segítő eszközeiket az elmebajig és azon túl reszelgetnék. Én legalábbis még nem hallottam szénszálas vázú, kerámiacsapágyas, kevlárnyüstös, titánvetélős szövőszékről, de ha a férfiak rácsavarodnának a témára, biztosan megjelennének ezek is. Hogy aztán életükben fél métert szövő fickók mutogassák a haverjuknak az új szerzeményt, akinek meg emiatt elmegy a kedve az otthoni szövőszékétől, amiről idáig úgy gondolta, hogy remekül lehet rajta dolgozni. Ja, és szövős topikokban menne az észosztás, hogy hogy tud más még mindig olyan xarokon szőni, amit mi már tíz éve nem használunk.

Nőknél másban mutatkozik ez meg. Az ő hobbijuk rosszabb esetben saját maguk, jobb esetben a lakás dekorálása vagy a párjuknak kedvében járás, pl. főzéssel, új ruhában, új frizurákkal megjelenéssel. Képzeld, milyen sz@r lenne, ha minden nap új hajszárító, vagy tűzhely kellene de még azt is tuninggal kellene jobbá tenned, hogy tetsszen neki...

[pärt]

De vajon genetikailag vagy kulturálisan kódolt bogár ez?

Ha előbbi, kevesebb a hatalmunk felette, ha utóbbi, több.

Nagyrészt genetikus, azon belül is az Y-kromoszóma határozza meg. Nőknél igen ritka, hogy a kedvteléseiket segítő eszközeiket az elmebajig és azon túl reszelgetnék. Én legalábbis még nem hallottam szénszálas vázú, kerámiacsapágyas, kevlárnyüstös, titánvetélős szövőszékről, de ha a férfiak rácsavarodnának a témára, biztosan megjelennének ezek is. Hogy aztán életükben fél métert szövő fickók mutogassák a haverjuknak az új szerzeményt, akinek meg emiatt elmegy a kedve az otthoni szövőszékétől, amiről idáig úgy gondolta, hogy remekül lehet rajta dolgozni. Ja, és szövős topikokban menne az észosztás, hogy hogy tud más még mindig olyan xarokon szőni, amit mi már tíz éve nem használunk.

[kupecke]

Amit viszont megfigyeltem, hogy az én bogaram erősen materiális.

Mi meg azt szoktuk mondogatni asszonypajtással, hogy öregek vagyunk már, nem tárgyakat gyűjtünk, hanem élményeket. Mondjuk egy madeirai utazás tud annyi örömet nyújtani, mint pl. egy új dac. Kár, hogy az ára sem kisebb.

Racionálisan egyetértek. A bogaram nem ért egyet, hiába pofozza a felettes énem, hogy illene.

Bogár = vajon az emocionális gondolkodás része, ami hömpölyög és nem irányítható csak leuralható a felettes énnel?

Jól látod.

[Retrofuturista]

Amit viszont megfigyeltem, hogy az én bogaram erősen materiális.

Mi meg azt szoktuk mondogatni asszonypajtással, hogy öregek vagyunk már, nem tárgyakat gyűjtünk, hanem élményeket. Mondjuk egy madeirai utazás tud annyi örömet nyújtani, mint pl. egy új dac. Kár, hogy az ára sem kisebb.

Racionálisan egyetértek. A bogaram nem ért egyet, hiába pofozza a felettes énem, hogy illene.

Bogár = vajon az emocionális gondolkodás része, ami hömpölyög és nem irányítható csak leuralható a felettes énnel?

[pali923]

Amit viszont megfigyeltem, hogy az én bogaram erősen materiális.

Mi meg azt szoktuk mondogatni asszonypajtással, hogy öregek vagyunk már, nem tárgyakat gyűjtünk, hanem élményeket. Mondjuk egy madeirai utazás tud annyi örömet nyújtani, mint pl. egy új dac. Kár, hogy az ára sem kisebb.

