Milyen zenét hallgatsz?

[Aszpirin]

Mai hifi-házimatiném első alanya ezúttal egy vadonatúj megjelenésű komolyzenei album volt:
Gautier Capuçon & Yuja Wang - Franck & Chopin: Cello Sonatas

Hosszú (79 perc), de nagyon megéri végighallgatni. A műsoron Franck a-moll hegedűszonátájának cselló-átirata, Chopin A-dúr szonátája és C-dúr Polonaise brillante-ja, valamint mindezt megtoldották Astor Piazzola Le Grand Tango-jával.
Nagy a szinergia a két zenész között, Capuçon dinamikus, néha a szenvedélyességig “fajuló” csellójátékát remekül egészíti ki Wang zongorajatéka, az összhatás, ahogy mondani szoktam: fülmasszázs, közepesen kemény ujjpárnákkal

Ajánlom minden komolyzene-kedvelő figyelmébe. HRA Streaming-en natív 24/192-ben hallgatható, a Tidal 24/192-es MQA-ban (!) (is) adja, ami MQA-képes DAC-okon teljes pompájában szólal meg, nem-MQA-képes DAC-on de MQA-t ismerő lejátszóval 24/96-os felbontásra “bomlik ki”. A felvétel hangminősége “elég jó”.
Youtube-ra is felkerült a teljes album. Kis ízelítő:
.

youtu.be/3EF9_PYtPV8

[mackohaz]

https://youtu.be/9FX7orppiu8

[mackohaz]

https://youtu.be/NYtjttnp1Rs

[janesz]

image.jpg (1.58 MiB) Megtekintve 2670 alkalommal

image.jpg (1.58 MiB) Megtekintve 2670 alkalommal

[perempe]

ÓDZ Diótörő (élő)
szentségtörés a Diótörőre mogyorózni?

[bitrograde]

‘Considering human imagination the last piece of wilderness, do you think AI will ever be able to write a good song?’

Dear Peter,
In Yuval Noah Harari’s new book 21 Lessons for the 21st Century, he writes that Artificial Intelligence, with its limitless potential and connectedness, will ultimately render many humans redundant in the work place. This sounds entirely feasible. However, he goes on to say that AI will be able to write better songs than humans can. He says, and excuse my simplistic summation, that we listen to songs to make us feel certain things and that in the future AI will simply be able to map the individual mind and create songs tailored exclusively to our own particular mental algorithms, that can make us feel, with far more intensity and precision, whatever it is we want to feel. If we are feeling sad and want to feel happy we simply listen to our bespoke AI happy song and the job will be done.
But, I am not sure that this is all songs do. Of course, we go to songs to make us feel something — happy, sad, sexy, homesick, excited or whatever — but this is not all a song does. What a great song makes us feel is a sense of awe. There is a reason for this. A sense of awe is almost exclusively predicated on our limitations as human beings. It is entirely to do with our audacity as humans to reach beyond our potential.
It is perfectly conceivable that AI could produce a song as good as Nirvana’s “Smells Like Teen Spirit,” for example, and that it ticked all the boxes required to make us feel what a song like that should make us feel — in this case, excited and rebellious, let’s say. It is also feasible that AI could produce a song that makes us feel these same feelings, but more intensely than any human songwriter could do.
But, I don’t feel that when we listen to “Smells Like Teen Spirit” it is only the song that we are listening to. It feels to me, that what we are actually listening to is a withdrawn and alienated young man’s journey out of the small American town of Aberdeen — a young man who by any measure was a walking bundle of dysfunction and human limitation — a young man who had the temerity to howl his particular pain into a microphone and in doing so, by way of the heavens, reach into the hearts of a generation. We are also listening to Iggy Pop walk across his audience’s hands and smear himself in peanut butter whilst singing 1970. We are listening to Beethoven compose the Ninth Symphony while almost totally deaf. We are listening to Prince, that tiny cluster of purple atoms, singing in the pouring rain at the Super Bowl and blowing everyone’s minds. We are listening to Nina Simone stuff all her rage and disappointment into the most tender of love songs. We are listening to Paganini continue to play his Stradivarius as the strings snapped. We are listening to Jimi Hendrix kneel and set fire to his own instrument.
What we are actually listening to is human limitation and the audacity to transcend it. Artificial Intelligence, for all its unlimited potential, simply doesn’t have this capacity. How could it? And this is the essence of transcendence. If we have limitless potential then what is there to transcend? And therefore what is the purpose of the imagination at all. Music has the ability to touch the celestial sphere with the tips of its fingers and the awe and wonder we feel is in the desperate temerity of the reach, not just the outcome. Where is the transcendent splendour in unlimited potential? So to answer your question, Peter, AI would have the capacity to write a good song, but not a great one. It lacks the nerve.
Love, Nick

youtu.be/PCTevL8OImE

[Gógyimogyi]

Sokkal másabb ;-)
https://youtu.be/h1BsKIP4uYM?t=1627
Minden számuk jó, de direkt ettől kezdtem mert ebben a dalban énekel az énekesnő is (kicsit várni kell rá).
Az albumaik voltak az első LP-im.

