Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Robici]

Érdekes, nekem ilyen készülékgyűjtési fétisem nincs szerencsére. :-) Nálam inkább a lemezgyűjtés ami rendszeres kiadást jelent. Ez apróbb összegekben megy viszont annyi előnye van, hogy emiatt gyakrabban hódolhatok ennek a szenvedélynek. Bár a ritkaságok ára sajnos gyakran eléggé durva tud lenni.

[kupecke]

Hozzászólásodhoz kapcsolódva: majdnem én is visszaesetem , megláttam valamit, aztán egy itteni nicknevemhez méltó "ajánlatot" tettem, természetesen visszautasították, már nem is elérhető. Ez is egy út, kissé önbecsapás, "mindent" megtettem, de hát máshoz került ( és ez így jó )

[Retrofuturista]

Megláttam egy régen eladott, de nagyon szeretett készüléket és nem tudtam ellenállni, újra megvettem. Kis értékű dologra kell gondolni, de nagyon jó érzés birtokolni újra. A sorsát még megálmodom. Viszont már nézem, hogy mit tudnék még venni, ami eléri az ingerküszöböt.

Tehát a csúszós lejtő effektus nagyon is működik. Először pontosan tudtam, hogy mit akarok venni, megvettem. Ezzel nekem nincsen bajom. Előkészítettem a készülék helyét és szerepét. Majd később fogalmam nincs, mit akarok venni, de újra azon veszem észre magam, hogy böngészem a hirdetéseket. Ezzel az utóbbival van bajom. Nem tudom, mit akarok, de vennék még valamit. Ez nem okés.

Most megálljt parancsoltam magamnak, és figyelem, hogy eltűnik-e a "fogalmam nincs, hogy mi" utáni sóvárgás.

[Alex_Aston]

Amikor nagyon sokat dolgoztál és anyagilag egy sikeres időszakon vagy túl.

Nem szokott bejönni az érzés, hogy kéne venni valami finomat? Most megérdemlem?

Ha igen, ki hogyan csatornázza be?

Én ilyenkor inkább tartalékot képzek, mert sosem lehet tudni.

De most majd, ha jól jön ki a költözés, egyre inkább hajlok, hogy veszek valami "nagyágyú" hangfalat.

[Tctronic]

Amikor nagyon sokat dolgoztál és anyagilag egy sikeres időszakon vagy túl.

Nem szokott bejönni az érzés, hogy kéne venni valami finomat? Most megérdemlem?

Ha igen, ki hogyan csatornázza be?

Nem pont válasz a kérdésedre, de nekem sajnos túl sok Ft áll hifiben, (olyan dolgokban amit nem is használok de kincs érték ) és mindig elhatározom, hogy amit nem használok leépítem, eladom. Ha sikerül rászánni magam hogy valamit eladjak, a visszanyert pénzt hamarosan valamilyen új projectbe fektetem, mert így akkor nem költök többet csak kvázi átcsoportosítom a pénzt ugye. Gyenge magyarázat de ezzel nyugtatom magam. A vége az lesz, hogy nem csökken a hifire költött összeg csak jobb esetben stagnál.

[Retrofuturista]

Amikor nagyon sokat dolgoztál és anyagilag egy sikeres időszakon vagy túl.

Nem szokott bejönni az érzés, hogy kéne venni valami finomat? Most megérdemlem?

Ha igen, ki hogyan csatornázza be?

[kupecke]

Na ez az. Folyamatosan toljuk el magunktól a kellemetlen érzéseket, mert azt hisszük, azt táplálja a kultúra, hogy létezik egy olyan idilli lét, ahol folyamatosan csak kellemes érzések érnek bennünket és megérkeztünk.

Soha nem érkezünk meg. Mindig lesznek kellemes és kellemetlen érzések. Vagyis de. Messzire vezet ez a hifi témától, de ez egy lélektani topic, úgyhogy belefér szerintem, hogy a halálról beszéljünk egy kicsit.

A kunyhó gondolatát elhagyva elkezdtem az "emlékezés" fantázianevű ránézést az élet dolgaira. Ez arról szól, hogy a halálos ágyunkon vagyunk, és elképzeljük az életünket olyannak amilyen volt. És minden nap, minden hét, amit a mában átélünk, voltaképpen maga az emlékezés. Így minden más megvilágítást és fontosságot kap. Rögtön fontossá válik, hogy mit gondolunk a halálról. Teljes megsemmisülés vagy továbbélünk valamilyen formában? Senki nem tudja, és valahogy próbálok úgy élni, hogy mindkettőnek megfeleljek. Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat. Hitbeli dolgokat mások vallási- és lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartva inkább most kerülnék.

