Lemezjátszó

[Rock60]

Egyébként, én értem Ear fórumtárs mondanivalójának a lényegét.
Gondolhatjuk,hogy magasabb szintről könnyű osztani az észt, vagy hogy kicsivel több empátiával állhatna a kérdéshez.
Viszont lehet értékelni világos gondolatmenetét, és elfogadni azt, hogy bizonyos szint alatt Neki már nem okoz örömet a zenehallgatás.
/ Ahogy PgSpa - tól, és mástól is olvashattuk, mindenkinek más a jó, vagy elfogadható /
Mindemellett továbbra is fenntartom, hogy 400 - ból lehet élvezhető használt lemezjátszót venni.
Mondjuk Heybrook TT 2, nem feltétlenül Rega karral.
Üdv.
Gyuri

[zoli73]

Akkor nem értem mi végből ez a lesajnálas. Ne mond már, hogy amikor együtt éltél velük, egyikkel sem voltál elégedett? Mindegyikben csak az ugródeszkát láttad, és így utólag sem emlékszel rájuk jó szájízzel?
És ezek szerint ebből a kategóriából egyet sem tartasz érdemesnek arra, hogy ajánld egy olyan kezdőnek, akinek maximum ez a kategória elérhető?

Nincs itt lesajnálás. Elégedett is voltam velük, amikor az enyémek voltak, többé-kevésbé. De az akkor volt, most meg 2022 van, és ami akkor jó volt, és ajánlható, az ma már legtöbbször műszakilag elfáradt, elérhetetlen pótalkatrész ellátással rendelkező, hangzásban sem kiemelkedő, ár-érték arányban nehezen magyarázható cuccok. Ahogy írtam is, aki a hangulat kedvéért nagynéha feltenne egy lemezt, annak én azt mondom, hogy maradjon a NAD szinten. Aki meg komolyabban akar velük foglalkozni, annak meg szerintem mélyebben bele kell néznie a pénztárcába, mert ez a 2-300 000-es kategória, pláne itthon, nagyon kiürült.

A lemezjátszózás sajnos drága mulatság lett, elég csak az alapanyagot, a lemezek árait nézni. Olyan, mint a veterán autózás. Ha igazán élvezni akarod, megbízható autót, amivel biztosan el tudsz jutni az uticélig, akkor, élvezni a társaságot, a találkozókat, a versenyeket és nem csak szerelőtől szerelőig kóvályogni vele, meg feküdni az út szélén alatta, hogy valahogy összekendácsold, akkor az pénzbe kerül. Egyre több pénzbe.

Javíts ki, ha rosszúl, de én ebből azt olvasom ki, hogy aki az ebbe a bizonyos ársávba besorolható lemezjátszóval elégedetten/boldogan hallgat zenét, az sajnos tévúton jár.
Igen, a lemezjátszózás ma már nagyon költséges, de aki nem tud sok százezres, milliós összeget rákölteni, az akkor felejtse is el?
Igen, mindennél van feljebb, szerencsémre már én sem ebben a "ligában focizom", de ettől még ezen kategória képviselőit nem tartom minőségi zenehallgatásra alkalmatlannak, még ha 2022-őt írunk is.

[PgSpa]

Én Ear fórumtárssal ellentétben azért nem utasítanám el az Edwards lemezjátszóit, még ha az előbb leírt problémák néha előfordulnak. Az új unipivot hangkart nagyon dícsérik, és több részlet is alapáron megkapható (subplatter, akril tányér, csapágygolyó) ami a Regáknál drága tuningtartozék. A megadott kereten belül több típus is van, lehet válogatni.

[dixie-chicken]

Ha megtippelhetem, 6-800 alatt semmit...

mások érdekében,azért nagyon reménykedem hogy azért csak össze lehet hozni vlmilyen lemezjázszót 3-400.000Ft os ársávban még ha használtakat is figyelembe vesszük..

ez érdekelne:

de van egy pár ember, évtizedek óta hifiben-hifiből élők, akik valahogy pont azt szeretik, találják jónak, értékesnek, mint én.

,ha hifiből élünk például...

....milyen ajánlatok érkezhetnek ?

[Rock60]

Ha megtippelhetem, 6-800 alatt semmit...

