Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Luxor Audio]

Szerintem nem az a lényeg, hogy pont úgy szóljon mint élőben, de pont olyan jó legyen hallgatni. A koncerteken sem egyforma a hangzás. Minden terem más hang, minden sor a nézőtéren más hang, stb.

... de ha ugyanabban a teremben és ugyanazon a széken ülünk egész életünkben minden koncerten, akkor sem fognak egyformán szólni a fellépők. Valahogy el kellene fogadni, hogy a zenekari, hangszeres megszólalás legalább annyira egyedi, mint az arcunk. Ez ellen küzdeni nagyon fárasztó és értelmetlen folyamat, amiből sokan nem tudnak kilépni. Ezért is hasznos legalább alapszinten megtanulni zenélni, máris átrendeződnek a szempontok zenehallgatás közben is.

[SoundMania]

Az igazság szerintem valahol a két véglet között van félúton.
Én a zenét részesítem ugyan előnyben, de a hangminőség azért szintén kell... A jó zene jó hangminőséggel párosítva pedig telitalálat. Legalábbis nálam. A vita persze nem ért véget, mert kinek mi a jó zene és mi a jó hangminőség ugye...

Na igen, de mi a jó hangminőség, ami objektív, vagy ami megcsinált? Hogy szóljon a zongora, ahogy a valóságban, vagy mint az amerikai filmeken, olyan valószínűtlenül szépen visszhangosítva?
Milyen legyen a lábdob? Csattogjon, mint akusztikusan, ahogy mellette állva hallod, vagy verje le a vesédet, mint egy nagy koncerten?

Szerintem nem az a lényeg, hogy pont úgy szóljon mint élőben, de pont olyan jó legyen hallgatni.
A koncerteken sem egyforma a hangzás. Minden terem más hang, minden sor a nézőtéren más hang, stb.

[Retrofuturista]

Na igen, de mi a jó hangminőség, ami objektív, vagy ami megcsinált? Hogy szóljon a zongora, ahogy a valóságban, vagy mint az amerikai filmeken, olyan valószínűtlenül szépen visszhangosítva?
Milyen legyen a lábdob? Csattogjon, mint akusztikusan, ahogy mellette állva hallod, vagy verje le a vesédet, mint egy nagy koncerten?

Szerintem sokat segít a dolgon, hogy tudatosítjuk, hogy nem a valóságot halljuk, hanem a legtöbbször valóság "hang-photoshopolt" illúzióját. Így sokkal megengedőbbek leszünk bizonyos faktorokkal szemben. Szerintem az egész arról szól, hogy kiválasztjuk azokat a jellemzőket, amelyek igazán fontosak, arra koncentrálunk, a többit pedig elengedjük.

Mert minden kompromisszum, ami a rögzített zene visszajátszása.

[Aszpirin]

Az igazság szerintem valahol a két véglet között van félúton.
Én a zenét részesítem ugyan előnyben, de a hangminőség azért szintén kell... A jó zene jó hangminőséggel párosítva pedig telitalálat. Legalábbis nálam. A vita persze nem ért véget, mert kinek mi a jó zene és mi a jó hangminőség ugye...

Na igen, de mi a jó hangminőség, ami objektív, vagy ami megcsinált? Hogy szóljon a zongora, ahogy a valóságban, vagy mint az amerikai filmeken, olyan valószínűtlenül szépen visszhangosítva?
Milyen legyen a lábdob? Csattogjon, mint akusztikusan, ahogy mellette állva hallod, vagy verje le a vesédet, mint egy nagy koncerten?

Na ugye...

[-CB-]

Az igazság szerintem valahol a két véglet között van félúton.
Én a zenét részesítem ugyan előnyben, de a hangminőség azért szintén kell... A jó zene jó hangminőséggel párosítva pedig telitalálat. Legalábbis nálam. A vita persze nem ért véget, mert kinek mi a jó zene és mi a jó hangminőség ugye...

Na igen, de mi a jó hangminőség, ami objektív, vagy ami megcsinált? Hogy szóljon a zongora, ahogy a valóságban, vagy mint az amerikai filmeken, olyan valószínűtlenül szépen visszhangosítva?
Milyen legyen a lábdob? Csattogjon, mint akusztikusan, ahogy mellette állva hallod, vagy verje le a vesédet, mint egy nagy koncerten?

