Milyen zenét hallgatsz?

[perempe]

ÓDZ Diótörő (élő)
szentségtörés a Diótörőre mogyorózni?

[bitrograde]

‘Considering human imagination the last piece of wilderness, do you think AI will ever be able to write a good song?’

Dear Peter,
In Yuval Noah Harari’s new book 21 Lessons for the 21st Century, he writes that Artificial Intelligence, with its limitless potential and connectedness, will ultimately render many humans redundant in the work place. This sounds entirely feasible. However, he goes on to say that AI will be able to write better songs than humans can. He says, and excuse my simplistic summation, that we listen to songs to make us feel certain things and that in the future AI will simply be able to map the individual mind and create songs tailored exclusively to our own particular mental algorithms, that can make us feel, with far more intensity and precision, whatever it is we want to feel. If we are feeling sad and want to feel happy we simply listen to our bespoke AI happy song and the job will be done.
But, I am not sure that this is all songs do. Of course, we go to songs to make us feel something — happy, sad, sexy, homesick, excited or whatever — but this is not all a song does. What a great song makes us feel is a sense of awe. There is a reason for this. A sense of awe is almost exclusively predicated on our limitations as human beings. It is entirely to do with our audacity as humans to reach beyond our potential.
It is perfectly conceivable that AI could produce a song as good as Nirvana’s “Smells Like Teen Spirit,” for example, and that it ticked all the boxes required to make us feel what a song like that should make us feel — in this case, excited and rebellious, let’s say. It is also feasible that AI could produce a song that makes us feel these same feelings, but more intensely than any human songwriter could do.
But, I don’t feel that when we listen to “Smells Like Teen Spirit” it is only the song that we are listening to. It feels to me, that what we are actually listening to is a withdrawn and alienated young man’s journey out of the small American town of Aberdeen — a young man who by any measure was a walking bundle of dysfunction and human limitation — a young man who had the temerity to howl his particular pain into a microphone and in doing so, by way of the heavens, reach into the hearts of a generation. We are also listening to Iggy Pop walk across his audience’s hands and smear himself in peanut butter whilst singing 1970. We are listening to Beethoven compose the Ninth Symphony while almost totally deaf. We are listening to Prince, that tiny cluster of purple atoms, singing in the pouring rain at the Super Bowl and blowing everyone’s minds. We are listening to Nina Simone stuff all her rage and disappointment into the most tender of love songs. We are listening to Paganini continue to play his Stradivarius as the strings snapped. We are listening to Jimi Hendrix kneel and set fire to his own instrument.
What we are actually listening to is human limitation and the audacity to transcend it. Artificial Intelligence, for all its unlimited potential, simply doesn’t have this capacity. How could it? And this is the essence of transcendence. If we have limitless potential then what is there to transcend? And therefore what is the purpose of the imagination at all. Music has the ability to touch the celestial sphere with the tips of its fingers and the awe and wonder we feel is in the desperate temerity of the reach, not just the outcome. Where is the transcendent splendour in unlimited potential? So to answer your question, Peter, AI would have the capacity to write a good song, but not a great one. It lacks the nerve.
Love, Nick

youtu.be/PCTevL8OImE

[Gógyimogyi]

Sokkal másabb ;-)
https://youtu.be/h1BsKIP4uYM?t=1627
Minden számuk jó, de direkt ettől kezdtem mert ebben a dalban énekel az énekesnő is (kicsit várni kell rá).
Az albumaik voltak az első LP-im.

[mgus]

youtu.be/frXv90Vl2rc

[venomer]

https://www.youtube.com/watch?v=AeU4JxYtpe0

[Rotox]

Most egy kicsit más...


youtu.be/Vi0aiYeokDY

[GTomi]

ma ajánlotta egyik barátom a hölgyet.

ötletes a koncert helyszíne:


youtu.be/JAyROGRwhiU

[Gógyimogyi]

De Staat - Witch Doctor
https://www.youtube.com/watch?v=0ttGgIQpAUc

[huszti-zsolt]

https://www.youtube.com/watch?v=Px2FN_ft36c

[Aszpirin]

Eszem megáll... Joe Pesci-nek (igen, annak a Joe Pescinek a napokban megjelent egy lemeze, Pesci... Still Singing címmel, és nem is rossz. Úgy hangzik, mintha egy néger öreglány énekelne rajta, de kifejezetten élvezhető. Egy példa:

youtu.be/yHscKWV9e4s

[mackohaz]

https://youtu.be/olh--Rb1UCY

[kasumi]