[dixie-chicken]

a mennyire szeretném magamnak a fő pont itt,ember vagy,van egy izlésed,elképzelésed,mit hogyan szeretnél...mért gond,ha más,mást szeretne ?..

Nekem nem gond, ha valaki mást szeretne, de van egy pár ember, évtizedek óta hifiben-hifiből élők, akik valahogy pont azt szeretik, találják jónak, értékesnek, mint én. Ebből azt a fura hagymázas gondolatkonstrukciót állítottam fel magamban, hogy talán mégis van emögött valami esszenciális esztétikai-zenei alap, ami több, mint az énízlésem. És ha megkérdezik, hát elmondom, mert van egy fura fejlövésem, hogy szeretek időnként ilyenekről beszélgetni, írni.

OK,es mi az amit magadnak szeretnél 3-400.000Ft ársávban,ha nem titok ? (fotómű+kar)

[PgSpa]

A se3rcegés és pattogás zavar, nem tudom hangulati elemként a zenehallgatás élményébe beleszámítani. Tehát értékelem az analóg technika erényét, érzem másságát, de nem fetisizálom.

Csak halkan jegyzem meg, hogy egy jó futómű jó karral, értelmes tűgeometriával (NEM Shibata), közepesen tiszta lemezzel nem serceg, nem pattog.

Még halkabban jegyzem meg , hogy erre én is rájöttem, most egy AT VM740ML hangszedőt nyúzva öröm és boldogság van. Én arra reflektáltam, hogy az előbbiekben valaki a vinyl jelenség romantikájához sorolta a sercegést és pattogást. Sokszor belefutok olyan használt lemez vételbe, hogy szemre tökéletes a lemez, hallgatva torz, dübörög, serceg. A nem jól beállított hangszedők, vagy piezo pickupok azért veszélyesek, mert szinte átírják a barázdákat, élvezhetetlenné téve a lemezt, ezt két azonos nyomású és máshol vett lemezen vettem észre először.

[Rock60]

Igen, a sercegést én sem élvezem annyira. Egy - egy pattanás még elmegy.
Nagyon érdekes összefüggés ez.
Nem tudom kibogozni az okát, hogy miből adódik az, hogy a jobb hangú - drágább - futóművek, karok - ugyanazzal a hangszedővel - kevésbé forszírozzák a lemezzajt.
Furcsa - nekem - hogy a nagyobb felbontásra képes kombó a porszemről és más anomáliákról mintha kevésbé venne tudomást. Gondokom, van rá értelmes magyarázat.
Nyilván a hangszedőknél is nagy különbség lehet, ebből a szempontból is.
Én sosem merültem el annyira ebben a témában, például, hogy a Shibata tű sercegés- forszírozása miből adódik.

[Rock60]

Jó napot, mindenkinek !

Ear mester gondolataira reagálnék.
Az a helyzet, hogy hideg fejjel végiggondolva majdnem mindenben igazad van.
Hideg fejű hifista ? Én még nem láttam olyat...Különben hogy tudna megélni a hifibogár ?

Igen, a lemezek ára, tudjuk. Ez szo..ás, és kihívás is. Ez a hobbi része. Felkutatni, megtalálni, otthon kézbevenni, szagolgatni, letisztítani, meghallgatni, örülni, hogy milyen jól szól, vagy dühöngeni, hogy milyen rosszul...aztán betenni a többi közé, ABC sorrendben.
Alkatrészek. Hál istennek azért nem olyan bonyolult egy ilyen gyalu, mint egy veteránautó, és ha megáll, hát nem az út szélén kell feküdni alatta.
Nyilván meg kell nézni, mit veszel, és kitől. Mint egy használtautónál. Ha meg alkatrész kell hozzá - egy ismertebb típusnál - rogyásig találni mindent. Én legalábbis így látom, kijavítasz, ha tévednék.
Én semmilyen szinten nem kÍnlódnék a Nad-dal. Ez a formátum azért ennél sokkal többet ér, érdemel. Talán Regával, és hasonszőrű merev vázas társaival sem.
Ha jól tudom, 400 ezer is felmerült a max keretet illetően, andarsan fórumtársnál még valamivel tőbb is. Nem létezik, hogy 400- ból ne lehessen összehozni egy olyan élvezhető hangot, amiért még akár délelőtt is érdemes legyen bekapcsolni a pörgetőt.

