És persze kicsit korábbról a Gabrielik. Nekem az alábbi lemez volt a bevezetés a 90-es évek elején. Nem a manapság divatos, feketeöves histórikus előadások, de izgalmasak mindenesetre, a Decca digitális aranykorából, amikor a Decca Sound még jelentett valamit.
Nem hiszed el, pont ma reggel érkezett meg az eredeti. Belgiumból, egy discogs.com eladótól.juliush írta: ↑2019.11.29., pén. 20:20Tudom, hogy csak ál-Alpha, cserébe mindössze 1600 Ft-omba fájt a Kodályban!
https://www.prestomusic.com/classical/p ... gantissima
(Így nézhetett ki még igazi Alpha korában.)
)
..... so I have rearranged them, almost recomposed them, in the style that lots of popular works were arranged during this period, to fit the different needs of performers and audience.bitrograde írta: ↑2019.11.28., csüt. 17:50Christina Pluhar nyomja a fácsén, hogy tessék mecenálni a Goldberg-varációk hegedű-átiratának felvételét.
Így.
chord írta: ↑2019.11.26., kedd 08:25Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.L5S1 írta: ↑2019.11.24., vas. 15:11"De hangsúlyozom ez nem gond akkor ha valaki csak úgy "szolgamód" szereti a komolyzenét. Rá lehet mondani hogy fúvós mind a kettő, szépen játszanak, örömöt hoznak az ember szívéve, ámen. Engem meg szétvet az ideg."
Aztán jön egy pont ahol reménytelenül elvész a magabiztosság, egy határ amelyet átlépve veszélyesen ingoványos területre jutunk, ahol már nem elég a már megszerzett tudás és ismeretanyag hanem bizony komolyan utána kell olvasni és hallgatni a dolgoknak. Nálam ez a terület a reneszánsz és minden ami előtte van. Csak tapogatózom amikor olyan felvétel kerül a kezembe mint ez a Llibre Vermell de Montserrat Jordi Savall interpretációjában. Ilyenkor nagyon jó hogy van egy mankó amelyre támaszkodni tudok és nem nekem kell minden egyes szálat felgombolyítanom a kezdetek kezdetétől.
https://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/search?q=llibre
Van olyan versenyző is a fórumon aki nem hogy oda-vissza fújja a dallamokat de már az eredeti szöveg félrefordításának a problematikájára is felhívja a figyelmet.
Chord írását annyival szeretném csak kiegészíteni hogy ez az Alia Vox kiadvány a képzelet szülötte. A kódexben csupán a dalok alapdallamai vannak lejegyezve, a dalok gazdagításáról, hangszerelésről, zenekari kíséretről horribile dictu előadói gyakorlatról egy szó sincs! Nincs partitúra, nincsnek tempó és dinamikai megjelölések...jóformán semmi sincs csak hangok öt vonalra felrajzolva amelyek az abszolút helyükön kívűl a ritmust is egyszerre mutatják ( már amennyire mutatják mert ezeknek a kottáknak az olvasása és értelmezése még mindig nem konszenzusos ). Ezek a kották kb annyira olvashatók egy általános zenei képzettségű ember számára mint a szeriális vagy jazz darabok kottái. Nagyjából semennyire. Erre specializálódni kell, sokat kell gyakorolni, sok felvételt meghallgatni és a végére is csak a bábeli zűrzavar marad mert annyi az ellentmondás és az egymásnak ellenfeszülő érv hogy óhatatlanul elvész benne az ember. Az autodidakta egészen bizonyosan.
