Általában a hifiről

[asebestyen]

Hát nem! Az OFC először is nem szerkezet, hanem egy hype-olt fém-minőség. Másrészt nem ez határozza meg egy kábel minőségét.

Állj!
Nem a kábel minőség a kérdés, hanem az, hogy szedhet-e össze zavart, "veszhet-e" el a jelből, stb..., vagyis okozhat-e gondot?

Ilyen hosszúságnál esetleg egy földhurkot tud összeszedni,de fonással vagy sodrással megszűnik.

Abba ne hagyd, még, még!

[Tctronic]

Sziasztok!
Nem találtam jobb helyet (bár hosszasan nem gondolkodtam... ) az alábbi kérdésnek:
Okozhat valamilyen gondot, hangminőség romlást, ha az előfok és végfok 5-6 m hosszú RCA kábellel van összekötve? (Feltételezve, hogy a kábel a többivel azonos minőségű)

Akik aktív hangfalakat hajtanak ott a 2-3 esetleg hosszabb RCA (XLR) kábel teljesen elfogadott. Szerintem nem okozna hallható problémát, de én azért ennek ellenére kerülném. (Drága, ilyen hosszban nem biztos van gyári szerelés)

[pärt]

BBC dobozok.
Régi Spendor-t egy AN-E után, azt tanulni kell.
Vagy átszokni.
De azért tanulni, mert figyelni kell. Mert látszólag kevesebb...

Köszi. Szerintem hasonló dologra gondoltunk.
Bár ha hetek kellenek egy, a zenéhez értőbben közelítő készülékre való átszokáshoz/tanuláshoz, akkor valószínűleg korábban eléggé el lett cukrozva a zenei ízlésünk.
A mostani dobozaimmal is átéltem ilyesmit. Ott azonnal éreztem, hogy náluk van az igazság, de az előzők varázsa még kicsit fogva tartott. Ugyenez az atraktívabb/ eszköztelenenebb ellentét jellemezte őket.

[mgus]

Kábeles kérdés.
Jó minőségű kábellel nem lehet probléma, rosszal akár egy méter is lehet gond. Hogy hol kezdődik a jó minőség, legalább ofc szerkezetű kábelnek kell lenni.

Hát nem! Az OFC először is nem szerkezet, hanem egy hype-olt fém-minőség. Másrészt nem ez határozza meg egy kábel minőségét.

Állj!
Nem a kábel minőség a kérdés, hanem az, hogy szedhet-e össze zavart, "veszhet-e" el a jelből, stb..., vagyis okozhat-e gondot?

Ilyen hosszúságnál esetleg egy földhurkot tud összeszedni,de fonással vagy sodrással megszűnik.

[peterson]

Sziasztok!
Nem találtam jobb helyet (bár hosszasan nem gondolkodtam... ) az alábbi kérdésnek:
Okozhat valamilyen gondot, hangminőség romlást, ha az előfok és végfok 5-6 m hosszú RCA kábellel van összekötve? (Feltételezve, hogy a kábel a többivel azonos minőségű)

Kábeles kérdés.
Jó minőségű kábellel nem lehet probléma, rosszal akár egy méter is lehet gond. Hogy hol kezdődik a jó minőség, legalább ofc szerkezetű kábelnek kell lenni.

Hát nem! Az OFC először is nem szerkezet, hanem egy hype-olt fém-minőség. Másrészt nem ez határozza meg egy kábel minőségét.

Állj!
Nem a kábel minőség a kérdés, hanem az, hogy szedhet-e össze zavart, "veszhet-e" el a jelből, stb..., vagyis okozhat-e gondot?

[cables]

Sziasztok!
Nem találtam jobb helyet (bár hosszasan nem gondolkodtam... ) az alábbi kérdésnek:
Okozhat valamilyen gondot, hangminőség romlást, ha az előfok és végfok 5-6 m hosszú RCA kábellel van összekötve? (Feltételezve, hogy a kábel a többivel azonos minőségű)

Kábeles kérdés.
Jó minőségű kábellel nem lehet probléma, rosszal akár egy méter is lehet gond. Hogy hol kezdődik a jó minőség, legalább ofc szerkezetű kábelnek kell lenni.