Üdv.
Gyuri

[Rock60]

Elkann mester utolsó bekezdésével tökéletesen egyetértek.
Én kifejezetten élvezem a különböző vélemények ütközésének olvasását, ha az enyémmel ütközik, azt is.
Mások tapasztalatát - még ha fenntartásokkal is - magamba építve, kicsit olyan, mintha én is megtapasztaltam volna, tanulok belőle, több leszek tőle.
Tanulságot is lehet levonni ezekből az értekezésekből, hiszen, ahogy mondani szokták, okos ember más kárán tanul, a h...e a sajátjából sem...

[PgSpa]

Az az érdekes ebben a hobbiban, hogy mindenkinek mások az elvárásai. Én például 34 éves, de nem túl sok lemezjátszós bolyongás után azzal az elvárással választottam, hogy olyan lemezjátszó kell, ami a nem válogatott, nagyrészt keleti és magyar lemezekből álló gyűjteményemet minden hákli nélkül le tudja játszani, és nem vártam a digitális vonaltól eltérő hangot. Ez talán főleg abból ered, hogy nagyrészt komolyzenét hallgatok. A se3rcegés és pattogás zavar, nem tudom hangulati elemként a zenehallgatás élményébe beleszámítani. Tehát értékelem az analóg technika erényét, érzem másságát, de nem fetisizálom.
...és egy nagy csalódásom volt a folyamatban, szerintem ez is a komolyzene hallgatása miatt? : a Rega. Kínlódtam vele két évig (RP3), cserélgettem a pickupokat, vettem hozzá tápot, állványcserebere, aztán feladtam, mert egyszerűen idegesített.

[Rock60]

Még annyit, hogy nálam sosem jött ki úgy a lépés, hogy a régebbi, nyilvánvalóan gyengébb jószágra nosztalgiával, visszavágyódással gondoltam volna.
Egy kivételével.
Szóval sorban :
Tesla Nzc 420, Tesla 440, Pioneer Pl 200, 300, Nagy nehéz, fémházas Sanyo direct-masina / nem emlékszem a típusára /, Nad - Kacsa / leverte a Japán DD-gépeket /, Thorens Td 320, Heybrook TT 2 Syrynx karral, Roxan Xerxes SME V.- tel, Towshend Rock Reference Air-Tangent 2b karral.
Hangszedők :
Shure M95 Ed, Valamilyen nagy Technics, Ortofon X1 MC, Ort. MC 10, Ort. MC 30, Vdh. DDT, Valamelyik Clearaudio, EMT Vdh.

[Rock60]

Mi tagadás, bedobtad a téglát a mocsárba !

[elkann]

Például imádom a gőzmozdonyokat. Látni a mechanikát, ahhogy küszködik, hallani a zajait, miközben füstfüggöny mögé bújva tövatöfög. Az már csak bónusz, hogy kocsikat is húz... Nem hasonlítanám a mellette lévő sínen álló villanymozdonyhoz.

Sziasztok!
Ez a hasonlat azért tetszik nagyon, mert pont így gondolok az analóg vonalra.. ugyanígy érzek (most) iránta.. fontos, hogy eszemben sincs a kiépített stream minőségét/erényeit várni, illetve szembeállítani a (ráadásul próba, teszt jelleggel) esetlegesen meghallgatandó lemezjátszó hangjával. Pont, hogy teljesen mást várnék tőle laikusként..
A másik fontos dolog, hogy nagyon köszönöm mindenki hozzászólását/véleményét.. akár az alapvető kérdésre, akár saját eszmefuttatásként írva, baromi sokat tanulok/okulok belőle.. Még akkor is, ha többen más tapasztalatot, véleményt írtok.

[akvapark]

Melyik Edwards-ot próbáltad, hogy ilyen negatív véleménnyel vagy?

Maradjunk annyiban, hogy igen sok Edwardsot láttam igen közelről.

Mit tagadjam magam is

[dixie-chicken]

A hozzászólásaidból két dolgot olvasok ki.
Az egyik, hogy már oly régen, olyan nagyon meghaladtad, kinőtted ezt a kategóriát, hogy már nem is igazán tudod értékelni a produkciójukat.
A másik. Már jóval feljebb kezdted az Lp hallgatást, és ezzel a kategóriával csak érintőleg találkoztál, de értelem szerűen mély benyomást nem tettek rád.

