Általában a hifiről

[Jester]

És milyen volt a szinuszjel, nyugodt, természetes...? Mélyek, magasak rendben voltak benne? Tere OK volt?

Lehet poénkodni, de annak azért kifejezetten örültem, hogy a MÜPA stábja nem unikumosüveggel akarja behangolni (finomhangolni) a hangversenytermet, hanem mérnöki szemlélettel.

[kupecke]

(A többféle kiadás kapcsán)
Korábban én is figyeltem milyen kiadás, de most, hogy pl csak egy van online, azt hallgatom, nem akarom másikkal összehasonlítani, "versenyeztetni", lehet csak ennyi kell?

[istvan01]

A Tidal és barátai remek dolgok (jómagam is használom), de az hogy egy gombnyomással a "világ összes zenéje" elérhetővé válik, sajnos ez el is értékteleníti azokat kicsit.

világ összes? Amikor volt módom keresgélni benne, jópár barokk korabeli zenét, zeneszerzőt, előadói lemezt keresgéltem, bizony nagyon-nagyon foghíjas volt, pedig nem is vagyok régi és barokk zene specialista.

A "világ összes" valószínűleg költői túlzás volt. Nagyon messze van a Tidal attól, hogy rajta legyen a világ összes zenéje, de tényleg hatalmas a választék.

Nem vagyok gyakorlott Tidal-ban, vejem full előfizetéses hozzáférését tesztelgettem. Annyira szegényes kereséséi módokat tudtam megadni, ami klasszikus zenéknél nem is olyan egyszerű, de fontos lenne. Nekem az is gyanús, hogy egy album címének minden szavára sem mindig ad találatot.

[Shimano]

Talán más dolog hanglemezt birtokolni és hozzájutni a muzsikához. Én nem vágyom vissza a múltba, mikor komoly vesszőfutás volt némelyik albumot beszerezni és bár az átélt megpróbáltatásoktól számomra értékesebbé vált maga a korong, de a rá karcolt zene ugyanaz volt, amit manapság bármikor bárhonnan elérek online, vagy a gépem tárolójáról. Ennek ellenére értem azt is, amiről néhányan itt beszámoltak, hogy a végtelen kínálat miatt személytelenné, értéktelenné vált a zenehallgatás számukra, de én ezt valahogy megúsztam.

Nem vagyunk egyformák,és ez így van jól.
Ja és a rákarcolt zenéről jut is eszembe egy kérdés.Cd,lp esetében ugye volt sokféle kiadás egy egy album esetében,most ez az online elérés esetében hogyan működik?Gondolom nincs usa,vagy japán nyomat online elérés,vagy hogyan van ez?
Bocsi ha láma a kérdés,de ez a világ nekem nagyon kínai.

[Aszpirin]

Talán más dolog hanglemezt birtokolni és hozzájutni a muzsikához. Én nem vágyom vissza a múltba, mikor komoly vesszőfutás volt némelyik albumot beszerezni és bár az átélt megpróbáltatásoktól számomra értékesebbé vált maga a korong, de a rá karcolt zene ugyanaz volt, amit manapság bármikor bárhonnan elérek online, vagy a gépem tárolójáról. Ennek ellenére értem azt is, amiről néhányan itt beszámoltak, hogy a végtelen kínálat miatt személytelenné, értéktelenné vált a zenehallgatás számukra, de én ezt valahogy megúsztam.

Ezzel én is így vagyok.
Megjegyzem, a zenehallgatás és mondjuk azon belül a HiFi-zenehallgatás meglehetősen öncélú, passzív (nem kreatív) hobbi, aminek fő célja, hogy eltöltsük valahogy a drága időnket, és közben jól érezzük magunkat
Van persze, aki nem a zenehallgatás kedvéért gyűjt korongokat, de az egy más műfaj, és általában nem kevésbé öncélú.
Szóval nem kell ezt túlspilázni. Akinek a megszerzés öröme hiányzik, az keressen ritkaságokat, amelyeket tényleg nehéz megszerezni, és lesz, minek örülni Illetve, még mindig lehet venni CD-t meg kazettát meg vinyl-lemezt, sőt R2R magnószalagot is.

[Aszpirin]

A Tidal és barátai remek dolgok (jómagam is használom), de az hogy egy gombnyomással a "világ összes zenéje" elérhetővé válik, sajnos ez el is értékteleníti azokat kicsit.

világ összes? Amikor volt módom keresgélni benne, jópár barokk korabeli zenét, zeneszerzőt, előadói lemezt keresgéltem, bizony nagyon-nagyon foghíjas volt, pedig nem is vagyok régi és barokk zene specialista.

A "világ összes" valószínűleg költői túlzás volt. Nagyon messze van a Tidal attól, hogy rajta legyen a világ összes zenéje, de tényleg hatalmas a választék.

