Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Retrofuturista]

Szerintem a HiFi mánia nem veszélyes. Ami veszélyes az AVX függőség mánia, amikor valaki itt tölti napjait és úgy érzi mindenhez hozzá kell szólnia. Akár van tartalmas mondanivalója, akár nincs.

Bármi veszélyes, ami átlép az egyénre vetítve egy egészséges szintet. Valaki írta, hogy látott házasságot tönkremenni több dolog, közötte hifi mánia miatt. Lásd továbbá egyik első kommentemet a felelősségi körök témájában.

Egyébként mindezektől függetlenül felismertem, hogy a túlzott fórumozás is rejthet veszélyeket. Ezt egy kicsit a híroldal függéshez hasonlítom azzal a különbséggel, hogy itt az interakció, ami egy természetes emberi igény addiktív. Ma éppen vasárnap van, de hétköznap kizárólag munkaidőn kívül fogok fórumozni, mert úgy ítéltem meg, hogy képes a munkától elvenni a figyelmet, ezért a helyére kell tenni, mit ahogy higgyük el, hogy a többi fórumtárs is felelős felnőtt ember és a fórumot felelősen használja.

Az addikció viszont önmagában nem ördögtől való. Evolúciós funkciója van annak, hogy késztetést érzünk arra, hogy egy kellemes érzéssel járó cselekményt megismételjünk. Ne feledjük, a technológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint az agy. Agyunk lényegében ősi környezethez van még idomulva. Az agy jutalmazó mechanizmusai alapvetően a bennünket életben tartó és szaporító sikerélményeket jutalmazták kellemes érzéssel, na meg a játékot, amely révén ügyesedünk. Nem tudnak mit kezdeni az agyunk alap mechanizmusai a modern élet millió lehetőségével, így a magas racionalitást kell aktivizálni, hogy vágjon rendet a káoszban, amit a mai élet zúdít ránk.

[zoli73]

Végre, kezdünk már visszatérni, ne csak az anyagiakról legyen szó...
Az utódoknak szemléletet adjunk, ne (csak és főleg) anyagi alapot, ha ez pl. egy ingatlant jelent. A nagy nyitásban kicsit kinyaltuk itt a fiatal nemzedék valagát. Én is így gondolkodtam néhány éve, gyűjteni a gyermeknek.Igen, de akkor ő miért küzd majd? Mindent megkap. Biztosítsuk a jelenlegi helyzetben a feltételeket a fejlődésükhöz.
(ez már kissé off volt, avl2 fórumtárs bejegyzése kapcsán jutott eszembe)

Egyet értünk! Én is úgy érzem, nekem mint szülőnek, nem az a feladatom, hogy mindent megadjak a gyermekemnek, hogy még a kezét se kelljen semmiért kinyújtania, mert ez az érték ítéletét teszi csak tönkre.
Nekem szülőként az a feladatom, hogy a lehetőséget megteremtsem számára, hogy elérje amit csak szeretne.
A másik, amit nehéz elérni a mai fiataloknál, az az, hogy megbecsüljenek, értékeljenek bármilyen segítséget amit kapnak, és ez nem könnyű.
Nagyon azt látom, a mai fiatalok zöme, a "könnyen jött, könnyen megy" elvet vallja.
De, hogy ne legyen teljesen off, és a témához is szóljak, én úgy látom nem vagyunk egyformák. Van aki csak eszközként tekint a készülékekre, amik segítségével zenét hallgat, és van aki eszközként a zenére, amivel a rendszerét eteti.
Hogy ne legyünk szenvedélybetegek(mert bele lehet sodródni), elsősorban önkontrollra, és józan, objektív gondolkodásra van szükség. Véleményem szerint egy hobbi sohasem lehet, elsőszámú prioritás.
Volna két ellentétes történetem.
A közelmúltig volt(elköltöztem) egy szomszédom, akivel a kora ellenére(kb.80), igen jó barátságban voltunk, leginkább a zene miatt.
Óriási, ránézésre 15-20e darabból álló lemezgyűjteménnyel(cd,lp) büszkélkedhet, classikus és jazz vonalon mozog, a feje egy kész zenei lexikon. Viszont a rendszere, mindössze egy 80' évek végéről származó alap Technics "torony", a részei típusát sem tudta felsorolni.
Mindketten, a feleségével, nyugdíjas létükre, jómódú emberek, komoly rendszert is megengedhetne magának, de egyszer, mikor nálam járt, nagyon tetszett neki a hangzás amit nálam hallott, de egyáltalán nem érdekelték a készülékek, rá sem kérdezett egyikre sem.
Mikor kezdtem volna ecsetelni technikai részleteket, csak annyit mondott, hogy Ő ehhez a részéhez nem ért, és igazából nem is érdekli.