Akkor kezdjük. Nad/Tesla-Rega2-Rega3-Linn Axis-Voyd+ Rega karral-Voyd+ Helius karral - semmi - Pink Triagle Little Pink Thing - Roksan Radius - nagy-nagy keresgélés - Soulines Kubrick/Elgar- Jelco karral - Dual 1229 - ezek mind sajátok voltak, vagy nagyon sokat voltak nálam. Szóval a második pont kilőve.

Szerintem az első is, mert mind a mai napig pontosan emlékszem a Rega dobozzal haza buszozásra a Zsolt Audióból, arra az izgalomra, hogy ugyan sikerül-e eladni a Linn Axist, amire a Merlin Audióban került sor, ahol Csontos István volt kedves egy percben demózni, hogy az általa árult Systemdek mennyivel jobb, majd azt mondta, ebbe az adásvételbe nem akar belefolyni, ő addig be is zárkózott a benti szobába. Tök érdekes volt keresni a Kis Pink hangjában a nagy Pink hangját, és a Radiussal élve azon gondolkodni, mit is várnék el egy lemezjátszótól. Szerintem ezek igen is mély benyomások, igen jól fel tudom eleveníteni évtizedes távlatból is.

Aztán meg szoktak megkeresni mindenféle lemezjátszókkal, beszélek emberekkel, akikről tudom, hogy nagyon hasonló előadásmódot keresnek a hifi láncukban, és talán már van annyi rutinom, hogy meg tudjam mondani egy-egy lemezjátszó futóműnek milyen hangja van, mennyire szeretném magamnak, mennyire ajánlanám másnak.

a mennyire szeretném magamnak a fő pont itt,ember vagy,van egy izlésed,elképzelésed,mit hogyan szeretnél...mért gond,ha más,mást szeretne ?..

M.Fremer minden szavát kőbevésve kell értelmezni ?

[zoli73]

A hozzászólásaidból két dolgot olvasok ki.
Az egyik, hogy már oly régen, olyan nagyon meghaladtad, kinőtted ezt a kategóriát, hogy már nem is igazán tudod értékelni a produkciójukat.
A másik. Már jóval feljebb kezdted az Lp hallgatást, és ezzel a kategóriával csak érintőleg találkoztál, de értelem szerűen mély benyomást nem tettek rád.

Akkor kezdjük. Nad/Tesla-Rega2-Rega3-Linn Axis-Voyd+ Rega karral-Voyd+ Helius karral - semmi - Pink Triagle Little Pink Thing - Roksan Radius - nagy-nagy keresgélés - Soulines Kubrick/Elgar- Jelco karral - Dual 1229 - ezek mind sajátok voltak, vagy nagyon sokat voltak nálam. Szóval a második pont kilőve.

Szerintem az első is, mert mind a mai napig pontosan emlékszem a Rega dobozzal haza buszozásra a Zsolt Audióból, arra az izgalomra, hogy ugyan sikerül-e eladni a Linn Axist, amire a Merlin Audióban került sor, ahol Csontos István volt kedves egy percben demózni, hogy az általa árult Systemdek mennyivel jobb, majd azt mondta, ebbe az adásvételbe nem akar belefolyni, ő addig be is zárkózott a benti szobába. Tök érdekes volt keresni a Kis Pink hangjában a nagy Pink hangját, és a Radiussal élve azon gondolkodni, mit is várnék el egy lemezjátszótól. Szerintem ezek igen is mély benyomások, igen jól fel tudom eleveníteni évtizedes távlatból is.

Aztán meg szoktak megkeresni mindenféle lemezjátszókkal, beszélek emberekkel, akikről tudom, hogy nagyon hasonló előadásmódot keresnek a hifi láncukban, és talán már van annyi rutinom, hogy meg tudjam mondani egy-egy lemezjátszó futóműnek milyen hangja van, mennyire szeretném magamnak, mennyire ajánlanám másnak.

Akkor nem értem mi végből ez a lesajnálas. Ne mond már, hogy amikor együtt éltél velük, egyikkel sem voltál elégedett? Mindegyikben csak az ugródeszkát láttad, és így utólag sem emlékszel rájuk jó szájízzel?
És ezek szerint ebből a kategóriából egyet sem tartasz érdemesnek arra, hogy ajánld egy olyan kezdőnek, akinek maximum ez a kategória elérhető?