[Luxor Audio]

Talán más dolog hanglemezt birtokolni és hozzájutni a muzsikához. Én nem vágyom vissza a múltba, mikor komoly vesszőfutás volt némelyik albumot beszerezni és bár az átélt megpróbáltatásoktól számomra értékesebbé vált maga a korong, de a rá karcolt zene ugyanaz volt, amit manapság bármikor bárhonnan elérek online, vagy a gépem tárolójáról. Ennek ellenére értem azt is, amiről néhányan itt beszámoltak, hogy a végtelen kínálat miatt személytelenné, értéktelenné vált a zenehallgatás számukra, de én ezt valahogy megúsztam.

[istvan01]

A Tidal és barátai remek dolgok (jómagam is használom), de az hogy egy gombnyomással a "világ összes zenéje" elérhetővé válik, sajnos ez el is értékteleníti azokat kicsit.

világ összes? Amikor volt módom keresgélni benne, jópár barokk korabeli zenét, zeneszerzőt, előadói lemezt keresgéltem, bizony nagyon-nagyon foghíjas volt, pedig nem is vagyok régi és barokk zene specialista.

[rukh]

Bizony, a lányoknál is valahogy így van ...

[Tctronic]

A streamelés, miközben nagyon praktikus és egyre jobb minőségű, teljességgel személytelenné teszi a zenehallgatást. Így annyi közünk sincs többé a zenék "megszerzéséhez", mint anno a valós idejű másolással, felvételi szintek beállításával és most már a hordozót sem tulajdonoljuk. Akkor a gondosan és türelemmel elkészített felvétel jobban hozzánk kötötte a zenét, mintha csak részesei lettünk volna a folyamatnak.

Nekem pedig a személyesség, az aktiv közreműködés élménye azóta is hiányzik.

Előrebocsátom, nem akarok senkit győzködni, hiszen végtelenül szubjektív dologról van szó!
Számomra a közelmúlt fejlesztései (jRiver, majd Roon+TIDAL) épp ellenkező hatást eredményezték, holott nagyjából hasonló korszakból és háttérrel érkeztünk (na jó, persze hozzám képest Te "ipari" szinten űzted már akkor is ). Ráadásul egészen a közelmúltig áthatotta a gondolkodásomat, a zenehallgatáshoz való hozzáállásomat a fizikai birtoklás vágya is, többezer CD és SACD sorakozik a polcokon, ha egy ...khmm...letöltött produkció megtetszett, meg kellett vennem fizikai hordozón is.
Aztán jött a Roon, amely a saját gyűjteményemet és Tidal előfizetéssel elérhető tartalmakat elképesztően kényelmesen kezelhető, jól kereshető kontextusba helyezve tette számomra elérhetővé (különösen mióta beszereztem még egy iPad-et is) és a tulajdonlás, a fizikai birtoklás vágya jelentősen erodálódott bennem.
Valójában SZÁMOMRA épp ettől vált még személyesebbé és intellektuálisan kielégítőbb élménnyé az otthoni zenehallgatás! A kanapéról szinte el se mozdulva teszek asszociatív ugrásokat az elérhető tartalomban térben, időben, művészek, műfajok, stb. között felépített kapcsolati hálóban, néhány képernyő-érintésnyire enciklopédikus méretű háttérinformációtól, illusztrációktól. Ráadásul így "bolyongva" a gyűjteményemben sokkal nagyobb és érdekesebb utakat járok be, mint a többezenyi lemez előtt álldogálva és a következő hallgatnivalón vívódva, ami gyakran a praktikusan hallgatott repertoárom beszűküléséhez vezetett.
Egyszerűen imádom és én már biztos nem lépnék vissza a fizikai hordozókhoz! De ez az én saját utam, nyilvánvalóan másoknak homlokegyenest ellenkező preferenciái lehetnek.

A Tidal és barátai remek dolgok (jómagam is használom), de az hogy egy gombnyomással a "világ összes zenéje" elérhetővé válik, sajnos ez el is értékteleníti azokat kicsit. Amikor nem csak egy lemez, kazetta, hanem jóformán minden egyez zeneszám megszerzése komoly erőbefektetést igényelt, akkor azért jobban tudtuk értékelni és ÖRÜLNI is nekik.

[mgus]

Érdekes élményt kaptak azok akik a ma esti MÜPA évadnyitón ott voltak a hangversenyteremben. Engem kicsit meglepett, de ma mérték be először a hangversenytermet nézőkkel együtt :) A méréshez két új szériás Genelec (talán 8351 volt) szolgáltatta a szinuszjelet.

mupa.jpg

És milyen volt a szinuszjel, nyugodt, természetes...? Mélyek, magasak rendben voltak benne? Tere OK volt?

Biztos térdimenziós vagy 3D-s szinusz hullámokkal vizsgálták a közönséget. A szinusznak nincsen térbeli megfelelője szerintem még, de lehet hogy tévedek.

[asebestyen]

Érdekes élményt kaptak azok akik a ma esti MÜPA évadnyitón ott voltak a hangversenyteremben. Engem kicsit meglepett, de ma mérték be először a hangversenytermet nézőkkel együtt :) A méréshez két új szériás Genelec (talán 8351 volt) szolgáltatta a szinuszjelet.

mupa.jpg

És milyen volt a szinuszjel, nyugodt, természetes...? Mélyek, magasak rendben voltak benne? Tere OK volt?