Hát nem! Az OFC először is nem szerkezet, hanem egy hype-olt fém-minőség. Másrészt nem ez határozza meg egy kábel minőségét.

[mgus]

Sziasztok!
Nem találtam jobb helyet (bár hosszasan nem gondolkodtam... ) az alábbi kérdésnek:
Okozhat valamilyen gondot, hangminőség romlást, ha az előfok és végfok 5-6 m hosszú RCA kábellel van összekötve? (Feltételezve, hogy a kábel a többivel azonos minőségű)

Kábeles kérdés.
Jó minőségű kábellel nem lehet probléma, rosszal akár egy méter is lehet gond. Hogy hol kezdődik a jó minőség, legalább ofc szerkezetű kábelnek kell lenni.

[chord]

Ebben sok igazság van.
Igen, bizonyos rendszerek hangját 'tanulni' kell.

A hiány talán "tanulható", a többlet csak elviselhető ideig-óráig. Lecsípett sávszék, szűk dinamika, egy kisebb völgy az átvitelben, szűk tér, stb. megszokhatóak.

De lehet, hogy másra gondoltál, írhatnál rá példát.

BBC dobozok.
Régi Spendor-t egy AN-E után, azt tanulni kell.
Vagy átszokni.
De azért tanulni, mert figyelni kell. Mert látszólag kevesebb.
Meg sokaknak nem megy, ők kívül maradnak.

Fordítva pl. nem áll, mert az AN egy jó balanszú, kellően attraktív masina, könnyebben fogyasztható.

Amúgy tökegyszerű.
Amikor pár hét tanulás/átszokás után érzi az ember, hogy ez több, és addig nem hallott dolgok lesznek a lemezeken és kihasad a horizont és sodor a zenehallgatás felé, akkor annál kell maradni, bárki bármit hazudozik a neten.
Ha meg nem megy, sok idő után sem lehet rá úgy átszokni, hogy ne legyen rinyálás, hogy de bezzeg az xy az milyen volt, akkor nagy levegő, és kuka.

[peterson]

Sziasztok!
Nem találtam jobb helyet (bár hosszasan nem gondolkodtam... ) az alábbi kérdésnek:
Okozhat valamilyen gondot, hangminőség romlást, ha az előfok és végfok 5-6 m hosszú RCA kábellel van összekötve? (Feltételezve, hogy a kábel a többivel azonos minőségű)

[chord]

Ebben sok igazság van.
Igen, bizonyos rendszerek hangját 'tanulni' kell.

Teljes tisztelettel megkérdezhetem, hogy Te hány légköbméterben hallgatod a Spendor Sp1-et?

Előre is köszönöm.

Sose mértem... olyan 3.7×5 körül, nem nagy szoba, nem is kicsi, jó magas, 200 éves, nagyon jó hangú, én kifejezetten szeretem a szoba hangját, amikor 'bemozdul'.
A viola de gamba meg a lant az nagyon jól szól benne. Mármint élőben.
A cselló az picit már sok, ill. a szoba kicsi hozzá.

[pärt]

Ez elég szűkös/egyoldalú megközelítés.

Szerintem is, ezért én elsősorban a sajtkészítőknek vagyok hálás.

Mert boldogok a sajtkészítők!

[pärt]

Ebben sok igazság van.
Igen, bizonyos rendszerek hangját 'tanulni' kell.

A hiány talán "tanulható", a többlet csak elviselhető ideig-óráig. Lecsípett sávszék, szűk dinamika, egy kisebb völgy az átvitelben, szűk tér, stb. megszokhatóak.

De lehet, hogy másra gondoltál, írhatnál rá példát.

[audioline]

Ez elég szűkös/egyoldalú megközelítés.

Szerintem is, ezért én elsősorban a sajtkészítőknek vagyok hálás.

Tegyük hozzá, ugye a sajtkészítő mérnököknek...