Amar, A: Human - OST

https://www.prestomusic.com/classical/p ... -human-ost
https://www.youtube.com/watch?v=0-Retnj3TsA


youtu.be/1c-QhVDTgw8

[janesz]

http://outhere-music.com/en/albums/la-m ... e-alpha450

E8AB707B-1421-43CA-96A0-A2C8B87B4BD0.jpeg (290.71 KiB) Megtekintve 2834 alkalommal

. Alapja 450

[janesz]

6890A237-085A-42A8-87B0-F53994883132.jpeg (1.63 MiB) Megtekintve 2841 alkalommal

. Alpha 002

[janesz]

Alpha 001

AB5A9A59-A076-4F9B-AECE-DB41654467CE.jpeg (1.38 MiB) Megtekintve 2817 alkalommal

[venomer]

Pannónia 3 keréken. Utazási dokuműsor, teli van jobbnál jobb, válogatott magyar aláfestőmuzsikákkal.

[janesz]

image.jpg (1.59 MiB) Megtekintve 2789 alkalommal

[janesz]

image.jpg (1.47 MiB) Megtekintve 2793 alkalommal

[Aszpirin]

....
Ebből a szokásomból született már itt jópár újkiadvány-ajánlás részemről, most viszont egy nem-ajánláson van a sor. Állj, szombat reggel van, besüt a nap az ablakon, jó a hangulatom, szóval fordítsuk át a dolgot pozitív szemszögbe: ajánlom a következő nagyon friss, november 21.-én megjelent albumot minden fórumtársamnak, aki szereti az olyan modern ultra-improvizatív dzsesszet, amiben nem számít a dallam, nem számít a ritmus, nem számít a zenén belüli harmónia, a zenészek közötti szinergia, sőt, mindezek alig, csak nyomokban fedezhetőek fel benne:

Loran Witteveen Trio: Twin Paradox
.....
Ajánlom tehát minden fórumtársnak, aki nálam jobban ért ehhez a modern kortárs dzsesszhez, és megérti a disszonancia, az összevisszaság, a kromatikus klampírozás és dallam- valamint ritmusnélküliség mögött rejlő, szépséget és zenei mondanivalót. A hangminőség nagyon jó, és a hangszerek legalább azt a hangot hozzák, amire tervezték őket (a zongorának a billenytűit használják, és nem a fedelén dobolnak, bár ebbe a stílusba még az is beleférne). Szóval jó sok pozitívum is van ebben az albumban (de a legjobb akkor is a borítója), tehát: hajrá

Hú, nekem ez valami elképesztően tetszett.

Azért én nem lennék annyira szigorú, hogy nem számít a zenészek közötti szinergia és a ritmus. Persze lehet ízlés kérdése ez az egész, nem tudok belemenni zenetudományi okfejtésbe, mert nem értek hozzá, de az én értelmezésemben ez egy tipikusan olyan dallamok nélküli (azt valóban nehéz felfedezni benne) jazz amiben meghatározó a ritmusok lüktetése. Aztán lehet hogy rosszul értelmezem, mindenesetre nekem tetszik.

A másik dolog ami fontos lehet, hogy nem feltételenül kell hogy egy zenének előre eltervezett mondanivalója legyen. Nem biztos, hogy az ihlette, hogy mondanivalót akar átadni. Lehet egy zene teljesen öncélú, csak önmagáért való, ami inkább csak érzéseket, impulzusokat kelt az emberben. Talán filmes párhuzamokat lehetne rá találni, amik látszólag teljesen értelmetlen agymenések, mégis van akinek tetszik :)

Azért is bátorkodtam ilyen részletesen jellemezni a saját szemszögemből, mert tudtam (pontosabban nagyon reméltem), hogy lesz, akit pont eme leírás tesz kíváncsivá, és mivel a fórumlakók zenei ízlése nagyon eltérő tud lenni, biztos voltam benne, hogy van, akinek tetszik is. Tényleg őszintén örülök neki, hogy nem volt hiábavaló a hosszú pötyögés
Annak meg kifejezetten, hogy olyanvalakinek tetszik, akinek bevallottan nincs zenei képzése. A tippem ugyanis az volt, hogy majd a zenetudósok mondják meg nekem a tutit, hogy mennyire nem értek hozzá , ez eddig nem jött be.
De innen is látszik, hogy a különféle zenei irányzatok befogadása mennyire egyéni ízlés kérdése. Na jó, ez már közhelyes, nem folytatom

[Jester]

