Most az a helyzet, hogy kb minden korábbi kommenttel egyetértek, amit @Reverb kolléga kérdésére válaszoltatok, röviden a saját tapasztalataim a kérdéshez kapcsolódva:
- nekem is volt egy vintage hifi korszakom, és meglepetten tapasztaltam, hogy a vintage rendszerekbe mennyire nem illenek a mai, modern kábelek; nem tudom, hogy ez mitől van, de nálam csak a "gatyamadzag" kábelekkel működtek jól, minden más megölte a zenét;
- amikor "gatyamadzagról" beszélek, az alatt tényleg azt kell érteni: a legolcsóbb Hama RCA-t, meg a villanyboltos 2x0,75-ös MZSL lámpazsinórt! Mondjuk annyi, hogy RCA-nak előtúrtam a valaha valamilyen készülékekhez kapott, és soha ki nem bontott noname darabokat (sokszor 10-20 éve a fiókban pihenőket), hf kábelnek pedig egy régi Videoton DC2050e-ről levágott darabot (ez is vagy 30+ éves) használtam; a modern kábelek mind elkezdtek
valamit csinálni, amitől megbomlott az egység, felborult a hangkép; fura, de nálam így működött; próbálkozni persze lehet, hisz nem vagyunk egyformák;
- az "elsőre_nem_tetszik_sose_fog" tézishez sajnos (?) szintén csatlakoznom kell: ha valaminek elsőre határozottan nem tetszett a hangja, az már később utána sem tudott meggyőzni; a járatás persze nagyon sok hibát (pl bizonyos torzításokat, karcosságot, sávszéleket, stb) finomítani tud, de
karakterében a járatás nem változtatja meg a hangot.
Kieg: Pár hónapja Huszti Zsolt mutatott egy vintage Linn dobozt, és mutatta, milyen gyári kábelt adtak hozzá eredetileg. Na, az aztán ránézésre is a vicc kategória - igenám, de bármivel próbálta helyettesíteni, csak rontott a hangon, nem kicsit. Szóval azt gondolom, a vintage hifizés némileg másképp működik, nem biztos, hogy annyira erőltetni kell náluk a kábelezgetést