[Robici]

A vita persze nem ért véget,

Sőt inkább csak most kezdődik ahogy én tippelem

[Aszpirin]

Az igazság szerintem valahol a két véglet között van félúton.
Én a zenét részesítem ugyan előnyben, de a hangminőség azért szintén kell... A jó zene jó hangminőséggel párosítva pedig telitalálat. Legalábbis nálam. A vita persze nem ért véget, mert kinek mi a jó zene és mi a jó hangminőség ugye...

[-CB-]

Szóljunk egy kicsit a teszt zenékről is.

Én véleményem szerint torkig vagyok a klasszikus tesztelő anyagoktól (Stockfish és társai, de akár Yello, Dire Straits, Pink Floyd), amelyek úgy készültek, hogy egy gyengébb rendszert is el lehessen velük adni, mert az egész keverése mesterségesen monumentális.

Én ezeknél a zenéknél (amelyeket egyébként kiváló és tehetséges zenészek készítenek, így nem zeneileg van baj velük) gyakran úgy érzem, hogy nem látom az erdőtől a fát, annyira le akarnak nyűgözni, de én nem ezt kérem, ha tesztelek.

Ha tesztelek, pl. hallani akarom egy darab zongora koppanás tisztaságát és sallangmentességét, vagy egy szimfonikus zene térleképzését. Ha ezek rendben vannak, majdnem biztosra veszem, hogy Knopfler Márk is rendben lesz, de fordítva közelítve már nem vagyok benne biztos.

Nekem is, mint gondolom sukunknak vannak tesztlemezeim.
De ezek a lemezek nem válogatott audiofil felvételek, hanem teljesen átlagos hétköznapi kiadványok, amik valami oknál fogva, talán véletlenűl, de nagyon jól sikerült felvételek.
Stílustól függetlenűl, jellemző rájuk a nagyon ősszetett, sok hangszeres, illetve sok hangszert megszólaltató zene, és természetesen az, hogy nagyon jól ismerem őket. Még csak véletlenűl sics közöttük egy sem, az elcsépelt, show-kon futtatott demó zenék közűl.
Ha készüléket vásárolni/meghallgatni megyek, akkor ezt a pár darabból álló kollekciót viszem magammal. Ezeket tökéletesen ismerem, tudom mire kell figyeljek, mit kell halljak, és van köztük egy két felvétel ami a legtöbb rendszeren "fogást talál", rátapint a gyenge pontokra, már ha vannak ilyenek.

--Bár eléggé elkanyarodtunk a témától, de leírnék erre reagálva egy hasonlatot-pár gondolatot.

Ez az egész audiofil-high end vita olyan, mint a dokumentumfilm kontra hollywoodi szuperprodukció.
Nézhetsz dokumentumfilmet remegő kézi kamerás képpel, rossz bevilágítással, belógó mikrofonnal, helyszínen felvett szélzajos hanggal, vagy nézhetsz makulátlan sminkkel ébredő sztárokat, akik még a spájzban is tökéletesen vannak világítva, és a legutolsó villanykapcsolás is olyan hangeffekttel jelenik meg, mint egy atombomba.

lefordítva:

Élvezheted a kissé rossz akusztikájú teremben, kevés (vagy akár csak 2) mikrofonnal felvett, tehát a valós hangot tükröző (nekem inkább ez az audiofil) felvételt, vagy a stúdióban, millió effekttel, sok-sok valószínűtlenül közel helyezett mikrofonnal, lehet sokadik feljátszásra feljátszott (high end) zenét is.

Mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága.

Hangulatfüggő nálam, hogy pl. egy 1985-ös mono magnószalagról hallgatom az általam egy műv. házban felvett felvételen, hogy csattog a lábdob, rezeg a pergőhúr, brutál a közönségzaj, és a felboruló sörösüvegek hangja közt szólózik Tátrai Tibi, de számomra mégis sokat sokat jelent.
Van, viszont, hogy a mondjuk pl. a Fourplay végletekig "szétretusált" felvételének hallgatása közben próbálom eldönteni, hogy most a zene, vagy a hangfalaim hangzása tetszik-e jobban...

