Komolyzenei ajánló

[juliush]

Nos ilyen az, amikor valaki ihletett pillanatában rak össze egy könnyen emészthető, fantasztikusan szórakoztató, áttetszően hangszerelt, neoklasszikus darabból álló műsort a világ egyik legjobb zenekara számára és rögzíti azt a rendelkezésére álló technológia lehetőségeit a legmesszebmenőkig kiaknázva. Az eredmény egy klasszikus buli-CD, ami nem mellesleg demóanyag par excellence.

cover.jpg (49.51 KiB) Megtekintve 1909 alkalommal

[bitrograde]

youtu.be/158Enq3tbbA

[bitrograde]

Friss, ropogós.

youtu.be/QG0_iU_qguM

[juliush]

Korábban már magasztaltam Pavel Kolesnyikov lemezét, melyen modern koncertzongorán ad elő a francia barokk csembalóiskola egyik előfutárának, az ismertebb Francois nagybátyjának, Louis Couperin-nek darabjai közül. Most itt egy autentikusabb válogatás, már ami a hangszerválasztást és egyéb stiláris elemeket illeti. A darabok izgalmas harmóniáikkal varázsolnak el, meglepően széles érzelmi skálán mozogva, ráadásul ez azon ritka lemezek egyike lett, melyen sikerült számomra is hosszabban hallgatható csembalóhangot rögzíteni.


youtu.be/DKguuuEgjeQ

[juliush]

Annak, aki nem ragaszkodik feltétlenül a sokszor túltolt, álságos akadémizmussal alátámasztott korhűséghez, az ehhez gyakran társított mániákus tempó hajszoláshoz, a korabeli hangszerek száraz hangzásához, hanem tucatnyi földöntúli szépségben eltöltött órát szeretne szerezni magának és szeretteinek, remek hangminőségben, ráadásul mindezt kedvező áron, nem is tehet jobbat, mint beszerzi ezt a remek gyűjteményt. Most épp a 36. "Linz" szimfónia szól és biztos vagyok benne, hogy amikor majd lepereg a szemem előtt az életem filmje, ez az igazán gazdag, boldog pillanatok között fog szerepelni.



https://bookline.hu/product/home.action ... 2&id=18115

[sssw]

youtu.be/XD1RjoZGTbo

[bitrograde]

https://www.facebook.com/11070282736038 ... 9006085097

[juliush]

Bach Violin Partita -kbol melyik elöadast ajanljatok ?

A személyes kedvenceim Arthur Grumiaux Philips felvétele az időtlen, klasszikus eleganciájáért és a modern technikájú, histórikus előadások energikusabb attitűdjéből sokat felmutató Isabelle Faust Harmonia Mundin.
Az angolszász kritikusok egyik időtálló kedvence Nathan Milstein felvétele Deutsche Grammophonon, de ezt még nem hallottam. Mint ahogy az egyik viszonylag új és fiatal kedvencemét, Alina Ibragimováét sem Hyperionon, erre még mindenképp sort kerítek.
A kapcsolódó érdekességek között megemlíteném Christoph Poppen és a Hillard Ensemble "Morimur" c. ECM lemezét, amely a híres "Chaconne"-t tartalmazó 2. partita és egy kantáta között Bach által elrejtett rejtvényszerű kapcsolatot boncolgatja nagyon szép előadásokkal demonstrálva, vagy épp a korábbi posztomban már magasztalt Paul Galbraith átiratokat 8-húros gitáron.

[avl2]

Egy másik gyöngyszem ugyanabból az eresztésből. Bach elévülhetetlen Cselló-szvitjeinek egy rendkívül szubjektív, markánsan széles érzelmi palettán tálalt előadása. Bizonyos körökben kritizálták az előadó minden egyes lélegzetvételét, játékának legfinomabb zörejeit is közvetítő hiperrealisztikus felvételi technikát, számomra ez még inkább személyes élménnyé teszi a lemezt, ráadásul a közelmikrofonozás valahogy a helyszínül szolgáló kápolna terének tágasságát is közvetíteni képes....

köszi !
a hangzas, tererzet szerintem/nekem is nagyon jo (eddig Yo-Yo Ma felvetelen szoktam hallgatni), viszont a zörejek nekem már sok (pedig maskor, kevesbe gyakran vagy hangosan nincs velük bajom)

Bach Violin Partita -kbol melyik elöadast ajanljatok ?

