LIMAR írta: ↑2020.07.09., csüt. 23:28
Szerintem tévút a file alapú lejátszást az Lp hallgatáshoz hasonlítani akármilyen szempont szerint is. Nagyon más műfaj a kettő. Más életérzés. Nem a hangminőség szempontjából, hanem a megélt élmény szempontjából.
A file alapú lejátszás, főleg, ha az alap ingyenes, letöltött (lopott és nem vásárolt), nem képvisel értéket a birtokosa számára. Nem köti semmi a használójához. Egy értéktelen, bármikor eldobható tartalom. Egy fizikai hordozó a zenei tartalmon kívül számtalan tulajdonságával kötődik a tulajdonosához. Sok anyag beszerzéséhez számtalan megpróbáltatás kötődik. Egy torrent filehoz semmi. Eldobható szemét, ha nincs rá szükség. Delete. Egy fogható hordozóhoz számtalan személyes élmény köthető. Egy filehoz semmi, csupán a hang, ami rajta található. Egy régi LP-hez a fiatalságod egy darabja tartozik. Érzelmileg kötődsz a hordozóhoz. Nem csak a zenéhez, ami rajta van.
Az életben folyamatosan hasonlítgatunk, viszonyítunk. Miért pont a zenelejátszó megoldások egymáshoz hasonlítása lenne tévút? Szerintem bátran összemérhetjük őket saját szempontjaink szerint, én is elvégeztem ezeket az összevetéseket, amikor a döntéseimet hoztam. Ha ez tévút volt, hát így jártam, ám én inkább azt tartom tévesnek, mikor emberek egymást győzködik az ilyen döntések meghozatala során, hiszen kimondottan intim, szubjektív kérdés, ki milyen adathordozóval foglalkozik szívesen. Én leginkább semmilyennel. Bár előszeretettel hivatkozol a 60-as évek tiszta, sallangmentes felvételeire, érdekes módon az adathordozóknál, zenelejátszásnál ezt a törekvést nem képviseled, sőt itt előnyként említed a cicomát.
Nem kicsit meglepő egy High End kereskedőtől azt olvasni, hogy a zenét tartalmazó file csupán egy eldobható szemét és nem képvisel értéket. Én ezt nagyon másként látom, érzem. Fiatal koromban vasárnaponként hajnali 4-kor keltem, hogy 5-re kiérjek a pécsi vásárba. Akkoriban a megyében csak ott lehetett normális lemezekhez jutni, de mivel a legmenőbb albumokból is csak 2-3 példányt tudtak szerezni, reggel 6-ra minden elfogyott, ezért gyorsnak kellett lenni és már ott kellett ácsorogni a sátorállításnál. A profik már előtte vásárolhattak közvetlenül a kisbuszból, engem is kiszolgáltak onnan, miután pár év alatt elköltöttem náluk fél évi fizetésemet. Hogy ettől számomra nagyobb értéket képviseltek volna azok az albumok? Nem igazán. A zsákmányszerzés öröme csupán néhány napig tartott, utána csak a zenei tartalom maradt, pár évvel később meg a teljes gyűjteményt elosztogattam, mert utáltam tárolni, ellenben azokat az albumokat ma is hallgatom, csak más formátumban. A mániákus lemezvásárlással töltött 2 évtizedem dacára manapság simán az audio PC-s csapatba soroltok, pedig mindegyik csak egy átmeneti stádium.
Bár izgalmas volt ez a vadászat, mindig is olyan áruházról álmodoztam, ahol kényelmesen, a nap bármelyik szakában tolongás nélkül, barátságos áron tudok vásárolni a világ teljes zenei kínálatából. Erre kb 30 évet kellett várnom és bár teljesen másként valósult meg, mint a 80-as években gondoltam, nagy örömet okoz. Elfogadom, hogy néhányaknak külön élvezet egy szobát lemezekkel megtölteni és a korongokat szertartásos mozdulatokkal 23 percenként cserélgetni a mechanikus pörgetőn, de ez a rajongás belőlem már kihalt, a zeneszeretet viszont fikarcnyit sem lankadt. Az általad felsorolt érvek számomra abba a halmazba sorolhatók, amiben az is szerepel, hogy szimfonikus koncertre kizárólag öltönybe, nyakkendőbe öltözve szabad menni. Akinek ettől lesz élmény, tegyen így! Engem ezek a szabályok inkább fojtogatnak, mintsem fokoznák az élményem.
Eszemben sincs győzködni senkit, hogy hozzám hasonlóan csomagolja el a lemezjátszóját, hiszen ha meg is teszi, azzal én semennyivel jutok előbbre. De amikor a részemről választott megoldást tudatlanságot jelző, hamis érvekkel támadják, leírom a véleményem. Néhány barátom manapság is pörget lemezeket, nosztalgikus érzéssel figyelem a mozdulataikat mindenféle ellenérzés nélkül, de én ettől a világtól már távol kerültem. Az itt folyó vita sem a formátumokról, készülékekről szól, sokkal inkább a toleranciáról és az egymáshoz viszonyulásunkról.
- Densen Beat B-400 Plus CD játszó), így praktikusan a hangfalat leszámítva (ami akkor egy nagyon jó kis Kalmi kreatúra volt SEAS meghajtókkal egy Swans M1-es házában, illetve Dynaudio Contour 1.8 Mk I felváltva, most meg a Harbeth M30.1) a 2012-es rendszeren hallgatom épp az alábbi Hille Perl felvételt. És fenomenálisan szól, már-már megkérdőjeleződik bennem az azóta beleölt súlyos pénzek racionalitása. 
) egyrészt a hangminőség nüanszaiban megmutatkozó csekély előrelépéssel, de leginkább funkcionalitás és formátumok támogatása terén tapasztalható nagyságrendi fejlődéssel. Ugyanakkor nem hiszem, hogy depresszióba süllyednék, amennyiben ezzel a hanggal kellene beérnem az életem hátralevő részében!
Node férfiak vagyunk, vállaljuk. 
