Senki nem állította, hogy a Bloodshot egy, minden tekintetben jó film, pláne azt, hogy művészi alkotás.
Én annyit mondtam, hogy egy faék egyszerű, de nézhető akciófilm, ami egy esős, depressziós, fejfájós szombat délutánra tökéletesen megfelel.
Illetve annyit, hogy sokkal tisztességesebbnek tartok egy Bloodshot-ot vagy egy Brandon Lee-féle Leszámolás Kis-Tokióban, mint egy agyonhájpolt parasztvakítást (pl. Csillagok között, Eredet, Matrix 2-3.).
Egyébként, bár, a filmnézést szórakoztatónak tartom ("érzelem"), de úgy gondolom, hogy, valójában, fikciós filmek nézésének (az ún. színvonaltól függetlenül!) nagyjából semmi értelme ("értelem"), így azon se sok értelme van vitatkozni, hogy ki mivel pazarolja az idejét, mert, SZERINTEM, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy, mondjuk, Tarr Béla, Kuroszava Akira vagy Michael Bay film miatt pergett ki a kézből az idő homokja.
Csak, ugye, az ember nagyon NEM racionális lény...
Azaz nézze mindenki azt, ami jólesik neki.
(A pacalt se szereti mindenki.)
Én sok mindenbe belenézek (igen, tettem próbát borongós skandináv filmmel, japán és koreai sorozattal is - nem jöttek be), nálam a Kubrik-féle Solaris mellett simán elfér a Ruggero Deodato-féle Sivatag lovagja (Lone Runner).
(Ahogy zenében is megfér egymás mellett Corelli mester és DJ BoBo...)
.
