Komolyzenei ajánló

[alto]

Elképesztő technikai tudás ilyen fiatalon. Az látszik, hogy hihetetlenül sok ázsia származású komolyzenészt termel ki az ottani zeneoktatás, nagyon magas szintű hangszeres tudással, de valahogy igazi, ihletett művész nagyon kevésből lesz. Ez nem valamiféle rasszista megközelítés - ami nagyon távol áll tőlem - de valami olyasmi lehet a háttérben, hogy az ázsia zenei gyökerek, a zenei kultúra (gondoljunk csak pl. a hagyományos kínai operára) annyira más mint az európai komolyzenei hagyományok, hogy eltérő módon értelmezik ezeket a műveket, ami európai füllel valahogy idegenül hat. Kicsit olyan mint amikor egy operaénekes próbál rockot énekelni, hiába rendelkezik általában képzettebb énektudással, az eredmény mégsem autentikus.

Ez a srác Ausztráliában nőtt fel és tanult zenélni, köze nincs az ázsiai zeneoktatáshoz.
Wikipédia:

Li was born in Australia to Chinese parents. His mother is an accountant and his father is an engineer. He currently attends Scotch College in Melbourne. He began playing violin when he was five years old. As of 2020, he was studying music with Robin Wilson, head of violin at Australia’s National Music Academy in Melbourne.

Ha jól értettem, Kínában akkor járt először, amikor az albumán lévő egyetlen kínai darab eredeti előadásmódjára volt kíváncsi.
Szerintem eléggé ihletett a játéka. Érdemes meghallgatni a lemezt, mert bár videóban a híres Vihar-témában látni, valószínűleg nem az a legalkalmasabb az "ihletettség" bemutatására.
A srác egész testéből zenél, állandóan mozog, egy rövid dokumentumfilmben azt látjuk (és mondja is), hogy a lemez felvételekor mezítláb kellett zenélnie, mert a folyamatos mozgásával és dobogtatásával a cipője által kiadott zaj zavaró volt.

(P.S.: 5 évesen kezdett el hegedülni, vagyis 5 év alatt jutott el arra a szintre, amit a videón látunk. Elképesztően tehetséges. Én 6 évesen kezdtem, heti 2x2 órám volt magántanárral, és mindennap több órát gyakoroltam, mégis 8 év folyamatos önkínzás után, 14 éves koromban még álmodni sem mertem volna arról a technikai és művészi szintről, amit a srác nyújt itt. Abba is hagytam, amint volt szabad akaratom a szüleimmel szemben, mert nem volt sikerélményem a zenélésben... arra sajnos tényleg születni kell, hogy valaki 5 év alatt hegedűvel erre a szintre eljusson. Nem elég az elhivatottság és a rengeteg munka. Ezért is írtam, hogy "csodagyerek")

Persze, nem is rá gondoltam elsősorban, róla majd idővel kiderül, hogy nagy művésszé érik-e.

De hogy példát is mondjak a fentiekre a befutott nevek közül, engem például Gautier Capuçon vagy Várdai István el tud varázsolni, míg Yo-Yo Ma nem, vagy a zongoristák közül Víkingur Ólafsson és Hélène Grimaud igen, míg Lang Lang nem.

[Aszpirin]

Elképesztő technikai tudás ilyen fiatalon. Az látszik, hogy hihetetlenül sok ázsia származású komolyzenészt termel ki az ottani zeneoktatás, nagyon magas szintű hangszeres tudással, de valahogy igazi, ihletett művész nagyon kevésből lesz. Ez nem valamiféle rasszista megközelítés - ami nagyon távol áll tőlem - de valami olyasmi lehet a háttérben, hogy az ázsia zenei gyökerek, a zenei kultúra (gondoljunk csak pl. a hagyományos kínai operára) annyira más mint az európai komolyzenei hagyományok, hogy eltérő módon értelmezik ezeket a műveket, ami európai füllel valahogy idegenül hat. Kicsit olyan mint amikor egy operaénekes próbál rockot énekelni, hiába rendelkezik általában képzettebb énektudással, az eredmény mégsem autentikus.

