Kábelezzünk

[mgus]

Az áramlást kihagytátok mint tényezőt, meg esetleg szinkron úszók vagy vagy gyors úszók úsznak, és hány fokos a víz.
Azt hittem ezt a témát már kitárgyaltuk, nincs veszteség oszt ámen.

[lehoako]

Cher Julien,

korábban revox dobott be egy uszodás hasonlatot, ezt most továbbtekerném. Nem értek a digitális jelek elméletéhez, de azt tudom, hogy a vízfelszín felett röpködhetnek a strandlabdák és az úszósapkás nagyik, de a lényeg mégiscsak az, hogy milyen minőségű az a közeg, amiben tempózunk. Szerintem, bár lehet, h nincs igazam, nagyon sok köze van az úszóközeg-minőségnek az úszásélményhez, bizonyára Ön érti, mire gondolok.

Szia Ákos!
Hadd válaszoljak akkor vizes metafórával jómagam is!
A sebes sodrású folyó bal partján áll énekesünk, az általa egy metronóm tempójához igazodva előadott dalt gyorsírók jegyzik le kottába, melyet dolgos kezek szabdalnak szét ütemenként apró, vízálló cédulákra. Ezekkel a cédulákkal gyakorlott úszók úsznak át a folyó túlsó oldalára, megküzdve az erős áramlatokkal és alattomos örvényekkel. A túlsó oldalon aztán újabb szorgos kezek munkálkodnak azon, hogy a cédulákon szereplő ütemeket egymás mögé rakva visszaállítsák az eredetileg lejegyzett kottát, amelyet folyamatosan adogatnak az eredeti énekesünk praktikusan azonos hangi adottságokkal és zenei képzéssel rendelkező ikertestvérének, hogy az egy ugyanolyan tempóra állított metronómhoz igazodva megszólaltassa.
A kérdés az, hogy vajon a folyó sodrásának iránya, erőssége vagy épp az örvények mennyire fogják befolyásolni (ha egyáltalán) a két produkció közötti különbséget, feltéve, hogy úszóink minden cetlit át tudnak juttatni a túloldalra!
PS: És vessük össze ezt azzal az esettel, mikor az énekesünk maga úszik át a folyón, hogy abból kimerülten kimászva rögtön előadja a túlsó parton ugyanazt a dalt!

Cher Julien,

túl sok ismeretlen, túl sok folyamat, túl sok hibalehetőség, amit látok. A cetlik átjutnak, a dalt összevarrják, de egy dal sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, adatáramba, előadásba. Legalábbis egyik ismert hifista elődömmel, Herakleitosszal így gondoljuk.

[juliush]

Ez már kezd OFF-ba hajlani a kábelezés perspektívájából, de ha Dante, akkor az alábbi megkerülhetetlen:
https://www.audinate.com/
Ajánlom figyelmetekbe a "Find Dante-enabled Products from AV Manufacturers" pontot, melyben többszáz Dante-képes termék között keresgethettek!
Ugyanakkor fontosnak tartom megkülönböztetni az olyan otthoni felhasználásra, elsősorban hálózati tárolókon, médiaszervereken, weben elérhető anyagok szimpla stream-elésére kidolgozott protokollokat, mint a DLNA/UPnP vagy a Roon, a stúdiókban használatos, számos nagyfelbontású, általában egymáshoz szinkronizált audio és video csatorna közvetítését alacsony késleltetéssel megvalósító specializált protokolloktól (AES67, Dante, Ravenna, stb.) és azokat támogató eszközöktől!

[hodyka]

https://www.micromedia.ch/?product=digimedia-amp-poe

[hodyka]

"Sok mindent lehet(ne) csinalni tcp/ip-ra ultetve, megis alig paran vannak akik bele mertek vagni es sikerult is nekik (Roon, HQP, Dante)."

