DAC-olás

[juliush]

Néha eljátszok a gondolattal, hogy az eredeti, 16-biten ábrázolt mintánk amúgy is tartalmaz egy kvantálási zajban kifejeződő, inherens hibát. Vajon készíthető-e olyan nagyon sok mintára támaszkodó, kifinomult digitális szűrő, amely által a jóval nagyobb felbontásban, adott eredeti mintavételi pontokra kiszámolt amplitúdóértékek statisztikailag kimutathatóan pontosabb közelítései a kvantálás előtt eredetileg mért értékeknek, mint maguk az eredeti 16-biten kvantált minták?

És mire jutsz? Igen vagy nem?
Információ nem születik a semmiből. Amit elvesztetté. a 16 bitre kvantálással, az -attól tartok - elveszett. Valószínűsíteni talán lehet valamiféle illesztéssel nyert görbével, hogy mi veszett el, de a mintavételezéskor végzet ditherelés miatt ez a pálya szerintem igencsak nehezített…. bár nem akarok veled szemben okoskodni, biztosan jobban átgondoltad ezt a dolgot…

Tényleg elvész? Akkor hogy lehet, hogy megfelelő dither zaj alkalmazásával elvileg végtelen, de praktikusan is 1-bit alatti amplitúdó-felbontás érhető el?

[sutemenyx]

Ugye megmondtam…

Különben sajnos általában jobb az eredeti mintát tartalmazó izé. Képnél eléggé látványos.

[Aszpirin]

Néha eljátszok a gondolattal, hogy az eredeti, 16-biten ábrázolt mintánk amúgy is tartalmaz egy kvantálási zajban kifejeződő, inherens hibát. Vajon készíthető-e olyan nagyon sok mintára támaszkodó, kifinomult digitális szűrő, amely által a jóval nagyobb felbontásban, adott eredeti mintavételi pontokra kiszámolt amplitúdóértékek statisztikailag kimutathatóan pontosabb közelítései a kvantálás előtt eredetileg mért értékeknek, mint maguk az eredeti 16-biten kvantált minták?

És mire jutsz? Igen vagy nem?
Információ nem születik a semmiből. Amit elvesztetté. a 16 bitre kvantálással, az - attól tartok - elveszett. Valószínűsíteni talán lehet valamiféle illesztéssel nyert görbével, hogy mi veszett el, de az eredeti mintavételezéskor végzett ditherelés miatt ez a pálya szerintem igencsak nehezített és megkérdőjelezhető…. bár nem akarok veled szemben okoskodni, biztosan jobban átgondoltad ezt a dolgot…

[juliush]

Elméleti megfontolásból és soha nem konvertáltatnék fel 16 bit / 44.1 Hz mintavételezési jelet 24/96-tá vagy 24/192-vé, sokkal inkább 24/88.2-vé vagy 24/176.4-gyé. Mindent lehet ugyan, de nem minden jó ötlet. N-edszer-is: szerintem.

Amennyire én tudom, az upsampling algoritmusok jelentős része nem is ragaszkodik olyan pontosan az eredeti mintákhoz sem (már látom is, sutemenyx kollégánk "na ugye, megmondtam" posztját! ), ez az ún. "closed-form" szűrők kiváltsága, amelyek ragaszkodnak is az egész szorzóhoz, miközben a módosítatlan eredeti minták közé interpolálnak újakat. Ugyanakkor a piacot praktikusan uraló, legelterjedtebb szigma-delta átalakítók nagy mintavételi frekvenciájú, alacsony bitszámú ábrázolása amúgy is valamennyi eltérést fog mutatni, tehát itt már csökkenni látszik a szorzó jelentősége, a hangsúly áthelyeződik a digitális szűrő karakterisztikájára. Mindezt nyilván valamilyen egyéb realizálható előny érdekében az átalakító architektúrájához igazodva alkalmazzák.
Néha eljátszok a gondolattal, hogy az eredeti, 16-biten ábrázolt mintánk amúgy is tartalmaz egy kvantálási zajban kifejeződő, inherens hibát. Vajon készíthető-e olyan nagyon sok mintára támaszkodó, kifinomult digitális szűrő, amely által a jóval nagyobb felbontásban, adott eredeti mintavételi pontokra kiszámolt amplitúdóértékek statisztikailag kimutathatóan pontosabb közelítései a kvantálás előtt eredetileg mért értékeknek, mint maguk az eredeti 16-biten kvantált minták?