Ez a srác Ausztráliában nőtt fel és tanult zenélni, köze nincs az ázsiai zeneoktatáshoz.
Wikipédia:

Li was born in Australia to Chinese parents. His mother is an accountant and his father is an engineer. He currently attends Scotch College in Melbourne. He began playing violin when he was five years old. As of 2020, he was studying music with Robin Wilson, head of violin at Australia’s National Music Academy in Melbourne.

Ha jól értettem, Kínában akkor járt először, amikor az albumán lévő egyetlen kínai darab eredeti előadásmódjára volt kíváncsi.
Szerintem eléggé ihletett a játéka. Érdemes meghallgatni a lemezt, mert bár videóban a híres Vihar-témában látni, valószínűleg nem az a legalkalmasabb az "ihletettség" bemutatására.
A srác egész testéből zenél, állandóan mozog, egy rövid dokumentumfilmben azt látjuk (és mondja is), hogy a lemez felvételekor mezítláb kellett zenélnie, mert a folyamatos mozgásával és dobogtatásával a cipője által kiadott zaj zavaró volt.

(P.S.: 5 évesen kezdett el hegedülni, vagyis 5 év alatt jutott el arra a szintre, amit a videón látunk. Elképesztően tehetséges. Én 6 évesen kezdtem, heti 2x2 órám volt magántanárral, és mindennap több órát gyakoroltam, mégis 8 év folyamatos önkínzás után, 14 éves koromban még álmodni sem mertem volna arról a technikai és művészi szintről, amit a srác nyújt itt. Abba is hagytam, amint volt szabad akaratom a szüleimmel szemben, mert nem volt sikerélményem a zenélésben... arra sajnos tényleg születni kell, hogy valaki 5 év alatt hegedűvel erre a szintre eljusson. Nem elég az elhivatottság és a rengeteg munka. Ezért is írtam, hogy "csodagyerek")

[alto]

Nocsak:

youtu.be/AuufZYTn2Ns

10 éves volt itt, 2018-ban a fenti felvételen látható ausztrál-kínai csodagyerek, Christian Li.
Három évvel később, most jelent meg Vivaldi-albuma, és bár már 13 éves, még így is a legfiatalabb hegedűművész, aki kiadott felvételen játssza a Négy Évszakot. Nem lesz az abszolút kedvenc Négy Évszakom, de azért igencsak figyelemreméltó, energikus Négy Évaszak, kifejezetten élvezhető szerintem:

Elképesztő technikai tudás ilyen fiatalon. Az látszik, hogy hihetetlenül sok ázsia származású komolyzenészt termel ki az ottani zeneoktatás, nagyon magas szintű hangszeres tudással, de valahogy igazi, ihletett művész nagyon kevésből lesz. Ez nem valamiféle rasszista megközelítés - ami nagyon távol áll tőlem - de valami olyasmi lehet a háttérben, hogy az ázsia zenei gyökerek, a zenei kultúra (gondoljunk csak pl. a hagyományos kínai operára) annyira más mint az európai komolyzenei hagyományok, hogy eltérő módon értelmezik ezeket a műveket, ami európai füllel valahogy idegenül hat. Kicsit olyan mint amikor egy operaénekes próbál rockot énekelni, hiába rendelkezik általában képzettebb énektudással, az eredmény mégsem autentikus.

[ajkamici]

Volt valaki tegnap ? MÜPA - William Christie
Ez tényleg zseniális előadás volt, csupa fiatal énekesekkel.