[juliush]

Sarzs 20200729 #4: Nem semmi kirándulás volt ez a Lemezkuckóba!!!
Bevallom, az utóbbi időben valahogy beszippantott a nálunk "Oxfordi gyilkosságok" címen futó krimi sorozat, amely Colin Dexter 70-es évekbeli könyveinek hőseként, majd a 80-as években TV-sorozat főszereplőjeként legendássá vált, komolyzene és azon belül is elsősorban opera rajongó Morse felügyelő pályafutásának kezdeti éveiről szól, természetesen számtalan ennek megfelelő aláfestő zenével! Az egyik részben felcsendült régi kedves zenei emlékem, amely azonnal visszarepített 1988-ba, szülővárosomba, amely az Europa Cantat kórusfesztiválnak adott otthont. Ezen ismertem meg élőben Fauré gyönyörű Requiem-jét, amit persze rögtön be is kellett szereznem LP-n. Az egyetlen, amihez akkoriban hozzájutottam, a Sir Colin Davis vezényelte Philips-Eterna koprodukciós felvétele volt, természetesen az utóbbi kiadásában.
Mindazonáltal a Penguin Guide szerint a legtutibb előadás már akkor is (sőt azóta változatlanul) a John Rutter által rekonstruált és általa vezényelt eredeti 1893-as verzió a Cambridge Singers és a City of London Sinfonia előadásában. Nos annyi év után sikerült megszereznem ezt is és nem csalódtam! A közismertebb nagyzenekari változathoz képest jóval áttetszőbb és valahogy mobilisabb a kamara méretű gárda produkciója és a kórus a legszebb brit hagyományok méltó letéteményeseként gyönyörűen szól. A Requiem-et úgy általában is ajánlom mindenkinek, aki még nem ismerné, de ezt az előadást különösen!

[juliush]

Sarzs 20200729 #3: Dowland vetette papírra, a kiváló Rolf Lislevand elpengette (nyilván "némi" közreműködéssel), juliush hazavitte és meghallgatta, ezúttal hibátlan hangú SACD-ről. Bensőségesebb kicsoportos előadáshoz szokott füleinek a 16 tagot számláló korhű barokk zenekar picit "zsírosabb" hangzást képvisel, de a változatosság amúgy is gyönyörködtet, ugye! Kicsit olyan helyenként, mintha egy barokk nemesi udvar zenekara játszana reneszánszot, nagy ívben téve a korhű előadásmódra!
(A korabeli chord meg vitriolos kommünikében pocskándiázhatja )
Szerintem belenyúlhattam a tutiba, mert ezt a Linn SACD-t már sehol nem találom, a Linn oldalán is csak CD-minőségű letöltés áll rendelkezésre!

[juliush]

Egy másik gyöngyszem ugyanabból az eresztésből. Bach elévülhetetlen Cselló-szvitjeinek egy rendkívül szubjektív, markánsan széles érzelmi palettán tálalt előadása. Bizonyos körökben kritizálták az előadó minden egyes lélegzetvételét, játékának legfinomabb zörejeit is közvetítő hiperrealisztikus felvételi technikát, számomra ez még inkább személyes élménnyé teszi a lemezt, ráadásul a közelmikrofonozás valahogy a helyszínül szolgáló kápolna terének tágasságát is közvetíteni képes. Lecsukom a szemem és hátborzongató a hatás, remekül elhiteti velem, hogy ott ül előttem Bruno úgy két méterre a nagy tér közepén. Remek, remek lemez ez!!!



youtu.be/3uaLxrx-17I

[juliush]

Egy újabb remek szerzemény, izgalmas programmal, 17. és 18. századi francia barokk zeneszerzők (Sainte-Colombe, Marais, Forqueray, Rameau, Gautier) portréi egymásról, önmagukról. Csodálatos lemez!

Youtube-on ezt találtam csak, ugyanezen előadók, de szerintem nem pont ugyanaz az előadás, mint a lemezen, kedvcsinálónak azért megteszi.

youtu.be/lKBUxGShZB4

[bitrograde]

Nem csak énekel....

youtu.be/Y3Q1t9wMgms

[O_S]

Tegnap indult a DG Stage-n egy vituális Bayreuth Festival a nürnbergi mesterdalnokokkal.
5 Euró-ért még holnap estig nézhető. Egy 2017-es előadás, fantasztikus!

[bitrograde]

Most tette ki az ILGA az oldalára.

FB_IMG_1595180579121.jpg (91.32 KiB) Megtekintve 2769 alkalommal

[Aszpirin]

Sarah Willis - Mozart y Mambo

TLDR: Ezt még Mozart is nagyon élvezte volna, de vigyázat! Csak azoknak ajánlom, akiket nem zavar, ha a “komoly” zenébe egy kis “komoly”-talanság is vegyül.

Szombati matiném harmadik darabja (az elsőről a “milyen zenét hallgatsz”-ban írtam rövid recenziót, a másodikat nem tartom érdemesnek megemlíteni) Sarah Willis nevével fémjelzett, az Alpha kiadásában tegnap(!) megjelent “Mozart y Mambo” — pont az, amit a címe sugall: megmutatja, hogy milyen jól meg tud férni egymás mellett a két műfaj. Sőt azt is, hogy még ötvözni is lehet őket.

Az albumon egyrészt Mozart teljesen “komoly” stílusban előadott kürt-concertóiból van egy válogatás, márészt nevesebb mambo-szerzeményekből készült, szintén kürt-szólós feldolgozásokból. A mambó-számok jó része szintén Mozart-motívumokra épül, teljesen kendőzetlenül, a másik fele eredeti kubai “lüktetés” (ha lehet így nevezni). A két stílus váltogatja egymást, nagyon ízlésesen (szerintem).