Ez az egész tehát elvezet a szabad akarat és az eleve elrendeltség dilemmájához, ahol az agyam ledobja a láncot, és azt mondja, hogy ehhez kevés vagyok.

De hirtelen jön egy rábéredés, hogy pont az "ehhez a témához kevés vagyok" őszinte érzése ad tartósabb megnyugvást. A gyarlóságunk beismerése jelöli ki végül azt a játszóteret, ahol egy jó minőségű életet élhetünk és mások számára is hasznosak lehetünk.

Próbálom tehát kordában tartani ezt a hobbit, de nem kell túldimenzionálni. A kijelölt keretek között nyugodtan lehet élvezni és variálni.

Jó, hogy ezeket leírtad. Ehhez kell egy kor, egy élettapasztalat, hogy egyáltalán felmerüljenek valakiben. Kulcsfontosságú, hogy mit gondolunk a születésről, halálról. Kezdet és vég, vagy csak egy folyamat két állomása? Itt már nincs egyetértés. Kezdet és vég állásponton lévők "szenvednek", birtokoli szeretnének, jobbat, többet. Ha egy folyamat egy-egy állomásának tekinted, akkor kell lennie a test-elme tudatosságon túl többnek is, nevezzük ezt "bárminek", hogy ne menjünk át morálteológiába. Ekkor felmerül, nem az enyém, de arra kaptam, hogy használjam ÉLVEZZEM .
Van az emberiség történetében olyan tanítás, ahol megtapasztalhatod, hogy ez elméd letérdel, cél is, hogy megtapasztald, no, onnan kell továbblépni.
( és itt nem a korábban JPTE nevű oskola hírhedt római jog szigorlataira gondolok )

[avl2]

....Problémákkal, sikerekkel, jóval, rosszal, mozgással, nyugalommal, örömmel, rossz kedvvel. Ez maga az Élet.
Az egész világ folyamatos változásban van....

...Soha nem érkezünk meg. Mindig lesznek kellemes és kellemetlen érzések.

...Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat...

...Próbálom tehát kordában tartani ezt a hobbit, de nem kell túldimenzionálni. A kijelölt keretek között nyugodtan lehet élvezni és variálni....

szerintem is ezek a fontosak.
minden változik, mi magunk is; rövid távon is (5 perc, 1 ora, 1 nap) és hosszú távon is (5-10-...év)

fontosnak tartom, hogy a kilengések ne legyenek túl nagyok (ha X-en vagyunk ne már, hogy bármi is +/- X-et okozhasson ! inkább csak 0.05-0.1-0.15 X-nyit), se le, se fel;
a legjobb hifi lanc is csak egy hifi lanc az Élet számtalan aspektusából igen kevésben van szerepe, és ha ennek a láncnak tönkremegy egy eleme, nem öröm, de azon is túl kell lendülni [tudni]; nekem ez a szokásos méröm: ami történt, annak van/lesz X év múlva hatása ? azok a komolyabb dolgok.
es persze visszatekintve sokszor ami akkor negativ volt, pozitivba fordul; ..akár több körben is
szerintem ezek miatt sem érdemes semminek se (vagy sem ? bocs a helyesírás profiktól) túl nagy jelentöséget tulajdonítani, a hifit sem "túldimenzionálni"

....Amolyan ... böjt, kicsi, de számomra vállalható próbatétel, sok hozománnyal. Sok ... dolgot tudtam elengedni így...

jónak, követendönek tartom

...teszem, ami tőlem telik...

teljesen

tudatosan, meggondolva (erre törekedve, mert nem biztos, hogy mindig sikerül !), és akkor

...Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat...

[Rotox]

...
De hirtelen jön egy rábéredés, hogy pont az "ehhez a témához kevés vagyok" őszinte érzése ad tartósabb megnyugvást. A gyarlóságunk beismerése jelöli ki végül azt a játszóteret, ahol egy jó minőségű életet élhetünk és mások számára is hasznosak lehetünk.
...