....
Ebből a szokásomból született már itt jópár újkiadvány-ajánlás részemről, most viszont egy nem-ajánláson van a sor. Állj, szombat reggel van, besüt a nap az ablakon, jó a hangulatom, szóval fordítsuk át a dolgot pozitív szemszögbe: ajánlom a következő nagyon friss, november 21.-én megjelent albumot minden fórumtársamnak, aki szereti az olyan modern ultra-improvizatív dzsesszet, amiben nem számít a dallam, nem számít a ritmus, nem számít a zenén belüli harmónia, a zenészek közötti szinergia, sőt, mindezek alig, csak nyomokban fedezhetőek fel benne:

Loran Witteveen Trio: Twin Paradox
.....
Ajánlom tehát minden fórumtársnak, aki nálam jobban ért ehhez a modern kortárs dzsesszhez, és megérti a disszonancia, az összevisszaság, a kromatikus klampírozás és dallam- valamint ritmusnélküliség mögött rejlő, szépséget és zenei mondanivalót. A hangminőség nagyon jó, és a hangszerek legalább azt a hangot hozzák, amire tervezték őket (a zongorának a billenytűit használják, és nem a fedelén dobolnak, bár ebbe a stílusba még az is beleférne). Szóval jó sok pozitívum is van ebben az albumban (de a legjobb akkor is a borítója), tehát: hajrá

Hú, nekem ez valami elképesztően tetszett.

Azért én nem lennék annyira szigorú, hogy nem számít a zenészek közötti szinergia és a ritmus. Persze lehet ízlés kérdése ez az egész, nem tudok belemenni zenetudományi okfejtésbe, mert nem értek hozzá, de az én értelmezésemben ez egy tipikusan olyan dallamok nélküli (azt valóban nehéz felfedezni benne) jazz amiben meghatározó a ritmusok lüktetése. Aztán lehet hogy rosszul értelmezem, mindenesetre nekem tetszik.

A másik dolog ami fontos lehet, hogy nem feltételenül kell hogy egy zenének előre eltervezett mondanivalója legyen. Nem biztos, hogy az ihlette, hogy mondanivalót akar átadni. Lehet egy zene teljesen öncélú, csak önmagáért való, ami inkább csak érzéseket, impulzusokat kelt az emberben. Talán filmes párhuzamokat lehetne rá találni, amik látszólag teljesen értelmetlen agymenések, mégis van akinek tetszik :)

[Aszpirin]

Az alábbi után viszont most egy szívből jövő ajánlás: a török virtuóz dzsesszgitáros vadiúj lemeze:

Cem Tuncer - Alright!

Igazi, hamisítatlann cool jazz, a nagyöregek nyomdokain. Fülmasszázs, ahogy szoktam mondani. Tökéletes szombat reggeli élvezkedés. De talán minden szónál többet ér egy mozgókép-felvétel az album indító dalával, és persze maga a zene:


youtu.be/smekVzW-h00

C3378719-5C77-477F-BB4E-7B420CFAC37F.jpeg (438.97 KiB) Megtekintve 2836 alkalommal

[Aszpirin]

Amióta a HRA streaming-re előfizettem, szokásommá vált, hogy a rendszeres szombatonkénti otthoni “házimatinéim“ során frissen megjelent albumokat hallgatok végig, a HRA kínálatából, valamilyen nagyfelbontású (értsd: nagyobb, mint CD-felbontás) digitális formátumban. Ki az ágyból, át a dolgozószobába, bekapcsolom a hifit, hogy melegedjen, amíg a szükséges reggeli teendőkkel végzek (számítógép mindig bekapcsolva), majd úgy 15-20 perc múltán elhelyezkedem a kényelmes bőrfotelben, kézbe veszem a tabletet, elindítom az Audirvana távirányítő alkalmazását, és megnézem, mi jelent meg a héten a HRA kínálatában. Gondos válogatás során kijelölök két albumot, és ezeket végighallgatom.

Ebből a szokásomból született már itt jópár újkiadvány-ajánlás részemről, most viszont egy nem-ajánláson van a sor. Állj, szombat reggel van, besüt a nap az ablakon, jó a hangulatom, szóval fordítsuk át a dolgot pozitív szemszögbe: ajánlom a következő nagyon friss, november 21.-én megjelent albumot minden fórumtársamnak, aki szereti az olyan modern ultra-improvizatív dzsesszet, amiben nem számít a dallam, nem számít a ritmus, nem számít a zenén belüli harmónia, a zenészek közötti szinergia, sőt, mindezek alig, csak nyomokban fedezhetőek fel benne:

Loren Witteveen Trio: Twin Paradox
.