[Snipi]

A bogaramat tetszőlegesen át tudom helyezni egy őszinte érdeklődésre számot tartó másik témába. (lásd gitár)

Amit viszont megfigyeltem, hogy az én bogaram erősen materiális. Sokkal inkább tapad vágyott TÁRGYAK birtoklásához, mint immateriális javak vagy élmények szerzéséhez. Sokkal inkább tapad egy erősítő vagy hangfal fizikai birtoklásához, mint a hangjához.

A fenti példával élve, a bogarat át tudom terelni gitárok és kiegészítők témájára (ilyenkor a hifi építés akár évekig szunnyad), de nem tudom átterelni nyaralások átélésére vagy külőnleges helyek meglátogatására.

Ha anyagi okokból nem engedem magam vásárolgatni, régebben szorongtam, ma már hosszú időre etetés nélkül is lenyugtatom a bogaramat. Ebbe sok szellemi munkát helyeztem, aminek a lenyomatát ez a topic is tartalmazza.

Ha már gitár : egy 4003-as Riki birtoklása engem is lenyugtatna bogárilag. De sajnos sohasem engedhettem meg magamnak. Nem csak anyagilag, de sajna nem vagyok olyan jó banyós, hogy "megérdemelnék" egy olyant.

[Retrofuturista]

A bogaramat tetszőlegesen át tudom helyezni egy őszinte érdeklődésre számot tartó másik témába. (lásd gitár)

Amit viszont megfigyeltem, hogy az én bogaram erősen materiális. Sokkal inkább tapad vágyott TÁRGYAK birtoklásához, mint immateriális javak vagy élmények szerzéséhez. Sokkal inkább tapad egy erősítő vagy hangfal fizikai birtoklásához, mint a hangjához.

A fenti példával élve, a bogarat át tudom terelni gitárok és kiegészítők témájára (ilyenkor a hifi építés akár évekig szunnyad), de nem tudom átterelni nyaralások átélésére vagy külőnleges helyek meglátogatására.

Ha anyagi okokból nem engedem magam vásárolgatni, régebben szorongtam, ma már hosszú időre etetés nélkül is lenyugtatom a bogaramat. Ebbe sok szellemi munkát helyeztem, aminek a lenyomatát ez a topic is tartalmazza.

[Snipi]

A gyűrtebb fejűek (mint én is) még emlékezhetnek a marxizmus-leninizmus témakörébe tartozó szükséglet - látens szükséglet fogalomköreire.
Az is valami hasonló dolgot tárgyal. (Vagyis tárgyalt hála a jó Istennek ... )

[juliush]

De vajon genetikailag vagy kulturálisan kódolt bogár ez?

Szigorúan saját hipotézis, de úgy vélem látni, hogy van egy tulajdonságunk, melynek megléte, legalábbis a minket körülvevő természetes környezetből messze kiemelkedő mértékben (vagyis nem tagadva más élő szervezetekben a meglétét) az egyfajta"innovációs késztetés", amely alatt ebben a kontextusban a környezetünk, körülményeink és rendelkezésre álló erőforrásaink "testre szabására" irányuló késztetéseinket értem. Hogy ez genetikai örökség, egy(néhány) mutáns gén eredménye, vagy tanult és az évezredek során csiszolt, generációról generációra átadott tudás eredménye, nem tudom. Ez a "testre szabás" valószínűleg túlélési stratégiának indult, a zord környezeti körülményekben való megmaradás eszközeként (lásd ruházat, lakóhely, stb.), a táplalékfelvétel hatékonyságát növelő technikaként (lásd sütéssel hatékonyabb energiafelvétel biztosítása). A társadalmi szervezetek kifinomultságának fejlődésével, a túlélés esélyeinek növekedésével a mesterséges közösségek (városok, államok) biztosított lehetőségek által, ez az "innovációs késztetés" nem fakult, hanem egyre inkább az egyéni jólét, vagy épp az ezzel összefüggő vagyon felhalmozás szolgálatába állt és ebbe beleértem a szabadidő kreatív eltöltését is. Sajnos az egyéni jólét fejlesztésének szolgálatába állított innováció egyre nagyobb környezeti terheléssel jár, kéttonnányi acéldobozt mozgatunk magunkkal (sokszor egyedül) a városi dugókban gyorsítva, lassítva, vagy épp szörnyű energetikai hatásfokú (lásd A-osztályú erősítés, csöves áramkörök és társaik), nagy környezeti lábnyommal (és drágán) megszerezhető alapanyagokból és gyártási technológiával építkező audio-berendezésekben véljük megtalálni a személyes Nirvánánkat. Persze mindaddig míg a fejlődés lehetőségének ígérete ott lebeg előttünk, ez a Nirvána elérhetetlen is marad.
Ezt a késztetést vélem felfedezni a hifizés eszköz oldali fejlesztési kényszerében, kinél erősebben, kinél kevésbé erősen.
Ez persze mind csak saját okoskodás, de vitaindítónak talán megteszi.