[Rock60]

Akarom mondani, végtelenszer.

[Rock60]

Ear mester !
Bevallom töredelmesen én voltam aki megpendítette a 2-300 ezres kategóriát, amibe már érdemes belevágni. Ha tetszik neki, úgyis tovább fog lépni, hifibogárból kiindulva.
Más.
Annyiban van egyszerűbb dolgom nekem, mint itt mindenki másnak, hogy nálam nem kell versenyeznie az analóg hangnak a streaming - rendszerrel, mert hogy az nincs. Egyáltalán nem is vágyom rá.
Például imádom a gőzmozdonyokat. Látni a mechanikát, ahhogy küszködik, hallani a zajait, miközben füstfüggöny mögé bújva tövatöfög. Az már csak bónusz, hogy kocsikat is húz... Nem hasonlítanám a mellette lévő sínen álló villanymozdonyhoz. Pláne, ha nincs is ott.
Vagy ott az országúti karbon bicajom. Nyilván fárasztóbb vele közlekedni, és lassabban is haladok vele, mint egy bármilyen gagyi kis robogóval, de elcserélném vele ? Nyilván nem. Mi benne a pláne ? Talán a kihívás.
Na, ez az, ami miatt mindig lesz létjogosultsága a bakelitnek, akkor is, ha a digit-források akár végtelszer is jobban fognak szólni.
Üdv.
Gyuri

[dixie-chicken]

akár egy alap Lenco L-75/78,Rega P2/3,Edwards Audio,Technics 1210,Thorens 160/125/126/320,vlmilyen Dual is elvarázsolhat 300-ért,olcsó hangszedővel,legyen az AT,Shure,Ortofon,Nagaoka,Grado stb.,ha az embernek a 2 füle között van vlmi

Talán 1-2 éve még rábólintottam volna erre a listára, de ma nagyon nem. A Lenco-t egyszerűen nem értem hogy lett kult darab, szerintem a legtöbb tulaja sem, és megy a nagyjából végtelen tuning. A Rega P2-3 szerintem egy kortünet. Volt mindkettő. Arra jó volt, hogy megmutatta, van feljebb a hifitorony teteje olcsó japán lemezjátszóktól, és ha szolíd éneklés pár hangszerrel kisérve kategóriákban mozgunk elégséges is lehet. Bonyolultabb dolgokra viszont nem, a konstrukciós gyengeségekről nem is beszélve. Nem is csoda hogy ez is népszerű tuningalap. Edwards köszönöm nem, majd ha azt látom, hogy egyvégtében 3-4 éven át azonos színvonalon és kivitelben készülnek, akkor majd beszélgessünk róluk. Thorens 160-320 pörögnek, lejátszanak, de még sose tudtak behúzni a zenébe egy percnél tovább. Leginkább annyit sem. Dual saját karral? Hááát...

És ami a legnagyobb bajuk a fentieknek, főleg a mai streamers világban, az az esetlegességük. Én hosszú ideig nem tudtam megfogalmazni, miért is akarok egyre jobb lemezjátszót, mire rájöttem, hogy azt szeretném, hogy minden lemezem reggel-délben-este azonos minőségben szólaljon meg. Ne legyen az, hogy bizonyos műfajokat egyáltalán ne merjek felrakni, ne legyen az, hogy de tegnap jó volt, most inkább két perc után levenném. Na ebben viszont egy streameres rendszer nagyon-nagyon jó tud lenni, aránylag kevés pénzért is, és ez az ami miatt nálam sok lemezjátszó lekerült a bárkinek is ajánlanám listáról.