A másik eset, nem személyes élmény, csak közvetett.
Bő tíz éve, a L'auditeur-nél jártam, az akkori Thorens lemezjátszómhoz szíjért, és egy hangszedőért.
Nagy László fogadott, beszélgettünk, zenét hallgattunk, és magátó elkezdett mesélni egy friss, az nap délelőtti sztorit.
Ahogy mondta, pályafutása alatt sok, őrültebbnél őrültebb emberrel találkozott, de a mainak még mindíg a hatása alatt volt, annyira, hogy el kell mesélje.
Egy ügyfél, hosszas meghallgatás után, rendelt náluk egy pár Wilson Benesch Bisop hangsugárzót. Több hét várakozás után megjött a két sugárzó, Ők, mint segítőkész kereskedők, kiszállították majd installálták a tulajdonosnak. Elmondása szerint, amit ott látott attól elképedt. Kertvárosi, elhanyagolt ház, az udvarban egy öreg Lada Samara, bent hasonló állapotok, viszont hifi, high-end készülékekkel úgy kitömve, hogy sok kereskedőnek a bemutatóterme megirigyelhette volna.
Beállították a sugárzókat, a tulaj fizetett, eljöttek, de azon beszélgettek a társával a visszaúton, hogy alig láttak nála lemezeket, mindössze pár tucat hevert a dohányzóasztalon, és a kanapén...

[istvan01]

Szerintem a HiFi mánia nem veszélyes. Ami veszélyes az AVX függőség mánia, amikor valaki itt tölti napjait és úgy érzi mindenhez hozzá kell szólnia. Akár van tartalmas mondanivalója, akár nincs.

Egyértelmű, mint ahogy a posztod is?

Hogy én is.. minden addikció egyéntől függően egy szint felett ön és környezetére veszélyes. Az már a durvább eset, amikor ehhez az addikcióhoz kiépül a díler hálózat, és ettől már nehéz szabadulni. Ebben, hifiben nem szoktak segítséget kérni addiktológustól, legalább is nem tudok róla.

[kupecke]

Másként éltük, éljük meg ezeket a dolgokat, gyermekként saját emlékeimből ez nem mindig volt kellemes, én korábban adtam meg neki mindent, most, hogy már felcseperedett, mondom hajrá, éljen vele. A jelenlegi laptopja, amit munkára használ használtan is többe van, mint a rendszerem, de a felét már ő fizette a keresetéből. Lakás, autó már az ő dolga, drukkolok
szerk. ezt ismét avl2 fórumtárs hozzászólás kapcsán írtam, nem a mesterére

[cables]

Szerintem a HiFi mánia nem veszélyes. Ami veszélyes az AVX függőség mánia, amikor valaki itt tölti napjait és úgy érzi mindenhez hozzá kell szólnia. Akár van tartalmas mondanivalója, akár nincs.

[avl2]

Végre, kezdünk már visszatérni, ne csak az anyagiakról legyen szó...
Az utódoknak szemléletet adjunk, ne (csak és főleg) anyagi alapot, ha ez pl. egy ingatlant jelent. A nagy nyitásban kicsit kinyaltuk itt a fiatal nemzedék valagát. Én is így gondolkodtam néhány éve, gyűjteni a gyermeknek.Igen, de akkor ő miért küzd majd? Mindent megkap. Biztosítsuk a jelenlegi helyzetben a feltételeket a fejlődésükhöz.
(ez már kissé off volt, avl2 fórumtárs bejegyzése kapcsán jutott eszembe)

OFF ez, de érdekes kérdés, a fentit en nagyon sarkitottan fogalmazottnak érzem

- gyüjtök Neki, igen. Édesanyám is gyüjtött nekem, segítette elsö lakashoz jutast. jol is jött, igy tudtam tanarsegedkent egyetemen maradni, akkori nem tul sok penzert
- miert küzd majd ? hát nem annyira a pénzért (munkat, "hivatást", stb.-t nem emiatti kenyszer miatt választ annyira, igy boldogabb lehet, mintha "muszajbol penzert dolgozik"), hanem a sajat dicsösegeert
- nem, mindent nem kap meg. ...söt, aki látja, szegénynek tartja/tart minket, mert épp a pénzes dolgokat nem kapja (ma még, de ez beérik saját igény felé is) meg pl. ugy, mint kor- es osztalytarsai. de "apjának"=én van ideje Ne nevess koránt, pókert, általa kitalált kárytajátékot különbözö taktikák mellett jatszani vele, tollasozni, túrázni, törteneteket fejböl meselni, együtt élni - ezt kapja meg. a divatos ruhákat, cipöket meg sokkkal kevesbe, mint tarsai.
- fejlödeshez biztositani feltételt: ha ebben igen jo iskolak vagy ki tudja mi is szerepel, lehet, hogy ahhoz komolyan kell gyüjteni; legalabb, hogy elindulhasson, aztan majd bizonyit ott, ha tud (nekem csak egyetem elsö feleve alatt kellett otthonrol penztamogatas, utana "önellato" lettem)

ahogy Warren Buffet mondta: “You should leave your children enough so they can do anything, but not enough so they can do nothing.”

[kupecke]

Egy filozófus hifista

[Retrofuturista]

Nagyon jó, hogy az egészséges hobbi művelés témája során feljött az anyagias vs. pénzen nem megvehető vágyak szembenállása.

A hobbi egészséges szinten tartása megkíván egyfajta elégedettséget nem csak a hobbival, hanem az életünk minden területével szemben.

Elégdettség mértéke = vágyaink-lehetőségeink

Ha a vágyainkból kivont lehetőségeink túl sok beteljesületlen vágyat hagynak, egy nagyon szomorú emberről beszélünk.

Akinek vágyai nagyrészt beteljesültek, beteljesületlen vágyai pedig belátható időn belül teljesülhetnek, egy nagyon elégedett emberről beszélünk.

