Aszpirin írta: ↑2019.12.18., szer. 20:06
Hogy is kezdjem...
Három napja gondolkodom ezen az íráson, hogy melyik topikban ejtsem meg, hogyan írjam meg, hogy tömör legyen, de érthető.
Amit írni fogok, sok itteni kollégának evidencia és elmosolyodik, hogy naugye..., néhányunk pedig biztosan nem fogja elhinni, vagy rámfogják, hogy fizetett hirdetés.
Egy hazai gyártó termékéről van szó. Olyan gyártóéról, amelynek a képviselői aktívak itt a fórumon. De a téma ide vág, és ahogy mindenféle külföldi terméket gond nélkül kitárgyalunk vagy megosztjuk vele kapcsolatban a tapasztalatunkat, azt hiszem nem lenne korrekt, hogy épp a hazai gyártókét ne értékelhessük. Szóval reklám lesz ez, de nem fizetett. Nekem semmi közöm az enlített gyártóhoz, bár a képviselőit már egy ideje ismerem személyesen is, de nem a termékeik miatt.
A nevezett magyar gyártó a Core Audio. A termék pedig, amiről beszélnék, egy USB/SPDIF átalakító. Vagy USB-transzport, ahogyan még nevezni szokták.
Akik ismernek, vagy csak olvasták az írásaimat, azok tudják, hogy alapvetően műszaki beállítottságú emberke vagyok. Jómagam ipari területen dolgozom beágyazott szoftverek fejlesztésén (mozgásvezérlés valósidejű fizikai szimulációval, hajtástechnika, gyártáskiszolgálás, de volt egy 5 éves "kikacsintásom" felhőalapú mikroszervizes elosztott architektúrák és ún. IIoT-fejlesztés irányába is), és van némi rálástásom a digitális elektronikára is.
Megszoktam, hogy gyakran sok technikai specifikációt kell elolvasni és értelmezni, blokkdiagrammokkal éldiagrammokkal, kapcsolási rajzokkal, stb., és - bár nem tartozik a szakterületemhez - elolvastam olyan specifikációkat, mint az I²S buszé, USB-é, HDMI-é (utóbbi többszáz oldal!), és persze az S/PDIF-nek is utánanéztem. Aztán amikor berakott valaki egy utalást egy konrét DAC-chipre, akkor annak is kikerestem az elérhető információit, belső felépítés, lábkiosztások, éldiagrammok, működés, stb. Hogy ne tudatlanul mejek be a vitákba ezeken a területeken. Az USB-specifikációból idéztem is (talán pont ebben a topikban), a HDMI-ét pedig a nagy HDMI-kábelvitában kialakított véleményemben használtam fel.
De mindezt nem azért írom le, hogy magamat fényezzem (tényleg, sokkal kevesebbet tudok, mit kellene, szóval nem erről van szó), hanem azért, mert minden eddigi ismeretem azt támasztotta alá, hogy ha aszinkron izokrón kommunikációt támogat a DAC, akkor az USB/SPDIF átalakítónak nem lehet semmiféle érezhető szerepe, sőt, nemcsak fölösleges, hanem esetleg még ront is a helyzeten. Hogy miért? Hát mert az USB több szempontból is technikailag "felsőbbrendű", mint az S/PDIF - kezdjük talán azzal, hogy az USB-n szimmetrikus jelátvitel van, ami ismereteim szerint jóval zavartűrőbb, mint az asszimmetrikus. De az USB kétirányú kommunikációt is lehetővé tesz két eszköz köszött, míg az S/PDIF-nél a küldő elküldi a digitális jelfolyamot és nagyjából letojja, hogy mit kezd vele a fogadó. Az USB többféle kommunikációs alprotokollt támogat, még az USB Audio-ként köztudatba jutott izokrón kommunikációnál is kétfélét: szinkront ls aszinkront. Előbbinél küld órajelet is, utóbbinál már ez sem szükséges. Az USB specifikáció mind a küldő, mind a fogadó oldalon előírja az adatok pufferelését, tehát elvileg a jitternek nem kellene szerepe legyen az aszinkron usb audióban, ha nem olyan mértékű, hogy bitvesztést okoz.
Ezzel szemben az S/PDIF-nél az órajelet is "vissza kelll nyerni" az adatfolyamból, vagy ha saját órajelgenerátora van a DAC-nak (ez a közepesen komoly DAC-okban már így van), azt rá kell szinklronizálni az S/PDIF-en érkező adatfolyamra, stb... nem? Ebben pedig már szerepe lehet az érkező jelfolyamban lévő jitternek, no meg a DAC saját órajelgenerátora jitterének is, gondolom... tévedek?
Vagyis számomra egyértelmű volt a speckók alapján: egy jól megépített DAC-nál, amely aszinkron kommunikációra képes, jobb kell legyen az USB, vagyis
mire lenne jó a "magasabbrendű" USB-átvitelt S/PDIF-re "degradálni"?