Kérdés mikor, mi a fontosabb, mi a szórakoztatóbb.

[Robici]

Szerintem is nagyon fontos, hogy otthoni meghallgatás nélkül tilos bármilyen nagy értékű komponenst venni. Nekem is volt ezzel kapcsolatban tapasztalatom, ahol a konstruktőrnél kétszer is hosszan hallgattam a cuccot, meghallgattam külön nyílt napon nagy bemutatóteremben is, aztán csak otthon nálam derült ki hogy mégse nekem való.
Illetve azt mondanám, hogy lehet persze meghallgatás nélkül is venni olyan dolgot ami még annyiba kerül hogy nem fáj az az összeg ha esetleg kiderül hogy nem jön be a dolog. Aztán mindenkinél máshol van ez az összeghatár. :-)

[zoli73]

Ha készüléket vásárolni/meghallgatni megyek, akkor ezt a pár darabból álló kollekciót viszem magammal.

Baromi nehéz más rendszerében letesztelni egy készüléket, amikor egy idegen lánc elemeinek összességét halljuk. Ha valami jó vagy nem jó, nem tudhatjuk, hogy az eladó cucctól van-e. Ezért 1-2 nap visszavásárlási garanciát kérjetek mindig saját rendszerben elvégzendő teszt miatt. Aki korrekt eladó, ezt elfogadja.

Így igaz, egy ilyen meghallgatás csak tájékoztató jellegű, ha lehetséges, mindenképpen meg kell hallgatni saját rendszerben.
Már jó ideje csak ilyen opcióval veszek készüléket. A közelmúltban volt is egy ilyen esetem, hogy a vágyott eszköz nem vált be, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az eladó nagyon korrekt módon visszavásárolta.
Én is ezt tanácsolom mindenkinek, csak ilyen opcióval vásároljon bármit, sok bosszúságtol kíméljük meg magunkat.

[Retrofuturista]

Ha készüléket vásárolni/meghallgatni megyek, akkor ezt a pár darabból álló kollekciót viszem magammal.

Baromi nehéz más rendszerében letesztelni egy készüléket, amikor egy idegen lánc elemeinek összességét halljuk. Ha valami jó vagy nem jó, nem tudhatjuk, hogy az eladó cucctól van-e. Ezért 1-2 nap visszavásárlási garanciát kérjetek mindig saját rendszerben elvégzendő teszt miatt. Aki korrekt eladó, ezt elfogadja.

[zoli73]

Szóljunk egy kicsit a teszt zenékről is.

Én véleményem szerint torkig vagyok a klasszikus tesztelő anyagoktól (Stockfish és társai, de akár Yello, Dire Straits, Pink Floyd), amelyek úgy készültek, hogy egy gyengébb rendszert is el lehessen velük adni, mert az egész keverése mesterségesen monumentális.

Én ezeknél a zenéknél (amelyeket egyébként kiváló és tehetséges zenészek készítenek, így nem zeneileg van baj velük) gyakran úgy érzem, hogy nem látom az erdőtől a fát, annyira le akarnak nyűgözni, de én nem ezt kérem, ha tesztelek.

Ha tesztelek, pl. hallani akarom egy darab zongora koppanás tisztaságát és sallangmentességét, vagy egy szimfonikus zene térleképzését. Ha ezek rendben vannak, majdnem biztosra veszem, hogy Knopfler Márk is rendben lesz, de fordítva közelítve már nem vagyok benne biztos.

Nekem is, mint gondolom sukunknak vannak tesztlemezeim.
De ezek a lemezek nem válogatott audiofil felvételek, hanem teljesen átlagos hétköznapi kiadványok, amik valami oknál fogva, talán véletlenűl, de nagyon jól sikerült felvételek.
Stílustól függetlenűl, jellemző rájuk a nagyon ősszetett, sok hangszeres, illetve sok hangszert megszólaltató zene, és természetesen az, hogy nagyon jól ismerem őket. Még csak véletlenűl sics közöttük egy sem, az elcsépelt, show-kon futtatott demó zenék közűl.
Ha készüléket vásárolni/meghallgatni megyek, akkor ezt a pár darabból álló kollekciót viszem magammal. Ezeket tökéletesen ismerem, tudom mire kell figyeljek, mit kell halljak, és van köztük egy két felvétel ami a legtöbb rendszeren "fogást talál", rátapint a gyenge pontokra, már ha vannak ilyenek.