[Luxor Audio]

Ez elég szűkös/egyoldalú megközelítés.

Szerintem is, ezért én elsősorban a sajtkészítőknek vagyok hálás.

[audioline]

@ Chord

"bizonyos rendszerek hangját 'tanulni' kell."

Vagy inkább megszokni. Aztán akár az lesz a tetsző/nyerő vonal. Valakinek. Miután beégett a szürke állomány "ramjába", minden egyéb karaktert ahhoz hasonlít. Nesze objektivitás. Ja, hogy olyan nincs.

[audioline]

Nem megy már neki, a mérnökök már nem a zenére koncentrálnak, hanem a logaritmikus alapú számításokra koncentrálnak.

Hálát mondhatsz a mérnököknek, hogy biztosítják számodra, hogy csak a zenére koncentrálhatsz.
A mérnökök logaritmikus számításaik alapján megtervezett és felépített világban élsz, használod mindazt, amit ők hoztak létre NEKED. Biztosítva ezzel a túlélésedet a természetben.
A mérnökök nélkül ma is a barlangban retteghetnél mindentől és hallgathatnád a szél susogását hifi minőségben.
Ma egy hetet nem élnél túl a természetben, ha nem venne körbe mindaz, amit a mérnökök terveztek logaritmikus számításokkal NEKED évezredek alatt.

Ez elég szűkös/egyoldalú megközelítés. Ilyen alapon hálát adhat(nál) a kőművesnek, hogy felépítették a házad, ahol tudsz zenét hallgatni. Hálát adhatnál a földművesnek, hogy van mit enned, hisz 'étgyomorra' hogyan élveznéd az életet?! A kórházi személyzet hol van a listán, amikor világra jöttél..., Hányadik a listán az a Valaki, akinek a léted köszönheted?

"Mérnökök nélkül ma is a barlangban retteghetnél"

Az Ősember mérnöke evolússsön ez volt a csúcs gondolat. Köszönöm!

[lehoako]

Ebben sok igazság van.
Igen, bizonyos rendszerek hangját 'tanulni' kell.

Teljes tisztelettel megkérdezhetem, hogy Te hány légköbméterben hallgatod a Spendor Sp1-et?

Előre is köszönöm.

[chord]

Az élő zenének van egyfajta koherenciája, amit a pszichológában leginkább Gestalt koherenciának szoktak hívni, vagyis az egy olyan egész, ami megelőzi a részeit, nem előzetesen adott atomszerűen elkülöníthető részekből tevődik össze, és részeket csak külön erőfeszítés vagy a figyelem másirányú fókuszálása révén lehet belőle kiemelni. Amikor élő zenét hallgatunk, akkor egy efféle sajátos 'egészt' hallgatunk. Bár nincs nagyon sok tapasztalatom, de mintha egy hifi valahogy, isten tudja hogyan, képes volna arra, hogy a részeket ne egy ilyen sajátos gestaltszerű egészben, hanem együtt, ám mégis egymástól elkülönítve és csak külsődlegesen összekapcsolva jelenítse meg.

Érvelésedben az élő és a reprodukált zenét ruházod fel a "Gestalt koherenciával", illetve annak hiányával, holott a "Gestalt koherencia" inkább a psziché interpretáló reakciója a zenére, mint auditív ingerre, ha jól értem. A kérdés ebből a szemszögből már az, hogy a műszaki eszközeinkkel reprodukált zene kevésbé alkalmas-e a "Gestalt koherenciával" jellemezhető élmény kiváltására, mint az élő.
De lehet hogy tévedek.