[mgus]

youtu.be/frXv90Vl2rc

[venomer]

https://www.youtube.com/watch?v=AeU4JxYtpe0

[Rotox]

Most egy kicsit más...


youtu.be/Vi0aiYeokDY

[GTomi]

ma ajánlotta egyik barátom a hölgyet.

ötletes a koncert helyszíne:


youtu.be/JAyROGRwhiU

[Gógyimogyi]

De Staat - Witch Doctor
https://www.youtube.com/watch?v=0ttGgIQpAUc

[huszti-zsolt]

https://www.youtube.com/watch?v=Px2FN_ft36c

[Aszpirin]

Eszem megáll... Joe Pesci-nek (igen, annak a Joe Pescinek a napokban megjelent egy lemeze, Pesci... Still Singing címmel, és nem is rossz. Úgy hangzik, mintha egy néger öreglány énekelne rajta, de kifejezetten élvezhető. Egy példa:

youtu.be/yHscKWV9e4s

[mackohaz]

https://youtu.be/olh--Rb1UCY

[kasumi]

Amar, A: Human - OST

https://www.prestomusic.com/classical/p ... -human-ost
https://www.youtube.com/watch?v=0-Retnj3TsA


youtu.be/1c-QhVDTgw8

[janesz]

http://outhere-music.com/en/albums/la-m ... e-alpha450

E8AB707B-1421-43CA-96A0-A2C8B87B4BD0.jpeg (290.71 KiB) Megtekintve 2842 alkalommal

. Alapja 450

[janesz]

6890A237-085A-42A8-87B0-F53994883132.jpeg (1.63 MiB) Megtekintve 2849 alkalommal

. Alpha 002

[janesz]

Alpha 001

AB5A9A59-A076-4F9B-AECE-DB41654467CE.jpeg (1.38 MiB) Megtekintve 2825 alkalommal

[venomer]

Pannónia 3 keréken. Utazási dokuműsor, teli van jobbnál jobb, válogatott magyar aláfestőmuzsikákkal.

[janesz]

image.jpg (1.59 MiB) Megtekintve 2797 alkalommal

[janesz]

image.jpg (1.47 MiB) Megtekintve 2801 alkalommal

[Aszpirin]

....
Ebből a szokásomból született már itt jópár újkiadvány-ajánlás részemről, most viszont egy nem-ajánláson van a sor. Állj, szombat reggel van, besüt a nap az ablakon, jó a hangulatom, szóval fordítsuk át a dolgot pozitív szemszögbe: ajánlom a következő nagyon friss, november 21.-én megjelent albumot minden fórumtársamnak, aki szereti az olyan modern ultra-improvizatív dzsesszet, amiben nem számít a dallam, nem számít a ritmus, nem számít a zenén belüli harmónia, a zenészek közötti szinergia, sőt, mindezek alig, csak nyomokban fedezhetőek fel benne:

Loran Witteveen Trio: Twin Paradox
.....
Ajánlom tehát minden fórumtársnak, aki nálam jobban ért ehhez a modern kortárs dzsesszhez, és megérti a disszonancia, az összevisszaság, a kromatikus klampírozás és dallam- valamint ritmusnélküliség mögött rejlő, szépséget és zenei mondanivalót. A hangminőség nagyon jó, és a hangszerek legalább azt a hangot hozzák, amire tervezték őket (a zongorának a billenytűit használják, és nem a fedelén dobolnak, bár ebbe a stílusba még az is beleférne). Szóval jó sok pozitívum is van ebben az albumban (de a legjobb akkor is a borítója), tehát: hajrá

Hú, nekem ez valami elképesztően tetszett.

Azért én nem lennék annyira szigorú, hogy nem számít a zenészek közötti szinergia és a ritmus. Persze lehet ízlés kérdése ez az egész, nem tudok belemenni zenetudományi okfejtésbe, mert nem értek hozzá, de az én értelmezésemben ez egy tipikusan olyan dallamok nélküli (azt valóban nehéz felfedezni benne) jazz amiben meghatározó a ritmusok lüktetése. Aztán lehet hogy rosszul értelmezem, mindenesetre nekem tetszik.