[Aszpirin]

A stackoverflow c/p-el kire gondoltal?

Mindenki magából indul ki, ugye Ezért írtam, hogy tutira nem c/p-elt

[Aszpirin]

Márpedig szerintem - de lehet, hogy tévedek - az eredeti 16 bites anyag eredeti mintáival jobb helyeken első körben ez történik, egész pontosan LSB-kként lesznek hozzáragasztva az extra 0-k. Mondom, szerintem. És ezzel - szintén szerintem - le is képezi a teljes dinamikatartományra.

Ha a cél csupán 16->24-bit lenne, mondjuk kizárólag digitális hangerőszabályzónak, akkor matematikailag így is lenne! De a valódi eszközökben nem véletlenül élnek az oversampling lehetőségével is, ennek okairól már sok szó esett, jó eséllyel valamilyen minimál- vagy lineáris fázisú digitális szűrővel (sokszor választhatóan) konvertálják fel bitmélységben és mintavételi frekvenciában jóval magasabb felbontású, belső, natív ábrázolási formátum(ok)ra, majd ezen hajtanak végre transzformációkat. "32-bit/1.4MHz up sampling using Wadia’s proprietary DigiMaster algorithm and filtering technology" - ismerős???

Nem az oversamplingen volt a lényege a mondandómnak (azért neidézhetted bolna a végét is), hanem hogy milyen frekvenciára történik az oversampling.
A Wadia is sokszorozza a frekit, a DigiMaster pedig FPGA-val megvalósított 12-edrendű polinomilális interpoláció. Valódi mérnöki gyöngyszem, by the way. Egy ilyent igazi kihívás megoldani, nem a sokmagos erős procira a magasszintű programnyelvben megírt (khm… és tutira nem opensource forrásból lenyúlt :) ) matematikai algoritmusokat :)

Ismerős a Digimaster igen :)

És ha már így megemlítetted, a többiek kedvéért, mert Te biztosan emlékszel, hogy volt már ezügyben eszmefuttatásunk, íme a hozzászólás, ahol beidéztem a DigiMaster filter működési elvének leírását: viewtopic.php?p=2505178#p2505178

Ezt kiemelném:

Although DigiMaster 4 calculates
the interpolated samples using 64-bit calculations to 32-bit precision, the original data samples
from the source are not altered in any way

Ami azt jelenti, hogy a (nullákkal kiegészített) eredeti mintaértékeket nem bántja, csak közbeszúr további interpolációval számított mintaértékeket.
Ez ugye értelemszerűen csak a mintavételi frekvencia egész számú többszörösére oversamplingelést jelentheti, tehát nem akármilyen frekvenciára…

[juliush]

Márpedig szerintem - de lehet, hogy tévedek - az eredeti 16 bites anyag eredeti mintáival jobb helyeken első körben ez történik, egész pontosan LSB-kként lesznek hozzáragasztva az extra 0-k. Mondom, szerintem. És ezzel - szintén szerintem - le is képezi a teljes dinamikatartományra.

Ha a cél csupán 16->24-bit lenne, mondjuk kizárólag digitális hangerőszabályzónak, akkor matematikailag így is lenne! De a valódi eszközökben nem véletlenül élnek az oversampling lehetőségével is, ennek okairól már sok szó esett, jó eséllyel valamilyen minimál- vagy lineáris fázisú digitális szűrővel (sokszor választhatóan) konvertálják fel bitmélységben és mintavételi frekvenciában jóval magasabb felbontású, belső, natív ábrázolási formátum(ok)ra, majd ezen hajtanak végre transzformációkat. "32-bit/1.4MHz up sampling using Wadia’s proprietary DigiMaster algorithm and filtering technology" - ismerős???