Na ezt találtam

https://www.micromedia.ch/?portfolio=ae ... interfaces

[juliush]

Cher Julien,

korábban revox dobott be egy uszodás hasonlatot, ezt most továbbtekerném. Nem értek a digitális jelek elméletéhez, de azt tudom, hogy a vízfelszín felett röpködhetnek a strandlabdák és az úszósapkás nagyik, de a lényeg mégiscsak az, hogy milyen minőségű az a közeg, amiben tempózunk. Szerintem, bár lehet, h nincs igazam, nagyon sok köze van az úszóközeg-minőségnek az úszásélményhez, bizonyára Ön érti, mire gondolok.

Szia Ákos!
Hadd válaszoljak akkor vizes metafórával jómagam is!
A sebes sodrású folyó bal partján áll énekesünk, az általa egy metronóm tempójához igazodva előadott dalt gyorsírók jegyzik le kottába, melyet dolgos kezek szabdalnak szét ütemenként apró, vízálló cédulákra. Ezekkel a cédulákkal gyakorlott úszók úsznak át a folyó túlsó oldalára, megküzdve az erős áramlatokkal és alattomos örvényekkel. A túlsó oldalon aztán újabb szorgos kezek munkálkodnak azon, hogy a cédulákon szereplő ütemeket egymás mögé rakva visszaállítsák az eredetileg lejegyzett kottát, amelyet folyamatosan adogatnak az eredeti énekesünk praktikusan azonos hangi adottságokkal és zenei képzéssel rendelkező ikertestvérének, hogy az egy ugyanolyan tempóra állított metronómhoz igazodva megszólaltassa.
A kérdés az, hogy vajon a folyó sodrásának iránya, erőssége vagy épp az örvények mennyire fogják befolyásolni (ha egyáltalán) a két produkció közötti különbséget, feltéve, hogy úszóink minden cetlit át tudnak juttatni a túloldalra!
PS: És vessük össze ezt azzal az esettel, mikor az énekesünk maga úszik át a folyón, hogy abból kimerülten kimászva rögtön előadja a túlsó parton ugyanazt a dalt!

[Tctronic]

01ba233692279a2b1a374cf0d216495e3c5a1ba6.jpg (60.65 KiB) Megtekintve 2945 alkalommal

[istvan01]

még ehhez egy személyes tapasztalat a múltamból. 70-es években már létezett az RS232 és a kapcsolt modemes kommunikáció. 1978 nyarán nyári gyakorlatom Orion egyik műszaki osztályán, ahol modem fejlesztés folyt. Talán 2,4kboud modem volt a portó és elfoglalt egy teljes 19"-os kártya recket, nem emlékszem mennyire volt dugig kártyával a rack. Tehát ebben az időben a Philips SPDIF bátor fejlesztésnek tűnhetett.

[istvan01]

Akkor én is valamit a hifi vagy nem hifi kábelhez, profit és fejlődés.
Válasszuk élesen ketté, analóg és digit jel átvitel.

Analógnál egyértelmű, képtelenség több tíz méterre elvinni torzulások nélkül nagy relatív sávszélességgel. Ha csak 1Hz-100kHz a megkívánt tartomány 100-120dB jel-zaj viszony, szóval nagyon hamar technikai falakba ütközik a feladat. Egyéb szempontból viszont egyszerű, vagy annak tűnik. Van egy fontos jellemző, a jeltorzulási és zajosodási viszonyok jellegükben nagyon hasonló az átvivő közegben és a jel kiadó-fogadó analóg áramkörökben.

Digit átvitel. Kezdjük ott, amikor a Philips előállt az SPDIF-TOSLINK protokollnak alig nevezhető szabvánnyal amiben semmi handshake, órajel nélkül, moduláció csupasz PCM, nem volt szándék az analóg világ lecserélése, legyen egyszerű, max 1-2m távolságra továbbítani az a 0-1 jelfolyamot. 70-es végén még a számítástechnikában alig voltak olyan adat protokollok, amik adaptálhatók lehettek volna egyszerű, olcsó módon házi hifiben készülék közötti digit jelátvitelre. Na ennek maradványait nyögjük azóta is, mert ezek így a kábelek fizikai tulajdonságaira is nagy érzékenyek.