Minél több anyagi természetű vágyunk van, és ezeket minél inkább kifelé toljuk (Mivel a pénz határa korlátlan), annál valószínűbb az elégedetlenség.

Minél több pénzen nem megvehető vágyunk van, annál inkább valószínű, hogy azokat időről időre teljesítjük, így elégedettebbek vagyunk.

Ugye nem kell mondani, hogy egy életével általában elégedett ember milyen védettséget élvez egy hobbi gyógyszerének elgurulásával szemben.

[kupecke]

Végre, kezdünk már visszatérni, ne csak az anyagiakról legyen szó...
Az utódoknak szemléletet adjunk, ne (csak és főleg) anyagi alapot, ha ez pl. egy ingatlant jelent. A nagy nyitásban kicsit kinyaltuk itt a fiatal nemzedék valagát. Én is így gondolkodtam néhány éve, gyűjteni a gyermeknek.Igen, de akkor ő miért küzd majd? Mindent megkap. Biztosítsuk a jelenlegi helyzetben a feltételeket a fejlődésükhöz.
(ez már kissé off volt, avl2 fórumtárs bejegyzése kapcsán jutott eszembe)

[phyton71]

Én szeretem a tárgyakat, na nem a pénzért drága tárgyakra gondolok. Szeretek ránézni egy emlék lenyomatára tárgy vagy fotó formájában, nálam nincsenek pénzért megvehető tárgyak, de mindnek van története, mindbe energia lakozik ha ránézek vagy ha megérintem.
Nálam a hifi is teljesen másként néz ki mint a szokványos hifisnél, kizárólag ritka, egyedi darabok találhatóak a rendszerben ,hangsugárzók OB falak, de csak azért mert öröm ránézni és emlékeztet a valódi hang okozta élményhez. Viszont az utóbbi időben elveszett a hifiből a zene számomra, nem nyújtott a lelkemnek semmit, csak a birtoklási vágyamat csillapítottam a készülékekkel, pont olyan, mikor hallgatod a ritmust, de nem arra táncolsz.
Kiveszett valahogy az a láng amit régen éreztem mikor meghallottam a kedvenc zenéimet, nem érdekelt, hogy miről ment, vezetett a zene, na ezt kell visszahoznom.
Attól függetlenül magát a hobbit szeretem és természetesen művelem, de már másként tekintek rá, és csak a zenére figyelek.

[avl2]

erösen hasonló nálam is (adnék, kiadhatnék X-szel többet is hifi cuccra, de mennyivel lenne nekem jobb ? ha valóban meggyözö lenne, kiadnám, de nem úgy néz ki)

Azt hiszem mindketten megfeledkeztek egy dologról: hacsak nem végtelen a rendelkezésre álló pénz, akkor a költések mértékét az anyagi lehetőségek és a prioritások határozzák meg (egy adott kiadás prioritása összefügghet azzal a kérdéseel is, hogy “mennyivel lenne nekem jobb”, de messze nem csak ez határozza meg). Ha egészségesen ki tudod alakítani a prioritásaidat, és ezeket az anyagi lehetőségekhez is igazítod, és annak megfelelően költesz egy adott hobbira, akkor mások számára mániásnak vagy betegesen kényszeresnek tűnő hobbikiadásaid sem ártanak önmagukban sem neked, sem családodnak, sem a társadalomnak....

óó en nagyon gondolok erre.
nem akarom feltetlenül nyilvanosan megadni, de hobbira is igen keveset költök (mondjuk fizuhoz, lehetösegekhez, össz forrashoz képest); pont mert sok más sokkal fontosabb (pl. jövö generaciok szamara is anyagi alap megteremtese, tovabbadasa)

tölem rendkívül idegen, ha valakinek el kell adnia cuccot anyagi ok miatt, vagy anyagi miatt nem tud valamit megvenni - persze ebben benne van a puritán szemléletem is illetve, hogy nem erdekelnek nagyon a penzert megvehetö dolgok (ha durvan fogalmazhatok: sajnalom azokat, akiknek az az érték, akik "rá vannak szorulva" a sok pénzért megvehetö tárgyakra, és nem belül keletkeznek az élmények ...nekem biztosan ha fel kellene sorolnom mondjuk életem 5-10 legnagyobb élményét, nem pénzért megvehetöek / tárgyak általi lennének benne ...esetleg ezen más is elgondolkodhat, hátha - reményeim szerint - nekik sem, akkor meg minek annyit dobni rá ???)

sehol sem érezném anyagilag, ha a mostani cuccot mondjuk 10x-es árúra lecserélném ...de gyanúm van (eddig 30+ év hallgatózása alapján), hogy hangzásban sem lennék sokkal elörébb (az én fülem, agyi rendszerem számára)

[Retrofuturista]

Hobbi szinten gityózok én is, baromi nagy örömet okoz a zenélés is.

Amikor az élő fa és fémhúros hangszert hallod pengeni, csengeni, hallod, hogy milyen messze van a valaha hallott legkomolyabb hangfal pengése, csengése is ettől. Van itt egy komoly szakadék, ami az elő és a rögzített hang között van, nagyobb, mint egy jó rendszert hallgatva elsőre gondolnánk.

Nekem ez a gondolat sokat segített lenyugodni.