Ahogyan a felvétel indít, az a gregorián énekstílus ami visszaköszön a felvételről már vakarózásra késztet pedig elsőre gördülékenynek tűnik, van benne áramlás és prozódiailag is abszolút indokolt a tagolása. Csak aztán eszembe jut az alphás Vespró amelynek a kísérő füzetében pont azt olvastam hogy mennyire másként kellett ezeknek a gregorián énekeknek anno szólniuk és valójában egy templomi felhasználásra szalonképesebbé tevő 19. századi törekvés eredményeként jött létre az a féle halálunalmas zenei vánszorgás amely nagyjából minden mai lemezen és templomi előadáson visszaköszön pár ritka kivételtől eltekintve. Ez csak ezért foglalkoztat annyira mert a LLibre Vermel dallamai a 14. század végén kerültek összeállításra így az eredetük még korábbra tehető. Ami pedig az egész savalli koncepciót jellemzi az a rekonstrukciós szándék, egy olyan hangzásvilág megidézése amely feltételezhetően megfelel az akkori kor előadói szokásainak. Sikerült ez? Sikerülhet-e egyátalán? Bizonyosság nincs csak eltérő vélekedések. Ime egy példa:
youtu.be/TkeKWZw6NHQ
youtu.be/TuSmv1DcZHw
Mintha összebeszéltek volna de annyira azért mégsem. Melyik közelít jobban az igazsághoz? Passz. Kénytelen vagyok elfogadni hogy ezek az emberek jól ismerik a szakterületüket benne a mediterráneum komplex zenei világát és erre alapozva fogalmazták meg zenei víziójukat. A Capella De Ministrers nálam mindig szívesen látott vendég, sok lemezükön rágtam már át magam de, hogy ettől én még nem lettem régizene tudós az is biztos.
De visszatérve az Alia Vox felvételre külön érdekességének tartom az egyvelegszerű előadást. Az énekek között nincs szünet viszont van egy hangszeres átkötés ( improvizáció ) amely egyrészt lezárja a már befejezett nótát ugyanakkor felkészít és rávezet a következőre. Ügyes. Kicsit show műsoros lett így a lemez de át lehet rajta lendülni. Viszont az a hangszerpark amit felvonultatnak az kész döbbenet. Nem hogy a hangjukat nem ismerni de még a nevüket is alig. És tessék, most lehetőségünk van rá hogy megismerkedhessünk ezekkel a 600 évvel ezelőtti emberek számára teljesen természetes ugyanakkor a magyar fül számára mai napig is totálisan életidegen hangokkal.
Szeretném hinni hogy ez a lemez egyszer minden hazai háztartásba bekerül majd és hivatkozási alap lesz a kocsmai beszégetésekben. Erre nem sok az esély de talán páran majd ráröppenek a témára és őket is elragadja a szenvedély. Ez egy nagyon jelentős kiadvány még úgy is hogy a szöveget konkrétan nem értem mert latinul, katalánul és oxitánul van írva. Viszont a zene, ez az ősi réteg nagyon hatásosan van interpretálva és számomra teljesen hitelesen hat. Élmény hallgatni. Én is csak ajánlani tudom.
És készült róla HD felvétel; két pár nagyon jó mikrofonnal; a keverés csak annyi volt, hogy a szint meg a térmikrofonok aránya mekkora legyen; az első nyomatokat meghallgatva én feltétlen a direktebb, közelibb hangzáshoz ragaszkodtam; az együttes teljes egyetértésével aztán, amikor nálam meghallgattuk.
Lehet sopánkodni a mesterséges hangvisszaadás korlátairól, de nagyon-nagyon sokat visszaad egy jó felvétel.
Ez azért eredeti változatban sem annyira fellelhetetlen még; akinek nem "úgy szól" az Outhere-féle "ál-Alpha" kiadás, és mindenképpen még drágábban akarnak hozzájutni ehhez a csodálatos zenéhez, íme egy pár beszerzési forrás:chord írta: ↑2019.11.27., szer. 08:38A Zig-Zag Territoires szintén egy különösen magas vizuális kultúrájú kiadó; olyan lay-out, hogy szerencsés az, aki eredetiben megfoghatta...
A többieknek, vigaszként, marad a zene.:)
Mert az idő eltelt, a szépség a múlté lett. Az Outhere-féle ál-Alpha kiadás is igyekszik, de más az íz, a zene bithelyesen ugyanaz, de igazából mégsem, szerintem érti az, aki akarja.
Viccelsz?Rotox írta: ↑2019.11.27., szer. 08:42Köszönöm, tényleg nagy élmény, még így felvételről is. Egy technikai jellegű kérdést szeretnék feltenni: volt bármiféle hangosítás az élő koncerten? (Kérdés feltevésem oka, hogy a felvétel elején, a narrátor szövege alatt hallható némi "zúgás", mely a zene kezdetekor eltűnik - vagy a zene elnyomja).chord írta: ↑2019.11.27., szer. 08:145 zenész, két énekes, egy narrátor.
