Stan Laurel és Oliver Hardy: nehezen hinném, hogy akad valaki az én korosztályomból és bármelyik korábbi korosztályból, aki ne ismerné őket, a világ leghíresebb komédiás-párosát. Bár fénykoruk és filmjeik nagy részének elkészülte a múlt század 30-as éveinek második felére tehető, a hetvenes es nyolcvanas években gyermekként és tinédzserként még ugyanúgy nevettem őszintén, térdcsapkodósan, a csetlés-botlásaikon fejvakarásaikon, grimaszaikon, groteszk mozdulataikon, vicces tánclépéseiken. Sok szó nem kellett hozzá, sem színek a vászonra vagy tévére, elegek voltak ők ketten a vasárnap délutáni vidámsághoz és szívből jövő kacajhoz.
De a két komédiásról - a színészekről, magánéletükről, való világbeli kapcsolatukról lényegében semmit nem tudtunk. Ez a film pedig nem a bohóckodásaikról szól, hanem Stan Laurelről es Oliver Hardyról az emberről.
A meglepetés az, hogy nincs meglepetés: Stan és Pan, ahogyan a második nagy világégés utáni Magyarországon ismerték őket (vagy Stan és Bran, ahogyan az én szülőföldemen, Erdélyben), vagyis Laurel és Hardy - a valóságban BARÁTOK voltak. Így, nagybetűsen. Olyan barátság volt ez, ami a facebook-generáció számára már anakronisztikus, ezért nekik nyálasnak tűnhet a film: olyan barátságról van itt szó, ami áldozatot követel mindkét részről, ami pótolhatatlan, ami a nehéz helyzetekben is barátság marad, ami nem hagy cserben, és ami sírig tart. A film erről szól.
Nem Laurel és Hardy élettörténete ez, nem a felemelkedésükről szól, inkább a “végjátékról”, és arról, ahogyan kitartottak egymás mellett már idősen, kissé már megkopott népszerűségben és anyagi nehézségektől terhelten is.
A Hardyt (John C. Reilly) és Laurelt (Steve Coogan) alakító két színész egészen egyszerűen fenomenális. A maszkmester előtt le az összes kalappal, a 2018-as filmben szereplő alakok komolyan összetéveszthetőek a valódi Stan-nal és Pan-nal. Különösen Steve Coogan alakítása lenyűgöző.
Nem mindenkinek való ez a film. De akiknek a valódi barátság még valódi értéket jelent, és akik kellemes emlékeket őriznek még fiatalabb korukból eme két nagy komédiás filmjeiről, azoknak kötelező darab.
.
youtu.be/MdcBNrjc3wo
Bennem sajnos nem hagyott nyomot, eltűnt a varázsa és nincs érdekes sztori sem, csak klisék és felesleges túlzások. Ray persze szerethető, talán ez viszi a hátán az egész filmet, de Finn már semmilyen, Poe Dameron meg szinte idegesítő, ahogy Kylo is. Kár érte.