[viri]

A 14:53-as bejegyzéshez szántam:
Ismét jó meglátás
Én pl. arra a sportra találtam rá, amit kamaszként versenyszerűen űztem, az asztaliteniszt nyomom teljes elánnal, csapat és egyéni versenyek, sok edzés, jó társaság, jó eredmények, sikerek, szerintem a családra figyelés mellett ez nekem sokat segített abban, hogy a méltó helyére kerüljön a zenehallgatás, és ne mindenek elé. Itt aztán kiélhetem a szenvedélyességem, és a többiek még örülnék is neki, hogy minden poénért teljes erőbedobással harcolok
Hobbi szinten gityózok én is, baromi nagy örömet okoz a zenélés is.

[Retrofuturista]

De ha a költési prioritásaim egészségesek és az anyagi lehetőségeimhez vannak igazítva (rizikómentesen), akkor pont lesz..om, ha valaki megkérdőjelezi, hogy miért kellett kiadnom X összeget egy lineáris tápra, USB teanszportra, vagy mondjuk egy drága kábelre. Ez van.

Az egyetlen, aki ezt megkérdőjelezheti, az te magad vagy, vagy a párod, ha közös kasszán vagytok. Senki más nincs feljogosítva hozzá.

[Retrofuturista]

Azt hiszem, ki lehet mondani, hogy akik egyszerre több, ha lehet társas hobbit tartanak fenn a hifi mellett, jobban védve vannak a kényszerbetegség ellen.

Én hobbiból gitáros vagyok és van egy bandám. Az élőzene egyrészt segít elengedni a rögzített zenék nem hallott részének a kergetését, másrészt társas élmény.

A magány és az egyetlen hobbi a legnagyobb veszély a bekattanást illetően.

[Aszpirin]

erösen hasonló nálam is (adnék, kiadhatnék X-szel többet is hifi cuccra, de mennyivel lenne nekem jobb ? ha valóban meggyözö lenne, kiadnám, de nem úgy néz ki)

Azt hiszem mindketten megfeledkeztek egy dologról: hacsak nem végtelen a rendelkezésre álló pénz, akkor a költések mértékét az anyagi lehetőségek és a prioritások határozzák meg (egy adott kiadás prioritása összefügghet azzal a kérdéseel is, hogy “mennyivel lenne nekem jobb”, de messze nem csak ez határozza meg). Ha egészségesen ki tudod alakítani a prioritásaidat, és ezeket az anyagi lehetőségekhez is igazítod, és annak megfelelően költesz egy adott hobbira, akkor mások számára mániásnak vagy betegesen kényszeresnek tűnő hobbikiadásaid sem ártanak önmagukban sem neked, sem családodnak, sem a társadalomnak.

Hogy némi konkrétum legyen a fentiekhez: az alapkiadások (kaja, ruházkodás, rezsi, stb.) mellett a hobbikiadásaim olyan dolgokkal versenyeznek az idén, mint pl. utcafronti kerítés- és kapuk cseréje (megtörtént, 7 számjegyű összeg), tetőfelújítás (folyamatban, szintén 7 számjegyű összeg), filagória-építés (csak részben van hozzá büdzsé rendelve), nyaralás (megtörtént, belföldön), egy 3 hetes USA-beli út (a járványhelyzet miatt elmaradt). Ezekkel szemben mind alulmaradtak a hifi-költések, ezért jószerivel idén szinte semmit nem költöttem hifire (azért csak “szinte”, mert még így is bejátszott egy komolyabb lineáris táp a DAC-omhoz, pár tartalék cső az erősítőmhöz, egy digitális kábel a kölcsönbe kapott helyett, illetve egy extra állványpolc, amit bagatell összegért árult egy fórumtárs, és nekem pont jól jött).

De ha a költési prioritásaim egészségesek és az anyagi lehetőségeimhez vannak igazítva (rizikómentesen), akkor pont lesz..om, ha valaki megkérdőjelezi, hogy miért kellett kiadnom X összeget egy lineáris tápra, USB teanszportra, vagy mondjuk egy drága kábelre. Ez van.

A hobbiról van még egy jó adag gondolatom, amiket később megfogalmazok majd, de egyvalamit még fontosnak látnék megemlíteni: a hobbiköltések túlnyomó része nem tűnik racionálisnak a kívülállók számára (és tegyük a kezünket a szívünkre: tényleg nem azok), de számomra az irracionális költés netovábbja tud lenni, ha valaki még hitelt is vesz fel (pl áruhitel vagy személyi kölcsön) egy hobbikiadásra. És sajnos ilyeneket is lehet látni. (mondjuk én amúgy is utálok hitelt felvenni...)

[phyton71]

Üdv sorstársak!
Éppen lejövőben vagyok a szerről, vagyis kigyógyulóban, fél éve nem vettem semmit és késztetést sem érzek, hogy újabb készüléket birtokoljak.
Nagyon nehéz fél évet úgy kibírni, hogy be sem kapcsoljam a rendszert, de belevetettem magam a lakás teljes felújításába, és inkább ide forgatok pénzt, paripát, fegyvert.

[Klaca]

Akinek meg baja van, az keresse szakember segítséget, ne a szexmániások terápiás csoportjába járjon egyéjszakás kalandokért.
SzVSz, persze.

