De hát ez a szilvapálinkáról szól. Az egy más tészta. Kevered, téged is megtéveszt a “pálinka” a “kokojzapálinká”-ban.
Amikor a kokojzapálinkához ér: egyrészt: kár, hogy nem kérdezte meg, miből készül. Mert egy hóttbiztos: az igazi jó erdélyi szilvóriumot senki nem fogja elcseszni áfonyaszirup beletöltésével. Arra teljesen megfelel a boltban kapható tiszta szesz vagy egyéb, önmagában nem kellemes főzet is - és aki azt mondja, hogy nem az a “hagyományos”, az hidd el nekem, “szépíti a valóságot” - hogy finoman és diplomatikusan fogalmazzak. Az áfonyát - és nem, nem áfonyaszörpöt, minek bajlódni előbb a szörpkészítéssel, ha figyeltél, írja is a cikkben, hogy “ropogott az áfonya” - azért tették bele pálinkába “hagyományosan”, és azért cukrozták agyon, illetve abba a pálinkába, ami másként ihatatlan volt, úgy viszont finom. Ez volt a “hagyományos!, ha tetszik, ha nem.
Csakhogy ugye a “hagyományos” szót most mar szépíteni kell, szóval elhiszem, hogy most már akad, aki tényleg önmagában is finom pálinkából (és nem bolti alkoholból) készít “hagyományos” kokojzapálinkát turistavakítás céljából, de ez hidd el, pont annyira “hagyomanyos”, mint a baranta…
Mellesleg: az 54 százalék “se több se kevesebb”, titka: ennyi lesz a lehullott besztercei szilvából (ez egy fajta, nem csak besztercében terem, erdély többi részén is termesztik) kétszer főzött pálinka alkoholtartalma, ha - ahogy azt kell - a második főzet elején kiveszed a “rezest”, idejében leállsz a főzéssel és nem adsz hozzá semennyi desztillált vize (mint ahogy Pannóniában szokás). Azért az a “se több, se kevesebb” is némi toleranciával értendő, de tényleg kicsi a tolerancia - egy-két százalék plusz vagy mínusz.
Elnézést a mítoszrombolásért.
(főztem pálinkát épp eleget Erdélyben kamaszkoromban az apámmal, kisüstben, besztercei szilvából. És láttam nem egy helyen, otthon nálunk is, hogy készül a “kokojzapálinka”).
A “néha büdös a magyar szilvapálinka” megjegyzéssel viszont nagy igazságot mondott…