Nem fog megjelenni. 'Domestic use only'.
Nem én rögzítettem, nem vagyok hangmérnök. Az, hogy 50 tagú apparátussal mi lett volna, fogalmam sincs. Azt tudom, hogy az említett nagy létszámnál egyetlen pár mikrofonnal is vannak kiemelkedő felvételek.
Köszönöm, tényleg nagy élmény, még így felvételről is. Egy technikai jellegű kérdést szeretnék feltenni: volt bármiféle hangosítás az élő koncerten? (Kérdés feltevésem oka, hogy a felvétel elején, a narrátor szövege alatt hallható némi "zúgás", mely a zene kezdetekor eltűnik - vagy a zene elnyomja).chord írta: ↑2019.11.27., szer. 08:145 zenész, két énekes, egy narrátor.
Nem fog megjelenni. 'Domestic use only'.
Nem én rögzítettem, nem vagyok hangmérnök. Az, hogy 50 tagú apparátussal mi lett volna, fogalmam sincs. Azt tudom, hogy az említett nagy létszámnál egyetlen pár mikrofonnal is vannak kiemelkedő felvételek.
Shinagawa írta: ↑2019.11.26., kedd 20:58Szerintem senki nem vitatta, hogy egy jó felvétel "sokat" visszaad. Jelen esetben neked még többet akár, hiszen ott voltál a létrejöttekor.chord írta: ↑2019.11.26., kedd 08:25
Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.
És készült róla HD felvétel; két pár nagyon jó mikrofonnal; a keverés csak annyi volt, hogy a szint meg a térmikrofonok aránya mekkora legyen; az első nyomatokat meghallgatva én feltétlen a direktebb, közelibb hangzáshoz ragaszkodtam; az együttes teljes egyetértésével aztán, amikor nálam meghallgattuk.
Lehet sopánkodni a mesterséges hangvisszaadás korlátairól, de nagyon-nagyon sokat visszaad egy jó felvétel.
Mekkora volt az együttes? 8-10 fő?
Mikor fog megjelenni a lemez?
Ugyanezzel a szettel, ugyanott egy 50 tagú apparátust is tudsz így rögzíteni?
Korlátok vannak, nem kérdés. Direkt félremagyarázás is szép számmal,mindkét oldalon.
Szerintem senki nem vitatta, hogy egy jó felvétel "sokat" visszaad. Jelen esetben neked még többet akár, hiszen ott voltál a létrejöttekor.chord írta: ↑2019.11.26., kedd 08:25
Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.
És készült róla HD felvétel; két pár nagyon jó mikrofonnal; a keverés csak annyi volt, hogy a szint meg a térmikrofonok aránya mekkora legyen; az első nyomatokat meghallgatva én feltétlen a direktebb, közelibb hangzáshoz ragaszkodtam; az együttes teljes egyetértésével aztán, amikor nálam meghallgattuk.
Lehet sopánkodni a mesterséges hangvisszaadás korlátairól, de nagyon-nagyon sokat visszaad egy jó felvétel.
Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.L5S1 írta: ↑2019.11.24., vas. 15:11"De hangsúlyozom ez nem gond akkor ha valaki csak úgy "szolgamód" szereti a komolyzenét. Rá lehet mondani hogy fúvós mind a kettő, szépen játszanak, örömöt hoznak az ember szívéve, ámen. Engem meg szétvet az ideg."
Aztán jön egy pont ahol reménytelenül elvész a magabiztosság, egy határ amelyet átlépve veszélyesen ingoványos területre jutunk, ahol már nem elég a már megszerzett tudás és ismeretanyag hanem bizony komolyan utána kell olvasni és hallgatni a dolgoknak. Nálam ez a terület a reneszánsz és minden ami előtte van. Csak tapogatózom amikor olyan felvétel kerül a kezembe mint ez a Llibre Vermell de Montserrat Jordi Savall interpretációjában. Ilyenkor nagyon jó hogy van egy mankó amelyre támaszkodni tudok és nem nekem kell minden egyes szálat felgombolyítanom a kezdetek kezdetétől.
https://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/search?q=llibre
Van olyan versenyző is a fórumon aki nem hogy oda-vissza fújja a dallamokat de már az eredeti szöveg félrefordításának a problematikájára is felhívja a figyelmet.