Most frissen, üdén azt mondanám erre az ellenérvre, hogy ha hozzászokunk ahhoz, hogy egy dolgot, esetünkben az élő zenét, valamilyen módon észleljük, akkor ha ugyanaz a dolog másként kerül az érzékszerveink elé (pl. (egy rossz) hifi-n át), akkor valszeg megborul a normáis Gestalt szerű érzékelésünk, ezért észlelhetjük azt részeire esve. Ez nem nyilvánvaló képtelenség, hiszen már jó ideje tudjuk, hogy minden, még a legegyszerűbb észlelés maga is, tanult folyamat, így sajátos helyzetekben fel is borulhat a normális menete. Pl. egy képet is meg lehet úgy buherálni, hogy ne vegyük rögtön észre, hogy mi is az a dolog, az az "egész", amit ábrázol, és egy külön erőfeszítésre legyen szükség ahhoz, hogy a képet lássuk. Ilyenek az egy időben divatos 3d képek, ahol elsőre csak egy színes ponthalmazt lát az ember, de meg tudja tanulni, hogy a kép mögé fókuszálva "előhívja" a rendes képet. Valami ilyesmit csinál szerintem a hifi is kisebb nagyobb mértékben. Szétszed valamit, amit utólagos "erőfeszítés" révén kell összeraknunk. Ez különösen az un. "nagy felbontásra' képes (esetleg stúdió) hifiknél van így, de én azt mondanám, hogy valamennyire ez minden hifi sajátja.És ezárt van az, hogy aki jól begyakorolta ezt a fajta zenehallgatást, annak ez már nem fárasztó (ez is tanulható) és ezt hallja jónak. De nyilván egy hifivel foglalkozó ember jobban tudja, hogy ez hogy lehet, miként csinálja egy hifi ezt stb...

Ebben sok igazság van.
Igen, bizonyos rendszerek hangját 'tanulni' kell.

[phyton71]

Az élő zenének van egyfajta koherenciája, amit a pszichológában leginkább Gestalt koherenciának szoktak hívni, vagyis az egy olyan egész, ami megelőzi a részeit, nem előzetesen adott atomszerűen elkülöníthető részekből tevődik össze, és részeket csak külön erőfeszítés vagy a figyelem másirányú fókuszálása révén lehet belőle kiemelni. Amikor élő zenét hallgatunk, akkor egy efféle sajátos 'egészt' hallgatunk. Bár nincs nagyon sok tapasztalatom, de mintha egy hifi valahogy, isten tudja hogyan, képes volna arra, hogy a részeket ne egy ilyen sajátos gestaltszerű egészben, hanem együtt, ám mégis egymástól elkülönítve és csak külsődlegesen összekapcsolva jelenítse meg.

Érvelésedben az élő és a reprodukált zenét ruházod fel a "Gestalt koherenciával", illetve annak hiányával, holott a "Gestalt koherencia" inkább a psziché interpretáló reakciója a zenére, mint auditív ingerre, ha jól értem. A kérdés ebből a szemszögből már az, hogy a műszaki eszközeinkkel reprodukált zene kevésbé alkalmas-e a "Gestalt koherenciával" jellemezhető élmény kiváltására, mint az élő.
De lehet hogy tévedek.

Most frissen, üdén azt mondanám erre az ellenérvre, hogy ha hozzászokunk ahhoz, hogy egy dolgot, esetünkben az élő zenét, valamilyen módon észleljük, akkor ha ugyanaz a dolog másként kerül az érzékszerveink elé (pl. (egy rossz) hifi-n át), akkor valszeg megborul a normáis Gestalt szerű érzékelésünk, ezért észlelhetjük azt részeire esve. Ez nem nyilvánvaló képtelenség, hiszen már jó ideje tudjuk, hogy minden, még a legegyszerűbb észlelés maga is, tanult folyamat, így sajátos helyzetekben fel is borulhat a normális menete. Pl. egy képet is meg lehet úgy buherálni, hogy ne vegyük rögtön észre, hogy mi is az a dolog, az az "egész", amit ábrázol, és egy külön erőfeszítésre legyen szükség ahhoz, hogy a képet lássuk. Ilyenek az egy időben divatos 3d képek, ahol elsőre csak egy színes ponthalmazt lát az ember, de meg tudja tanulni, hogy a kép mögé fókuszálva "előhívja" a rendes képet. Valami ilyesmit csinál szerintem a hifi is kisebb nagyobb mértékben. Szétszed valamit, amit utólagos "erőfeszítés" révén kell összeraknunk. Ez különösen az un. "nagy felbontásra' képes (esetleg stúdió) hifiknél van így, de én azt mondanám, hogy valamennyire ez minden hifi sajátja.És ezárt van az, hogy aki jól begyakorolta ezt a fajta zenehallgatást, annak ez már nem fárasztó (ez is tanulható) és ezt hallja jónak. De nyilván egy hifivel foglalkozó ember jobban tudja, hogy ez hogy lehet, miként csinálja egy hifi ezt stb...