[HifiSpectrum]

Tényleg egészen jó...
Nekem azért úgy tűnik, hogy Li - vagy a tanára - egyik kedvence minden bizonnyal Kennedy... :

youtu.be/YuF4oYRktcA

Nocsak:

youtu.be/AuufZYTn2Ns

10 éves volt itt, 2018-ban a fenti felvételen látható ausztrál-kínai csodagyerek, Christian Li.
Három évvel később, most jelent meg Vivaldi-albuma, és bár már 13 éves, még így is a legfiatalabb hegedűművész, aki kiadott felvételen játssza a Négy Évszakot. Nem lesz az abszolút kedvenc Négy Évszakom, de azért igencsak figyelemreméltó, energikus Négy Évaszak, kifejezetten élvezhető szerintem:

[Aszpirin]

Nocsak:

youtu.be/AuufZYTn2Ns

10 éves volt itt, 2018-ban a fenti felvételen látható ausztrál-kínai csodagyerek, Christian Li.
Három évvel később, most jelent meg Vivaldi-albuma, és bár már 13 éves, még így is a legfiatalabb hegedűművész, aki kiadott felvételen játssza a Négy Évszakot. Nem lesz az abszolút kedvenc Négy Évszakom, de azért igencsak figyelemreméltó, energikus Négy Évaszak, kifejezetten élvezhető szerintem:

[alto]

És szeptember 22-én élőben a MüPában!

Hát ez valami fenomenális volt!

A kortárs zongoristák egyik legnagyobbikát hallottuk tegnap, tényleg fantasztikus volt. Talán senki más nem ért annyira ahhoz, hogy különböző zeneszerzők különböző darabjait úgy fűzze össze, hogy az egységes koncepciót alkosson, mint ő. Ez már a Debussy-Rameau lemezén is így volt, de az új Mozart and Contemporaries albumán csúcsosodott ki, a koncerten is ez a műsor hangzott el, gyakorlatilag egy az egyben A saját Cimarosa átiratai különösen jól sikerültek, szerintem azok voltak az est fénypontjai.

Egyébként viszonylag közel ültem a szinpadhoz ( 6. sor), és párszor hallottam egy fura halk diszharmonikus felhangot, amikor egy nagyon halk kitartott akkord végén felengedte a forte pedált. Nem a rokon húrokon megszólaló természetes felhangok voltak, hanem olyasmi, mintha ha a tompítósor puha anyaga helyett valami keményebb anyag érintkezett volna a húrral.

[alto]

Egy újabb mestermű Vikingur Ólafssontól:

És szeptember 22-én élőben a MüPában!

Hát ez valami fenomenális volt!

A kortárs zongoristák egyik legnagyobbikát hallottuk tegnap, tényleg fantasztikus volt. Talán senki más nem ért annyira ahhoz, hogy különböző zeneszerzők különböző darabjait úgy fűzze össze, hogy az egységes koncepciót alkosson, mint ő. Ez már a Debussy-Rameau lemezén is így volt, de az új Mozart and Contemporaries albumán csúcsosodott ki, a koncerten is ez a műsor hangzott el, gyakorlatilag egy az egyben A saját Cimarosa átiratai különösen jól sikerültek, szerintem azok voltak az est fénypontjai.

[juliush]

Egy újabb mestermű Vikingur Ólafssontól:

És szeptember 22-én élőben a MüPában!

Hát ez valami fenomenális volt!

[Robici]

És ha már a gyűjtői daraboknál tartunk, ez is pár hete érkezett. :-)
Bár vannak olyan modorosságai amit én nem kedvelek és vannak nagy tévedései, Harnoncourt mégiscsak az egyik legjelentősebb karmester volt és a historikus zenei mozgalom egyik elindítója. Elkezdtem szépen sorban végighallgatni, eddig már több nagy felfedezést is adott. :-)
A Sony szeret mostanában ilyen nagy gyűjteményes kiadásokat megjelentetni, a kivitele ennek is pazar. A hatalmas méretű keményfedeles könyv nagyon szép kialakítású, és főként Harnoncourt már korábban a CD-knél megjelent interjúit és leírásait tartalmazza a lemezek felsorolása mellett.