Eddig nem beszéltem a Technicsről, mert az pont megfelelne a fenti kritériumnak, ezért is szeretik nagyon sokan, viszont az meg nekem nagyon színpadias, teátrális és modoros. Pont az hiányzik belőle nekem, ami miatt az analógot nagyon lehet szeretni, a bensőségesség, az intimitás, a mondanivaló. Helyette kapok egy atompontos metronómot.

izlések és pofonok,ahogyan szokták mondani

[zoli73]

akár egy alap Lenco L-75/78,Rega P2/3,Edwards Audio,Technics 1210,Thorens 160/125/126/320,vlmilyen Dual is elvarázsolhat 300-ért,olcsó hangszedővel,legyen az AT,Shure,Ortofon,Nagaoka,Grado stb.,ha az embernek a 2 füle között van vlmi

Talán 1-2 éve még rábólintottam volna erre a listára, de ma nagyon nem. A Lenco-t egyszerűen nem értem hogy lett kult darab, szerintem a legtöbb tulaja sem, és megy a nagyjából végtelen tuning. A Rega P2-3 szerintem egy kortünet. Volt mindkettő. Arra jó volt, hogy megmutatta, van feljebb a hifitorony teteje olcsó japán lemezjátszóktól, és ha szolíd éneklés pár hangszerrel kisérve kategóriákban mozgunk elégséges is lehet. Bonyolultabb dolgokra viszont nem, a konstrukciós gyengeségekről nem is beszélve. Nem is csoda hogy ez is népszerű tuningalap. Edwards köszönöm nem, majd ha azt látom, hogy egyvégtében 3-4 éven át azonos színvonalon és kivitelben készülnek, akkor majd beszélgessünk róluk. Thorens 160-320 pörögnek, lejátszanak, de még sose tudtak behúzni a zenébe egy percnél tovább. Leginkább annyit sem. Dual saját karral? Hááát...

És ami a legnagyobb bajuk a fentieknek, főleg a mai streamers világban, az az esetlegességük. Én hosszú ideig nem tudtam megfogalmazni, miért is akarok egyre jobb lemezjátszót, mire rájöttem, hogy azt szeretném, hogy minden lemezem reggel-délben-este azonos minőségben szólaljon meg. Ne legyen az, hogy bizonyos műfajokat egyáltalán ne merjek felrakni, ne legyen az, hogy de tegnap jó volt, most inkább két perc után levenném. Na ebben viszont egy streameres rendszer nagyon-nagyon jó tud lenni, aránylag kevés pénzért is, és ez az ami miatt nálam sok lemezjátszó lekerült a bárkinek is ajánlanám listáról.

Eddig nem beszéltem a Technicsről, mert az pont megfelelne a fenti kritériumnak, ezért is szeretik nagyon sokan, viszont az meg nekem nagyon színpadias, teátrális és modoros. Pont az hiányzik belőle nekem, ami miatt az analógot nagyon lehet szeretni, a bensőségesség, az intimitás, a mondanivaló. Helyette kapok egy atompontos metronómot.

Úgy látom kicsit félreérthető volt a "beleszeretni" kifejezésem.
Talán úgy találóbb, hogy ebbe a kategóriában van jónéhány szereplő, amely már képes megmutatni az analóg lemez szépségeit, a benne rejlő potenciált.
Már meg tudják értetni, hogy miért van még mindig létjogosúltsága az analóg forrásnak, a maga nyűgjeivel is, a mai elkényelmesedett, digitális világukban. Ezek már képesek megszerettetni, elfogadtatni velünk azt is akár, hogy néha fel kell állni a fotelból.
A hozzászólásaidból két dolgot olvasok ki.
Az egyik, hogy már oly régen, olyan nagyon meghaladtad, kinőtted ezt a kategóriát, hogy már nem is igazán tudod értékelni a produkciójukat.
A másik. Már jóval feljebb kezdted az Lp hallgatást, és ezzel a kategóriával csak érintőleg találkoztál, de értelem szerűen mély benyomást nem tettek rád.
Vagy ha egyik sem, akkor örömmel várjuk(a kérdező különösen) az általad, e kategóriában jónak, ajánlottnak, titkos favoritnak tartott lemezjátszó(k) megnevezését.
Ha mégis átrágtad magad ezen a kategórián, és mégsem tudsz megnevezni egyetlen általad jónak tartott, ajánlott lemezjátszót sem, akkor az nálam egyet jelent. Elfelejtetted honnan jöttél, hogy Te is voltál kezdő, és igazán nincs is benned segítő szándék a kérdező felé.
Hogy a témához is szorosan kapcsolódjak, folytatom a kategória általam ismert, birtokolt darabjainak a méltatását.
Sokáig birtokoltam Linn Axis-t, Akito karral. Megbízható, jó kostrukció, jól is zenél. Ez utóbbi, utólag már kicsit sántít.
A következő versenyző nálam ugyanebből a kategóriából egy Alphason Solo volt. Ugyanazzal a karral, karkábellel, hanszedővel az Axis egy jó, precíz "iparos", aki megbízhatóan lejátsza a lemezeket. Semmi kirívó, szinte semmi érzelem, kicsit unalmas, kicsit kétdimenziós, egy hangjegyű mélytartománnyal operáló hangzás jellemzi.
Ezzel ellentétben az Alphason megszólaltatja a zenét, életvidám, már van mélységi tagoltság, van levegő, van lendület. Persze mint mindentől, ettől is van jobb, van feljebb. A jelenlegi lemezjátszóm itt már nem releváns, ezért szóra sem érdemes.
Igen, én is azt mondom, hogy ebben a kategóriában nem minden lemezjátszó teli találat, vannak hiányosságaik, de ezek közül már találni olyat, amivel lehet élvezhetően Lp-t hallgatni, akár még hosszú távon is.