[zoli73]

Szóljunk egy kicsit a teszt zenékről is.

Én véleményem szerint torkig vagyok a klasszikus tesztelő anyagoktól (Stockfish és társai, de akár Yello, Dire Straits, Pink Floyd), amelyek úgy készültek, hogy egy gyengébb rendszert is el lehessen velük adni, mert az egész keverése mesterségesen monumentális.

Én ezeknél a zenéknél (amelyeket egyébként kiváló és tehetséges zenészek készítenek, így nem zeneileg van baj velük) gyakran úgy érzem, hogy nem látom az erdőtől a fát, annyira le akarnak nyűgözni, de én nem ezt kérem, ha tesztelek.

Ha tesztelek, pl. hallani akarom egy darab zongora koppanás tisztaságát és sallangmentességét, vagy egy szimfonikus zene térleképzését. Ha ezek rendben vannak, majdnem biztosra veszem, hogy Knopfler Márk is rendben lesz, de fordítva közelítve már nem vagyok benne biztos.

Sokszor a mikrofonnal rögzített hangok köszönő viszonyban sincsenek az adott hangszer élő hangjával. Vannak élethűbbek, pl. zongora, de mondjuk egy dobfelszerelés egészen másképp szól élőben.

A dobról, de én a zongoráról is így vélekednek. Hosszú évek óta, kiemelt figyelmet fordítók e két hanszernek, akárhol, akármilyen rendszert hallgatok. Nagyon kevés hiteles, élethű reprodukált dob, ill. zongorahangot hallottam eddig.
Aztán az is lehet, hogy ezek nem is a rendszerek, hanem a felvételek hibái.
Elképzelhető, hogy e két hangszer nehezen, vagy rosszúl mikrofonozható, de az is lehet, hogy nagyrészt nem fordítanak elég figyelmet rá, nem tudom.
Ezekkel ellentétben, pl. az akusztikus gitár, vagy úgy általában a fúvós hangszerek, szinte mindíg élethűen szólalnak meg felvételről.

[-CB-]

Szóljunk egy kicsit a teszt zenékről is.

Én véleményem szerint torkig vagyok a klasszikus tesztelő anyagoktól (Stockfish és társai, de akár Yello, Dire Straits, Pink Floyd), amelyek úgy készültek, hogy egy gyengébb rendszert is el lehessen velük adni, mert az egész keverése mesterségesen monumentális.

Én ezeknél a zenéknél (amelyeket egyébként kiváló és tehetséges zenészek készítenek, így nem zeneileg van baj velük) gyakran úgy érzem, hogy nem látom az erdőtől a fát, annyira le akarnak nyűgözni, de én nem ezt kérem, ha tesztelek.

Ha tesztelek, pl. hallani akarom egy darab zongora koppanás tisztaságát és sallangmentességét, vagy egy szimfonikus zene térleképzését. Ha ezek rendben vannak, majdnem biztosra veszem, hogy Knopfler Márk is rendben lesz, de fordítva közelítve már nem vagyok benne biztos.

Sokszor a mikrofonnal rögzített hangok köszönő viszonyban sincsenek az adott hangszer élő hangjával. Vannak élethűbbek, pl. zongora, de mondjuk egy dobfelszerelés egészen másképp szól élőben.

[Retrofuturista]

Szóljunk egy kicsit a teszt zenékről is.

Én véleményem szerint torkig vagyok a klasszikus tesztelő anyagoktól (Stockfish és társai, de akár Yello, Dire Straits, Pink Floyd), amelyek úgy készültek, hogy egy gyengébb rendszert is el lehessen velük adni, mert az egész keverése mesterségesen monumentális.

Én ezeknél a zenéknél (amelyeket egyébként kiváló és tehetséges zenészek készítenek, így nem zeneileg van baj velük) gyakran úgy érzem, hogy nem látom az erdőtől a fát, annyira le akarnak nyűgözni, de én nem ezt kérem, ha tesztelek.

