Gyerekként, mikor még fel sem fogtam igazán a körülöttem zajló történéseket, már akkor sem éreztem magam komfortosan a kései Kádár-korszak puha diktatúrájában.
Úgy vélekedem, hogy ez a típusú, sokak által visszavágyott politikai berendezkedés gyakorlatilag ellopta a fiatalságomat!
El sem tudom képzelni, hogy ennek az aljas rendszernek a fénykorában mennyit kellett nélkülözni és milyen kilátástalan lehetett a másként gondolkodó, kitörni vágyó fiatalok élete.
Persze volt hideg virsli, meleg sör, Korda Gyuri, felvonulók kérték, Hofi Géza, Sas kabaré, R-Go, Sandokan, Ötvös Csöpi meg Dacia.. Háromszoros Hurrá!
Mindent összevetve, összehasonlíthatatlanul kevesebb lehetőségünk, mozgásterünk volt, egy a "rothadó kapitalizmusban" felnövekvő fiatalokhoz képest.
Minden kedves élményem valamilyen módon a nyugathoz, vagy nyugati illetőségű konzumer termék(ek)hez, játékhoz, mozifilmhez köthető...
Nem láttam értelmét, hogy miért jó nylon köpenyben, egyen bili frizurával meg kötelező váltócipőben úttörősködni, Lenin bácsit bálványozva.
A mai napig emlékszem szó szerint, hogyan is írta le Lenin-t a cári titkosrendőrség jelentése, viszont a 13 aradi vértanú közül nem mindet tudom felsorolni… Szégyen!
Természetesen agymosás ide vagy oda, mi csempészett quartzjátékkal játszottunk és A Jedi Visszatér rongyosra nézett képes könyvét bújtam, miközben megosztottam legjobb barátommal a féltve őrizgetett utolsó cikk piramisát a Toblerone csokimnak.
youtu.be/dlcyUXIAEJQ
Jól emlékszem, ahogyan az osztályfőnököm szónokol, hogy a Donald rágógumi tönkreteszi a látást a Toblerone meg mérgező és hasmenést okoz.
Ovisként is folyton kérdezgettem, hogy miért kell két piros zászló és miért csak egy piros fehér zöldet szúrogatni a virágágyásba...???!
Legkedvesebb emlékeim a nyolc és tizenhat bites házi számítógépekhez(Home Computer) és a megváltásként beinduló műholdas csatornákhoz(Star Wars az összes, Knight Rider, Terminator, Rambo, RoboCop, Mad Max az egész VHS korszak, Sky Channel, MTV!) és nyugati autós és egyéb katalógushoz köthetőek.
youtu.be/caHnaRq8Qlg
youtu.be/6tC_5mp3udE
Le sem tudom írni, hogy mennyire vágytam a 80-as évek elején C64-re vagy később egy Commodore Amiga 500-ra.
Persze az Amiga olyan elérhetetlen volt akkoriban a vasfüggöny innenső oldalán, hogy még vágyálomként is távolinak tűnt. (Alapára 1987-ben 700USD volt!)
Mindezek tetejébe COCOM listás termék volt, mert az A500-ban egy ballisztikus rakéta vezérlésére alkalmas, akkoriban meglehetősen modern dolognak számító 7.16MHz-en dobogó Motorola68000 mikroprocesszor dolgozott.
Egerben volt anno egy dollárbolt, ahol egy frekventált helyen elhelyezett, szépen kivilágított vitrinben lapult a C64 egy 1541-es floppy meghajtóval.
Nagyon ritkán fordult elő, hogy 5-10percet ne töltöttem volna el nyálcsorgatással…
Hiánypótlásként a szüleimtől kaptam egy a Sárisápi Új Élet Mgtsz-ben gyártott fallabda gépet ami olyan megbízhatatlanul működött, hogy minden fél óra játékra jutott egy óra szerelés…
Gyakorlatilag Sárisáp és Székesfehérvár(Videoton) voltak a Kádár éra szilícium-völgye.
youtu.be/DaRkacQ-YMg
Zenei tekintetben az egyik első meghatározó élményem a Magyar Televízió Live Aid(1985) közvetítése volt, amire tisztán emlékszem, hogy Baló György narrálta.