Mindeközben a számítástechnikában hatalmas léptékben fejlődött minden, a piac mindig is sokkal kiterjedtebb volt ahhoz, hogy érdemes volt és még ma is, hogy 5-10évenkeént generálisan új rendszerek váltsák a régieket, miközben minden váltásnál megoldott volt az előzővel, max kettő korábbival valamilyen kompatibilitás. Na ez nem igazán történt a digitális hifi oldalon, nagyon lassan, kislépésekben ment előre a jelátvitel és annak készülék oldali feldolgozás rendszer fejlődése.

Igen, ma már száloptikán jön a házhoz a NET világ, azon keresztül akár északi sarki szerverparkból a 4k film, vagy akár 24b/192k zene is a hálózati lejátszóba. Szóval azért haladunk előre.
(Ez az utcai légkábeles optikaszál max 2Gbit-re képes, csillapítása 0,5dB/km)

[lehoako]

Azon érdemes lenne elgondolkozni, hogy a számítógép hálózatok amiket használunk, amiket használ a bankszektor, a repülésirányítás, a kutató intézmények stb... azok milyen kábelezést használnak. Vegyük példaként a 10 Gbit ethernetet ami már legalább 10 éve (inkább több) minden adatközpontban ipari standard. Közönséges CAT kábeleket használnak, amiken keresztül 833Megabauddal (másodpercenként 833 millió mintavételezés történik az analóg jelből) PAM-16 kódolással kommunikálnak az eszközök, több tíz méter hosszan, 16 különböző analóg jelszinten (tehát egy órajel alatt 4 bitet visz át, amiből 3 bit hasznos adat). A maximum megengedhető BER (bit error rate) 10 a -12.-en, ami azt jelenti, hogy kb 1,5 percenként (~900 gigabitenként) 1 bithiba lehet. És hangsúlyozom, hogy itt csak a fizikai rétegről van szó, itt még nincs semmilyen hibajavítás.

Hasonlítsuk össze ezt egy átlagos 192Khz-es audio átvitellel. Másodpercenként 192 ezer mintavételezés. Tényleg olyan megoldhatatlan feladat ez, hogy több tízezres kábelek kellenek, hogy pontos legyen az átvitel? Biztos, hogy a kábelen múlik ez?

Szerintem az már többé-kevésbé elfogadott (? ) e közösség számára is, hogy a praktikusan bithelyes átvitel az audio rendszereinkben is kivitelezhető. A polémia talán inkább arról szól, hogy közreműködhetnek-e digitális kábeleink a lejátszó láncban keletkező vagy a környezetből felvett egyéb hatások, zajok közvetítésében, illetve hogy egyes protokollok esetén, mint amilyen az SPDIF a bitekben binárisan tárolt információ mellett mennyire képesek egyéb, elsősorban időzítési jellegű információ továbbítására és persze nem utolsó sorban arról, hogy lehet-e ezeknek hallható hatása.

Cher Julien,

korábban revox dobott be egy uszodás hasonlatot, ezt most továbbtekerném. Nem értek a digitális jelek elméletéhez, de azt tudom, hogy a vízfelszín felett röpködhetnek a strandlabdák és az úszósapkás nagyik, de a lényeg mégiscsak az, hogy milyen minőségű az a közeg, amiben tempózunk. Szerintem, bár lehet, h nincs igazam, nagyon sok köze van az úszóközeg-minőségnek az úszásélményhez, bizonyára Ön érti, mire gondolok.

[Jester]

En nem a software oldalara gondoltam hanem magara a chipre. Sok mindent lehet(ne) csinalni tcp/ip-ra ultetve, megis alig paran vannak akik bele mertek vagni es sikerult is nekik (Roon, HQP, Dante).

