Hm.. Egy folytonos jel csak elvileg állítható tökéletesen vissza a mintáiból!juliush írta: ↑2019.11.06., szer. 10:51A makroszkópikus univerzumunkban általunk érzékelhető és technikai eszközeink túlnyomó többsége által ábrázolható, tárolható és kezelhető zenei információra szerintem igaz, amennyiben az "analógot" a praktikusan folyamatosnak tekinthető jelenség szinonímájaként alkalmazzuk.
Valójában azonban az "analóg" ennél többet jelent, egészen pontosan azt, hogy az ábrázolt információ minden egyes pillanatban analóg módon jellemzi a változó folyamatot. Ezért aztán fokozottan érzékeny az információ sérülésére, egy karc a lemezen, egy pici szalagnyúlás óhatatlanul torzításként jelentkezik.
KI is elköveti azt a hibát, hogy az "analóg" hangrögzítésnél figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a zenei információ szintén kódolva kerül tárolásra, legyen szó a pre-ekvalizált elektromos jel konverziójáról műanyagfelületbe vésett mechanikai rezgésekbe, vagy egy folyamatosan mozgó mágnesezhető szalagra rögzített fluxusváltozásokba. És valójában ha megvizsgáljuk az így keletkező kódolt "analóg" távközlési csatorna transzparenciáját (sávszélességét, zaját, linearitását), már rég nem tekinthető a "digitálissal" szemben felsőbbrendűnek, különösen, ha figyelembe vesszük az emberi érzékelés korlátait is. Ettől függetlenül ugyanakkor tetszhet egyeseknek jobban, az analóg csatorna finom nem-linearitása kellemes "simító" hatást ereményezhet (Újházy Lászlót idézve).
Mintavételezés előtt aluláteresztő szűrőket alkalmaznak!
Az ideális átalakító teljesítményét rontja a kvantálási zaj aminek olyan hatása van mintha az átalakító kisebb bitszámú lenne.
Differenciális nemlineáris torzítás, ami a valós karakterisztika lépcsőinek szélességének a szórása.
Ezek sem túl biztatóak......