Igen, tipikusan a keveset mond, de sok van mögötte esete. A kollektív tudat helyett mindenki a saját, addigi, előző életében begyűjtött élményeire alapozva fantáziál. Ez hamar körben járásban végződik. Ami pedig őrületben. Vannak művek, melyek a maguk módján megjósolták a digitálisan való összekapcsolódást, egy mintavételezett módját a közösségi lét folytatásának, azok előnyeivel és hátrányaival, itt az ellenkezőjére épülünk, kiindulópontnak jó, önmagában sovány. Az nem világos, hogy bármilyen közösségi egy fele menés (tömegközlekedéses) vagy egyáltalán, bármi hogyan jöhet össze, ha magában van el mindenki. A leképezett közösség meg saját fantázia. A könyv talán választ ad. Aki olvasta, írja meg.
Ugyan nem tér ki rá közvetlenül, számomra a külső ingerek fontosságáról szól ez a film. Meg arról, hogy a nehézségek elől való befele menekülés csak roskadásban végződhet. Egy elmének nincs elég fantáziája fenntartani önmagát funkcionális mivoltában, több kell. Ami súrlódásokkal jár. Ha viszont a legnagyobb fájdalmat akarjuk feledni nagy és hibás váltással, épp azzal betonozzuk be azt.
Mekkora mértékű gyomlálást érdemes beiktatni a túlélés érdekében? Milyen profilú hárítás a legkevésbé egészségtelen? Mi az a mintavételezési mérték, ami még megőrzi az embernek maradáshoz szükséges bejövők diverzitását, az elme épségét, miközben védelmet is ad a fájdalmak ellen, érintetlenül hagyva az addig felépített és kifejlődött identitást? Azt az identitást, ami félig választottan, félig az élet, mások által alakított, belenyúlhatunk-e ezekbe az arányokba önkényesen? Tudunk-e okosan és előremutatóan elvonulni vagy csak menekülünk? Kell-e elvonulni vagy az előrefelé menekülés a jó? Mekkora mértékben ludas a kultúrális beidegződés a bánatainkért, sikereinkért? Létezik-e alárendeletlenség? A közösségnek vagy saját magunknak érdemesebb-e alárendelni magunk? A külső vagy a belső terhek emésztenek-e fel hamarabb vagy jobban?
[/quote]
Sok kérdés, sok jó kérdés.
Érdekes lenne meghallgatni,hogy akik a fájdalmuk,valóságuk elől a drog okozta trip-ekbe menekülnek és valahogy sikerült lejönniük a szerről, mit gondolnak ezekről a dolgokról.
Személyeskedj kérlek a barátaiddal, én korántsem vagyok az neked.. 
Szar lehet így élni,keserű a pirula tudom, de mindegy én remélem egyszer megbékélsz ,vagy felhagysz evvel a hobby -val, mert ez téged mocskosul nem érdekel!Van egy gyönyörű családod,inkább ezeket a felesleges órákat amit itt töltesz ,fordítsd rájuk, sztem sokkal boldogabb ember lennél.. 
Remélem nem voltam sértő!
:
De az tuti, hogy jó anyag lehet.