Van egy profitnak nevezett dolog es az a legtobbszor felulirja a logikus vagy hatekony megoldast. Az elmult evtizedekben sem a jobb megoldasok maradtak csak fent, lasd vhs/betamax usb/firewire es igy tovabb. Annyira kozhelyes amennyire csak lehet, de ez egy profitorientalt vilag.

Nézd nekem ez kicsit fura amit írsz.

"Sok mindent lehet(ne) csinalni tcp/ip-ra ultetve, megis alig paran vannak akik bele mertek vagni es sikerult is nekik (Roon, HQP, Dante)."

Biztosan az van a háttérben, hogy nem mertek belevágni más gyártók ebbe? Nem az lehet ennek a hátterében, hogy vagy nem tartották fontosnak újra feltalálni az audio transzportot, vagy mégiscsak használnak egyéb megoldásokat? Hány és hány gyártó kínál hálózati lejátszót ma már? A régi gyártók közül csak három, Marantz, Teac, Cambridge Audio. Az összes régi gyártó kínál olyan erősíőket amiket vagy HDMI-n vagy etherneten tudod rákötni a hálózatodra. Az egyik előző hozzászólásodban felhoztad a Lumint mint egyetlen eszközt amin van optikai csatlakozó. De ez mit magyaráz? Azt, hogy egyedül ők voltak képesek létrehozni egy ilyen eszközt, és ez a legoptimálisabb módja az audio átvitelnek? Persze tudom itt sokan az ethernet kábelnek is tulajdonítanak olyan mágikus erőt ami miatt képes jobban szólni tőle zene, de ez már tényleg a nonszensz kategória.

De hogy ne menjen el a diskurzus egy rossz irányba, most visszakanyarodnék a kiinduló ponthoz amelyben feltételezzük, hogy az SPDIF csatlakozás kialakítása és működése folytán meghálálja a minél igényesebb és jobb digitális kábelezést. Felsoroltunk itt jópár megoldást ami az SPDIF hibájával nem rendelkező digitális audio transzportot biztosít. Mi értelme akkor az SPDIF csatlakozást tuningolni többtízezer neadjisten százezer forintos kábelekkel?

[Luxor Audio]

Azon érdemes lenne elgondolkozni, hogy...

Szerintem nem feltétlenül érdemes. Értem a szkeptikus és a hívő csoport érveit, mindegyik logikus, de egyik sem perdöntő, ezért értelmetlen a sok éve tartó hidegháború közöttük. Elgondolkodni arról érdemes, amihez van némi lövésünk. A kábelek hangzásra gyakorolt hatásáról nekem túl kevés konkrét információm van ahhoz, hogy komoly eszmefuttatást hajtsak végre róla, de megkockáztatom, hogy a fórum közönségében sem találunk olyan szakembert (természetesen Rudi bácsin kívül), aki teljesen átlátná a kérdéskört és tudná a válaszokat. Néhányaknak, köztük nekem is tapasztalásaink vannak, ezekre támaszkodva evickélünk a kábelek között (is). Saját tapasztalatokról pedig nehéz vitatkozni, de szerintem nem is kell. Ha valaki hall egy jelenséget, hiába sorakoztatsz fel érveket, hogy miért ne lenne szabad hallania. Aki nem hallja, az majd keres más élvezetet, őt is felesleges győzködni, hogy márpedig ezt és ezt vegyed meg.

De ha mindenképpen gondolkodni akarsz, figyelmedbe ajánlom a zeneelméletet. Garantáltan mélyebb, dokumentáltabb és érdekesebb téma, mint a kábelek világa, ennek ellenére ott sem találsz tuti magyarázatokat rá, hogy egyes művek miért lettek hihetetlenül sikeresek, mások miért tűntek el a süllyesztőben. Ettől még a muzsikálás nagyszerű élvezetet okoz hallgatónak és zenésznek egyaránt, ami határozottan bizonyítja, hogy képesek vagyunk magyarázatok nélkül is élvezni dolgokat.