Chord írását annyival szeretném csak kiegészíteni hogy ez az Alia Vox kiadvány a képzelet szülötte. A kódexben csupán a dalok alapdallamai vannak lejegyezve, a dalok gazdagításáról, hangszerelésről, zenekari kíséretről horribile dictu előadói gyakorlatról egy szó sincs! Nincs partitúra, nincsnek tempó és dinamikai megjelölések...jóformán semmi sincs csak hangok öt vonalra felrajzolva amelyek az abszolút helyükön kívűl a ritmust is egyszerre mutatják ( már amennyire mutatják mert ezeknek a kottáknak az olvasása és értelmezése még mindig nem konszenzusos ). Ezek a kották kb annyira olvashatók egy általános zenei képzettségű ember számára mint a szeriális vagy jazz darabok kottái. Nagyjából semennyire. Erre specializálódni kell, sokat kell gyakorolni, sok felvételt meghallgatni és a végére is csak a bábeli zűrzavar marad mert annyi az ellentmondás és az egymásnak ellenfeszülő érv hogy óhatatlanul elvész benne az ember. Az autodidakta egészen bizonyosan.
Ahogyan a felvétel indít, az a gregorián énekstílus ami visszaköszön a felvételről már vakarózásra késztet pedig elsőre gördülékenynek tűnik, van benne áramlás és prozódiailag is abszolút indokolt a tagolása. Csak aztán eszembe jut az alphás Vespró amelynek a kísérő füzetében pont azt olvastam hogy mennyire másként kellett ezeknek a gregorián énekeknek anno szólniuk és valójában egy templomi felhasználásra szalonképesebbé tevő 19. századi törekvés eredményeként jött létre az a féle halálunalmas zenei vánszorgás amely nagyjából minden mai lemezen és templomi előadáson visszaköszön pár ritka kivételtől eltekintve. Ez csak ezért foglalkoztat annyira mert a LLibre Vermel dallamai a 14. század végén kerültek összeállításra így az eredetük még korábbra tehető. Ami pedig az egész savalli koncepciót jellemzi az a rekonstrukciós szándék, egy olyan hangzásvilág megidézése amely feltételezhetően megfelel az akkori kor előadói szokásainak. Sikerült ez? Sikerülhet-e egyátalán? Bizonyosság nincs csak eltérő vélekedések. Ime egy példa:
youtu.be/TkeKWZw6NHQ
youtu.be/TuSmv1DcZHw
Mintha összebeszéltek volna de annyira azért mégsem. Melyik közelít jobban az igazsághoz? Passz. Kénytelen vagyok elfogadni hogy ezek az emberek jól ismerik a szakterületüket benne a mediterráneum komplex zenei világát és erre alapozva fogalmazták meg zenei víziójukat. A Capella De Ministrers nálam mindig szívesen látott vendég, sok lemezükön rágtam már át magam de, hogy ettől én még nem lettem régizene tudós az is biztos.
De visszatérve az Alia Vox felvételre külön érdekességének tartom az egyvelegszerű előadást. Az énekek között nincs szünet viszont van egy hangszeres átkötés ( improvizáció ) amely egyrészt lezárja a már befejezett nótát ugyanakkor felkészít és rávezet a következőre. Ügyes. Kicsit show műsoros lett így a lemez de át lehet rajta lendülni. Viszont az a hangszerpark amit felvonultatnak az kész döbbenet. Nem hogy a hangjukat nem ismerni de még a nevüket is alig. És tessék, most lehetőségünk van rá hogy megismerkedhessünk ezekkel a 600 évvel ezelőtti emberek számára teljesen természetes ugyanakkor a magyar fül számára mai napig is totálisan életidegen hangokkal.