Rátapintottál a lényegre!Ez a zenehallgatás.

[Klaca]

Az élő zenének van egyfajta koherenciája, amit a pszichológában leginkább Gestalt koherenciának szoktak hívni, vagyis az egy olyan egész, ami megelőzi a részeit, nem előzetesen adott atomszerűen elkülöníthető részekből tevődik össze, és részeket csak külön erőfeszítés vagy a figyelem másirányú fókuszálása révén lehet belőle kiemelni. Amikor élő zenét hallgatunk, akkor egy efféle sajátos 'egészt' hallgatunk. Bár nincs nagyon sok tapasztalatom, de mintha egy hifi valahogy, isten tudja hogyan, képes volna arra, hogy a részeket ne egy ilyen sajátos gestaltszerű egészben, hanem együtt, ám mégis egymástól elkülönítve és csak külsődlegesen összekapcsolva jelenítse meg.

Érvelésedben az élő és a reprodukált zenét ruházod fel a "Gestalt koherenciával", illetve annak hiányával, holott a "Gestalt koherencia" inkább a psziché interpretáló reakciója a zenére, mint auditív ingerre, ha jól értem. A kérdés ebből a szemszögből már az, hogy a műszaki eszközeinkkel reprodukált zene kevésbé alkalmas-e a "Gestalt koherenciával" jellemezhető élmény kiváltására, mint az élő.
De lehet hogy tévedek.

Most frissen, üdén azt mondanám erre az ellenérvre, hogy ha hozzászokunk ahhoz, hogy egy dolgot, esetünkben az élő zenét, valamilyen módon észleljük, akkor ha ugyanaz a dolog másként kerül az érzékszerveink elé (pl. (egy rossz) hifi-n át), akkor valszeg megborul a normáis Gestalt szerű érzékelésünk, ezért észlelhetjük azt részeire esve. Ez nem nyilvánvaló képtelenség, hiszen már jó ideje tudjuk, hogy minden, még a legegyszerűbb észlelés maga is, tanult folyamat, így sajátos helyzetekben fel is borulhat a normális menete. Pl. egy képet is meg lehet úgy buherálni, hogy ne vegyük rögtön észre, hogy mi is az a dolog, az az "egész", amit ábrázol, és egy külön erőfeszítésre legyen szükség ahhoz, hogy a képet lássuk. Ilyenek az egy időben divatos 3d képek, ahol elsőre csak egy színes ponthalmazt lát az ember, de meg tudja tanulni, hogy a kép mögé fókuszálva "előhívja" a rendes képet. Valami ilyesmit csinál szerintem a hifi is kisebb nagyobb mértékben. Szétszed valamit, amit utólagos "erőfeszítés" révén kell összeraknunk. Ez különösen az un. "nagy felbontásra' képes (esetleg stúdió) hifiknél van így, de én azt mondanám, hogy valamennyire ez minden hifi sajátja.És ezárt van az, hogy aki jól begyakorolta ezt a fajta zenehallgatást, annak ez már nem fárasztó (ez is tanulható) és ezt hallja jónak. De nyilván egy hifivel foglalkozó ember jobban tudja, hogy ez hogy lehet, miként csinálja egy hifi ezt stb...