[lehoako]

Attila! Inkább emlékezz vissza a stúdióra!

Cher Julien,

kérem, az outsidereket is próbálja valahogy orientálni, hogy milyen emlékezetes party volt ott a stúdióban...

[ZolaBA]

Ha van egy probléma akkor azt hogyan hatékony megoldani?

Itt van egy alapvető félreértés, ugyanis ezeket hifis "problémákat" egyáltalán nem akarják a gyártók megoldani. Addig jó, amíg a hifista aggódik és drágábbra gyűjt.
De továbbmegyek, határozottan fellelhető sok fórumtársunkon is a megoldatlan helyzetek élvezete - ami különös viselkedéseket eredményez. Számomra ilyen scifi-horror film momentumok ugranak be rendszeresen, mint amikor valami fertőzés tudatmódosított állapotba hoz embereket, logikátlanul beszélnek, cselekszenek, amit élveznek és büszkék állapotukra és meg vannak róla győződve, hogy a főhősnek is csatlakoznia kell ehhez az állapothoz a szép új jövőért

[diagnet]

De amit ismét tudok példának mondani, hogy már egy Arcam+ B&w cdm1 rendszerben egy ilyen kábel egyértelműen kategóriákat tud dobni.

Azért arra figyelhetnétek, hogy olyan példákkal dobálózzatok amik nincsenek minden 2. háztartásban. Valaki a héten már ugyanezt leirta egy még satnyább rendszerre(bw 604+primare). Aki ilyen belépő szintű készülékeken kijelenti a kábelek általi kategória ugrást, annak súlyos probléma van az érzékelésével, vagy szándékosan manipulál.
Először csak magatoknak, de később másoknak is kárt okozva.

[Jester]

Egy okot szinte biztosan tudok mondani neked. Ez pedig egy alap Xmos vagy Amanero USB chip ara vs a Dante/Ravenna ara (na meg hogy melyik mennyire PnP). Erre mondhatod kapasbol hogy az apropenz egy tobb millios DAC arahoz kepest, es igazad is lenne, csakhogy a vilag nem igy mukodik. Nem veletlemul csak a Lumin X1-be kerult eddig optikai csatlakozo pedig nagyjabol a lonak a legnemesebb szerve az ara egy hagyomanyoshoz kepest. Megis ha tippelhetnek akkor meg evekig nem fog atszivarogni a kisebb eszkozokbe az optika. Es en orulnek a legjobban ha nem lenne igazam.

Ha ez lenne a probléma, akkor lehet használni egyéb protokollokat is. A tcp/ip open source es vannak egyéb OS audio over ip protokollok is. Kíváncsi vagyok szerinted hogyan működik a világ. Ha van egy probléma akkor azt hogyan hatékony megoldani? Toldozni foltozni egy hibás koncepciót méregdrágán vagy használni egy olcsóbb hibaturobb megoldast?

[SoundMania]

Az elkepzelhetetlen hogy amugy elegedett de kiprobalja mert nyitott es/vagy kivancsi? Aki nem fejleszt, pakolgat (barmit is jelentsen ez), varial az mar alapbol igenytelen is? :)

Ki hogy akarja érteni. Látom neked az igény szõra az igénytelenség kattanik.
Nem az a bajom , ha valaki nem kíváncsi. Csak tudja hova helyezni a saját rendszerét a sorba, meg más termékeket is. Akkor az majd nem így kattanik mint te az előbb.

Aha. Es mi alapjan fogja tudni elhelyezni, hogy mennyit koltott ra, vagy hogy a "szaklapok" hany pontot adtak a komponenseire, vagy hogy probalta e mar a Kondo ezustot? Szokasosan terelsz, ferditesz es mellebeszelsz. Mondjuk kb ez varhato toled.

