phyton71 írta: ↑2019.11.02., szomb. 12:51
De felvetődik olyankor bennem a kérdés,hogy studiózunk ez idáig ok,látható,hogy mennyire befolyásolható a végeredmény midenféle elektronikával,akkor miért ördögtől való,és szentségtörés otthoni hifiben mondjuk EQ-val belenyúlni a hangba?Lehet egyszerűbb lenne az életünk.
Ez csak annak szentségtörés, aki nem érti a folyamatot és megvan benne a hajlam az ismeretlentől való félelemre, durvább esetben megvetésére.
Szerintem nem szentségtörés, de nem is egyszerű a történet, tisztában kell lennünk a célokkal, mit akarunk ekvalizálni. Valamelyik készülék átviteli hibáit, a szoba akusztikai hatását, vagy a saját (elferdült?) ízlésünk és a zenei kiadványok hangzása közötti különbséget? Utóbbit rögtön el is vethetjük, mert aki szerint a legtöbb kiadvány rosszul van keverve, annál inkább egy alapos fülmosás javallott.
Az akusztikai hibák nagy része nem kezelhető EQ-val, de azért egy zavaró kiemelésen, dúsuláson lehet vele segíteni, tehát itt van némi létjogosultsága, csak legyünk azzal tisztában, hogy ezek az anomáliák soha nem egyetlen paraméterben, a hangnyomás mértékében keletkeznek, sajnos mindig együtt járnak más csapásokkal, pl. magas torzítással, fáziskurflival, amiken az EQ nem segít.
Durva átviteli hibát leginkább a hangsugárzóknál szoktak feltárni a hobbitársak, bár szerintem a gyártók és tervezők sem hülyék (bármennyire is ciki mérnöknek lenni néhány hifista szerint). Ha egy gyári hangdoboznál olyan energiahiány, vagy többlet jelentkezik, amit ránézésre ki lehet EQ-zni, éljünk a gyanúperrel, hogy a gyárban azt azért nem oldották meg, mert vagy nem találták lényegesnek, vagy rosszabb lett volna a végeredmény. Az olcsó divatdobozokat most hagyjuk, mert azok nyilván sok sebből gennyeznek, az EQ csak halotti csók lenne számukra.
A hangfelvételnél használt ekvalizálás egy meglehetősen más eset. Tudom, sok hifista fejébe nem fér bele, de az alkotók igen ritkán akarnak utánozni valamit, többségük egyedi hangzásra, megoldásokra törekszik. Aki végignézte az Ákossal készült riportot, feltűnhetett neki, hogy egyszer sem említette a hanghűséget, természetességet, számára ezek nem célok, az általa használt hangszerelésben ez eleve értelmezhetetlen is lenne. Tehát a stúdióban az EQ tologatása kreatív lépés, valójában nem is ekvalizálás, kivéve amikor szigorú technológiai oka van (pl. zajszűrés). A jó ég mentsen meg minden zenehallgatót attól, hogy otthon nekiálljon egyedi EQ beállításokat tekergetni minden albumhoz, mert ez egy feneketlen kút, bár kétségtelenül jó játék, csak hát ugye nincs köze a High Fidelityhez. Bennem még elevenen él az emlékkép a 80-as évekből, amiben V formára tolt EQ-k sorakoztak a HiFi rendszerekben, tehát ott sem ekvalizáltak velük, hanem hangszínszabályzóként használták őket a loudness vágyak kielégítésére. Abból a korszakból származik ugye a poén, hogy hősünk az élő koncerten kevesellte a basszus és magas hangokat az otthon megszokott hangzásból kiindulva.
Nálam otthon nincs EQ, de az aktív dobozaimban van ekvalizálási lehetőség a 3 út szintjének tologatásával, meg további kompenzációs beavatkozásokkal (Baffle Step, Bass Roll-off) és bizony nálam sem lineárisra van lapítva az átvitel, szeretem a basszust 2-3 dB-lel megtolni, de ez az én bajom. A házimozis eszközökben ma már alap szolgáltatás az automatikus bemérő rendszer és az EQ, aminek a többség hasznát is veszi. Sőt az én új zsírmodern Parasound P6 előfokom előlapján is ott virít a két sávos hangszínszabályzó, dacolva a hifista szentséggel. Nem használom, mert a dobozaimmal kikevertem már a nekem tetsző arányokat, de simán lehet olyan helyzet, amikor bekapcsolnám. Szóval szerintem nem kell teljesen kizárni az ekvalizálás, hangszínszabályzás lehetőségét, csak ne vigyük túlzásba és tegyük tudatosan!
