Nemrég szóba kerül a Wiim Mini streamere, mint új, ígéretes tipp a belépő szintű, megfizethető árú lejátszók piacán.
Konkrétan
s4tch kolléga írta, hogy vett ilyet. Ráírtam priviben, hogy mik az első tapasztalatai, és annyira jó fej volt

hogy ideadta kipróbálni, egy itthoni tesztelésre.
SŐT, a jófejséget még azzal is megfejelte, hogy ideadta hozzá a kis TMP lineáris tápegységet, amit egyébként is régóta ki szerettem volna próbálni.
Nagy respect mindezért - az egyébként igen kedves és szimpatikus - fórumtársnak!
Mivel ez nem egy blogbejegyzés, így nem fogok a meghallgatásból komplett nagytesztet rittyenteni, de a legfontosab tapasztalatimat, és a meghallgatás során szerzett tapasztalataimat (a tőlem telhető rövidséggel

) megpróbálom összefoglalni.
Arra voltam kíváncsi, hogy
1. önmagában milyen szintet képvisel a Wiim;
2. a Chromecast Audioval - amivel elvileg egy ligában játszik, és ami időközben megszűnt, de nálam lapul egy a fiókban - összehasonlítva miyen eredményt kapok; különösen az érdekelt, lehet-e a Wiim alternatíva a CA pótlására;
3. az Auralic Aries Minivel - amivel elvileg NEM egy ligában játszik, és ami időközben egyébként szintén megszűnt, de nekem most ez a forrásom - összehasonlítva milyen eredményt kapok; ez főleg azért izgatott, mert a Wiim több fórumon mint "giant-killer" szerepel, gondoltam: akkor hajrá
4. mindezen tapasztalatokat mennyiben befolyásolja a TMP táp használata; ezt a Wiim és a CA esetében is kipróbáltam; itt végül lett a történetben még egy csavar, de nem kövöm le a poént!
A forrás Tidal Hifi Plus volt, volt benne Hifi és Master szint is; zene: lány-gitárral, jazz kombók sok nagybőgővel és zongorával, blues és nem zúzós hard rock, komolyzenéből klasszikus kamarazene és nagyzenekar (most talán csak a népzene és a világzene maradt ki). Lehallgató lánc: Heed DA v2.3 kártyával, Obelisk Si3, Enigma5, mindenhol Heed kábelek. A "kabátgombok" wifivel mentek, az Auralic Supra CAT8 LAN kábellel, minden készülék kb 1m-re volt a routertől. Direkt a Wiim saját, dobozban kapott kábeleit használtam mindenhol, ahol lehetett. A beépített DAC-okat nem teszteltem, a jelet minden esetben digitálisan hoztam ki a külső DA-ba, a "kicsiknél" optikain (nincs más opció), az Auralicnál koaxon.
Jöjjenek tehát a válaszok:
1. A Wiim önmagában nagyon tisztességes szintet képvisel. Elsőre lendületes, levegős megszólalást kaptam, erőteljes basszusokkal, amik inkább a kellemesen meleg hangzásra, mint az ütősségre helyezték a hangsúlyt. A magasak szépek, nem bántóak, a női énekhang és a hegedű sem. A hangszerek szépen szétválnak, összességében az egész hangkép jól hallgatható. A legnagyobb erénye, hogy semmilyen komolyabb hibát nem csinál, ami ebben az árkategóriában elég nagy dícséret. Véleményem szerint a legtöbb budget rendszert, egészen az alsó-középkategóriáig remekül kiszolgálja - aki nem akar, vagy nem tud százezreket szánni egy streamerre, annak mindenképp ajánlom, hogy vegye fel a listára! +1: az iEast felhasználóknak előny, hogy ugyanazon a Lynksys platformon alapulnak, így a Wiim használatával elvileg továbbépíthető egy megkezdett iEast multiroom rendszer - ezt nem próbltam, mert az én iEast-jeimet már eladtam.
