Tunerman-nak igaza van.PgSpa írta: ↑2019.10.23., szer. 11:46Egy kérdés: a futóművekkel kapcsolatban elhangzott többször is, hogy a fémből összerakott az jó, a műanyag meg rossz(rosszabb, gagyibb). Ebben nem csak a műanyag iránti ösztönös viszolygásunk van benne, meg a kézműves munka minőségének értékelése? Készült olyan teszt, ahol összehasonlítottak egy mechanikát fémből, meg műanyagból? Megboldogult bátyám, aki gépészmérnök volt, fénycsőgyártó gépsorokat tervezett, sokat mesélt nekem olyan műanyagokról, amelyek sok szempontból erősebbek, meg jobbak is acélnál. Nem lehet, hogy ez a kérdéskör is csak egy mítoszon alapul?
Nagy a köd, hogy mitől szól jól egy CD játszó. Főleg a digitális részen óriási mítoszok terhelik a hifis publikumot.
Hogy műanyag vs. fém?, minden lehet, meg mindennek az ellenkezője is.
Volt egy Sony XA50ES-em, csak futóműnek. A digitális kimenet korrekt volt, külön fokozat, külön szekunderkörről. Azt persze nem reklámozták, hogy ez a pici meghajtó rész teli volt a VHS lejátszókból emigrált alkatrészekkel - ez kicserélve, igazi, mai hitech alkatrészekre, külön spec kicsi trafó tápnak, bnc kiállás, tényleg jó hang volt.
A mechanika egy ipari műremek.

Nagyon komoly 'fix' szisztéma, közvetlenhajtás, külön nagy trafó a digitális résznek, minden fémből, zafír csapágyakkal... még a tálca is úgy nyílt, minta zsírban úszna, finoman. Bármit kiolvasott, soha, egyszer sem pattanás, kattanás, bármekkora karc vagy ujjnyom volt.
Aztán idehoztak egy Roksan Attessa transzportot.
A doboz belül szinte üres; olcsó feeling erősen, a mechanika valami tökműanyag Sanyo cucc, iszonyú kóválygás a leszorítónak csúfolt mágneses sz@rság használatával - a Sony gyönyörű félkilós köszörült leszorító súlya után gusztustalan volt kézbe venni is...

És átraktuk, és zongorán a Sonyt úgy megcsúfolta, hogy az egyenesen nevetséges volt.
Mit lehet ebből levonni?
Szerintem semmit, mert fordított sztori is van a műanyag vs. fém témában, meg azért, mert az igazi miért, az rejtve maradt.