792A10FC-2CDA-4324-98E7-5CE6278C2B9F.png (547.53 KiB) Megtekintve 2796 alkalommal

.
Nem rossz borító, ugye? Tényleg, csak nekem ugrik be egyből Dave Brubeck híres (vagy hifista körökben manapság már inkább hírhedt?) Time Out-jának borítója? Biztos csak véletlen, hisz készült már, és keszülni is fog még jónéhany hasonló stílusú festmény.

Szóval a borító rögtön odavonzza egy dzsesszbarát tekintetét, és akkor ott az ajánló:

"Twin Paradox", the debut album of the Dutch composer Loran Witteveen (piano), who completed the Amsterdam Conservatory with summa cum laude, reveals a fascinating listening experience after a thought experiment by Albert Einstein. Witteveen deals with time and its relativity. Inspired by the twin paradox, he creates 12 musical pieces with a significant signature that interweave composition and improvisation and open up a journey through time and space. With Clemens van der Feen (bass) and Tristan Renfrow (drums), who are among the most impressive musicians in Holland, he realizes this recording with an ideal line-up. (forrás: highresaudio.com)

Wow. Einstein relativitáselmélete inspirálta, nem semmi. Ez csak jó lehet. Szóval, jöjjön a zene.

És jön. És így hangzik: a zongorista viszi a prímet, az egész egy nagy kromatikus impró, de olyan, mintha találomra nyomogatná a billentyűket, megspékelve véletlenszerű akkordokkal, amelyek néha még disszonánsak is... várj, ez egy dallam volt az imént? valami olyasmi, de nem tartott sokáig, és elillant, próbálok utánakapkodni... de lehet, hogy nem is volt dallam, csak képzeltem.... A dobos, az éli a saját világát. Keni-vágja ezerrel, aztán néha észreveszi, hogy csapatban játszik, és beüt egyet-kettőt, ami stimmel a zongoraszólamhoz, vagy csak véletlen az egész, ki tudja. Aztán nekiáll játszani egy ritmust, hoppá, ez tényleg ritmus, felkapom a fejem, lesz ebből valami... cskhogy a zongorista nem veszi a lapot, ő csak klampírozza a magáét, szóval a dobos négy ütem után abbahagyja a ritmust, és vissza az összevissza csapkodáshoz. És ott a bőgős, akin érződik, hogy nagyon akarja a zenésztársait követni... csak nem igazán tudja, melyiket, így bátortalanul hol a zongora, hol a dob szólamát festi alá, nagy szakadozásokkal. Értelmet egy dolog nyer: a festmény az album borítóján, ami hűen adja vissza a “zenét”, ami az albumon hallható.

Az albumon több szám van, mindegyik el van nevezve, némylik vadulósabb, némelyik halkabb, melankólikusabb-szerű(?), de a fenti “sémát” mindegyik “követi”.

Végighallgattam. A teljes albumot. És Loren Witteveen neve felkerült a személyes feketelistámra. Kösz, Loren, ez a “belépőd” volt, de belőled nekem ennyi pont elég. Komponista? Khm...

Ajánlom tehát minden fórumtársnak, aki nálam jobban ért ehhez a modern kortárs dzsesszhez, és megérti a disszonancia, az összevisszaság, a kromatikus klampírozás és dallam- valamint ritmusnélküliség mögött rejlő, szépséget és zenei mondanivalót. A hangminőség nagyon jó, és a hangszerek legalább azt a hangot hozzák, amire tervezték őket (a zongorának a billenytűit használják, és nem a fedelén dobolnak, bár ebbe a stílusba még az is beleférne). Szóval jó sok pozitívum is van ebben az albumban (de a legjobb akkor is a borítója), tehát: hajrá

[janesz]

CB7B262A-C317-44AA-A66F-21A6316BF576.jpeg (2.1 MiB) Megtekintve 2807 alkalommal

A9231AB9-EB53-4887-AC15-6DBC7A9A9C08.jpeg (2.61 MiB) Megtekintve 2807 alkalommal

4C4BF333-FDBF-47C6-8D74-5058716EC078.jpeg (1.78 MiB) Megtekintve 2807 alkalommal

9900C706-3696-4481-8BCB-ED9186B5B5E5.jpeg (1.71 MiB) Megtekintve 2807 alkalommal

[juliush]

Ehhez szükségtelen bármit is hozzáfűzni.

youtu.be/2AMMb9CiScI

[mgus]

Felraktam egy lemezt:

youtu.be/OTVkaKBtu4M