Ja, es nem vagyok egy nyelvtan naci, de a "kattanik" es ugy altalaban a mondandod fele nehezen vagy sehogy sem ertelmezheto.

Mondjuk mivel hangminőségről beszélünk az alapján megfelel számodra a sorrend?
Nehogy azt kérdezd most , hogy kidönti el melyik a jobb!

[Aszpirin]

De menjünk tovább, SPDIF átvitelnél miért pont az a szakasz számít az átvitelben ami a két eszközöd között van? Miért nem számít a csatlakozó utáni forraszanyag, stb stb...
Ha az SPDIF vagy az AES/EBU ennyire érzékeny lenne a felhasznált kábelre miért nem használ mindenki közönséges TCP/IP-t vagy akármelyik Audio-over-IP protokollt az eszközök közötti átvitelre? Érdemes ezt az összeget egy kábelre költeni egy feltételezett hiba elkerülése végett, ahelyett, hogy beszerzünk egy olyan eszközt ami már elméletben sem hibás, hiszen nem használja a feltételezetten hibás/érzékeny protokollt?
Mi az oka annak, hogy mindezek ellenére SPDIF-et vagy USB-t használnak több millió forintos high-endnek nevezett DAC-okon? Mi a technikai előnye ennek ahelyett, hogy mondjuk Dantet használnának mint a Focusrite?

Digitális kábelügyben rossz emberrel vitatkozol. Én csak egy apró pontosítást tettem, mert feszültségszintekről beszéltél, amiből mintavételezés folyik másodpercenként 200ezerszer... hát csak annyit mondtam pontosításként, hogy nem ez történik (ráadásul az a 200 ezer is sokkal több még sztereó 16 bit/44.1 kHz esetében is, de ez már tényleg szőrszálhasogatás, nem lényeges ).

[Jester]

A mondandód szempontjából lehet, hogy nincs jelentősége, de az ugye megvan, csak pontosításként, hogy AES/EBU-n ill. S/PDIF-en F2F kódolással (digitális frekvenciamoduláció, ha úgy tetszik) megy a digitális jel, vagyis nem a feszültségszintek kódolják a biteket (adott pillanatban pl. 0V helyzetfüggően jelenthet 0-t vagy 1-et is, attól függően, meddig tart, és ha átvált, az még mindig jelenthet 0-t vagy 1-et is, szintén attól függően, meddig tart az új feszültségszint) többek között azért, hogy hogy kinyerhető legyen az órajel magából az adatfolyamból?

Direkt nem akartam ebbe belemenni. Alapvetően arra szeretnék rávilágítani továbbra is, hogy gondoljunk kicsit bele abba, hogy az elektronika hol tart, hogy milyen pontosságú eszközeink vannak, hogy azok mennyibe kerülnek, és hogy milyen kritikus rendszerekben használjuk őket. Ipari hálózati switchekbe ~3 dolláros órajelgenerátorok vannak.
De menjünk tovább, SPDIF átvitelnél miért pont az a szakasz számít az átvitelben ami a két eszközöd között van? Miért nem számít a csatlakozó utáni forraszanyag, stb stb...
Ha az SPDIF vagy az AES/EBU ennyire érzékeny lenne a felhasznált kábelre miért nem használ mindenki közönséges TCP/IP-t vagy akármelyik Audio-over-IP protokollt az eszközök közötti átvitelre? Érdemes ezt az összeget egy kábelre költeni egy feltételezett hiba elkerülése végett, ahelyett, hogy beszerzünk egy olyan eszközt ami már elméletben sem hibás, hiszen nem használja a feltételezetten hibás/érzékeny protokollt?
Mi az oka annak, hogy mindezek ellenére SPDIF-et vagy USB-t használnak több millió forintos high-endnek nevezett DAC-okon? Mi a technikai előnye ennek ahelyett, hogy mondjuk Dantet használnának mint a Focusrite?