Gondolom, inkább azt akartad írni, hogy az ne a kuplerájban akarjon szexterápiás csoportot nyitni ...,

[Luxor Audio]

... nyilván nem mindenki van így (nem mindenki hajlamos az addikcióra) nem is azoknak szól ez a topik, akiknél teljesen a helyén vannak a dolgok...

Aki a mókuskerékben bukfencezik, az nem fogja ezt a topikot olvasni. Jó, hogy leírtad a történeted, mert az én szememben Te voltál az egyik "függő" hobbitárs. Örülök, hogy kilábaltál belőle. Bár én is sok pénzt szórtam el (sokszor feleslegesen) HiFi-re, függőségi állapotba talán soha nem kerültem, mert a stúdiók realista világában mindig kijózanodtam. Nálam bevált módszer a költséghatár reális meghatározása és könyörtelen betartása, ez megkíméli az embert attól a reménytelen küzdelemtől, hogy a LEGJOBBAT hajkurássza. A hobbira szánt összeg felső határát sokáig fél évi keresetemhez kötöttem és ezt be is tartottam (ma már sokkal olcsóbb láncom van). Az eljárást csak az nehezítette, hogy több költséges hobbim is van, amik között a HiFi egyre inkább háttérbe szorult.

A privatizálás után leírok néhány történetet, amik szerintem jól példázzák a hifizés szélsőségeit.

Réges-régen egy sporttársammal örömmel fedeztük fel, hogy ugyanazt a hobbit űzzük, mindketten komoly lemezgyűjteménnyel rendelkezünk és ezt próbáljuk jó minőségben lejátszani. Párszor meg is látogattuk egymást, illetve ugyanabba a HiFi klubba jártunk. Neki már akkor az enyémnél sokkal komolyabb rendszere volt és már kábeleket is cserélgetett, amivel én a legtöbb hobbitárshoz hasonlóan akkoriban (a 80-as években) egyáltalán nem foglalkoztam. Kicsit csodálkoztam azon, hogy irodista fizetésből miként tudott olyan komoly készülékeket beszerezni, de zárkózottsága miatt nem firtattam a kérdést. Aztán évekig eltűnt a szemem elől, a klubba sem járt egy idő után, csak pletykákból tudtam, hogy elvált és az egészsége is megrendült. Utolsó találkozásunk egy HiFi áruházban történt, ahova akkoriban gyakran betértem beszélgetni, zenét hallgatni. Hősünk is megjelent a boltban, ám döbbenetes kinézetét látva nem szólítottam meg, ő is kerülte a pillantásomat. Szó szerint rongyos ruhában és levált talpú cipőben volt. Egy csomagot vett át a boltban, majd sietősen távozott. A kereskedőtől tudtam meg, hogy egy 170e forintos összekötő kábelt rendelt és a vételár egy részét aprópénzzel fizette ki. Történt ez valamikor a 90-es évek elején, mikor a havi átlagfizetés 10e Ft körül járt. Csak később tudtam meg, a felesége megelégelte, hogy hősünk a családi nyaralásra szánt pénzből vett egy új hangsugárzót és rendszeresen elköltötte a kajapénzt is. Pécsi hifisták talán még emlékeznek Jánosra. HiFi-s vásárlásaim előtt gyakran jutott eszembe az esete és volt, hogy erre hivatkozva beszéltem le magam egy készülék beszerzéséről.
---
Felhívott egy érdeklődő azzal, hogy USB kábelt szeretne és bár ő még egyetlen elfogadható példánnyal sem találkozott, de jókat hallott az enyémről. Érdeklődött, milyen anyagokat, megoldásokat alkalmazok, közben a miheztartás végett elárulta, hogy jelenleg három kábel van nála kipróbálás alatt és bár mindegyik több százezer forintba kerül, neki egyik sem tetszik. Itt már éreztem, hogy hősünk rossz embert hívott fel, de türelmesen elmeséltem neki a kért infókat. Pár mondatot végighallgatott, aztán közbevágott azzal, hogy csak nem valami olcsó csatlakozót használok. Felhívtam a figyelmét, hogy nálam egy USB kábel 12-15e Ft, amibe nem fér bele egzotikus csatlakozó, meg amúgy sem szeretnék olyasmit árulni, mert magamnak sem venném meg. Ennél a pontnál véget ért a párbeszédünk, mert magából kikelve utasított rendre, hogy micsoda átvágás, amit én művelek, hiszen 100e Ft alatt nem létezik használható kábel. Sajnálkozva letettem a telefont. Kimondottan fájt, hogy képes valaki ennyire ellehetetleníteni a saját örömét.
---
Fórumtárs megkeresett azzal, hogy építsek neki egy hangsugárzót. Valamennyire ismertem az illetőt, a lakásában is jártam korábban, de azért alaposan kifaggattam a szempontjairól, céljairól. Meglepetésemre közölte, hogy a pénz nem számít, mindenből legyen a legjobb benne. Nem kötöttem bele az erősen támadható kijelentésébe, de a biztonság kedvéért megállapodtunk egy 1 MFt-os költséghatárban. A doboz nehezen készült el, az asztalos csúnyán elúszott a határidővel, a megrendelő pedig türelmetlenül hívogatott másnaponként, konkrétan az agyamra ment. Bár a műszaki dolgokhoz érezhetően nem értett, minden részletről tudni akart és persze dőltek belőle a máshonnan kapott "okos" tanácsok. Végül elkészült életem egyik legjobban sikerült hangdoboza, de sok időm nem volt hallgatni, mert a megrendelő szinte azonnal elvitte, amint az utolsó csavarok is a helyükre kerültek. Volt bennem némi félsz, hogy mit szól majd hozzá, mert tudtam, milyen komoly cuccai voltak korábban, de a következő napokban boldogan számolt be róla, mennyire tetszik neki a doboz, barátai is csodájára járnak és hogy ez az a hang, amit mindig is keresett. Elégedetten zártam le a projectet. Aztán 2 hónappal később láttam egy hirdetésben, hogy árulja a dobozokat. Gyorsan el is vitték, valaki jól járt velük. Hősünk még abban az évben kétszer cserélt hangsugárzót, mindkét esetben több millió forintos példányokat vett és adott el. Nem tudom, végül sikerült-e megállapodnia.

