Robici írta: ↑2020.08.19., szer. 11:13
Nyilván egy hifis fórumon van helye a hangzás elemzésének, nem is baj, hogy itt szóba kerül csak amikor a két dolog különbsége a lényeg akkor vezet nagyon tévútra a hifis gondolkodás. Szerintem legalábbis.
Nem tudom, definiálható-e a hifis gondolkodás, én sokféle hozzáállást láttam már. Ezeket most nem sorolom fel, mert sokan megsértődnének, miután magukra ismertek. Inkább leírok néhány esetet más hobbikból, hátha ezekből is lejön valami.
Történt egyszer, hogy árultam egy fotós objektívet. Nagyszerű példány volt, sok klassz képet köszönhetek neki, de technikai okokból meg kellett válnom tőle (nem volt kompatibilis az új gépemmel). Hirdetés után egy nap alatt új gazdára talált, de még előtte járt nálam egy érdeklődő, aki végül nem vette meg a cuccot, ám alaposan megvizsgálta. Fura módon nem hozott magával fényképezőgépet, tehát ki sem akarta próbálni. Ellenben hozott egy nagyítót és zseblámpát, amik segítségével karcokat, sérüléseket keresett az objektív lencséin hosszú perceken át. Talált is néhány apró sérülést (8 évnyi használat után ez talán törvényszerű), amiknek bár semmi negatív hatásuk nem volt a képalkotásra, győzelemittasan mutatta őket és tett nekem szemrehányást, hogy miért árulok használhatatlan portékát. Válasz nélkül elköszöntem tőle, miközben azon morfondíroztam, hősünk vajon fotózott-e valaha. Pár órával később a valódi vevő elhozta a saját fotómasináját, felkattintotta rá az inkriminált objektívet, készített néhány próbaképet és két perc alatt lebonyolítottuk az adásvételt. Jól járt vele és ezt ő is tudta.
...
Egyszer egy barátom megkért, szerezzek neki jegyet a koncertre, amin éppen hangmérnökként dolgoztam. Mindennapos eset, tipikus magyar hobbi, hogy megpróbálunk ingyen bejutni mindenhova, de ez a barátom egy ismert hifista, ezért nem hajtottam el. Örültem neki, hogy végre kidugja a fejét a zenehallgató szobájából, kapott két jegyet. A teltházas buli igen jól sikerült, a helyszín akusztikai adottságaihoz képest jól is szólt, amit a közönség 2 órás önfeledt tánccal és hosszú vastapssal reagált le. Barátom másnap felhívott és hosszú perceken át sorolta az előadás hangzásának hibáit pont úgy, ahogy a hifista beszámolókban szokás, természetesen a basszus, közép és magas tartományt szigorúan külön kezelve, kitérve a térhatásra, a hangerőre és a részletekre. A 18 órás munkanap és pár órás alvás után nem reagáltam szavaira, de napokra ledöbbentett, hogy miként tudja valaki ennyire elrontani a saját szórakozását.
...
Egy időben sok bringatúrán vettem részt. Tapasztalt, sportos csapatunk volt, nyeregben ülve bejártuk a szomszédos országokat, emberileg is jól kijöttünk. A felszerelésünk nagyon vegyes volt, de jellemzően 5-10 éves, kissé leharcolt, de megbecsült és karbantartott járgányokkal tekertünk, mindenféle csicsa nélkül. Egyszer az egyik lány megkérdezte, elhozhatja-e az új barátját a következő túrára. Nem volt okunk nemet mondani, így a találkozás napján megjelent hősünk egy zsírúj, nagyon márkás és rémisztően drága versenybringával, amin még a gyári fóliázás néhány darabja is látható volt. Mint kiderült, előző nap vette a paripát, kimondottan erre a túrára és ha már lúd, megvette a legdrágábbat. Magabiztos szavait hallgatva nyeltünk párat, de mindenki türtőztette magát, egyetlen beszólás sem hangzott el. Intelligens és bölcs csapat volt. 4 napos túránk során komoly távokat és szinteket mentünk az Alpok hegyei között, de őszülő halántékunkra tekintettel nem kínoztuk halálra magunkat, csak amennyire még kellemes volt. Hősünk minden reggel elsőként állt harcba és fényesre suvickolta a bringáját, míg a csapat reggelizett, majd készülődés közben fennhangon ismertette velünk a kerékpározás alapszabályait, technikai titkait. Indulásnál azonnal élre tört és órákig nem is láttuk, már csak amiatt sem, mert mi majdnem minden településen megálltunk egy sörre, fagyira, fotóra. Általában délután értük utol, amint az út széli árnyékban kapkodott levegőért, este pedig rendre utolsóként ért célba. A második nap végén megkérte a leányt, hogy menjenek haza, de a lány erről hallani sem akart, így maradtak. Hősünk végigszenvedte a túrát, szerintem leginkább lelkileg viselte meg, hogy a csodajárgánnyal sem tudta velünk tartani a tempót. Soha többé nem láttuk, a lány is szakított vele néhány nappal később. Aztán pár hónappal később egy bringás Facebook csoportban találkoztam a nevével, ahol kitartóan osztotta az észt minden felmerülő kérdésre válaszolva.
Melyik ? a Love Bistro? Gondolom nem nézted, én hallgattam munka mellett, egyáltalán nem szörnyű. Sőt! Az értelmetlen csak ivós veszekedős meg pucérkodós realitykhez képest szerintem ezek a főzős műsorok jók. Jöhet az utált szöveg: A mai fiatalok :) szóval a mai fiatalok már nem tudnak úgy főzni, sokkal több street food, gyorsétterem és hasonló van, rengeteg ilyen kaja fogy - és egy ilyen főzős műsor ebben hozhat pozitívumot is ha az otthoni főzicskélésre kedvet kap valaki 
Nem odarúgni, lesajnálni a másik értékítéletét, kétségbe vonni ítélőképességét, ízlését, józan eszét. Egyszerűen elfogadni a más véleményt, ha karcos is. Persze oda-vissza: szúrkálni ér, leszúrni nem!
