
youtu.be/hfT5I-fbqMs
Pedig járt már itt. Anno 2013. (vajon kitől is?):
Később megtette... Op. 81. Dal az erdőkről című oratóriumában. Fantasztikus zene, de a mondandója miatt nélkülözött mű.juliush írta: ↑2020.01.10., pén. 14:29Hagyjuk picit magunk mögött a "fiatal", szárnyait bontogató Sosztakovics jó tágas homokozóját a 4. szimfónia keretében megkomponált vitathatlanul ígéretes, a későbbi érett szerzőből, annak ötleteiből már sok mindent felvillantó ötlethalmazzal és lépjünk előre egy évtizedet! A II. világháború éppen véget ér, Szerzőnk a szimfóniái sorában a 9.-hez ér, minden adott ahhoz, hogy korábbi félrelépéseit feledtetve Sztálin elvtársat egy beethoveni jelentőségű és monumentalitású 9.-kel ajándékozza meg a honvédő hadsereg önfeláldozását és nem utolsósorban a szovjet szocialista művészet felsőbbrendűségét megéneklendő!
Erre Szerzőnk előáll az alábbi haydni léptékű szimfóniával, amely feszesen szerkesztett, káprázatosan hangszerelt, amikor vidámságot színlel, teszi azt keserű szájízzel, miközben gyászol, ironizál, a neoklasszicizmust mintegy groteszk, modern kaleidoszkópon keresztül adagolva. Na ilyenre már tényleg csak igazán érett, önálló hangjára rátaláló, hatékonyan építkező Szerző képes! Bizonyos szemszögből kicsit emlékeztet a helyzete Beethoven 8.-éra.
Andris Nelsons, a bostoniak és a produciós csapat ebben a darabban is remekelnek, megkockáztatom felülmúlva a 4.-ben mutatott teljeítményüket is, talán mintha picit jobban is élveznék ezt a darabot játszani!
https://www.prestomusic.com/classical/p ... -nos-5-8-9
Vagy épp ezek az istenített zsenik ilyen remek, tehetséges emberek vállán állva sajátították ki maguknak a halhatatlanságot?
Talán avval kezdeném, hogy elég sok Zappa cd-m van, ami megjelent írás vele kapcsolatban igyekeztem elolvasni.
A My Reel Club felvételén megtapasztalhattuk, hogy azt az élményt, amelyet a néhány, erősen eltérő hangteljesítményű erősítetlen akusztikus hangszertől a köztük levő távolsággal összemérhető, sőt némelyikükkel már-már extrém közelségben ülve átélhetünk nemigen lehet, sőt valójában nem is igen tanácsos a maga valóságában rögzíteni. Lásd a hangszerek arányát a sztereó ribbonmikrofonos és a kevert 8-csatornás felvételeken!
Akkor nagyon hasonló az ízlésünk. Számomra ez a felvétel egy nagyságrenddel jobban szól, mint az általad elsőként ajánlott. Az én, külön mélynyomót nélkülöző rendszeremen is nagyon jól adja egy nagy hangversenyterem benyomását. És Technicolor ide vagy oda, én speciel szeretem az ilyen “minden hangszer helyét pontosan be tudom azonosítani” jellegű bemikrofonozást is. Még akkor is, ha aligha lehet “természetes” így. Viszont jó hallgatni (az már más dolog, hogy maga a szimfónia eléggé felkavaró... szerintem nem feltétlenül árt neki az általad említett “szépítés”. De hát különbözőek vagyunk, és ez pillanatnyi hangulat kérdése is, attól tartok).juliush írta: ↑2020.01.07., kedd 09:56A felvétel hangzása pont az ízlésemnek való. Shawn Murphy csak ritkán látogat a klasszikus zene birodalmába, elsősorban szimfónikus filmzenék felvételeiről ismert, van egy jellegzetes alul telt, a bőgőket és a dobokat zengetően visszaadó stílusa, amit lehet szeretni vagy sem. Nálam otthon a mélynyomóval alulról megtámogatott rendszeremen a világ egyik legjobbjának tartott bostoni hangversenyterem benyomását elég jól zengő módon képes közvetíteni.
Szóval picit talán Technicolor mind előadásában, mind felvételében, van aki számára pont ez teheti befogadhatóbbá ezt a valljuk be egyáltalán nem könnyű zenét, van akiben meg pont emiatt fog hiányérzetet kelteni.