[avl2]

....jó esetben az embernek jár/jut a "hobbi-time" meg a "hobbi-büdzsé"
...átléptük-e a határokat. Szerencsére nálam ez sosem merült fel
...Pl. veszek valamit 100 egységért, ha annak a piaci értéke amin egy hét alatt eladható csak 50 egység, akkor 50 egységet bizony elégettem, míg ha cserélgetős logikával az értéke 90 felett marad, akkor csak 10 egység ég el, ami a játék része.
....Tehát a kérdés, hogy mennyivel lesz nekem jobb zenét hallgatni vagy mozit nézni 200 ezer elégetésével? Szinte semmivel, ugyan az marad a hallgatott zene is és a nézett film is, sőt se filmt nézni se zenét hallgatni nem fogok többet. Szóval le is álltam :)
....szóval szerintem át kell váltani, hogy igazán érezze az ember a kérdést.

nagyon jó ! jó tartalom és jól megfogalmazva, szavakba öntve

erösen hasonló nálam is (adnék, kiadhatnék X-szel többet is hifi cuccra, de mennyivel lenne nekem jobb ? ha valóban meggyözö lenne, kiadnám, de nem úgy néz ki)

[Retrofuturista]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja, vagy ha valaki hasonló gondolatokkal küzd, akkor azt kibeszéljük, tapasztalatokkal segítsük a vívódókat békére lelni.

Amúgy most ""kezelünk"" valakit? Mert ha igen, akkor konkrétumokkal mindig könnyebb

Szerintem jó esetben az embernek jár/jut a "hobbi-time" meg a "hobbi-büdzsé". Lehetőségekhez és körülményekhez mérten persze ez más-más idő, energia és pénz. Az alapvető, hogy legyenek meg keretei, határai. Amíg a hobbira fordított erőforrások miatt nem sérül más, addig nincs nagy baj, csak magával kell elszámoljon az ember. Ha bármi sérül ott a legfontosabb észrevenni, hogy átléptük-e a határokat. Szerencsére nálam ez sosem merült fel Nagy segítség lehet a környezet reakciója, amíg csak a barát mondja nevetve, hogy "hülye vagy bélám" talán nincs nagy baj, de ha már az asszony is azzal jön, hogy "dögölj meg, a gyereknek meg nincs csizmája" - akkor ideje elgondolkodni

Ha már megvannak a keretek akkor jöhetnek a fórumtársi ötletek. Amit a fórumon látok, hogy nagyon sokan felülnek a marketing vonatra és csodát remélve ölnek pénzt kiegészítőkre, ahelyett, hogy a tényleges változást hozó alapvető komponens cserét lépnék meg. Persze lehet játszani rendszer érték arányaiban nem jelentős kiegészítőkkel, viszont ezekből sok az csak sok játék és sok pénz, de nem sok előrelépés. Én egy beruházás előtt amit mérlegelni szoktam, hogy ez elégetett pénz vagy megmarad-e az értéke. Pl. veszek valamit 100 egységért, ha annak a piaci értéke amin egy hét alatt eladható csak 50 egység, akkor 50 egységet bizony elégettem, míg ha cserélgetős logikával az értéke 90 felett marad, akkor csak 10 egység ég el, ami a játék része.
Egy másik megközelítési logika amit át szoktam gondolni, hogy a fentiek szerint "elégetett pénz" más hobbira vagy területre átváltva milyen érték. Nekem hifis viszonylatban nincs drága rendszerem ill. rendszereim (ha a mozit is nézem). Mégis ha egy fejlődést hozó főelem cserét nézek, akkor a következő lépcső olyan 4-500e beruházás, amiből ha csak nincs extra akciós vétel legalább 1-200e elégetett jelleg lenne. Tehát a kérdés, hogy mennyivel lesz nekem jobb zenét hallgatni vagy mozit nézni 200 ezer elégetésével? Szinte semmivel, ugyan az marad a hallgatott zene is és a nézett film is, sőt se filmt nézni se zenét hallgatni nem fogok többet. Szóval le is álltam :) Másik oldalról nézve pedig 200 ezer elég sok pénz. Be lehet vele szállni új hobbikba, vagy új élményekbe. Tényleg csak az én "kispolgári" helyzetemnél maradva ennyiért már lehet egy belépő de jó drónt venni, vagy 3 tandem ejtőernyős ugrás (voltam már, hatalmas feeling, mellé lehet tenni, hogy pl egy drágább kábel mekkora élményt ad), vagy letehetném a motoros jogsit, satöbbi Még érdekesebb hasonlat, ha nem csak az elégetett pénzt nézem, hanem a 4-500e beruházást. Hifis hobbiban nem jelentős, csak egy lépcső. Na és máshol elköltve? - szóval szerintem át kell váltani, hogy igazán érezze az ember a kérdést.