Egyszerre írtunk, a fentiek "kiprovokáltak" belőlem még egy gondolatot: véleményem szerint hatalmas megkönnyebbülést, szabadságot, megnyugvást ad, ha egyszerűen meg tudom vonni a vállam és kijelenteni: nem értem. Nem értem, ha Isten kegyelmes, miért szenved ilyen sok ember (amúgy ismerem ennek teológiai magyarázatát, de - mondjuk úgy - nem vagyok meggyőzve... ). Nem értem, miért vagyok olyan barom, hogy baromságokra költöm a pénzem. Nem értem embertársaimat. Viszont teszem, ami tőlem telik: vért, pénzt, ételt, jó szót, stb. adok (ha kedvem tartja!). Gyönyörködöm a természetben. És - az általam önként felállított korlátokat nem áthágva - olykor hifit veszek.

"Ez itt a helyi nirvána"

[Alex_Aston]

Számos alkalommal gondolok az "eldugott erdei kunyhó" jelképére. Elképzelem, hogy egy erdei kunyhóban élek egy kályhával a kedvenc könyveim között tökéletes nyugalomban egy meleg kuckóban. Felteszem, hogy a befektetéseim hozama elegendő arra, hogy ezt a nagyon szerény életet finanszírozza, így munka nélkül tudok enni, tisztálkodni és tiszta ruhát hordani. Így teljesen szabad vagyok abban, hogy ha kijövök a kunyhóból, mit csinálok. Ha akarom, mindenkinek megmondhatom az őszintét.

Érdekes, hogy az anyagi helyzettől teszed függővé az őszinteséget. Ezzel a gondolattal találkoztam már ezen a fórumon máskor is, mikor gyártókat hazugsággal, elfogultsággal vádoltak meg, mondván, nekik érdekükben áll... Remélem, ez csak kevesek számára ilyen egyértelmű.

Amúgy a leírásod számomra nem a nyugalomról, hanem a magányról szól. Nagyon nem ugyanaz a kettő számomra. A pörgő világban is lehet nyugalmat, kiegyensúlyt találni, de melózni kell rajta, erősen szűrni kell az ingereket, ügyeket, embereket. A HiFi is lehet permanens örömforrás, de átok is attól függően, mit akarunk elérni vele. A JÓ megbecsülése a békességről, a JOBB hajkurászása a békétlenségről szól.

Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk.

Én tökéletesen el lennék a jelenlegi, vagy akár a 20 évvel ezelőtti technikai színvonalon, nincs szükségem változásokra, de sajnos a világgazdaság a fejlődésre épül, anélkül összeomlana a kártyavár, amit kitartó munkával felépítettünk. Ha csak arra gondolunk, hány millióan alapozzák az anyagi hátterüket a befektetéseik hozamára, látható, hogy durván reménytelen a helyzet, egy mókuskerékbe kényszerítettük magunkat, de a bicikli is jó hasonlat.

Nem értek egyet. Miért kéne beállni a mókuskerékbe? Miért kéne a "birkákat" követni?
Pont ez a nézet hozzá magával a felesleges termelést, és boldogtalanságot.

Az erdőbe történő elvonuláshoz meg kell anyagi háttér, nem értem miért csodálkozol ezen.

[Luxor Audio]

Egyébként én megpróbáltam majd 25 évvel ezelőtt. Mindössze három hideg, sötét, magányos téli este kellett hozzá, hogy beüljek a kocsiba és villámgyorsan húzzak vissza az emberek (és a vágyak...) közé.

Évente 2-3 alkalommal kényszerítem magam ilyen helyzetbe, de korlátaimból fakadóan soha nem úgy állok neki, hogy örökre ott maradok, hanem hogy 10 napot átvészeljek fennakadások nélkül. Amolyan szociális böjt, kicsi, de számomra vállalható próbatétel, sok hozománnyal. Sok reménytelen dolgot tudtam elengedni így, pl. a HiFi-vel való viszonyomat is megváltoztatta.

[Luxor Audio]

Számos alkalommal gondolok az "eldugott erdei kunyhó" jelképére. Elképzelem, hogy egy erdei kunyhóban élek egy kályhával a kedvenc könyveim között tökéletes nyugalomban egy meleg kuckóban. Felteszem, hogy a befektetéseim hozama elegendő arra, hogy ezt a nagyon szerény életet finanszírozza, így munka nélkül tudok enni, tisztálkodni és tiszta ruhát hordani. Így teljesen szabad vagyok abban, hogy ha kijövök a kunyhóból, mit csinálok. Ha akarom, mindenkinek megmondhatom az őszintét.