[Aszpirin]

Arra próbáltam rávilágítani, hogy érdemes elgondolkozni azon, hogy ha egy fizikai közvetítő közeg (rézdrót) alkalmas arra, hogy másodpercenként 833 milliószor vegyünk mintát a rajta megérkező elektromos jelből, ami 16 feszültségértéket vehet fel, akkor annyira azért csak nem "rontja el" azt a jelet, hogy ne tudjunk megfelelően pontosan mintát venni egy 2 feszültségértékkel operáló jelből másodpercenként 200 ezer alkalommal. Ami valljuk meg bagatell a 833 millióhoz képest.

A mondandód szempontjából lehet, hogy nincs jelentősége, de az ugye megvan, csak pontosításként, hogy AES/EBU-n ill. S/PDIF-en F2F kódolással (digitális frekvenciamoduláció, ha úgy tetszik) megy a digitális jel, vagyis nem a feszültségszintek kódolják a biteket (adott pillanatban pl. 0V helyzetfüggően jelenthet 0-t vagy 1-et is, attól függően, meddig tart, és ha átvált, az még mindig jelenthet 0-t vagy 1-et is, szintén attól függően, meddig tart az új feszültségszint) többek között azért, hogy hogy kinyerhető legyen az órajel magából az adatfolyamból?

[zoli73]

Ismét? Szerintem évek óta ezt próbálom megértetni. De sajnos nagy az ellenállás.
A tapasztalat , a felismerés, a saját rendszer megismerése, jó pozícióba helyezése, mind a rendszernek, mind a jobb komponensnek.
A megértése annak, hogy mire alkalmas az adott rendszer, mik a korlátai, mik a határai.
Hogy csak a leg alapabb dolgokat említsem.

Köszönöm, hogy a sok mellébeszélés után, végre kaptam egy konkrét választ a kérdésemre!
Értem és nagyjából egyet is értek veled. Egy azért kilóg nekem egy kicsit. Egy ilyen csúcs kábel rendszerbe illesztésével az borítékolható, hogy a rendszer jobban teljesít, de ebből hogy derül ki, hogy mik a határai?
A másik, amit már korábban írtam, ez egy csapda. A megtapasztalás mellett csalódás lehet a vége, mikor kikerül a rendszerből, mert hát csak kölcsönbe van...

És nem volt semmiféle mellébeszélés. Én már régóta ezeket mondom. Te voltál figy lmetlen eddig. :)

A mellébeszélést arra értettem, hogy a legtöbb hozzászólásodban ügyesen kerülöd a válaszadást a kérdésekre, és sokszor minden konkrétumot mellözve, rébuszokban beszélsz.
Ahogy észreveszem ez nem csak nekem tűnt fel...

[Jester]

dupla...

[Jester]

Szerintem az már többé-kevésbé elfogadott (? ) e közösség számára is, hogy a praktikusan bithelyes átvitel az audio rendszereinkben is kivitelezhető. A polémia talán inkább arról szól, hogy közreműködhetnek-e digitális kábeleink a lejátszó láncban keletkező vagy a környezetből felvett egyéb hatások, zajok közvetítésében, illetve hogy egyes protokollok esetén, mint amilyen az SPDIF a bitekben binárisan tárolt információ mellett mennyire képesek egyéb, elsősorban időzítési jellegű információ továbbítására és persze nem utolsó sorban arról, hogy lehet-e ezeknek hallható hatása.

Arra próbáltam rávilágítani, hogy érdemes elgondolkozni azon, hogy ha egy fizikai közvetítő közeg (rézdrót) alkalmas arra, hogy másodpercenként 833 milliószor vegyünk mintát a rajta megérkező elektromos jelből, ami 16 feszültségértéket vehet fel, akkor annyira azért csak nem "rontja el" azt a jelet, hogy ne tudjunk megfelelően pontosan mintát venni egy 2 feszültségértékkel operáló jelből másodpercenként 200 ezer alkalommal. Ami valljuk meg bagatell a 833 millióhoz képest.