Ami az anyagiakkal és az egyéb lehetőségekkel kapcsolatos gondolataidat illeti, az igen pontos. A kiegészítőkkel kapcsolatos gondolatokat, ha azok alatt a kábeleket érted, egy másfajta nézőpontot mutatok. Nem célja ennek a topicnak a kábelek dilemmája terén rendet vágni, arra van másik topic.

Megfelelő kábelek ugyanakkor képesek a készülékeimből a számomra leginkább szórakoztató hangot kihozni. Így előfordult már velem az, hogy egy imádott erősítő vagy hangfal éppen egy kábel cseréjével nyerte el azt a hangot, amire azt mondtam, hogy “ez az!” Így az otthoni rendszerem, ha úgy tetszik, minőségi kábelekkel van “megtámasztva”, ami nagyon nagy szerepet játszik abban, hogy ez a rendszerem 9 hónapja stabil, és az alapokhoz nem nyúltam, mert őszinte elégedettséget értem el. Ha nem találom meg álmaim hangfalkábelét, lehet, hogy azóta már a harmadik erősítő van a helyén és gondolkozom az utódján.

[viri]

Én nagyon örülök ennek a topiknak! A téma így is mindig beszivárgott az általános topikokba (nem véletlenül) most így legalább egy gyűjtő helyen van sok információ azok számára, akik ide tévednek, és felkapják a fejüket egy egy gondolatra.
Köszönöm szépen NadFan fórumtárs hogy ilyen szépen összefoglaltad az egész téma lényegét! Én azért (is) tartom ezt fontosnak, mert igen komoly drogfüggésben voltam kb. 20-tól 30 éves koromig, mire sikerült önerőből kilábalnom belőle. Elnézést a nyers őszinteségért, de muszáj volt leírnom hogy hihető legyen hogy van valami tapasztalatom az addikció témában.
Szóval a hifiben jó pár év kellett hozzá, mire egyáltalán észrevettem, felfedeztem a párhuzamokat, hogy a szenvedély "betegség" (azért hifi esetében kicsit idézőjelbe teszem) hogyan szivárgott át ebben a hobbiban az életemben. Most rögtön hozzáteszem, hogy nyilván nem mindenki van így (nem mindenki hajlamos az addikcióra) nem is azoknak szól ez a topik, akiknél teljesen a helyén vannak a dolgok, de akiket megérint NadFan nagyon lényegre törő összefoglalója, és a tüneteket kicsit is felfedezi magán , az igenis gondolkozzon el az életén. Mert elég sok példát látok, hogy emberek totál benne vannak a hifis nyelven mókuskerékben, és nem ismerik be maguknak, mert az egészségre nem káros, meg az anyagiakba belefér, meg az időbe is, a családot nem zavarja, meg nem sokára kész az álomrendszer aztán vége a keresésnek, és hasonló önáltatások, amiket én is mindig mondtam magamnak (és még most sem vagyok teljesen gyógyult, de egy pár hónapja nyugi van :)) És ugyan úgy mint a drognál, vagy alkoholnál, ez még csak az első lépcső, a felismerés, innen még hosszú út vezet az egészséges egyensúlyig, de talán erre jó ez a topik, hogy gondolatokat ébresszen, hogy ez az első lépcső a felismerés megszülethessen, mert ismeretségi körben is látom itt ott hogy megy az önáltatás, és amikor finoman előhozom ezt a párhuzamot, akkor a teljes hárítás megy. Tényleg ez is totál ugyan az amikor a kezdő drogos gyerek állítja, hogy ő nem függő, csak alkalmilag élvezi, és akkor hagyja abba amikor csak akarja
Most vissza olvasva kicsit úgy tűnik mintha túl dramatizálnám a dolgot, pedig nem ez volt a szándékom, de eszembe jut, hogy nem egy elvált embert ismerek akinél a háttérben (nyilván más dolgok mellett, de) vastagon ott volt a hifivel töltött túl sok idő, és gondolat, és energia, amit
fontosabb helyről vont el, tehát mégsem olyan veszélytelen ez...

[ZolaBA]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja, vagy ha valaki hasonló gondolatokkal küzd, akkor azt kibeszéljük, tapasztalatokkal segítsük a vívódókat békére lelni.