A másik dolog ami fontos lehet, hogy nem feltételenül kell hogy egy zenének előre eltervezett mondanivalója legyen. Nem biztos, hogy az ihlette, hogy mondanivalót akar átadni. Lehet egy zene teljesen öncélú, csak önmagáért való, ami inkább csak érzéseket, impulzusokat kelt az emberben. Talán filmes párhuzamokat lehetne rá találni, amik látszólag teljesen értelmetlen agymenések, mégis van akinek tetszik :)

Azért is bátorkodtam ilyen részletesen jellemezni a saját szemszögemből, mert tudtam (pontosabban nagyon reméltem), hogy lesz, akit pont eme leírás tesz kíváncsivá, és mivel a fórumlakók zenei ízlése nagyon eltérő tud lenni, biztos voltam benne, hogy van, akinek tetszik is. Tényleg őszintén örülök neki, hogy nem volt hiábavaló a hosszú pötyögés
Annak meg kifejezetten, hogy olyanvalakinek tetszik, akinek bevallottan nincs zenei képzése. A tippem ugyanis az volt, hogy majd a zenetudósok mondják meg nekem a tutit, hogy mennyire nem értek hozzá , ez eddig nem jött be.
De innen is látszik, hogy a különféle zenei irányzatok befogadása mennyire egyéni ízlés kérdése. Na jó, ez már közhelyes, nem folytatom

[Jester]

....
Ebből a szokásomból született már itt jópár újkiadvány-ajánlás részemről, most viszont egy nem-ajánláson van a sor. Állj, szombat reggel van, besüt a nap az ablakon, jó a hangulatom, szóval fordítsuk át a dolgot pozitív szemszögbe: ajánlom a következő nagyon friss, november 21.-én megjelent albumot minden fórumtársamnak, aki szereti az olyan modern ultra-improvizatív dzsesszet, amiben nem számít a dallam, nem számít a ritmus, nem számít a zenén belüli harmónia, a zenészek közötti szinergia, sőt, mindezek alig, csak nyomokban fedezhetőek fel benne:

Loran Witteveen Trio: Twin Paradox
.....
Ajánlom tehát minden fórumtársnak, aki nálam jobban ért ehhez a modern kortárs dzsesszhez, és megérti a disszonancia, az összevisszaság, a kromatikus klampírozás és dallam- valamint ritmusnélküliség mögött rejlő, szépséget és zenei mondanivalót. A hangminőség nagyon jó, és a hangszerek legalább azt a hangot hozzák, amire tervezték őket (a zongorának a billenytűit használják, és nem a fedelén dobolnak, bár ebbe a stílusba még az is beleférne). Szóval jó sok pozitívum is van ebben az albumban (de a legjobb akkor is a borítója), tehát: hajrá

Hú, nekem ez valami elképesztően tetszett.

Azért én nem lennék annyira szigorú, hogy nem számít a zenészek közötti szinergia és a ritmus. Persze lehet ízlés kérdése ez az egész, nem tudok belemenni zenetudományi okfejtésbe, mert nem értek hozzá, de az én értelmezésemben ez egy tipikusan olyan dallamok nélküli (azt valóban nehéz felfedezni benne) jazz amiben meghatározó a ritmusok lüktetése. Aztán lehet hogy rosszul értelmezem, mindenesetre nekem tetszik.

A másik dolog ami fontos lehet, hogy nem feltételenül kell hogy egy zenének előre eltervezett mondanivalója legyen. Nem biztos, hogy az ihlette, hogy mondanivalót akar átadni. Lehet egy zene teljesen öncélú, csak önmagáért való, ami inkább csak érzéseket, impulzusokat kelt az emberben. Talán filmes párhuzamokat lehetne rá találni, amik látszólag teljesen értelmetlen agymenések, mégis van akinek tetszik :)

[Aszpirin]

Az alábbi után viszont most egy szívből jövő ajánlás: a török virtuóz dzsesszgitáros vadiúj lemeze:

Cem Tuncer - Alright!

Igazi, hamisítatlann cool jazz, a nagyöregek nyomdokain. Fülmasszázs, ahogy szoktam mondani. Tökéletes szombat reggeli élvezkedés. De talán minden szónál többet ér egy mozgókép-felvétel az album indító dalával, és persze maga a zene:


youtu.be/smekVzW-h00

C3378719-5C77-477F-BB4E-7B420CFAC37F.jpeg (438.97 KiB) Megtekintve 2844 alkalommal