Tartozom egy vallomással a Core Audiósok felé: amikor Viktor leírta a Core Audio topikban, hogy a régi ügyfeleiknek lehetőségük van a régebbi USB/SPDIF (korábban Karuna Reference néven futó) átalakítóikat kedvezményesen az újra "upgrade-elni" (konkrétan: visszaadják a régit, megkapják az újat, kevesebbet fizetnek), majd azt is, hogy az így visszavett, kvázi-új állapotú, átvizsgált stb. átalakítókat "baráti" áron értékesítik garanciával, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy elkérem tőlük az egyik így visszavett átalakítójukat, de nem azért, hogy megvegyem, hanem hogy elmondhassam: én kipróbáltam, és most már nem csak elméleti alapon tudom, hogy fölösleges, hanem a gyakorlatban is megtapasztaltam. Annyira biztos voltam az elméleti következtetésemben, hogy ennek bizony az én DAC-om (egy Wadia 121) esetében nem lehet semmilyen szerepe, ergo fölösleges.
A hétvégén elektroncső-tesztelő rendezvény volt a Core Audio bemutatótermében, ott voltam. És mellesleg megkérdeztem, Viktortól, van-e a visszavett régebbi Karuna Reference-ekből. Ő rögtön mondta: igen van, miért, elvinnél egyet kipróbálni? Mondom, igen. Ideadott egyet, hazavittem.
A fenti történet után azt hiszem mindenkinek nyilvánvaló, hogy mit vártam tőle: konkrétan semmit. Nem lehet hatása, és kész. Elméletileg.
Csakhogy valahol hiba csúszott az elméletbe.
Mert miután ilyen szkeptikusra kondicionáltam magam, és betettem a rendszerembe, minden meggyőződésem ellenére, az eredmény: nem akartam hinni a fülemnek. Ez a "hűha-effektus", ahogy másnap Menyus a telefonbeszélgetésünk során mondta nekem. Jött az A/B teszt, nem hiszem el, mondom, ez ellentmond az ismereteimnek, szinkron kommunikáció, pufferelés, DAC saját órajel, annyira nem szar az a DAC (de tényleg!), S/PDIF, nem lehet jobb, neeem lehet jobb, fölösleges.... ÉS MÉGIS jobb. Ráadásul a különbség nem "nüansznyi" (bár persze az sem mindegy, hogy definiáljuk a "nüanszot"), és most jönnek a hifis közhelyek: egyértelműen jobb basszuis, nem több, hanem jobb minőségű, részletesebb basszus, megszelídült magasak (nem is tudtam, hogy meg kellene "szelídüljenek"), határozott közepek, pontosabban érzékelhető színpadtér, és a legérdekesebb: a "sweet spot" sokkal szélesebb ---> összességében nem kicsit más a hangélmény, és nem kicsit tűnik jobbnak.
Ez vasárnap este volt, azóta három napot vártam: hétfőn munka, majd hallgatózás otthon, kedden munka, majd hallgatózás otthon, és ugyanaz a megdöbbentő eredmény: jobb így. Csak azt kell még teljesen megértenem, miért (bár Menyussal való hosszabb telefonos beszélgetés után azt hiszem kezdem érteni, már csak össze kell raknom elejétől végéig, újra, mindent a fejemben, hogy meglegyen: mitől is jobb?).
Namost gondolom jókat mosolyognak rajtam a korábbi Karuna-tulajok, "hisz ez evidens, mi ezt tudtuk, mondtuk, hehehe....", főleg azok, akik már megkapták a sokkal kisebb zajú táppal, ha jól értettem gyakorlatilag újrafejlesztett vagy legalábbis elég nagy fejlesztésen átesett órával, órakjel-kimenettel rendelkezú új Karunákat, amelyekről már zengenek is az ódák, hogy mennyivel jobbak még a réginél is. Én meg már - komolyan - nem merem kipróbálni.
Merthogy a Karuna - amelyről korábban nem hittem, hogy értelme lehet nálam - azt művelte velem, hogy bár biztos voltam, hogy visszaviszem - marad. És azt kellett írnom egy kedves fórumtársunknak privátban, hogy " tudod, tiszta hülye hifis lettem én is, USB/SPDIF átalakítóra költök el most egy adag - sokak számára egyáltalán nem kevés - pénzt).
Oda került az aláírásomba, ott is marad, mint ahogy marad a Karuna is nálam... és a tartás attól, hogy mi lesz, ha meghallgatom az új Core Audio fejlesztéseket, hogy fogok ellenállni...
Na, mosolyogjatok vagy röhögjetek. Ez van.
(mindegy, mert valószínűleg senki sem olvassa ezt el, olyan hosszú lett).
Tanulság számomra: óvatosabban az elméletekkel (mert hibásak lehetnek), és bátrabban a gyakorlati tapasztalattal.