[denesdr]

Na, errefelé lesz a kutya elhantolva, nem egész számú többszörösség, nem SMPS:
https://www.audiosciencereview.com/foru ... post-98746

[denesdr]

Elméleti megfontolásból és soha nem konvertáltatnék fel 16 bit / 44.1 Hz mintavételezési jelet 24/96-tá vagy 24/192-vé, sokkal inkább 24/88.2-vé vagy 24/176.4-gyé. Mindent lehet ugyan, de nem minden jó ötlet. N-edszer-is: szerintem.

A korábbi különálló Hypex ADC/DSP/DAC előfok és a jelenlegi Hypex Fusionampok ugyanilyen funkciójú modulja is 24/93.75-re mintavételez minden bejövő jelet (aztán a DSP 32 biten dolgozik belül) valószínűleg azért, hogy még véletlenül se legyen egész számú többszörösre való átmintavételezés semmilyen hanganyag mintavételi frekvenciáról. De csak valószínűleg, mert nem árulják el, hogy egészen pontosan miért van ez így, meg miért pont ennyire konvertál. Fülre azt mondom, hogy működik, mérési eredmények is jók.

Miért, az egész számú többszörösnek mi itt a hátránya?

Nem biztos, hogy az egésszámú többszörös miatt van így, lehet, hogy a saját SMPS-ükkel (micsoda szitokszó ez egy hifi fórumon ) való jobb együttműködés miatt, passz, csak találgatás.
Igazából annyira nem érdekel, hogy voodoo-e vagy valami más, mert jelenleg a Fusionampoknak nincs alternatívája többutas aktív DSP DIY hangsugárzó epítés szempontjából (formát és funkciót tekintve), nagy szabadságot nyújtanak és amúgy jól is szólnak. Csak érdekességként írtam. Ha nagyon ártana ez a fajta újramintavételezés, akkor valószínűleg nem használnák.

[Aszpirin]

Elméleti megfontolásból és soha nem konvertáltatnék fel 16 bit / 44.1 Hz mintavételezési jelet 24/96-tá vagy 24/192-vé, sokkal inkább 24/88.2-vé vagy 24/176.4-gyé. Mindent lehet ugyan, de nem minden jó ötlet. N-edszer-is: szerintem.

A korábbi különálló Hypex ADC/DSP/DAC előfok és a jelenlegi Hypex Fusionampok ugyanilyen funkciójú modulja is 24/93.75-re mintavételez minden bejövő jelet (aztán a DSP 32 biten dolgozik belül) valószínűleg azért, hogy még véletlenül se legyen egész számú többszörösre való átmintavételezés semmilyen hanganyag mintavételi frekvenciáról. De csak valószínűleg, mert nem árulják el, hogy egészen pontosan miért van ez így, meg miért pont ennyire konvertál. Fülre azt mondom, hogy működik, mérési eredmények is jók.