Ha tesztelek, pl. hallani akarom egy darab zongora koppanás tisztaságát és sallangmentességét, vagy egy szimfonikus zene térleképzését. Ha ezek rendben vannak, majdnem biztosra veszem, hogy Knopfler Márk is rendben lesz, de fordítva közelítve már nem vagyok benne biztos.

[istvan01]

Mondjuk én úgy vagyok vele, ha két kábel közt a különbséget csak kínkeserves véres verítékkel megfeszülve odafigyelve tudjuk megállapítani, akkor az a különbség annyit is ér.

A hiba ebben az eljárásban az, hogy amikor már izzadós, keserves érzések tolonganak a kábel "tesztelgetésben", akkor annak hiba tartománya hatalmasra növekedhet. Tehát a fáradság első érzése pillanatában szünetet, lazítást, vagy elnapolást kell beiktatni. Az is hibás minősítést okozhat, amikor egy adott zenét, vannak annak részletét túl sokszor ismételjük. Ha két kábel szereplő van csak porondon, akkor 3-3-nál többször ismétlés után már a nem a hangzás eltéréséket érzékeljük, hanem a memorizált valamivel keveredett érzést. Ha még nincs fáradság, akkor váltani kell más zenére, más részletre.
A másnapra halasztott folytatásban viszont érdemes a tegnap hallott zenéket ismét elővenni, ekkor érdekes dolgokat fogunk tapasztalni. Kicsit, vagy nagyon megváltozhat az előző napi verdikt.
Persze, ezt nem kell tőlem egy-az-egyben elfogadni. De tesztelésben, nem csupán kábelhez, nekem ez bevált módszer, ha már tesztelni kényszerülök, szerencsére egyre ritkábban.

[fülelek]

A kábelteszt nem ér qtyafülét sem, ha kapcsolgatsz, mert a bemeneteknek a földjei a készülékben össze vannak kötve (kivétel is van, de 0,0000001%), tehát amikor két kábel egyszerre van bedugva egy erősítőbe, akkor a jel pozitív része a kiválasztott kábelen közlekedik, a negatív része meg mind a két kábel negatív pólusán. Tehát nem marad más hátra, mint kihúzni az egyiket és bedugni a másikat...ha tényleg érdekel a különbség...

Ez igaz, viszont el lehet dönteni, hogy a csak 50%-ban különböző hangot elemzed azonnali váltással, vagy 1-2 perc elteltével a 100%-ban másikat, viszont hagyatkozhatsz az akusztikus memóriádra, ami elég feledékeny-

Sajnos nem 50%-ban különbözik, hanem sokkal kevesebben, de próbáld ki, és meghallod magad is.

[akvapark]

Az az érzés megvan, mikor 2 kábel tök egyformán szól, de te mégis a drágábbat vennéd meg, mert azért mégiscsak az lehet a jobb!? Ilyenkor kell vaktesztelni. Asszony kapcsolgat, te vakon itélkezel. ...aztán csodálkozol...

Ilyenkor mindkét kábelt hosszútávon kell hallgatni, és amelyiken kellemesebb a zenehallgatást, azt megtartani. Rövid távú tesztek, főleg IC kábelen nem vezetnek sehová, már csak "fülelek" meglátása miatt sem.

[Dorian]

Mondjuk én úgy vagyok vele, ha két kábel közt a különbséget csak kínkeserves véres verítékkel megfeszülve odafigyelve tudjuk megállapítani, akkor az a különbség annyit is ér.

[-CB-]

A kábelteszt nem ér qtyafülét sem, ha kapcsolgatsz, mert a bemeneteknek a földjei a készülékben össze vannak kötve (kivétel is van, de 0,0000001%), tehát amikor két kábel egyszerre van bedugva egy erősítőbe, akkor a jel pozitív része a kiválasztott kábelen közlekedik, a negatív része meg mind a két kábel negatív pólusán. Tehát nem marad más hátra, mint kihúzni az egyiket és bedugni a másikat...ha tényleg érdekel a különbség...