Érdekes, hogy az anyagi helyzettől teszed függővé az őszinteséget. Ezzel a gondolattal találkoztam már ezen a fórumon máskor is, mikor gyártókat hazugsággal, elfogultsággal vádoltak meg, mondván, nekik érdekükben áll... Remélem, ez csak kevesek számára ilyen egyértelmű.

Amúgy a leírásod számomra nem a nyugalomról, hanem a magányról szól. Nagyon nem ugyanaz a kettő számomra. A pörgő világban is lehet nyugalmat, egyensúlyt találni, de melózni kell rajta, erősen szűrni kell az ingereket, ügyeket, embereket. A HiFi is lehet permanens örömforrás, de átok is attól függően, mit akarunk elérni vele. A JÓ megbecsülése a békességről, a JOBB hajkurászása a békétlenségről szól.

Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk.

Én tökéletesen el lennék a jelenlegi, vagy akár a 20 évvel ezelőtti technikai színvonalon, nincs szükségem változásokra, de sajnos a világgazdaság a fejlődésre épül, anélkül összeomlana a kártyavár, amit kitartó munkával felépítettünk. Ha csak arra gondolunk, hány millióan alapozzák az anyagi hátterüket a befektetéseik hozamára, látható, hogy durván reménytelen a helyzet, egy mókuskerékbe kényszerítettük magunkat, de a bicikli is jó hasonlat.

[Rotox]

... Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

Biztosan elég egyszerű vagyok, nagy bölcsességet nem is tudok hozzáfűzni (nekem még azt is meg kellett néznem, hogy mi a konnotáció jelentése... ). Viszont erről eszembe jutott késő egyetemista éveim egyik kedvenc olvasmánya; ha esetleg eddig elkerültétek volna egymást, javaslom, akit ilyen gondolatok foglalkoztatnak: https://moly.hu/konyvek/henry-david-tho ... azdasagrol

"A XIX. századi Amerikában Rousseau eszméjét a gyakorlatban megvalósító Ember ... Whitman és Emerson társa: a természetet mint szabadságot meghódító és értelmező, azzal harmóniát kereső lény. Naiv eszmefuttatásokban mutatja ki a gyakorlatias társadalom ésszerűtlenségét, ám nem elégszik meg ennyivel. Két éven át a vadonban él – a Walden-tó mellett –, saját kezével teremtve meg életfeltételeit. „Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet…” Ennek a társadalomból való „kivonulásnak” krónikája a könyv..."

Egyébként én megpróbáltam majd 25 évvel ezelőtt. Mindössze három hideg, sötét, magányos téli este kellett hozzá, hogy beüljek a kocsiba és villámgyorsan húzzak vissza az emberek (és a vágyak...) közé.

[Retrofuturista]

https://kiszamolo.hu/boldogsag-mindenek-felett/

Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

Én ebből azt olvasom ki, hogy Te egy normális ember vagy, aki ráadásul nem hazudik magának. Problémákkal, sikerekkel, jóval, rosszal, mozgással, nyugalommal, örömmel, rossz kedvvel. Ez maga az Élet.
Az egész világ folyamatos változásban van, miért kéne ugyanabban az állapotban lennünk folyamatosan, miért ugyanazt éreznénk idillinek mindig? Milyen az a tökéletes?

Na ez az. Folyamatosan toljuk el magunktól a kellemetlen érzéseket, mert azt hisszük, azt táplálja a kultúra, hogy létezik egy olyan idilli lét, ahol folyamatosan csak kellemes érzések érnek bennünket és megérkeztünk.

Soha nem érkezünk meg. Mindig lesznek kellemes és kellemetlen érzések. Vagyis de. Messzire vezet ez a hifi témától, de ez egy lélektani topic, úgyhogy belefér szerintem, hogy a halálról beszéljünk egy kicsit.

A kunyhó gondolatát elhagyva elkezdtem az "emlékezés" fantázianevű ránézést az élet dolgaira. Ez arról szól, hogy a halálos ágyunkon vagyunk, és elképzeljük az életünket olyannak amilyen volt. És minden nap, minden hét, amit a mában átélünk, voltaképpen maga az emlékezés. Így minden más megvilágítást és fontosságot kap. Rögtön fontossá válik, hogy mit gondolunk a halálról. Teljes megsemmisülés vagy továbbélünk valamilyen formában? Senki nem tudja, és valahogy próbálok úgy élni, hogy mindkettőnek megfeleljek. Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat. Hitbeli dolgokat mások vallási- és lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartva inkább most kerülnék.