Miért, az egész számú többszörösnek mi itt a hátránya? Mert én inkább csak előnyt érzékelek abban, hogy borzasztó egyszerűen megtarthatóak az eredeti mintavételi pontok, végülis lehet, hogy nem véletlenü kerültek pont azok a felvétel digitális változatába. Ha először 32bit / 93.75 kHz-re konvertál a DAC, akkor tutibiztos, hogy digitális hangerőszabályozás nélkül sincs egyetlen eredeti minta sem a tényleges DAC-egységre való küldéskor. Ez mire jó? Valamiféle dithering-helyettesítő akar lenni? Vagy valami egyéb matematikai woodoo?
Én azt vallom, hogy minél kevesebb műveletet kell elvégezni az eredeti digitális minták alapján, annál jobb. Minden diszkrét értéken végzett művelet hibát visz be (lebegőpontos formátumnál is!!!! - most épp egy olyan valósidejű szimulációs projekten dolgozom, ahol iszonyat gyorsan kell lebegőpontos interpolációt és egyéb komplexebb műveleteket végezni, ne tudd meg mit szopunk a lebegőpontos számábrázolás pontatlanságaival...), ami a legrosszabb esetben kumulálódnak, és szignifikánssá válhatnak. Ez ilyen nagy mennyiségű elvégzett műveletnél már csak a nagy számok törvénye miatt is meg fog történni, egy lejátszás során is rengetegszer (nem számoltam utána, csak érzésből írom, de akár kiszámolhatnuk...).
Nos, ha a mintavételi frekvencia egész többszörösére konvertálsz, érthetően ugyanolyan korrekt felkonvertáláshoz jóval kevesebb műveletre van szükség... ami talán nem utolsó sorban performancia-kérdés is lehet (na jó, mondjuk pl. egy Exogalnak a maga n-magos hipiszupi processzorával nyilván ez nem jön képbe, és máris indokolt lesz a hipiszupi nagyteljesítményű processzor a DAC-ba, hadd drágítsa az eszközt...).

[Robici]

Márpedig szerintem - de lehet, hogy tévedek - az eredeti 16 bites anyag eredeti mintáival jobb helyeken első körben ez történik, egész pontosan LSB-kként lesznek hozzáragasztva az extra 0-k. Mondom, szerintem. És ezzel - szintén szerintem - le is képezi a teljes dinamikatartományra. Más kérdés, hogy ha közbelső pontokat kell kiszámolni, vagy az eredeti mintavételi frekvenciának nem a többszörösére kell konvertálni (amely utóbbi művelet szerintem az igazi botorság, de ismétlem, megint csak szerintem), akkor az extra 8 darab LSB jóval zajmentesebb interpolációt, a hangerőszabályozásnál pedig jóval kisebb dinamikavesztést tesz lehetővé, mert ugye az nem csak 0 lehet...
Persze mindez lineáris PCM-re és egész (integer) típusokkal végzett műveletekre érvényes, a lebegőpontos ábrázolásnál más szempontok érvényesülnek...
Persze lehet, hogy tévedek.

Eredetileg én is így gondoltam, hogy simán 0-val kiegészíti, az elvégzett művelet onnantól úgyis pontosabb lesz mert több helyiérték lesz az eredmény ábrázolására. De lehet lassan be kéne hívni ide a fórumra az RME firmware fejlesztőit. Bár lehet nem szívesen árulnának el ilyen titkokat, hogy hogy csinálják.

N-edszer-is: szerintem.

Szerintem igazad van.

[denesdr]

Elméleti megfontolásból és soha nem konvertáltatnék fel 16 bit / 44.1 Hz mintavételezési jelet 24/96-tá vagy 24/192-vé, sokkal inkább 24/88.2-vé vagy 24/176.4-gyé. Mindent lehet ugyan, de nem minden jó ötlet. N-edszer-is: szerintem.

A korábbi különálló Hypex ADC/DSP/DAC előfok és a jelenlegi Hypex Fusionampok ugyanilyen funkciójú modulja is 24/93.75-re mintavételez minden bejövő jelet (aztán a DSP 32 biten dolgozik belül) valószínűleg azért, hogy még véletlenül se legyen egész számú többszörösre való átmintavételezés semmilyen hanganyag mintavételi frekvenciáról. De csak valószínűleg, mert nem árulják el, hogy egészen pontosan miért van ez így, meg miért pont ennyire konvertál. Fülre azt mondom, hogy működik, mérési eredmények is jók.