Szeretném hinni hogy ez a lemez egyszer minden hazai háztartásba bekerül majd és hivatkozási alap lesz a kocsmai beszégetésekben. Erre nem sok az esély de talán páran majd ráröppenek a témára és őket is elragadja a szenvedély. Ez egy nagyon jelentős kiadvány még úgy is hogy a szöveget konkrétan nem értem mert latinul, katalánul és oxitánul van írva. Viszont a zene, ez az ősi réteg nagyon hatásosan van interpretálva és számomra teljesen hitelesen hat. Élmény hallgatni. Én is csak ajánlani tudom.
L5S1 írta: ↑2019.11.21., csüt. 14:01Egy kis külföldi.
A magyarokat valamiért még nem jegyzik ezen a furulya nevű hangszeren pedig hát vannak páran akik már alaposan kitanulták a mesterséget...Spanyolországban. Na, nézzük mit eszünk ma! Raumklang kiadvány érkezik 2001-ből.
2001. Az sem tegnap volt. Oberlinger 1998 óta építi a karrierjét vagyis ami az albumon hallható az a pályafutása kezdetét jelenti. Abszolút kuriózum ráadásul micsoda kiadótól! És az a borító! Szeretem az ilyen múltbéli lenyomatokat mert sokat elárul egy előadó zenei átalakulásáról. Oberlinger ezeket a nótákat azóta már más együttesekkel is kiadta ( Harmonia Mundi ) így akinek kedve van az össze is hasonlíthatja őket.
Aki szereti Vivaldit furulyán előadva hallgatni az bizonyára már tapasztalta hogy a felhozatal nagyon gyér és azon belül is erős a szórás. Én Dan Laurinra esküszöm... két lemeze is van, az egyik ez:
a másik pedig ez:
Mindkettő Bis kiadvány és annak ellenére, hogy sok az áthallás közöttük külön kezelendőek már csak a zenei kíséret okán is.
Egyik is jó, másik is jó, bárhogy is döntsetek csak jól jártok. Na de Oberliner?
" Aztán egy rövidke furulyaverseny; kijött egy 2.10 –es bombázó Brünhilda, hosszú hajjal, 35cm –es tűsarokkal, feszes bőrnadrágban, elővett egy kb. filctollnyi furulyát, és olyat játszott, hogy én spec. nem hittem a saját fülemnek; díszítés kidíszítése; lendület, dinamika, élet, a zenekarral totális szinkronban. Ő volt Dorothee Oberlinger, sok lemezen ott figyel.."
Chord
Ő legalább hallotta élőben. Én sajna kénytelen vagyok a lemezen hallottakra hagyatkozni és azt kell mondjam hogy nagyon jól fúj. Tisztán, érthetően, sallangoktól mentesen mégis fantáziadúsan és eredetien, nem túltolva a kerékpárt. Azért ez nem könnyű. Picsula kis hangszer, már a nebulóknak is ott figyel a táskájában ( estére el is hagyják ), a hülye is tud rajta játszani mondhatnánk aztán hamar kiderül hogy nem egészen úgy van az. Tény hogy a kis cece lányomat már rövid gyakorlást követően is el lehet rajta játszani viszont egy virtuóz Vivaldi már hosszú évek kitartó gyakorlását igényli. Mert hol marad a vibrátó, a hangok szép lekerekítése, a behízelgő puha hangzás? Ez itt a nehéz kérem, e szentháromságnak a magától értetődően természetesnek tűnő megvalósítása. Nem is csodálkozom ha valaki a barokk fuvolát részesíti előnyben mert kb. annyi az előnye a furulyához képest mint reneszánsz lantnak a mandolinhoz. Viszont most, ezen a fantasztikus hangminőségű Raumklang lemezen megéri meghallgatni ezeket a darabokat filctollon előadva mert Oberlinger kirobbanó formában van. A contunio is példás ahogyan annak a felvételi megszólalása is. Ismét egy album amely nagyon rendben van.
youtu.be/A4fTHa5miE8
És ezt a lemezt se hagyjátok ki:
https://www.prestomusic.com/classical/p ... -concertos
https://www.youtube.com/watch?v=RI5-lzItwdM