[theta]

Nekem komoly minőségi problémáim voltak egy 2018 körüli, új Edwards Audio TT2SE-vel:

- a szállítást nem bírta ki a motor ragasztása, a "plinth"-től elvált és lógott a motor
- az akril tányért alig lehetett rárakni/levenni a "subplatter"-ről, mert szorult a közepén
- jó nagy imbolygása volt a "subplatter"-nek
- az RCA aljzatok kivezetésénél volt egy kis forrasztási probléma (búgott az egyik oldal)

[mishow]

Ez inszinuáció és visszautasítom. Pont hogy nagyon is figyelek. Ez szerepelt a posztban .....

Elfogadva, visszavonva ...
Amúgy is kezdenek teljesen összekavarodni a dolgok, a kommentek egy része már nem az eredeti kérdésre, hanem egymásnak válaszolgat (pl ez 2-300eFt-os felvetést pont nem én tettem fel) de lassan ember legyen a talpán, aki követni tudja, hol tartunk?
Pláne az eredeti kérdezők, akik szegények csak azt bátorkodtak megkérdezni, hogy belevágjanak-e a lemezezésbe, akár a streaminghez képest, akár úgy általában?

Amúgy én fordítva látom a dolgot. Egy NAD-ba könnyebb beleszeretni hangszedővel bőven 100 alatt ... 2-300 000 ért szerintem már sokkal nehezebb a történet. Annyiért már elvárások vannak ....

Na ezzel kapcsolatban egyszerűen leírom a saját sztorimat:
a '90-es évek közepére az LP-ről gyakorlatilag teljesen átálltam CD-re, és úgy gondoltam, az LP-nek kb vége is van, a magam részéről el is felejtettem az egészet.
Most azt hagyjuk, hogy közben lett a stream, ami 1/1 kiirtotta a CD-t, az LP meg visszajött divatcikként (mert ne tévedjünk, pár elkötelezett hívőt leszámítva, akik sosem szálltak ki a fekete hajóból, a mai bakelitezők divatból teszik - szándékosan írtam bakelitet, mert nekik az, és az is marad).
Szóval valamikor bő 10 éve szólt az öcsém, hogy pakolászott a régi lakásunkban, és tudom-e, hogy megvan az ő régi japán tojáshéj gyaluja (Hitachi 324), meg vagy 150-200, többségében tucat magyar popzenei LP. Mondom JÉ, ha neked nem kell, elhozom játszósnak. Akkor asszem a Creek/Epos korszakom volt, a Creekekben (akkor) még volt viszoylag jó beépített phono, elhoztam, összeraktam - és előjött a hangulat. Élveztem, vigyorogtam, és naná, hogy azonnal elkapott a bogár: ha ez ekkora jóság, akkor vegyünk má' jobbat. Jöttek Dual 505-ösök, NAD-ok (sajnos mára tényleg kevés belőlük a jó), meg kisebb Thorensek, végül lett ProJect Essential III Carbon + Ortofon 2M Red - de a hangulat nem jött vissza
Közben az életem más területe nagyot fordult, ami a hifit is megette mindenestől. Persze az értéktelen Lp-k maradtak, így amikor pár éve újra éledt a kedv, gondoltam, legyen egy gyalu. A lemezek minőségéből (és értékéből) kiindulva egy plug&play Edwards Apprentice tűnt a leglogikusabb megoldásnak - igen, sima deszka a legolcsóbb fix Rega karral és a legolcsóbb kúpos AT3600 hangszedővel. Heed Si2 MM kártyára rádug - és megint van zene és mosolygás. Persze megint jött a bogár is, és lett nagyobb EA egy tisztességes(ebb) Goldring hangszedővel, lett jobb hang, de eltűnt a mosolygás.
A klasszikust idézve: "Eszem-f@xom megáll"
Hát ennyi a sztori, értsen ki mindenki annyit és azt belőle, amit tud és akar ....

