adamthebrave írta: ↑2019.11.17., vas. 10:26
Aszpirin írta: ↑2019.11.16., szomb. 23:41
Aki ott volt ma a Solaris lemezbemutató koncertjén a MOMKult-ban, egy szép élménnyel gazdagodott.
Megvettem az új albumot CD-n (állítolag annyira új, hogy tegnap készültek el a CD-k), most hallgatom (újra) az autóban.
Maga a koncert hogy tetszett neked?
Vegyesek az érzéseim.
Először is: az előadás nekem összességében nagyon tetszett, főleg a szünet utáni része, ahol már a régi "nótákat" játszották... Profi zenészek profi produkciója volt végig.
De...
A karzat első sorában ültem, és ott legalábbis a koncert elején túl nagy volt a hangerő (nem csak az én fülemnek), zsibongott a fülem. Ez nagyon zavaró volt, de később korrigálták - vagy hozzászokott a fülem - és onnantól kezdve O.K. volt. Amúgy a hangosítás/teremakusztika szerintem hagyott némi kívánnivalót, a gyorsabb gitárszóló pl. a Returnity-ben teljesen elmosódott, csak annyit hallottam, hogy kavirnyol a gitárral ezerrel, és persze láttam is, de a szólam kivehetetlen volt. Legalábbis ott, ahol ültem. Ez a koncert folyamán többször is megtörtént.
Az új anyag nekem ott a koncerten enyhe csalódás volt, én az eredeti Nostradamus-t sem tartottam egy nagyon jólsikerült anyagnak első hallásra (aztán egy idő után megszerettem), ez a "folytatás" a koncerten kifejezetten unalmasnak tűnt. Utána még elég sokat autóztam, és amíg hazaértem, kétszer is végigment az autóban az új CD, majd itthon is meghallgattam egyszer a HiFi-n, végül egész jónak tűnik az anyag, de valahogy nem az igazi... szerintem. Bár kétségtelenül Solaris lemez, valahogy a korábbiak zenei mélységét, kompozíciós változatosságát nem éri el nálam. A Marsbéli krónikák 2. szerintem elképesztően jól sikerült, méltó a legendás elődjéhez, de ez a Nostradamus 2.0 valahogy nem akar mellbevágni. Persze ez SZIGORÚAN egyéni vélemény. (még egy dolog, a lemezen azt írja "Meg sem született látomások", és szépen el si magyarázza a booklet az emögött rejlő gondolati tartalmat, csak hát ezek a "meg nem született jövendölések" az énekelt szövegben az esetek túlnyomó részében olyan közismert (és szerintem már közhelyes) latin mondások ismételgetésében merülnek ki, mint "Aquila non captat muscas", "Homo homini lupus est", "Carpe diem, ars longa, vita brevis" stb. A latin szöveggel nem erőltették meg magukat, az biztos. Bár lehet, hogy ez is hozzátartozik a lemez (M')ars poeticá-jához
A bakik helyenként hozzátartoznak az élő előadás hangulatához. Erdész Róbert nem igazán tudta a setlistet, ezt elsőre, a M'ars Poetica korai felkonferálásánál elpoénkodták, és tényleg vicces is volt, aztán ezt a poént túlerőltették szvsz.
A néhai Tóth Vili videós "szerepeltetése" zseniális és megható húzás volt, első alkalommal tökéletesre sikeredett, második alkalommal leengedték ugyan a vetítővásznat, de itt is valami technikai baki lehetett, mert kép nem volt.
Jata basszusgitárja zavaróan hangosan brummogott (ez láthatóan őt is zavarta).
Összességében azonban, a fenti sok nyavalygásom ellenére,
nem bántam meg, hogy elmentem, jó hangulatú teltházas koncert volt, és élveztem is, végülis a számomra abszolút kedvenc magyar progrock zenekar koncertezett, kihagyni nem lehet az ilyent.
Bejelentették, hogy 2020 november 23.-án lesz a 40 éves jubileumi koncertjük a MüPában, arra is szándékozok menni, természetesen.
Ha jól tudom, Te is ott voltál, szóval: neked milyennek tűnt, mennyiben értesz egyet velem? (természetesen nem várom el az egyetértést).