[sutemenyx]

Hacsak valaki nem olyan botor, hogy a 16-bites anyagot ebbe a térbe egyszerűen 8 db 0 bitet LSB-ekként (vagy MSB-ekként) hozzáragasztva helyezi, hanem intelligensen átmintavételezve a teljes dinamikatartományra leképezve, akkor ebben a matematikai térben jópár bitnyi felbontást feláldozhat a "hangerő" szabályozás vagy egyéb transzformációk oltárán a

Márpedig szerintem - de lehet, hogy tévedek - az eredeti 16 bites anyag eredeti mintáival jobb helyeken első körben ez történik, egész pontosan LSB-kként lesznek hozzáragasztva az extra 0-k. Mondom, szerintem. És ezzel - szintén szerintem - le is képezi a teljes dinamikatartományra. Más kérdés, hogy ha közbelső pontokat kell kiszámolni, vagy az eredeti mintavételi frekvenciának nem a többszörösére kell konvertálni (amely utóbbi művelet szerintem az igazi botorság, de ismétlem, megint csak szerintem), akkor az extra 8 darab LSB jóval zajmentesebb interpolációt, a hangerőszabályozásnál pedig jóval kisebb dinamikavesztést tesz lehetővé, mert ugye az nem csak 0 lehet...
Persze mindez lineáris PCM-re és egész (integer) típusokkal végzett műveletekre érvényes, a lebegőpontos ábrázolásnál más szempontok érvényesülnek...

Elméleti megfontolásból és soha nem konvertáltatnék fel 16 bit / 44.1 Hz mintavételezési jelet 24/96-tá vagy 24/192-vé, sokkal inkább 24/88.2-vé vagy 24/176.4-gyé. Mindent lehet ugyan, de nem minden jó ötlet. N-edszer-is: szerintem.

Persze lehet, hogy tévedek.

Navégre…

[sutemenyx]

“Hacsak valaki nem olyan botor, hogy a 16-bites anyagot ebbe a térbe egyszerűen 8 db 0 bitet LSB-ekként (vagy MSB-ekként) hozzáragasztva helyezi, hanem intelligensen átmintavételezve”

És akkor ezzel vége is lett a zenének, ahogy kell..
A’la HQprayer.

Ennél egy Alps poti azért lényegesen jobb.

[Aszpirin]

Hacsak valaki nem olyan botor, hogy a 16-bites anyagot ebbe a térbe egyszerűen 8 db 0 bitet LSB-ekként (vagy MSB-ekként) hozzáragasztva helyezi, hanem intelligensen átmintavételezve a teljes dinamikatartományra leképezve, akkor ebben a matematikai térben jópár bitnyi felbontást feláldozhat a "hangerő" szabályozás vagy egyéb transzformációk oltárán a

Márpedig szerintem - de lehet, hogy tévedek - az eredeti 16 bites anyag eredeti mintáival jobb helyeken első körben ez történik, egész pontosan LSB-kként lesznek hozzáragasztva az extra 0-k. Mondom, szerintem. És ezzel - szintén szerintem - le is képezi a teljes dinamikatartományra. Más kérdés, hogy ha közbelső pontokat kell kiszámolni, vagy az eredeti mintavételi frekvenciának nem a többszörösére kell konvertálni (amely utóbbi művelet szerintem az igazi botorság, de ismétlem, megint csak szerintem), akkor az extra 8 darab LSB jóval zajmentesebb interpolációt, a hangerőszabályozásnál pedig jóval kisebb dinamikavesztést tesz lehetővé, mert ugye az nem csak 0 lehet...
Persze mindez lineáris PCM-re és egész (integer) típusokkal végzett műveletekre érvényes, a lebegőpontos ábrázolásnál más szempontok érvényesülnek...

Elméleti megfontolásból és soha nem konvertáltatnék fel 16 bit / 44.1 Hz mintavételezési jelet 24/96-tá vagy 24/192-vé, sokkal inkább 24/88.2-vé vagy 24/176.4-gyé. Mindent lehet ugyan, de nem minden jó ötlet. N-edszer-is: szerintem.

Persze lehet, hogy tévedek.

[asebestyen]

Az ADI-2 hangerőszabályzása nagyon jónak tűnik, bár a mérés körülményei nem ismertek.
Vajon egy 16 bites felvételt 50dB csökkentve milyen lesz?
Van itt valakinek ilyen készüléke?

Van,többünknek is.