Fel is vettük videóra és nagyon nagy hatással volt rám az azóta ikonikussá vált Wembley stadion béli közel fél órás mini QUEEN koncert, amit 72000ember tombolt végig.
Persze volt ott Bowie, U2, Sting, Miles Davis, Madonna, Phil Collins, George Michael de nekem akkor a Queen mindenkit elhalványított… Nagyon távol álltam még attól, hogy megértsem, értékelni tudjam Bowie, Sting vagy Miles Davis művészetét.
youtu.be/ngf1KF2_kPI
Volt egy Grundig Video2000 szabványú videónk, ami igazi kuriózumnak számított, mivel a kazetta megfordítható volt benne, így mindkettő oldalra maximálisan 4-4óra anyag volt rögzíthető.
Később még össze is verekedtem a Queen miatt egy osztálytársammal, mert lebu..zta Freddie Mercury-t!
Persze igaza volt de én ezt akkor még nem tudhattam és olyan sértésnek tűnt aktuális személyes hősömmel szemben, ami azonnali retorzió után kiáltott…
Másik jelentős "koncertélményem" egy színzajosra másolt The Police koncert, ami szintén valamikor 86környékén jutott el hozzám egy TDK VHS kazettán.
Az egész technikai analfabéta rokonság azon dolgozott egy hónapig, hogyan lehetne ezt a VHS kazettát Ákoskának a Video2000 rendszerre átmásolni.
Ma már tudom, hogy ez a konkrét koncert a The Police Synchronicity turné, atlantai állomása volt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Video_2000
youtu.be/FMmCJ6-uu3M
Később Trash Metál rajongó lettem(Metallica, Megadeth, Testament, Slayer, Sepu, stb.) de csupán azért mert tetszett és nem azért, hogy valamiféle klikkbe szerettem volna tartozni. Itt faluhelyen kb. én voltam az egyetlen metálos, meg még pár kiázott fogú Pokolgép rajongó alkesz...
Valahogy velem nem mert kötekedni senki, mert egy magamnak való csendes, kiismerhetetlen gyerek hírében álltam.
Sok évvel később osztálytalálkozón adták a tudtomra, fiuk-lányok vegyesen, hogy féltek, tartottak tőlem, mert elég "érdekesen reagáltam le bizonyos dolgokat"(Lásd a Mercury sértegetését korábban.) és a megfelelő fizikai erőm is rendelkezésre állt az érdekérvényesítéséhez.
Volt egy szép emlékű, rajongásig szeretett HiFi Magazinunk is…
Érdekes dolog volt, hiszen úgy próbáltak audió kultúrát teremteni, hogy készülékek nem, vagy nagyon korlátozottan álltak rendelkezésre és ez egészen a rendszerváltásig így is maradt.
Hatalmas köszönet Darvaséknak, hogy kitartottak és képesek voltak ebben a kicsinyes, káderkommunista, beltenyész rendszerben, értéket teremtve működni.
Igazából engem a szinte irodalmi minőségű, fenkölt írások fogtak meg elsősorban, hiszen a leírtak a gyakorlatban alkalmazhatatlanok voltak, mivel semmit sem lehetett beszerezni a hazai hulladékokon kívül. Szerintem Ők sem igazán voltak tisztában semmivel, mivel teljesen ismeretlen, szűz területen jártak.
Persze később lett Heybrook HB1, Videoton Preludium, NAD, Cyrus és a többi filléres angol cucc de ez már masszívan a 90-es évek meséje…
http://www.hifimagazin.hu/
Annó a 80-as években általános iskolásként ha valaki a tornasor végén állt, muszáj volt valamely zenei irányzat mellett állást foglalni. Így nem verte el mindenki. 
Marcus Miller (born William Henry Marcus Miller Jr., June 14, 1959) 