[Klaca]

A mindenit, én vagyok az egyedüli, aki ebből már egy mukkot sem ért? El tudnátok magyarázni esetleg egy kicsit kevésbé magasröptűen, kérlek? Csak hogy ne érezzem magam tökhülyének

Nem annyira bonyolult dolog. Alapvetően a 'harmónia' hallása kapcsán fedezték fel. PL. laikus kíésrleti alanyok simán mindenféle környezetben azonosítani tudnak egy harmóniát (ez itt az "egész"), a nélkül, hogy bármelyik benne "részként" szereplő hangot fel tudnák ismerni. Az egész tehát itt olyan elem, ami ebben az értelemben megelőzi a részeit, így nem azokból épül fel. Ugyanilyen a látás: pl. a híres "nyúl-kacsa" alakzat esetében, az hogy az ábra egy részét a nyúl fülének látod, vagy a kacsa csőrének, attól függ, hogy az egészet nyúlnak vagy kacsának látod. Itt is az egész határozza meg a részt és így tovább.

Még pici kiegészítés.
Ez egy régi teória, aztán sok dologra próbálták kiterjeszteni, de ők vitték be igazából a pszichológiába azt a (ma már) tényt, hogy a teljes észlelés az nem egyenlő a szenzoros érzetek összegével.
A hifisek ezt miért nem hiszik el, az egy kérdőjel.

Csak egy gyors példa. Elég elképzelni. Teáscsészébe teszünk három kanál cukrot, felkavarjuk, megkóstoljuk, fú, de édes, meg elég forró.
A fantomérzetek sora egészen pontosan kimérhető, bárkinél, aki teázott már életében. Ha élőben megy a mérés, mármint, ott a tea meg a cukor a laborban, annyira erős fantomérzet lehet az igazi előtt, hogy a levett két EEG/egyéb mintázat olykor alig-alig megkülönböztethető.

Na, a hifizés közben, el lehet képzelni, mik történnek. Sablon?, abból aztán van mindegyikünk fejében egy kevés..
Szinte csoda, hogy egymás zenéit felismerjük... legalább a hangszereket.... jobb esetben....:))

És ez az oka, hogy pl. a teszteknél, érdemesebb valami jó régen hallgatott lemezt betenni, ahol a generálódó fantom-érzetek jóval gyengébbek, mint azon a lemezen, amelyet állandóan nyúzunk, és kívülről tudjuk az összes zörejt rajta.

Amit írsz, abban legalább három dolog keveredik, amit nem érdemes összemosni, és mindegyikük különbözik attól, amit én írtam (az utóbbival az alaklélektan (Gestalt pszichológia) foglalkozik, ami nem annyira régi, a XIX. sz végén, XX. sz elején alakult ki (ez meg nem teljesen fedi a Gestalt terápiát)), de nem érdemes ebbe itt nagyon belemenni.

[mgus]

Elnézést a bocsánatért, de ez egy rossz kérdés.
Vajon te meghallod a 20 méterre éneklő pacsirta hangját, amikor a melletted álló haverod épp ordítva meséli kalandját?
A pszichoakusztikában komoly jelentősége van a hangelfedésnek (maszkolás), nézz utána, ha ismeretlen a téma.
Amúgy meg a mikrofonok sokat kibírnak kis torzítással, a mikrofon előerősítők szoktak "kiakadni", azaz durván betorzítani nem várt durván nagy hangnyomásra, de egy zongora felvételnél ez nem fordulhat elő, mert az hatalmas felvételkészítői bakinak számít.
A mikrofon felvesz mindent, ami a saját (és az előerősítő)zajánál hangosabb, de hogy mit lehet ebből meghallani, az egy csomó egyéb tényezőtől függ.

Köszönöm egy számomra valódi mérnök hiteles válaszát.

Pontosítok: nyilván nem a mikrofon VESZI FEL a koncertet, hanem a mögé kötött felvevőrendszer, ebben pongyola voltam, bocsánat. A mikrofon nyilván csak a receptor.

Amiből a kérdésem származott, azt ideidézem:

"KOnkrét példa akkor pl Chopin első zongiversenye, nagy szerencsénkre a főszerepben Kissinnel. A maestro Zubin Mehta. Ki hall a hangosabb zongora mögött néha halk hegedűket? SZerintem senki. És amikor 4:17-nél van 3 hang pizzicato, azt is csak látom és nem hallom. Nektek hallható?