Amúgy most ""kezelünk"" valakit? Mert ha igen, akkor konkrétumokkal mindig könnyebb

Szerintem jó esetben az embernek jár/jut a "hobbi-time" meg a "hobbi-büdzsé". Lehetőségekhez és körülményekhez mérten persze ez más-más idő, energia és pénz. Az alapvető, hogy legyenek meg keretei, határai. Amíg a hobbira fordított erőforrások miatt nem sérül más, addig nincs nagy baj, csak magával kell elszámoljon az ember. Ha bármi sérül ott a legfontosabb észrevenni, hogy átléptük-e a határokat. Szerencsére nálam ez sosem merült fel Nagy segítség lehet a környezet reakciója, amíg csak a barát mondja nevetve, hogy "hülye vagy bélám" talán nincs nagy baj, de ha már az asszony is azzal jön, hogy "dögölj meg, a gyereknek meg nincs csizmája" - akkor ideje elgondolkodni

Ha már megvannak a keretek akkor jöhetnek a fórumtársi ötletek. Amit a fórumon látok, hogy nagyon sokan felülnek a marketing vonatra és csodát remélve ölnek pénzt kiegészítőkre, ahelyett, hogy a tényleges változást hozó alapvető komponens cserét lépnék meg. Persze lehet játszani rendszer érték arányaiban nem jelentős kiegészítőkkel, viszont ezekből sok az csak sok játék és sok pénz, de nem sok előrelépés. Én egy beruházás előtt amit mérlegelni szoktam, hogy ez elégetett pénz vagy megmarad-e az értéke. Pl. veszek valamit 100 egységért, ha annak a piaci értéke amin egy hét alatt eladható csak 50 egység, akkor 50 egységet bizony elégettem, míg ha cserélgetős logikával az értéke 90 felett marad, akkor csak 10 egység ég el, ami a játék része.
Egy másik megközelítési logika amit át szoktam gondolni, hogy a fentiek szerint "elégetett pénz" más hobbira vagy területre átváltva milyen érték. Nekem hifis viszonylatban nincs drága rendszerem ill. rendszereim (ha a mozit is nézem). Mégis ha egy fejlődést hozó főelem cserét nézek, akkor a következő lépcső olyan 4-500e beruházás, amiből ha csak nincs extra akciós vétel legalább 1-200e elégetett jelleg lenne. Tehát a kérdés, hogy mennyivel lesz nekem jobb zenét hallgatni vagy mozit nézni 200 ezer elégetésével? Szinte semmivel, ugyan az marad a hallgatott zene is és a nézett film is, sőt se filmt nézni se zenét hallgatni nem fogok többet. Szóval le is álltam :) Másik oldalról nézve pedig 200 ezer elég sok pénz. Be lehet vele szállni új hobbikba, vagy új élményekbe. Tényleg csak az én "kispolgári" helyzetemnél maradva ennyiért már lehet egy belépő de jó drónt venni, vagy 3 tandem ejtőernyős ugrás (voltam már, hatalmas feeling, mellé lehet tenni, hogy pl egy drágább kábel mekkora élményt ad), vagy letehetném a motoros jogsit, satöbbi Még érdekesebb hasonlat, ha nem csak az elégetett pénzt nézem, hanem a 4-500e beruházást. Hifis hobbiban nem jelentős, csak egy lépcső. Na és máshol elköltve? - szóval szerintem át kell váltani, hogy igazán érezze az ember a kérdést.

[Retrofuturista]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja...

Nekem ezen kívül is van még szenvedélyem: játékfüggő vagyok (heti két este), kényszeres olvasó (tényleg (majdnem) minden utamba kerülő szöveget elolvasok, egy ideje itt a fórumon már nem), mániám a normalitás és az ésszerűség alapjaihoz való ragaszkodás, esténként rendmánia tör rám (lefekvés előtt szeretek elpakolni mindent a helyére, kényszeres szabálykövető vagyok (akkor is indexelek, ha senki nem látja, pl.), kényszeres és kérlelhetetlen őszinte vagyok, akár a saját káromra is, és még sorolhatnám. De valahogy jó ez így. A mániáink mi vagyunk. Akinek meg baja van, az keresse szakember segítséget, ne a szexmániások terápiás csoportjába járjon egyéjszakás kalandokért.
SzVSz, persze.

Én azt gondolom, hogy ha valaki összeszedi a gondolatait ebben a témában, vagy egy jót vitázik, az az előnyére válik, hiszen fejlődést okoz mások gondolatainak beengedése. Nem gondolom azt, hogy kényszerbetegek lennének a fórumlakók, akiknek terápia kell, de akadhat olyan is közöttük. Itt éppen arról van szó, hogy értelmes, felnőtt emberek felismerték, hogy ez a hobbi képes kényszerbetegségbe csapni, és időben megalkották maguknak azokat a gondolatokat, amelyek révén semmi ilyen veszély nem fenyeget. Nem anonim hifialkoholisták vagyunk. Viszont ha valaki találkozik egy olyan gondolattal valakinél, amit zseniálisnak tart, a maga életére úgy dönt, hogy alkalmazza, és ettől az életminősége javult, már megérte a topic.

[bitrograde]

Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja...

Nekem ezen kívül is van még szenvedélyem: játékfüggő vagyok (heti két este), kényszeres olvasó (tényleg (majdnem) minden utamba kerülő szöveget elolvasok, egy ideje itt a fórumon már nem), mániám a normalitás és az ésszerűség alapjaihoz való ragaszkodás, esténként rendmánia tör rám (lefekvés előtt szeretek elpakolni mindent a helyére, kényszeres szabálykövető vagyok (akkor is indexelek, ha senki nem látja, pl.), kényszeres és kérlelhetetlen őszinte vagyok, akár a saját káromra is, és még sorolhatnám. De valahogy jó ez így. A mániáink mi vagyunk. Akinek meg baja van, az keresse szakember segítséget, ne a szexmániások terápiás csoportjába járjon egyéjszakás kalandokért.
SzVSz, persze.