Ez teljesen igaz.
Én viszont pl. 17 éves prémium autóról írtam, a 2-3-4 éves jól karbantartott és keveset futott bármilyen autó és a 17 éves prémium között van némi különbség már, arról nem is beszélve, hogy aki az utóbbit veszi, annak szinte biztos, hogy nincs pénze az előbbire. Ami nagyon nem mindegy, hogy tervezhető-e a költség vagy sem. Nem azok a költségek fájnak, amik tervezhetők (ől az amortizáció és az első 100-120 ekm költsége ilyen, ami egy minőségi és jól karbantartott autonál csak olajcseréről, szűrőkről, átvizsgálásról, és esetleg fékbetét-féktárcsa meg esetleg abroncs-cseréről szól - nekem eddig minden új auróm, egy VW Golf és 3 db BMW csak erről szólt az eladásáig) - feltéve hogy tervezel is velük-, hanem amivel nem tudsz számolni, és ez utóbbi a kilométerek, az évek, és az előző tulajdonosok számával arányosan növekvő rizikót jelent. Egy 17 éves prémiumnál (ezek azok, amiket már nem látnak a márkaszervizek) már nem is rizikóról, hanem tényekről beszélünk. Főleg akkor fáj ez, ha struccpolitikával a homokba is dugja a fejét az ember.
Just my two pence.
Ha egy (nem hobbi-) autó biztonságos üzemben tartására várhatóan igen jó eséllyel a vételi árán és üzemanyag-olaj-szűrőkön felül pluszban többet ráköltesz 1-2 év alatt, mint az autó piaci érteke, az már nálam egyenértekű a gazdasági totálkárral. Sajnos ezt az ubokahúgomék (testvérem lánya és annak párja) megtapasztalták egy E46 320d-vel. Teljesen egyértelmű, hogy lett volna jobb helye is a vételárának anno (erre mire cserélték le? egy szintén jóval több mint 10 éves Passat-ra, minden ellenkező tanácsra fittyet hányva - van aki a saját kárán sem tanul - mert a párja szó szerint szerelmes lett abba az - egyébként szintén kívül-belül gyönyörű, de tudottan visszatekert órás Passatba - és a történet megismétlődött. Az is pénztemetőnek bizonyult...
Egy barátom aki nagy amerikai autó rajongó mindig azt mondta:" Nézd meg mennyi pénzed van használt autóra. A feléért vegyél a legjobb belátásod szerint, a másik felét költsd rá. Így lehet egy viszonylag jó autód, egy ideig...."
vagy bármi... De így csak életveszélyes helyzeteket okoz, mert vannak akik többet hisznek bele mint ami. Én sosem bíznám rá magam teljesen egy gépre. Pontosabban, egyelőre ilyen formában nem. 
, én vagyok a hibás, felbasztam az agyamat ezen a sávtartós cikken. És a BMW hozzáállása a dolgokhoz pont az, amit már tapasztaltam, és amiért már vagy két éve elhatároztam, hogy a köv. autóm tuti nem BMW lesz. Soha többet BMW. Én is mesélhetnék, hogy milyen durván hazugok a marketing-anyagaik, és ezen nem lehet őket megfogni, pedig simán a vásárlók megtévesztése. Az, hogy a reklámban azt mutatják, hogy nyugodtan elengedheted a kormányt és babrálhatsz a mailjeiddel, az miért nem válik fogyasztóvédelmi üggyé egy ilyen esetben?