Ez az egész tehát elvezet a szabad akarat és az eleve elrendeltség dilemmájához, ahol az agyam ledobja a láncot, és azt mondja, hogy ehhez kevés vagyok.

De hirtelen jön egy rábéredés, hogy pont az "ehhez a témához kevés vagyok" őszinte érzése ad tartósabb megnyugvást. A gyarlóságunk beismerése jelöli ki végül azt a játszóteret, ahol egy jó minőségű életet élhetünk és mások számára is hasznosak lehetünk.

Próbálom tehát kordában tartani ezt a hobbit, de nem kell túldimenzionálni. A kijelölt keretek között nyugodtan lehet élvezni és variálni.

[asebestyen]

https://kiszamolo.hu/boldogsag-mindenek-felett/

Számos alkalommal gondolok az "eldugott erdei kunyhó" jelképére. Elképzelem, hogy egy erdei kunyhóban élek egy kályhával a kedvenc könyveim között tökéletes nyugalomban egy meleg kuckóban. Felteszem, hogy a befektetéseim hozama elegendő arra, hogy ezt a nagyon szerény életet finanszírozza, így munka nélkül tudok enni, tisztálkodni és tiszta ruhát hordani. Így teljesen szabad vagyok abban, hogy ha kijövök a kunyhóból, mit csinálok. Ha akarom, mindenkinek megmondhatom az őszintét. Nem vagyok rákényszerülve arra, hogy alkalmazkodjak akárkihez. Hozzáteszem, nyugdíjasok élnek sokan így és emiatt csökken az alkalmazkodóképességük.

Az "eldugott erdei kunyhó"-t úgy szoktam modellezni saját életemben, hogy nem vásárolok semmit hosszú ideig, csak élelmiszert, tisztálkodószert, mosószert. Eljátszok a gondolattal, hogy nincsen szükségem semmi másra.

1-2 hónap után beindul a sóvárgás valamilyen elektronikai eszköz, lemez vagy hifi komponens iránt. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok boldog az én elképzelt kis "kunyhómban", azaz feladnám ezt az idilli nyugalmat, csak hogy hozzájussak tárgyakhoz, amelyek felkeltették az érdeklődésemet.

Elvesztem, beszív a fogyasztói kultúra, és lőttek a nyugalmas kis kuckónak. Újra alá kell vetnem magam mások akaratának, hogy több pénzem legyen.

Egyik frusztrációból az ember a másik frusztrációba esik.

Emiatt kezdem azt hinni, hogy számomra nem létezik tökéletes elégedettség és nyugalom. Csak ideig-óráig tudom elérni. Egyszerűen a génekbe van kódolva a nyugtalanság, ami miatt menni kell előre, dolgozni és fogyasztani. Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk.

Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

Én ebből azt olvasom ki, hogy Te egy normális ember vagy, aki ráadásul nem hazudik magának. Problémákkal, sikerekkel, jóval, rosszal, mozgással, nyugalommal, örömmel, rossz kedvvel. Ez maga az Élet.
Az egész világ folyamatos változásban van, miért kéne ugyanabban az állapotban lennünk folyamatosan, miért ugyanazt éreznénk idillinek mindig? Milyen az a tökéletes?

[kupecke]

Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

A megfelelő időben "szembejön" az a barát, könyv, előadás, tanító stb., akire, amire éppen szükséged van. Az ún. nyugati kultúrában szocializálódott embereknek (többségüknek) nem igazán való az elvonulás, "kunyhó". Napjainkban legalább akkora próbatétel, ha nem nagyobb, a forgó, kavargó világban megtalálni a megnyugvást. Voltak ilyen gondolataim középiskolás koromban, Schirilla György neve ugrik be először ezen időszakból, de aztán jött a katonaság, iskolák, munka, család...
Ha ezekben helytállsz, jöhet a továbblépés, túl életed delén, az élet céljaként más kerül(het) előtérbe.
Ma (szinte) minden információhoz hozzáférhetünk, így könnyebbnek látom a felnövekvő generáció helyzetét. Örültem volna, ha pl édesapám egy ilyen szemináriumra elvisz, akkoriban persze nem volt (bocs, reklám jön ), gyermekemet tisztelem, hogy tanácsomra részt vett ezen, itt kanyarodunk vissza a kunyhóhoz, nem elvonulás -főleg fiatalon - , harmonikus kapcsolat a mindenkori környezeteddel.
https://www.narada.hu/ferfi-es-no-utja- ... zeminarium