[Robici]

Nem mélyedtem el annyira a témában de régebben olvasgattam az RME doksiját meg más doksikat. A digitális hangerőszabályzás lényegében ha jól tudom osztási művelet. A probléma (vagyis a zajszint) a kerekítési hibából adódik. A jó megvalósítások ezért belsőleg mindent nagy bitmélységen számolnak (16 bites anyagot is felkonvertálva ahogy juliush is írta), így érhető el a használható zajszint. Tökmindegy, hogy az eredeti anyag 16 bites volt-e mert ha megfelelően felkonvertáljuk és úgy végezzük el az osztást, annál is sokkal kisebb lesz a kerekítési hiba. De majd valaki hozzáértő kijavít ha nem így működik a jó digitális hangerőszabályzás. Nekem az RME doksijából is ez jött le anno ha jól emlékszem mikor olvasgattam pár éve.

[denesdr]

Az ADI-2 hangerőszabályzása nagyon jónak tűnik, bár a mérés körülményei nem ismertek.
Vajon egy 16 bites felvételt 50dB csökkentve milyen lesz?
Van itt valakinek ilyen készüléke?

Az RME 42 bites "TotalMix" rendszernek hívja a megvalósítását, Bitrograde fórumtárs aláírásában látható ilyen készülék, talán ő tud róla nyilatkozni e felől.
Én egy NAD C510 DAC-ról tudok írni, rendszeresen használom -50dB alatt is (bár ilyenkor csak háttérzenére mert így halk minden), ez 35 bites megoldást alkamaz, bár a mérések alapján gyengébb mint az ADI-2.

[juliush]

Még elég sokáig a 16 bites felvételek maradnak velünk, és a 24 bitesek sem azok gyakorlatilag, mert a felvételkészítés folyamán messze vannak a teljes kivezérléstől (majd esetleg fapaci leírja, mennyivel) Nem gondom, hogy 50dB digitális szintcsökkentés elfogadható lenne a minőségi zenehallgatásban. A "legalább 24 biten" meg elég illuzórikus kijelentés a 32bit meg a 384kHz elég értelmetlennek tűnik eleddig

Itt több félreértést, sőt félreértelmezést is felfedezni vélek! Még csak nem is írtam 24-bites felvételekről! Én a digitális eszköz belsejében alkalmazott információ ábrázolás pontosságáról beszéltem, amely 24-bites felbontás esetén az információ elméletileg ~144 dB dinamikatartományú rögzítését és matematikai transzformációit teszik lehetővé. Hacsak valaki nem olyan botor, hogy a 16-bites anyagot ebbe a térbe egyszerűen 8 db 0 bitet LSB-ekként (vagy MSB-ekként) hozzáragasztva helyezi, hanem intelligensen átmintavételezve a teljes dinamikatartományra leképezve, akkor ebben a matematikai térben jópár bitnyi felbontást feláldozhat a "hangerő" szabályozás vagy egyéb transzformációk oltárán a kimeneten praktikusan érzékelhető dinamika megőrzése mellett.
Az 50 dB-t csak elméleti értékként dobtam be, ekkora csillapítás már az emberi érzékelés számára is egyéb problémákat vetne fel, de a valóságban az Exogal Comet DAC/előfokommal -18-30 dB-es tartományban mozgok és itt rendszeresen találtam transzparensebbnek a végfokot közvetlenül hajtva, mint 0 dB-en a csöves előfokon keresztül, a hangerőt azzal szabályozva. Sőt számomra a Comet analóg bemenetére kötött, általa 24/96-ben mintavételezett SACD lejátszó is jobb volt így, mint az analóg előfokon keresztül.

[fülelek]

Az ADI-2 hangerőszabályzása nagyon jónak tűnik, bár a mérés körülményei nem ismertek.
Vajon egy 16 bites felvételt 50dB csökkentve milyen lesz?
Van itt valakinek ilyen készüléke?