2. A Chromecast Audio ajánlott vétel (volt) a belépő szinten, nem véletlenül nem kapható (általában nem vagyok conteo hívő, de azt gondolom, marketing okból vonták ki a piacról - egyszerűen túl jó lett). A két készülék kb hasonló szint, de a CA mellett már kijött, hogy a Wiim időnként túltolja, vagyis a kedvező hatás érdekében csal egy kicsit - de ezt ügyesen teszi, és ha a neki való rendszerbe kerül, ott ez jól fog jönni, szerintem erősíti a szinergiát; a CA ehhez képest visszafogottnak tűnt, a sávszélek helyett inkább szép, artikulált középsáv megszólaltatására törekedett; azt mondanám, ízlés dolga; nem véletlenül felkapott (és mostanra szerintem kicsit túlhájpolt) készülék; valóban korrekt a tudása, de azért kezeljük a helyén; nálam nagy kedvenc volt (és egyelőre marad) de azért az a bizonyos karaván rendületlenül halad előre; mára a hype (meg ugye a fránya árfolyamok) miatt a használt ára 40eFt környékére kúszott, ami a Wiim (most) még elérhető új ára körül van; mivel a Wiim újabb, stabilabb, 5G wifivel megy, és 24/192 képes (!), így ízlés és hozzájutás kérdése, ki melyik mellett dönt, ha van választási lehetősége.
3. Ééééés, lássuk, megtörténik-e a csoda? Hát, NEM. Sem a CA, sem a Wiim nincs valódi versenyben az Auraliccal. Könnyűzenén és jazzen még voltak jó pillanataik, akkor néha-néha még szerethetőbben is szóltak, de amikor a Fesztiválzenekear belekezdett a Mahler 1. "Titán" szimfóniába, nem volt kérdés ... pedig az még csak nem is Master felbontás. Kiderült, hogy a "kicsiknek" jóval előbb végetérnek a sávszélek, a nagy hangtömeggel nem tudnak igazán mit kezdeni, a tetszetősséget különféle - ügyesen alkalamazott - kiemelésekkel érik el, és sok információt elnyelnek. Lehet mondani, hogy a koax révén került előnybe az Auralic - de nem, itt nem ennyi a különbség. Hiába no, megint bebizonyosodott, hogy nincs ingyen ebéd ...
Viszont ne felejtsük el, hogy - a készülékek eredeti árát tekintve - itt majd 10x szorzóról beszélünk.
TEHÁT: az óriás-ölés elmaradt ugyan, de mindkét kicsi tisztességgel hely állt a küzdelemben, úgyhogy megfelelő rendszerben használva igenis meg van a maguk helye!
4. Ami pedig talán még jobban izgatott: ha ezeket az alap streamereket megtápláljuk egy közel velük azonos árú táppal, akkor hová jutunk előre? A változás egyértelmű, a mértéke azonban ebben az esetben kérdéses. A Wiim pl kifejezetten jól szólt az HK Onyx hangszóróm kis kocka kapcsitápjával (5V/2A). A lineáris táppal inkább arra erősítettek rá a "kicsik", amiben amúgy is ki akartak tűnni, ami így néhol sok lett, miközben a hibákat nem tudták elleplezni, még ha összeségében tényleg javultak is valamelyest. Azt gondolom, a sokat emlegetett szinergiára és az érték-arányokra itt is figyelni kell: alapgépet hiába tunigolunk, javulni fog, de határait nem lépi át, bármit teszünk.
Zárásként ígértem egy csavart: Kihasználtam, hogy a TMP tápnak cserélhető a tápkábele, úgyhogy beledugtam egy PC kábelt, egy Oehlbach Powercirdot és egy Supra Lorad mkII-t. Az történt, hogy a kis streamerek hangján ugyanúgy átjött a tápkábelek sajáthangja, mint amikor ugyanezeket a kábeleket az Auralic gyári lineáris tápjába dugtam. A "kicsik" elkezdték utánozni az Auralicot, vagyis a hang minden esetben ugyanúgy változott, követve a kábelek sajáthangját. Az más kérdés, hogy ez már végképp megkavarta őket: az Oehlbach testes melegségétől brummogóssá, loudnesessé vált a hangjuk, a Suprától kisimult ugyan, de a hiányosságokat - természetesen - a kábel sem tudta pótolni. Érdekes módon a PC kábeltől került a hangjuk leginkább egyensúlyba - de ez már inkább a kábeles topicba való, itt ezt nem szeretném tovább ragozni, de mert ez is a teszt része volt, gondoltam, megemlítem.