Ül egy csoport emberke a Barlangban, naphosszat azzal szórakoztatva magát, hogy a külvilág történéseit nézegeti/értelmezgeti azoknak a bejárattal szemben levő falra vetülő árnyékain keresztül. Egyszercsak valaki azzal a kijelentéssel áll elő, hogy az árnyékok bizony eltérőek egy bizonyos szempontból. Nagy meggyőződéssel bizonygatja, hogy ő márpedig
egyszerre több különböző árnyékot is lát és a különbséget elnevezi színeknek. Gyorsan terjed a hír a Barlangban és mivel amúgy is nagy tudású személy hírében áll, többen kezdik mérlegelni mondanvalója igazát, sőt látni a színeket. Mások arra hivatkozva, hogy akármi is mozog odakint, mindegyiket ugyanaz a fény világítja meg egyidejűleg és a barlang homogén fala sem különbözteti meg őket, tehát egyszerre nem is láthatunk különböző színű árnyékokat, a tudósabb fajtája még azt is levezeti, hogy ehhez két különböző színű fény egyidejű alkalmazása kellene. És ezek a delikvensek nem is látnak színeket. De a Látók nagytudású vezetője nem marad adós a "tudományos" magyarázattal, a kint mozgó valamikről is kijelenti, hogy színekkel bírnak, melyek valahogy befolyásolják az árnyékokat is. A Nem Látók méricskélnek, de nem tudnak ilyen különbségeket detektálni. Mire a Látók kijelentik, hogy egyszerűen nem a megfelelő tulajdonságokat mérik...
Vajon érdemes a Látóktól elvenni a vélt vagy valós színek élményét, mikor megélik és örömüket lelik bennük? Vagy a Nem Látókat vaknak nevezni azért, mert nem osztoznak az élményen és ebben a világról alkotott képük, összegyűjtött ismereteik megerősíteni látszanak őket?
PS.: Mielőtt valaki ebbe az irányba vinné el, ez a mese NEM arról szól, hogy lehetséges-e a színes árnyék! Bizonyos feltételek teljesülése mellett érzékelhetünk ilyet, de a Barlangban nem ezek a feltételek érvényesülnek. Illetve ezek érvényesülése megint csak szép kis polémia alapját képezhetné!