Ha kis vidámságra vágysz, és szereted a komolyzenét (már amennyire Mozart “komoly” tud lenni), de a nagyon latinos dallamvilágtól sem riadsz vissza, akkor feltétlenül ajánlom ezt az új Alpha-albumot. Engem felvillanyozott
Hangminőség szuper - de ezt már lehet, hogy nem fogom minden alkalmommal leírni, mert alapból csak olyan lemezeket ajánlok, amelyeknél ez teljesül.
.

42B0AEDB-F5C0-436F-BDB1-816A5FE69D19.jpeg (55.36 KiB) Megtekintve 2823 alkalommal

.

youtu.be/PSlaIE2KreM

[juliush]

A digitális technika egyik korai (1982) demonstrációs anyaga volt az alábbi lemez, amelyen a zseniális Julian Bream játszik spanyol szerzők ha jól tudom eredetileg túlnyomórészt zongorára írt rövidebb darabjainak gitár-átirataiból. Csodálatos anyag, mintha egyenesen a praktikusan korabeli Nait-hez találták volna ki, egy BBC hagyományokat ápoló monitorpáron hallgatva!

[juliush]

Egy újabb régi kedvenc került elő az időközben plussz szerkrényvásárlás miatt szellősebbé és áttekinthetőbbé váló CD-gyűjteményből. Hallgatva a Bach Szonáták és Partiták átiratait 8-húros gitárra az ember hamar megfeledkezik arról, hogy eredetileg milyen hangszerre íródtak. Nem is átiratok ezek, inkább újragondolásai az ismert zenei anyagnak. Remek lemez, de a felszíni egyszerűsége megtévesztő, nemigen tud megmaradni háttérzenének, ambient "lift"-muzsikának, könyörtelenül megragadja a figyelmet és nem ereszti egy pillanatra sem. A hangminőség is csodálatos.

[juliush]

Érdekes ez a párosítás, bár a magyarázatok nagymestereként kreálhatok olyasféle ideológiákat, mint hogy a nyilvánvalóan emberáldozatokkal járó csatát követően a gyászmise igenis helytálló választás, ráadásul a bevezetéseként szereplő gyászmenet is enyhén militáns színezetű. Ugyanakkor meglehet, hogy csak adta magát 2 Biber-felvétel Savallék előadásban, melyek együtt adnak ki egy lemeznyi játékidőt. De lényegtelen is, remekbe szabott muzsika mindkettő, csodálatos produciókban. Ja és kevés lemezen ennyire nyilvánvaló a különböző akusztikájú helyszínek közötti éles váltás, a katalán Chateau terme után a salzburgi Katedrális hatalmas tere, egész délelőttöt betöltő lecsengési időkkel sokkoló változás.

[juliush]

Épp most kóstolgatom a nosztalgia-rendszeremet az alábbi Mozart lemezzel. Ha jól emlékszem, még Fischer Annie volt, aki híres Sawallisch vezényelte HMV lemezével ezt a párosítást a köztudatba helyezte. Micsoda előadás és felvétel!!! A karmester nélkül is szinte telepatikus összhangban játszó Orpheus Chamber Orchestra jó ideje a kedvencem, már-már úgy tűnik, képtelenek hibázni. A Richard Goode-val készített négy Nonesuch Mozart versenymű lemez is remekbe szabott, ez a fiatalabb generáció egyik ígéretének számító Jonathan Biss-szel készített felvétel méltó társa azoknak. Valahogy olyan könnyedén, erőlködés nélkül magától értetődőnek tűnik minden! Tidal-on ott van, feltétlenül ajánlom!

youtu.be/uFv39iIQ_pU

[janesz]

Piros betűs ünnepnek jelölöm be a naptáramban a napot, amikor július 3-án megérkezett ez a lemez. Sok, hosszú évig vadásztam rá.
Korábban nem voltam egy Jaroussky rajongó, persze vannak lemezeim, szeretem is, de nem ájultam el tőle.
Ez viszont mindent visz! Feltétel nélkül, abszolút ajánlott, külön kategória, az egész kiadvány, úgy ahogy van.

ferrari 2.jpeg (2.13 MiB) Megtekintve 3013 alkalommal

[juliush]

Azok számára, akiket esetleg érdekel Schubert varázslatosan termékeny utolsó esztendeje, íme egy kis olvasnivaló:
https://www.gramophone.co.uk/features/a ... march-2012

[juliush]

Sem Schubert nem tartozik a kedvenc zeneszerzőim közé...

Schubert kamarazenéjét leginkább az élete vége felé papírra vetett Vonósötös felöl ajánlanám közelíteni!!! Mindenki Beethovent isteníti, de ez a praktikusan kortárs darab legalább akkora minőségi ugrás, mint bármi, amit ő valaha is alkotott. Abszolút, feltétlen kedvencem.

youtu.be/Dc3iX7x73JY
Ha lemezen kellene ajánlanom:

[Aszpirin]

Sem Schubert nem tartozik a kedvenc zeneszerzőim közé, sem az arpeggionét nem nevezhetném az általam legszívesebben hallgatott hangszerek egyikének, mégis valahogy ezt az albumot most jól esett meghallgatni: L’Amoroso & Guido Balestracci - A Schubertiade with Arpeggione

youtu.be/z5JU0RLxw7k