[SoundMania]

Köszönöm, hogy a sok mellébeszélés után, végre kaptam egy konkrét választ a kérdésemre!
Értem és nagyjából egyet is értek veled. Egy azért kilóg nekem egy kicsit. Egy ilyen csúcs kábel rendszerbe illesztésével az borítékolható, hogy a rendszer jobban teljesít, de ebből hogy derül ki, hogy mik a határai?
A másik, amit már korábban írtam, ez egy csapda. A megtapasztalás mellett csalódás lehet a vége, mikor kikerül a rendszerből, mert hát csak kölcsönbe van...

Nagyon sokaknak meg megnyugvás lenne, mert nem kellene itt naponta vitázni, hogy miért szarok a drága kábelek, pedig csak volt videoton rendszerbe használták volna. :)
De szerintem hallgasd meg egyszer jól és minden ki fog derülni.
Amúgy nem csapda. Ha elégedett az ember a rendszerével akkor hallgassa. De ne terjessze hogy nem kell úhysem jobb nála senkinek. Aki kipróbálja az már eleve nem teljesen elégedett a rendszerével. Ha a hatására neki áll fejleszteni pakolgatni, variálni, akkor pedig az igénye is meg van a jobbra.

Az elkepzelhetetlen hogy amugy elegedett de kiprobalja mert nyitott es/vagy kivancsi? Aki nem fejleszt, pakolgat (barmit is jelentsen ez), varial az mar alapbol igenytelen is? :)

Ki hogy akarja érteni. Látom neked az igény szõra az igénytelenség kattanik.
Nem az a bajom , ha valaki nem kíváncsi. Csak tudja hova helyezni a saját rendszerét a sorba, meg más termékeket is. Akkor az majd nem így kattanik mint te az előbb.

[juliush]

Azon érdemes lenne elgondolkozni, hogy a számítógép hálózatok amiket használunk, amiket használ a bankszektor, a repülésirányítás, a kutató intézmények stb... azok milyen kábelezést használnak. Vegyük példaként a 10 Gbit ethernetet ami már legalább 10 éve (inkább több) minden adatközpontban ipari standard. Közönséges CAT kábeleket használnak, amiken keresztül 833Megabauddal (másodpercenként 833 millió mintavételezés történik az analóg jelből) PAM-16 kódolással kommunikálnak az eszközök, több tíz méter hosszan, 16 különböző analóg jelszinten (tehát egy órajel alatt 4 bitet visz át, amiből 3 bit hasznos adat). A maximum megengedhető BER (bit error rate) 10 a -12.-en, ami azt jelenti, hogy kb 1,5 percenként (~900 gigabitenként) 1 bithiba lehet. És hangsúlyozom, hogy itt csak a fizikai rétegről van szó, itt még nincs semmilyen hibajavítás.

Hasonlítsuk össze ezt egy átlagos 192Khz-es audio átvitellel. Másodpercenként 192 ezer mintavételezés. Tényleg olyan megoldhatatlan feladat ez, hogy több tízezres kábelek kellenek, hogy pontos legyen az átvitel? Biztos, hogy a kábelen múlik ez?

Szerintem az már többé-kevésbé elfogadott (? ) e közösség számára is, hogy a praktikusan bithelyes átvitel az audio rendszereinkben is kivitelezhető. A polémia talán inkább arról szól, hogy közreműködhetnek-e digitális kábeleink a lejátszó láncban keletkező vagy a környezetből felvett egyéb hatások, zajok közvetítésében, illetve hogy egyes protokollok esetén, mint amilyen az SPDIF a bitekben binárisan tárolt információ mellett mennyire képesek egyéb, elsősorban időzítési jellegű információ továbbítására és persze nem utolsó sorban arról, hogy lehet-e ezeknek hallható hatása.