[denesdr]

nekem a Benchmark inkább referencia szintű, mint a Parasound, az érthetetlenül gyenge eresztés

Nem gondom, hogy 50dB digitális szintcsökkentés elfogadható lenne a minőségi zenehallgatásban. A "legalább 24 biten" meg elég illuzórikus kijelentés a 32bit meg a 384kHz elég értelmetlennek tűnik eleddig

Valóban nem nehéz találni a JC-2-től alacsonyabb zajú előfokot, pl.: Topping Pre90. A zaj spektruma (analóg vs digitális zaj) nem tudom számít-e -80, -90dB vagy ez alatti érték esetén. A Topping D30Pro-nak -50dBFS esetén 77dB a jel-zaj/torzítás aránya az IMD mérés alapján... de valóban érdemes úgy belőni a további gain-t, hogy az a -50dB hangerőállás már halk legyen, na most ehhez viszonyítva még 77dB-el kevesebb a torzítás/zaj. Ki hallja ezt meg, most komolyan?
Mindenesetre ajánlom másnak is a figyelmébe a 63. oldalon kezdődő "31.14 Digital Volume Control" részt:
https://www.rme-audio.de/downloads/adi2dac_e.pdf

[fülelek]

20dB feletti szint csökkentésnél (ilyenkor az analógoknál a 100m (V) szintnél kell nézni a torzítást már elég kicsi a különbség és egész biztos, hogy a zaj dominál az analóg cuccoknál (nekem a Benchmark inkább referencia szintű, mint a Parasound, az érthetetlenül gyenge eresztés. Az analóg zaj amúgy spektrálisan kevésbé zavaró, mint a digitális zaj.
Van egy 100wattos Parahang thx minősítésű végerősítőnk, ami 1V bemeneti feszültségre produkálja a 100wattot a terhelésre. Már amennyiben 8 ohmos hangsugárzónk van, amúgy még 3dB- jelet kell csökkenteni 4 Ohmos terhelésnél. Az átlagos odafigyelős zenehallgatási hangerőhöz (80dB) átlagos hangszóró hatásfokkal (85dB/W/m) 2,5m távolságból sztereo üzemmódban az átlagos teljesítmény 1W körül lesz. A zene dinamikája következtében előforduló általában rövid idejű zenei csúcsok 20dB-t feltételezve a csúcsteljesítmény 10W.
Azaz eleve a tizedére le kell osztani a bemenő jelet, hogy ne legyen túl hangos a csúcsoknál sem (100dB )
De az átlagteljesítményen a bemenő jel átlagosan már 40dB-lel kisebb, csak 100mV, 4 ohmos hangsugárzóknál 70mV. No itt már nem előnyös a digitális hangerőszabályzás, mert a 16 bites elméleti felbontású kedvenc nótánkból 9bit se marad

Mi következik ebből? A jelszint illesztés igen fontos tényező. Ha valaki előfokot használ, az ne legyen se zaj, se torzítás miatt rosszabb, mint a dac analóg kimeneti fokozata. No woman no cry -ha nincs előfok, akkor nincs hozzáadott torzítás és zaj. A végfok bemenetén levő (lehetőleg minőségi) hangerőszabályzóval rontunk a legkevesebbet.

Olvasva juliush hozzászólását: Még elég sokáig a 16 bites felvételek maradnak velünk, és a 24 bitesek sem azok gyakorlatilag, mert a felvételkészítés folyamán messze vannak a teljes kivezérléstől (majd esetleg fapaci leírja, mennyivel) Nem gondom, hogy 50dB digitális szintcsökkentés elfogadható lenne a minőségi zenehallgatásban. A "legalább 24 biten" meg elég illuzórikus kijelentés a 32bit meg a 384kHz elég értelmetlennek tűnik eleddig

[juliush]

