LIMAR írta: ↑2020.07.11., szomb. 08:34
Ami miatt sokan nem kedvelik hallgatni a digitális készülékeket, az nem a technológia hibája, hanem a stúdiók hibája, ahol ízekre szedik a zenét, időben és térben nem egyszerre szólalnak meg a hangszerek, énekesek, nincs meg az együtt zenélés varázsa a felvételeken. A mérhetetlen mennyiségű utómunka tovább növeli a távolságot az élő zene és a rögzített között. Így aztán megszületnek a csodás és tökéletes hangokat tartalmazó felvételek, amikből komoly munkával sikerült az élet nyomait is kiűzni a stúdiókban.
De ki mondta, hogy minden zenei anyagnál az élőzene rögzítése a cél? Ez lehet egy picike szelete a nagy egésznek, bár kb lehetetlen, hisz minden komponensnek a felvételi láncban megvan a maga hangja (mint a hifiben), legyen az akármilyen drága. Persze lehet ezek közül a legsemmilyenebbet választani, de teljesen kiírtani ezt nem lehet, és hát ugyanazon mikrofonok különböző elhelyezésével is nagyon különböző eredményekre lehet jutni.
A másik az, hogy ha valahol, hát a mai utómunka során van lehetőség, hogy minden egy időpillanatban szólaljon meg. Pont ettől lesz nem élő, hanem gépies, viszont ez mégis elvárás a stúdiók felé, nem ők találják ki. Az idővel való játék, pl elé vagy utána éneklés egy zenei eszköz, mely zenei feszültséget, vagy épp zenei megnyugvást, lassulást hoz. nyilván nem összetévesztendő az időben való lötyögéssel. Ami inkább jellemző, hogy a zenészek felkészületlenebbül mennek oda a felvételre, hisz majd az utómunkán ki lehet igazítani a pontatlanságokat.
Ugyanakkor megvannak a zenei stílusokra jellemző eszközök, értem ezalatt a hangszereket és a felvételi lánc elemeit, ami miatt úgy szól, ahogy. Sokszor kifejezetten a "szarabb" eszközt kell használni, mert az áll jól a zenének. Sem a tisztaság, a torzítatlanság meg pláne nem cél. Jó gazdag felharmonikus torzítás kell és minnyá nagyon kellemes, dús, vastag, analógos lesz a hang.

Csövek, mikrofontól, előfoktól a kompreszzorig, gitárerősítőig, trafók a jelútban, aztán a lejátszási oldalon is, majd a végén egy nagy szélessávú. És igen, ezt jó lehet hallgatni akár, de mi köze ennek a valósághoz?
Ki tudja egyáltalán, mi (volt) a valóság? Mér nem az a lényeg, hogy jó-e hallgatni? Miért várjuk el, hogy minden felvétel, amit millió féle körülmény között millió féle eszközzel felvett - lehetne sorolni a végtelenségig - ugyanolyan egyformán (jól) szóljon? Hogy kinek melyik időszak felvételei, technikái tetszenek jobban az tök egyéni ízlés kérdése. Mért, 30 éve milyen ruhákban jártunk, milyen autóval, stb? De 1 valami nem változik, az pedig hogy élmény legyen valami, ez a fontos. Ladával is lehetett jól fordulni, ha megvolt hozzá a tudás és esetleg egy sperrdifi. És az tök jó volt, jó rá visszaemékezni, milyen élmény volt, de ezt ma más eszközökkel jobban is meg lehet csinálni, attól függetlenül, hogy a Lada is tud ma is élmény lenni. És hogy mekkora élmény tud lenni, még mindig az emberen múlik. Meg a zene élvezete is.