20210908_184236.jpg (240.08 KiB) Megtekintve 3174 alkalommal

[Robici]

Pár hete érkezett egyenesen Chicago-ból a zenekar saját kiadású, saját terjesztésű 10 CD-s albuma. Ez valóban gyűjtői darab.
A kivitel a lehető legigényesebb, vászon borítású díszdoboz és könyvecske. A hangminőség változó (élő felvételek a 30-as évektől a 90-es évekig), de az előadások gyűjtői és zenei szempontból is rendkívüliek. Akik összeválogatták a felvételeket az archívumból, tudták hogy mit kell megjelentetni. :-)
Még Ferencsik is vezényel egy Beethoven 7. szimfóniát rajta (és még hogy!). Először nem akartam elhinni, de aztán megkerestem az életrajzi könyvében és tényleg meséli, hogy járt Chicago-ban akkor és nagyon jól megértették egymást a zenekarral, többször is visszahívták még vezényelni.
Úgyhogy a polc jól látható helyére került, ez a gyűjtemény éke. :-)

20210906_105425.jpg (218.58 KiB) Megtekintve 2987 alkalommal

[alto]

youtu.be/MHOd8yJ4-wE

[juliush]

Egy újabb mestermű Vikingur Ólafssontól:

És szeptember 22-én élőben a MüPában!

[alto]

Egy újabb mestermű Vikingur Ólafssontól:




youtu.be/2IwB5qbMKUM

[ajkamici]

Szeptember 23. MÜPA .
Érdemes megnézni.

youtu.be/tOgfK6HnuNk

[bitrograde]

youtu.be/0K9mpWnUGI4

[Robici]

Akit érdekel, a korábban említett Mercury dobozról írtam egy kis élménybeszámolót:
http://www.egalizer.hu/zene/cdk/kritika ... k/cd26.htm

[Robici]

Na ez nagyon tetszik:

Image1.jpg (56.31 KiB) Megtekintve 2967 alkalommal

A szimfónia elég hosszadalmas, egyelőre nem vonta magára annyira a figyelmemet, de a Baltazár lakomája kantátát most hallgattam meg másodszor és van rá esély, hogy hétvégén még újra bekerül a lejátszóba. A hangminőség pedig pazar.

[O_S]

Elsősorban Füleleknek, de másoknak is ajánlom.
https://www.arte.tv/en/videos/098981-00 ... -salzburg/

[Robici]

Nekem a Klarinétversenyes lemeze van meg (amit dedikált is mikor itt járt ), az nekem is nagyon tetszik. A Brahms-a se lehet rossz!

[alto]

Ez van, ha az ember beszabadul a Lemezkuckóba! Ez csak a jéghegy csúcsa (mármint ami a vásárlás volumenét illeti ), de ez a csúcs lézerfényben fürödve éteri szépséget hordoz, színtiszta varázslat.

Ezt Fröst fiút én is nagyon kedvelem, a kedvencem tőle ez a Mozart album:

81BDfgPeWNL._SS500_.jpg (35.92 KiB) Megtekintve 3045 alkalommal

[juliush]

Ez van, ha az ember beszabadul a Lemezkuckóba! Ez csak a jéghegy csúcsa (mármint ami a vásárlás volumenét illeti ), de ez a csúcs lézerfényben fürödve éteri szépséget hordoz, színtiszta varázslat.

[Robici]

Érdekes, nekem épp Vivaldi és Debussy a kedvenceim Bach és Satie mellett, és a Beethoven, Schubert, Mahler, Wagner vonal az ami nem nagyon vonz, vagy nem értek igazán. És persze sokkal inkább Ligeti mint Kurtág. Botcsinálta műkedvelőként egy képzett zenekritikus biztos kinevetne, de nekem a zenében a hangulatok, az érzelmek átadása, a játékosság, a spontaneitás, a kiszámíthatatlanság vonz, és kevésbé érdekel a történetmesélés, a vizuális élmények zenei megfogalmazása, a kiszámított precízség, és a patetika. Ezerszer inkább egy Mozart zongoraverseny, mint egy Beethoven. Beethovenben ott van Mozart öröksége, csak a játékosság és a spontaneitás helyén kiszámíthatóság van. Talán ha sikerült volna neki Mozartnál tanulni, és nem Salieri lett volna 8 évig a mestere, minden másképp alakul.