Örülök, hogy tetszik. Nem ismertem Batagov munkásságát, a Roon hozta elém ezt a lemezt nemrég. Azóta több lemezét is meghallgattam, elképeszt az a koncentráció, ami a játékából sugárzik.Aszpirin írta: ↑2020.01.07., kedd 14:29Hallgatom a zenét. Gyönyörű, így ritkán hall az ember Bach-ot.zenta írta: ↑2020.01.03., pén. 21:48Akkor BACH! (kicsit másképp)
A digitális booklet innét letölthető pár napig:
https://www.dropbox.com/sh/ttf7q77gm9lo ... pYIna?dl=0
Érdemes elovasni is.
Tidal-on, Qobuz-on elérhető.
Batagov_Bach.jpg
Elolvastam a bookletet is. Batagov gondolatai Bach zenéjének modern interpretációjáról, története a felvétel helyszínéről hátborzongatóan szomorú és egyúttal ugyanolyan gyönyörű, mint maga a zene, amit a hely “csendjének” és a pont odavaló imának szánt. A felvevőmikrofonról szóló története pedig egy plusz technikai érdekesség.
Köszönöm, hogy felhívtad erre a remek kiadványra a figyelmemet (ilyenkor de jó, hogy van Tidal meg Qobuz is /én a bookletet az utóbbin olvastam el/).
Nem tudom megállni, hogy ennek a nagyszerű és érzékeny művésznek egy gondolatát be ne idézzem ide:We have completely lost our ability to concentrate on anything. If Bach could see all this, and then watched a modern TV commercial or a music video, he would think he was in hell. Gould would think he was in a mental asylum.
Anton Batagov
Hallgatom a zenét. Gyönyörű, így ritkán hall az ember Bach-ot.zenta írta: ↑2020.01.03., pén. 21:48Akkor BACH! (kicsit másképp)
A digitális booklet innét letölthető pár napig:
https://www.dropbox.com/sh/ttf7q77gm9lo ... pYIna?dl=0
Érdemes elovasni is.
Tidal-on, Qobuz-on elérhető.
Batagov_Bach.jpg
We have completely lost our ability to concentrate on anything. If Bach could see all this, and then watched a modern TV commercial or a music video, he would think he was in hell. Gould would think he was in a mental asylum.
Anton Batagov
Köszönöm a választ. Perempének is a privát tippeket.juliush írta: ↑2020.01.07., kedd 09:56Talán nem én vagyok az ideális jelölt, mert nekem sem ez a kedvenc Sosztakovics szimfóniám! Az általános benyomásom az, hogy a bostoniakban a fiatal karmester kapott egy bármire képes luxus zenekart, látszólag tud is velük élni, ha kell izgalmas, virtuóz, technikailag kifogástalan(nak tűnik nekem, de képzett zenészként Te nyilván jobban meg tudod ítélni).
Ugyanakkor mintha egy picit "szépítene" a darabon, nem képes vagy nem akarja a szerző zaklatott és felkavaró vízióját a maga durvaságában visszaadni, ahogy azt tudja néhány a szovjet érát kőkeményen megélt karmester mint Kondrashin vagy épp Mravinszkij, vállalva akár néhány tudatosan "csúnya" hangot, passzust.
A felvétel hangzása pont az ízlésemnek való. Shawn Murphy csak ritkán látogat a klasszikus zene birodalmába, elsősorban szimfónikus filmzenék felvételeiről ismert, van egy jellegzetes alul telt, a bőgőket és a dobokat zengetően visszaadó stílusa, amit lehet szeretni vagy sem. Nálam otthon a mélynyomóval alulról megtámogatott rendszeremen a világ egyik legjobbjának tartott bostoni hangversenyterem benyomását elég jól zengő módon képes közvetíteni.
Szóval picit talán Technicolor mind előadásában, mind felvételében, van aki számára pont ez teheti befogadhatóbbá ezt a valljuk be egyáltalán nem könnyű zenét, van akiben meg pont emiatt fog hiányérzetet kelteni.
Talán nem én vagyok az ideális jelölt, mert nekem sem ez a kedvenc Sosztakovics szimfóniám! Az általános benyomásom az, hogy a bostoniakban a fiatal karmester kapott egy bármire képes luxus zenekart, látszólag tud is velük élni, ha kell izgalmas, virtuóz, technikailag kifogástalan(nak tűnik nekem, de képzett zenészként Te nyilván jobban meg tudod ítélni).
Erről mesélhetnél egy kicsit többet is. Ha nem bánod.
Nos, odáig nem szoktam eljutni, próbáld ki magad! Ha viszont az elsődleges prioritásod az előadás intenzitása mindenek felett, akkor lehet, hogy a Kirill Kondrashin vezényelte moszkvai Melogyija felvétel a befutó számodra.
Ettől kiszakad a membrán a HD600-ból? Ez olyan?