RE: analóg vs. digitális hangerőszabályozás
Az analóg szabályozás előnye abban tűnik megnyilvánulni az elmélet szintjén, hogy a hangerő csökkentésével praktikusan megörződni látszik az eredeti dinamika tartomány mindaddig míg az aljával nem ütközünk az erősítő saját termikus zajába, hiszen a jel és a zaj szintjét arányosan csökkenti, míg a digitális megoldásnál a bitmélységtől függő kvantálási zaj állandó marad, tehát a hangerő csökkentésével egyre szűkül a felette rendelkezésre álló tartomány. A valóságban azonban, különösen a hétköznapi zenehallgatás zajkörnyezete mellett a legalább 24-biten ábrázolt információn simán lehet akár 40-50 dB-es elnyomást (akár 8 bitnyi felbontásbeli csökkenést) is alkalmazni úgy, hogy a megmaradó dinamika tartomány (ami praktikusan még mindig bármelyik analóg forrás lépességeit messze meghaladó CD dinamika) bőségesen elegendő maradjon. Ugyanakkor digitális tartományban elfelejthetjük az analóg erősítés és szabályozás linearitásbeli problémáit.

[denesdr]

...
Na nézzük akkor hogyan is fest a hangerőszabályozás az említett analóg vs digitális módon....

Valami itt félrement. Eredetileg egyáltalán nem a digitális hangerőszabályzásról írtam ( és nem is használok olyat ). Ezek a diagramok a különböző - már digitálisan generált - bemenő jelszintekhez tartozó, adott szinten mért kimeneti értékek.

Értem amit írsz, de én csak fülelek hozzászólására reagáltam, mert ő azt írta, hogy azért nem jó a nagyobb mértékű digitális jelszintcsökkentés, mert romlik a jel-zaj és jel-torzítás arány (és ez lesz utána felerősítve az erősítő által), de mint láthatjuk a két grafikonról, ez a jelenség analóg jelszintcsökkentés esetén is ugyanúgy fennáll és nem az elv (analóg vs digitális) határozza meg kimenet zaj- és torzítási szintjét/arányát, hanem a megvalósítás.

Szerk.: legalábbis ha a mérési szinuszjelet elfogadjuk jelnek.

[shany]

...
Na nézzük akkor hogyan is fest a hangerőszabályozás az említett analóg vs digitális módon....

Valami itt félrement. Eredetileg egyáltalán nem a digitális hangerőszabályzásról írtam ( és nem is használok olyat ). Ezek a diagramok a különböző - már digitálisan generált - bemenő jelszintekhez tartozó, adott szinten mért kimeneti értékek.

Minden dac-nak ( és erősítőnek, stb ) van egy alap zajszintje, zajpadlója, ez többnyire konstans érték. Ennél jóval magasabban, dacok esetén 90-150dB-vel van magasabban a dac névleges 0dB-es kimeneti szintje. A szabványos THD+N mérés esetén, ehhez a 0dB, tehát a legmagasabb kimeneti szinhez adják meg a THD+N értéket, ez adja a legszebb, legkisebb %-os értéket.
Ha elkezdünk lefele indulni a 90-150dB távolsára eső zajpadló felé, és a maximális 0dB-es jelszintnél egyre kisebbeket adunk a bemenetere ( nyilván digitális formában ) és mindig megmérjük és kifejezzük az ehhez az éppen aktuális kisebb szintekhez tartozó THD+N értéket, akkor az előbbi diagramokhon látható görbékhez hasonlóakat kapunk.
Ezek a görbék két alapvető komponenes összegét tartalmazzák: a torzítás ( IMD vagy THD ) és a adott jelszinten mérhető zaj nagyságát.
Amint haladunk lefelé a legalacsonyabb jelszint felé, úgy lesz a zaj komponens aránya egyre nagyobb.
Amiről írtam, az az jelenség, hogy a dacok torzítása ( IMD,THD ) nagyobb mértékben nő alacsonyabb jelszintek felé haladva, mint a zaj. Tehát előállhat az a helyzet, hogy hiába van megadva az adatlapon 0.00..% THD+N, SINAD, akkor is elképzelhető, hogy hallhatóvá válik a dac saját torzítása hangsugárzóval. A hangsugárzó torzítása nem állítható közvetlenül szinkronba ezzel az adattal.