[Retrofuturista]

Mielőtt bárki felhorkanna a génekbe kódolt nyugtalanságra, szeretném hangsúlyozni, hogy magamat figyelve bontottam ki, hogy az egész emberiség érintett különbségtétel nélkül. Ez pedig kizárja a téma negatív konnotációját.

[tunerman]

. Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk. Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

Genetikai kód - amit nem használsz az leépül, vagy elfelejtődik Valamint az állandó törekvés a jobbra, messzebbre és magasabbra
TJ.

[Alex_Aston]

https://kiszamolo.hu/boldogsag-mindenek-felett/

Számos alkalommal gondolok az "eldugott erdei kunyhó" jelképére. Elképzelem, hogy egy erdei kunyhóban élek egy kályhával a kedvenc könyveim között tökéletes nyugalomban egy meleg kuckóban. Felteszem, hogy a befektetéseim hozama elegendő arra, hogy ezt a nagyon szerény életet finanszírozza, így munka nélkül tudok enni, tisztálkodni és tiszta ruhát hordani. Így teljesen szabad vagyok abban, hogy ha kijövök a kunyhóból, mit csinálok. Ha akarom, mindenkinek megmondhatom az őszintét. Nem vagyok rákényszerülve arra, hogy alkalmazkodjak akárkihez. Hozzáteszem, nyugdíjasok élnek sokan így és emiatt csökken az alkalmazkodóképességük.

Az "eldugott erdei kunyhó"-t úgy szoktam modellezni saját életemben, hogy nem vásárolok semmit hosszú ideig, csak élelmiszert, tisztálkodószert, mosószert. Eljátszok a gondolattal, hogy nincsen szükségem semmi másra.

1-2 hónap után beindul a sóvárgás valamilyen elektronikai eszköz, lemez vagy hifi komponens iránt. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok boldog az én elképzelt kis "kunyhómban", azaz feladnám ezt az idilli nyugalmat, csak hogy hozzájussak tárgyakhoz, amelyek felkeltették az érdeklődésemet.

Elvesztem, beszív a fogyasztói kultúra, és lőttek a nyugalmas kis kuckónak. Újra alá kell vetnem magam mások akaratának, hogy több pénzem legyen.

Egyik frusztrációból az ember a másik frusztrációba esik.

Emiatt kezdem azt hinni, hogy számomra nem létezik tökéletes elégedettség és nyugalom. Csak ideig-óráig tudom elérni. Egyszerűen a génekbe van kódolva a nyugtalanság, ami miatt menni kell előre, dolgozni és fogyasztani. Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk.

Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

Jó gondolatok.
Nyilván az emberiséget ez a dolog viszi előre (vagy hátra - nézőpont kérdése), hogy keresi az újat, lehetőleg jobbat.

De én ezt nem hajszolom. Ha rajtam múlna, megállna a fejlődés
Évek során rájöttem arra, hogy a nyugalom és boldogság nem azon múlik, hogy mennyit harácsol az ember. Persze kell némi egzisztenciális biztonság hozzá, ez nem vitás. Viszont szinte mindent, amit veszek, addig használom, amíg működik. Le csak akkor cserélem, ha bedöglik/kinövöm (nem fejben). hifivel is elvoltam 17 évig változás nélkül, és a CD játszó bedöglése kellett most egy kisebb kizökkenéshez, ami visszaállni látszik a régi kerékvágásba.

A kunyhó példa egyébként nekem is tetszene, csak ott van mondjuk a gyerek. Neki kell az ismeret és a tudás, amit én minden téren nem tudok megadni, így az erdei kunyhó nem pálya, mert onnan iskolába járni nem egyszerű.
Nemrég (1-2 éve) láttam ezt a filmet, pont idevág, érdemes mindenkinek megnézni. Bármennyire is szeretnénk, nehéz teljesen elzárkózni a világtól.
https://www.imdb.com/title/tt3553976/?r ... flmg_act_6

Röviden kb. ennyi az én véleményem.