Én ebből ezzel a'szem ki is szállok itt, mert nem tudok mást mondani, mint eddig, csak többet, azt meg szerintem már ti is unjátok


Kieg: Annyit még hozzátennék - már nem tudom, kinek válaszolva - hogy egy jól összerakott streaming rendszerhez pariba tenni egy LP-t, az nem fog kijönni 2-300eFt-ból. De ebbe a vitába tényleg nem bocsátkoznék mélyebben, csak úgy bedobtam a féltéglát az iszapba ...

[PgSpa]

akár egy alap Lenco L-75/78,Rega P2/3,Edwards Audio,Technics 1210,Thorens 160/125/126/320,vlmilyen Dual is elvarázsolhat 300-ért,olcsó hangszedővel,legyen az AT,Shure,Ortofon,Nagaoka,Grado stb.,ha az embernek a 2 füle között van vlmi

Talán 1-2 éve még rábólintottam volna erre a listára, de ma nagyon nem. A Lenco-t egyszerűen nem értem hogy lett kult darab, szerintem a legtöbb tulaja sem, és megy a nagyjából végtelen tuning. A Rega P2-3 szerintem egy kortünet. Volt mindkettő. Arra jó volt, hogy megmutatta, van feljebb a hifitorony teteje olcsó japán lemezjátszóktól, és ha szolíd éneklés pár hangszerrel kisérve kategóriákban mozgunk elégséges is lehet. Bonyolultabb dolgokra viszont nem, a konstrukciós gyengeségekről nem is beszélve. Nem is csoda hogy ez is népszerű tuningalap. Edwards köszönöm nem, majd ha azt látom, hogy egyvégtében 3-4 éven át azonos színvonalon és kivitelben készülnek, akkor majd beszélgessünk róluk. Thorens 160-320 pörögnek, lejátszanak, de még sose tudtak behúzni a zenébe egy percnél tovább. Leginkább annyit sem. Dual saját karral? Hááát...

És ami a legnagyobb bajuk a fentieknek, főleg a mai streamers világban, az az esetlegességük. Én hosszú ideig nem tudtam megfogalmazni, miért is akarok egyre jobb lemezjátszót, mire rájöttem, hogy azt szeretném, hogy minden lemezem reggel-délben-este azonos minőségben szólaljon meg. Ne legyen az, hogy bizonyos műfajokat egyáltalán ne merjek felrakni, ne legyen az, hogy de tegnap jó volt, most inkább két perc után levenném. Na ebben viszont egy streameres rendszer nagyon-nagyon jó tud lenni, aránylag kevés pénzért is, és ez az ami miatt nálam sok lemezjátszó lekerült a bárkinek is ajánlanám listáról.

Eddig nem beszéltem a Technicsről, mert az pont megfelelne a fenti kritériumnak, ezért is szeretik nagyon sokan, viszont az meg nekem nagyon színpadias, teátrális és modoros. Pont az hiányzik belőle nekem, ami miatt az analógot nagyon lehet szeretni, a bensőségesség, az intimitás, a mondanivaló. Helyette kapok egy atompontos metronómot.

Melyik Edwards-ot próbáltad, hogy ilyen negatív véleménnyel vagy?

[Snipi]

Én kb. fél éve adtam el - sajnos muszáj volt, és főleg nem az enyém volt, így az ára sem nálam landolt - egy Linn Axis lemezjátszót, Sumiko Blue Point Special magas kimenetű MC-vel 200.000 - ért.
Ha az enyém lett volna, és nem lett volna muszáj eladnom, meglenne most is nálam, és soha nem válnék meg tőle semmi pénzért annyira szépen és jól szólt.