[youtube]https://youtu.be/LPa7jjeKVR4[/youtube]"

Tervezett zenélési folyamat ez, amit megpróbálnak felvenni annak érdekében, hogy otthoni lejátszáskor a hallgató lehetőleg hallja a darab különböző részeit egyszerre.

A frappáns pacsirtás és ordító haveros történet szvsz max. részben hasonlít ehhez, noha adott cél érdekében nyilván, pl 2 db mikrofonnal szépen fel lehetne venni és reprodukálni, nyilván a valóság kreatív reinterpretációjával.

Utolsó mondatod a válasz a kérdésemre, ezek szerint hasonlóan van, mint ahogy azt gondoltam, köszönöm.

Sajnos a mikrofon a felvevő rendszer része, anélkül nem rögzítene semmit a felvevő.
A 4:17 én nem hallok semmi pizzicatot, de viszont hallom az öltönye susogását.
Egyszer összejötűnk a haverokkal zenét hallgatni, közben iszogattunk is,majd egy zenei részletnél kérdezem hogy hallják-e hárfát a háttérben, erre a válasz az volt ha töltök még agy kupicával még látják is a hárfát.

[phyton71]

Nem is kell mindig minden hangszert kihallani ,szépen összesímulnak a hangok,én elég érzékeny vagyok a hegedű hangjára nagyon kihallom egy rendszerből vagy nem,számomra azongora,hegedű "élethűbb" hangja adja egyjó rendszer qalitását.

[lehoako]

Elnézést a bocsánatért, de ez egy rossz kérdés.
Vajon te meghallod a 20 méterre éneklő pacsirta hangját, amikor a melletted álló haverod épp ordítva meséli kalandját?
A pszichoakusztikában komoly jelentősége van a hangelfedésnek (maszkolás), nézz utána, ha ismeretlen a téma.
Amúgy meg a mikrofonok sokat kibírnak kis torzítással, a mikrofon előerősítők szoktak "kiakadni", azaz durván betorzítani nem várt durván nagy hangnyomásra, de egy zongora felvételnél ez nem fordulhat elő, mert az hatalmas felvételkészítői bakinak számít.
A mikrofon felvesz mindent, ami a saját (és az előerősítő)zajánál hangosabb, de hogy mit lehet ebből meghallani, az egy csomó egyéb tényezőtől függ.

Köszönöm egy számomra valódi mérnök hiteles válaszát.

Pontosítok: nyilván nem a mikrofon VESZI FEL a koncertet, hanem a mögé kötött felvevőrendszer, ebben pongyola voltam, bocsánat. A mikrofon nyilván csak a receptor.

Amiből a kérdésem származott, azt ideidézem:

"KOnkrét példa akkor pl Chopin első zongiversenye, nagy szerencsénkre a főszerepben Kissinnel. A maestro Zubin Mehta. Ki hall a hangosabb zongora mögött néha halk hegedűket? SZerintem senki. És amikor 4:17-nél van 3 hang pizzicato, azt is csak látom és nem hallom. Nektek hallható?

[youtube]https://youtu.be/LPa7jjeKVR4[/youtube]"

Tervezett zenélési folyamat ez, amit megpróbálnak felvenni annak érdekében, hogy otthoni lejátszáskor a hallgató lehetőleg hallja a darab különböző részeit egyszerre.

A frappáns pacsirtás és ordító haveros történet szvsz max. részben hasonlít ehhez, noha adott cél érdekében nyilván, pl 2 db mikrofonnal szépen fel lehetne venni és reprodukálni, nyilván a valóság kreatív reinterpretációjával.

Utolsó mondatod a válasz a kérdésemre, ezek szerint hasonlóan van, mint ahogy azt gondoltam, köszönöm.

[kaef2]

E topikban gyakran került szóba, de mostantól sajnos csak múlt időben beszélhetünk róla. A mai napon elhunyt Ujházy László hangmérnök.

Óóóó. Nagyon sajnálom, :( Nyugodjon békében.