Ez igaz, viszont el lehet dönteni, hogy a csak 50%-ban különböző hangot elemzed azonnali váltással, vagy 1-2 perc elteltével a 100%-ban másikat, viszont hagyatkozhatsz az akusztikus memóriádra, ami elég feledékeny-

Vagy, azon az alapon, hogy képtelenek vagyunk akár pontosan ugyanazt a zenei részletet is - egymás után többször hallgatva -tökéletesen egyformán hallani, mégis inkább hosszabb idejű hanganyagokkal tesztelünk. Ez esetben inkább az adott hangkép melletti általános benyomásokra figyelünk, olyan jellemzőkre, amelyek önkéntelenül is hozzátapadnak a hanképhez, és többféle tesztanyagon is hasonló módon jelen vannak/érezhetőek.

Vagy, mivel az átkapcsolgatáskor sem ugyanazt a részletet hallod már, én különféle, összetett zajokkal teszteltem.

[shany]

A kábelteszt nem ér qtyafülét sem, ha kapcsolgatsz, mert a bemeneteknek a földjei a készülékben össze vannak kötve (kivétel is van, de 0,0000001%), tehát amikor két kábel egyszerre van bedugva egy erősítőbe, akkor a jel pozitív része a kiválasztott kábelen közlekedik, a negatív része meg mind a két kábel negatív pólusán. Tehát nem marad más hátra, mint kihúzni az egyiket és bedugni a másikat...ha tényleg érdekel a különbség...

Ez igaz, viszont el lehet dönteni, hogy a csak 50%-ban különböző hangot elemzed azonnali váltással, vagy 1-2 perc elteltével a 100%-ban másikat, viszont hagyatkozhatsz az akusztikus memóriádra, ami elég feledékeny-

Vagy, azon az alapon, hogy képtelenek vagyunk akár pontosan ugyanazt a zenei részletet is - egymás után többször hallgatva -tökéletesen egyformán hallani, mégis inkább hosszabb idejű hanganyagokkal tesztelünk. Ez esetben inkább az adott hangkép melletti általános benyomásokra figyelünk, olyan jellemzőkre, amelyek önkéntelenül is hozzátapadnak a hanképhez, és többféle tesztanyagon is hasonló módon jelen vannak/érezhetőek.

[-CB-]

A kábelteszt nem ér qtyafülét sem, ha kapcsolgatsz, mert a bemeneteknek a földjei a készülékben össze vannak kötve (kivétel is van, de 0,0000001%), tehát amikor két kábel egyszerre van bedugva egy erősítőbe, akkor a jel pozitív része a kiválasztott kábelen közlekedik, a negatív része meg mind a két kábel negatív pólusán. Tehát nem marad más hátra, mint kihúzni az egyiket és bedugni a másikat...ha tényleg érdekel a különbség...

Ez igaz, viszont el lehet dönteni, hogy a csak 50%-ban különböző hangot elemzed azonnali váltással, vagy 1-2 perc elteltével a 100%-ban másikat, viszont hagyatkozhatsz az akusztikus memóriádra, ami elég feledékeny-

[fülelek]

A kábelteszt nem ér qtyafülét sem, ha kapcsolgatsz, mert a bemeneteknek a földjei a készülékben össze vannak kötve (kivétel is van, de 0,0000001%), tehát amikor két kábel egyszerre van bedugva egy erősítőbe, akkor a jel pozitív része a kiválasztott kábelen közlekedik, a negatív része meg mind a két kábel negatív pólusán. Tehát nem marad más hátra, mint kihúzni az egyiket és bedugni a másikat...ha tényleg érdekel a különbség...

[-CB-]

Az az érzés megvan, mikor 2 kábel tök egyformán szól, de te mégis a drágábbat vennéd meg, mert azért mégiscsak az lehet a jobb!? Ilyenkor kell vaktesztelni. Asszony kapcsolgat, te vakon itélkezel. ...aztán csodálkozol...

[Retrofuturista]

hogyan lehet eldönteni, mire mennyi idö való ??? (mindenki magának; de mi alapján ? "okos buksijaban levök" alapjan ??)

Onnan, hogy a dologgal kapcsolatos belső érzés marcangol, szorongat. A marcangolás mindig azt üzeni: “változtass“

Ha ráérzel, mit akar és megteszed a változtatást, a marcangolás, szorongás elmúlik, és ez megerősít, hogy jó úton jársz. Rendet raktál magadban, így jobb teljesítményt fogsz tudni leadni pl. a munkádban, sőt, a hobbi is jobban fog esni, mert te fogod uralni és nem az téged.