[pali923]

De vajon genetikailag vagy kulturálisan kódolt bogár ez?

Azt mondják a tudósok, hogy sok bokor meg fa kel ki amiatt, hogy mókusok és egyéb állatkák a télre készülve elásnak mindenféle magokat, aztán vagy elfelejtik, hol van, vagy egyszerűen nem fogy el tavaszig. A kutyák is elásnak csontokat, amiket soha nem találnak meg többet.

Ha valakinek több van valamiből, vagy egyre jobb, drágább - vagy csak nagyobb a presztizse, szívesen beszerezzük, mert ezzel akár a külvilág, akár a saját szemünkben emelkedtünk egy kicsit, könnyebb lesz a túlélés. Vagy csak úgy gondoljuk. Azt is mondják, hogy manapság a nők nem az erős férfiak mellett keresik a boldogságot, hanem a gazdagok oldalán. Akinek vastagabb a pénztárcája, nagyobb az autója vagy a malibui villája, jobb a hifi-rendszere, az magasabb szinten áll a társadalmi hierarchiában - legalábbis sokak szerint. Ezért aztán örömmel tölt el bennünket is, ha a Hama kábel helyett tudunk venni mondjuk egy Nordostot.

[denesdr]

Szerintem a hifi bogár oka, az emberi elme alap természetében található...
... de az igazi mozagatórugó az emberi elmében van, nem a sajáthangú cuccokban, ebben biztos vagyok.
Ui. : látom más is ugyanezt írta

Úgy, úgy régmúltban megírták már ezt az alaptételt:
"Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen ragaszkodásból keletkezik a vágy, a vágy pedig dühöt szül.
A dühből illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az ítélőképes értelem, s az értelem elvesztésével az ember elbukva ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába." B.G. 2.62-63.
és nekiáll kergetni a bogarat, majd mikor megfogta kissé megnyugszik a szerzés örömétől, de csak kissé, majd forog a kerék tovább

Tehát nem hifibogár, hanem elmebogár ez, amit kergetünk és próbáljuk elkapni, megérteni.

De vajon genetikailag vagy kulturálisan kódolt bogár ez?

Ha előbbi, kevesebb a hatalmunk felette, ha utóbbi, több.

Hifibogárnak lehet, hogy csak azért van nevezve, mert a megtestesülési formája épp a hifizésben nyilvánul meg ebben az esetben. :)
https://www.stereophile.com/thinkpieces/51/index.html

[Retrofuturista]

Szerintem a hifi bogár oka, az emberi elme alap természetében található...
... de az igazi mozagatórugó az emberi elmében van, nem a sajáthangú cuccokban, ebben biztos vagyok.
Ui. : látom más is ugyanezt írta

Úgy, úgy régmúltban megírták már ezt az alaptételt:
"Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen ragaszkodásból keletkezik a vágy, a vágy pedig dühöt szül.
A dühből illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az ítélőképes értelem, s az értelem elvesztésével az ember elbukva ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába." B.G. 2.62-63.
és nekiáll kergetni a bogarat, majd mikor megfogta kissé megnyugszik a szerzés örömétől, de csak kissé, majd forog a kerék tovább

Tehát nem hifibogár, hanem elmebogár ez, amit kergetünk és próbáljuk elkapni, megérteni.

De vajon genetikailag vagy kulturálisan kódolt bogár ez?

Ha előbbi, kevesebb a hatalmunk felette, ha utóbbi, több.