Igen, ez is egy teljesen jó álláspont szerintem. Nagyon sok minden eszembe jutott ezekkel kapcsolatban, de nincs most kedvem hosszan írogatni, úgyhogy inkább kitöröltem. Szerintem egyébként amit az érzelmekről írtál az nagyon fontos de ezek szinte minden zenében benne vannak, kérdés kinek melyikhez van receptora.

[alto]

Hát igen, csak ehhez szeretni kellene Wagnert, és ez nekem sehogy se megy.

Egy nagyon kedves régi barátom mondta, hogy ő egészen szereti Wagner zenéjét csak az a baj hogy mindig elkezdenek énekelni. :-)
Illetve a gondolom mindenki által ismert Rossini-idézet: "Wagnernek csodaszép pillanatai vannak de rossz negyedórái" :-)

De én mindenesetre a Ring, a Trisztán és a Parsifal feltétlen rajongója vagyok.
Mondjuk épp a napokban gondolkodtam el, hogy nem is nagyon tudnék mondani olyan "kanonizált" zeneszerzőt a barokktól kezdve akinek a művészetét ne szeretném valamilyen fokon. Vannak művek amik kevésbé állnak közel hozzám (vagy még csak nem értem meg rájuk) de zeneszerzők konkrétan nem igazán. 1-2 van akit kevésbé ismerek és nem vonz annyira (pl Vivaldi vagy Debussy) de lehet hogy még csak nem jött el az idejük. Na meg a kortársak közül Kurtág, ha lehet őt már "kanonizáltnak" tartani. :-)

Érdekes, nekem épp Vivaldi és Debussy a kedvenceim Bach és Satie mellett, és a Beethoven, Schubert, Mahler, Wagner vonal az ami nem nagyon vonz, vagy nem értek igazán. És persze sokkal inkább Ligeti mint Kurtág. Botcsinálta műkedvelőként egy képzett zenekritikus biztos kinevetne, de nekem a zenében a hangulatok, az érzelmek átadása, a játékosság, a spontaneitás, a kiszámíthatatlanság vonz, és kevésbé érdekel a történetmesélés, a vizuális élmények zenei megfogalmazása, a kiszámított precízség, és a patetika. Ezerszer inkább egy Mozart zongoraverseny, mint egy Beethoven. Beethovenben ott van Mozart öröksége, csak a játékosság és a spontaneitás helyén kiszámíthatóság van. Talán ha sikerült volna neki Mozartnál tanulni, és nem Salieri lett volna 8 évig a mestere, minden másképp alakul.

[Robici]

Nemrég vettem meg, már végig is hallgattam:

Image1.jpg (120.25 KiB) Megtekintve 2857 alkalommal

Az elmúlt hetekben kissé belecsavarodtam a MLP-be, előszedegettem a régen megvett de még nem hallgatott 90-es évekbeli kiadásokat (amiket még maga Wilma Cozart Fine csinált), meg csomót olvastam róluk. Ha lenne rá időm, még cikket is írnék a történetéről...
Mindenesetre ezek vadonatúj remasterek, amiket Wilma Cozart Fine fia, Thomas Fine csinált "az elérhető legjobb szalagokról". Ma már olyan szoftverek léteznek, amikkel olyan dolgokat meg lehet csinálni ami még akár csak 5-10 éve is elképzelhetetlen volt, szóval elméletileg ezek a lehető legjobb átírások. Összehasonlítva néhány meglévő korábbi kiadással, tényleg nagyon jók. De leginkább csak a hangfelvételek története iránt érdeklődőknek (mint én) vagy a Chicago Symphony Orchestra, esetleg Kubelik-rajongóknak való, nem nagyon vannak benne olyan produkciók amiktől ne lehetne akár jobbat is találni modernebb felvételen. (A hangfelvételek iránt érdeklődők viszont még olyan, eddig kiadatlan csemegéket is találnak az albumban mint a legelső, kísérleti sztereó felvételek. )