[Retrofuturista]

https://kiszamolo.hu/boldogsag-mindenek-felett/

Számos alkalommal gondolok az "eldugott erdei kunyhó" jelképére. Elképzelem, hogy egy erdei kunyhóban élek egy kályhával a kedvenc könyveim között tökéletes nyugalomban egy meleg kuckóban. Felteszem, hogy a befektetéseim hozama elegendő arra, hogy ezt a nagyon szerény életet finanszírozza, így munka nélkül tudok enni, tisztálkodni és tiszta ruhát hordani. Így teljesen szabad vagyok abban, hogy ha kijövök a kunyhóból, mit csinálok. Ha akarom, mindenkinek megmondhatom az őszintét. Nem vagyok rákényszerülve arra, hogy alkalmazkodjak akárkihez. Hozzáteszem, nyugdíjasok élnek sokan így és emiatt csökken az alkalmazkodóképességük.

Az "eldugott erdei kunyhó"-t úgy szoktam modellezni saját életemben, hogy nem vásárolok semmit hosszú ideig, csak élelmiszert, tisztálkodószert, mosószert. Eljátszok a gondolattal, hogy nincsen szükségem semmi másra.

1-2 hónap után beindul a sóvárgás valamilyen elektronikai eszköz, lemez vagy hifi komponens iránt. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok boldog az én elképzelt kis "kunyhómban", azaz feladnám ezt az idilli nyugalmat, csak hogy hozzájussak tárgyakhoz, amelyek felkeltették az érdeklődésemet.

Elvesztem, beszív a fogyasztói kultúra, és lőttek a nyugalmas kis kuckónak. Újra alá kell vetnem magam mások akaratának, hogy több pénzem legyen.

Egyik frusztrációból az ember a másik frusztrációba esik.

Emiatt kezdem azt hinni, hogy számomra nem létezik tökéletes elégedettség és nyugalom. Csak ideig-óráig tudom elérni. Egyszerűen a génekbe van kódolva a nyugtalanság, ami miatt menni kell előre, dolgozni és fogyasztani. Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk.

Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

[kupecke]

https://kiszamolo.hu/boldogsag-mindenek-felett/

Ha kicsit korábbra tekint a cikk írója, (vagy a hivatkozott tanulmány szerzője) talán talál. Ismerték, használták (legalábbis szerény ismereteim szerint.) Pl. ha szukham szó nem is ,de az ánanda ismertebb (kishazánkban is).
Topik témájához is kapcsolva:
"A boldogság (Szukham) és boldogtalanság (Duhkham) megjelnése és kellő időben való eltűnése olyan mint az évszakok váltakozása. Ezek csak érzékfelfogásból erednek, és az embernek el kell viselnie őket anélkül, hogy megzavarnák őt."
Bhagavad-gítá 2.14.

[avl2]

https://kiszamolo.hu/boldogsag-mindenek-felett/

[pärt]

És azt vajon hová lehet sorolni, ha tudom, hogy - akár drágábban is - semmivel sem fogok jobb hangot kapni, ráadásul az ittlévők kb. 98 %-ának mércéje szerint viszont "alacsonyabb presztízst" igen...

Tudod, vannak azok a kutyafajták, amiket legtöbben rondának találnak, de a rajongóikat ez nem tántorítja el. Sőt!
Kitűnő analógia... csak persze sántít. Ez inkább a életkorodról/korunkról árulkodik. Ha jól sejtem, a vágyakozás tárgya még véletlenül sem egy tegnapelőtt gyártott készülék szokott lenni.

[asebestyen]

Bűntudatod van és az önsanyargatástól lelki megtisztulást vársz.
Vagy pusztán kíváncsi vagy. :)

Utóbbi.

Neked elhiszem.

[Alex_Aston]

Csoportelvárásnak való megfelelés(i kényszer). ...

És azt vajon hová lehet sorolni, ha tudom, hogy - akár drágábban is - semmivel sem fogok jobb hangot kapni, ráadásul az ittlévők kb. 98 %-ának mércéje szerint viszont "alacsonyabb presztízst" igen, ennek ellenére mégis kell, pusztán azért, mert "ilyen még nem volt"?

(Mentségemre szóljon, hogy mindig jócskán a lehetőségeim alatt ugrándozom és én is ragaszkodni szoktam az "akkor jöhet, ha megy is valami" szabályhoz...)

Csak nem vettél egy Marantzot?