juliush írta: ↑2021.09.12., vas. 23:46
...
b.) a szubjektíven "jó hanghoz" épphogy szükséges bizonyos jellegű és nyilván nem túlzó, de mégis kimutatható mértékű torzítás, zaj jelenléte?
SZVSZ a hifisták túlnyomó része a dinamikai sáv kb. felső 40-50dB-vel foglalkozik. Részben mert nem hallgat zenét magas csúcs hangnyomás mellett ( egyszerűen nem is hallhatja az igazán alacsony szintű információt, ez elvész/nem is létezik ilyenkor ) avagy a berendezése nem alkalmas erre értelmesen alacsony torzítással.
Ennek következtében – számukra - felesleges a -60dB szinten mért vagy ez alatti nonlinearitás hajkurászása, sőt hátrányos is: egy extrém alacsony torzítású műsorforrás a legalacsonyabb szinteken szubjektíve
üres hangzású tud lenni, mintha nem is lenne ott semmi.......kevés, nem ad eleget, nem eléggé hifi.
Amennyiben az alacsony szintű információ torzabb ( a dacok torzítása a szint csökkenésével nő ), az egy kisebb dinamika átfogású, nagyobb torzítású, alacsonyabb hangerőn hallgatott rendszerben is jobban érzékelhető
ingert ad: szubjektíve erősebb térérzetet, kontúrokat. Ilyenkor lehet levonni azokat a téves következtetéseket, hogy a torzabb hangú rendszer nagyobb felbontású, holott valójában csak egy hangeffekt hoz létre, téves illúziót.
Az extrém alacsony torzítás önmagában nem írja le a kapott hangélményt, inkább a mozgásteret korlátozza a konstruktőr számára a kellemes hangi kreációk ---> „jól szól” hangképek létrehozásában.
Hiszen a készülékek is küzdenek a mérhető jellemző faktorok mellett egy mérhetetlen résszel: ez ugyanaz a jelenség, mint pl. a kábelek esetében is. Ez a két rész határozza meg a készülék „hangját”. A konstruktőrökön múlik a mix összetétele: milyen elvárásoknak akarnak megfelelni?
( És persze a műszaki részen belül eleve korlátozó tényező a választott arhitectúrával elérhető műszaki minőség és a tervezők műszaki tudása/konkrét lehetőségei )