Ha esetleg nem, annak egyetlen oka lehet, nem vékony egyenes úton vezették a hangfrekvenciás jelek elektronjait a hangsugárzókig. Kéne nekik szólni...

[cables]

Érdekes élményt kaptak azok akik a ma esti MÜPA évadnyitón ott voltak a hangversenyteremben. Engem kicsit meglepett, de ma mérték be először a hangversenytermet nézőkkel együtt :) A méréshez két új szériás Genelec (talán 8351 volt) szolgáltatta a szinuszjelet.

mupa.jpg

És milyen volt a szinuszjel, nyugodt, természetes...? Mélyek, magasak rendben voltak benne? Tere OK volt?

[juliush]

A streamelés, miközben nagyon praktikus és egyre jobb minőségű, teljességgel személytelenné teszi a zenehallgatást. Így annyi közünk sincs többé a zenék "megszerzéséhez", mint anno a valós idejű másolással, felvételi szintek beállításával és most már a hordozót sem tulajdonoljuk. Akkor a gondosan és türelemmel elkészített felvétel jobban hozzánk kötötte a zenét, mintha csak részesei lettünk volna a folyamatnak.

Nekem pedig a személyesség, az aktiv közreműködés élménye azóta is hiányzik.

Előrebocsátom, nem akarok senkit győzködni, hiszen végtelenül szubjektív dologról van szó!
Számomra a közelmúlt fejlesztései (jRiver, majd Roon+TIDAL) épp ellenkező hatást eredményezték, holott nagyjából hasonló korszakból és háttérrel érkeztünk (na jó, persze hozzám képest Te "ipari" szinten űzted már akkor is ). Ráadásul egészen a közelmúltig áthatotta a gondolkodásomat, a zenehallgatáshoz való hozzáállásomat a fizikai birtoklás vágya is, többezer CD és SACD sorakozik a polcokon, ha egy ...khmm...letöltött produkció megtetszett, meg kellett vennem fizikai hordozón is.
Aztán jött a Roon, amely a saját gyűjteményemet és Tidal előfizetéssel elérhető tartalmakat elképesztően kényelmesen kezelhető, jól kereshető kontextusba helyezve tette számomra elérhetővé (különösen mióta beszereztem még egy iPad-et is) és a tulajdonlás, a fizikai birtoklás vágya jelentősen erodálódott bennem.
Valójában SZÁMOMRA épp ettől vált még személyesebbé és intellektuálisan kielégítőbb élménnyé az otthoni zenehallgatás! A kanapéról szinte el se mozdulva teszek asszociatív ugrásokat az elérhető tartalomban térben, időben, művészek, műfajok, stb. között felépített kapcsolati hálóban, néhány képernyő-érintésnyire enciklopédikus méretű háttérinformációtól, illusztrációktól. Ráadásul így "bolyongva" a gyűjteményemben sokkal nagyobb és érdekesebb utakat járok be, mint a többezenyi lemez előtt álldogálva és a következő hallgatnivalón vívódva, ami gyakran a praktikusan hallgatott repertoárom beszűküléséhez vezetett.
Egyszerűen imádom és én már biztos nem lépnék vissza a fizikai hordozókhoz! De ez az én saját utam, nyilvánvalóan másoknak homlokegyenest ellenkező preferenciái lehetnek.

[kaef2]

A My Reel Club egyáltalán nem véletlenül kapta ezt a nevet. Komoly történet van mögötte.

Úgy látom a hifiben szinte nincs olyan ember akinél ne lenne valmilyen hatásra a gyerek-fiatalkornak arra, hogy végül milyen irányba haladt.

Amennyiben közel van már a hatvanhoz legalább :)

[Robici]

A My Reel Club egyáltalán nem véletlenül kapta ezt a nevet. Komoly történet van mögötte.

Úgy látom a hifiben szinte nincs olyan ember akinél ne lenne valmilyen hatásra a gyerek-fiatalkornak arra, hogy végül milyen irányba haladt.

[lehoako]

Érdekes élményt kaptak azok akik a ma esti MÜPA évadnyitón ott voltak a hangversenyteremben. Engem kicsit meglepett, de ma mérték be először a hangversenytermet nézőkkel együtt :) A méréshez két új szériás Genelec (talán 8351 volt) szolgáltatta a szinuszjelet.

mupa.jpg

Gondolom, szinuszjel után el is jöttél.

[lehoako]

Idén mi Varsóba megyünk.

"WarSHOW must go on..."

Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???

Cher Julien,

ismét egy parádé. Kicsit gyakrabban is kényeztethetné a rajongóit.

[kaef2]

Idén mi Varsóba megyünk.

"WarSHOW must go on..."

Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???

A My Reel Club egyáltalán nem véletlenül kapta ezt a nevet. Komoly történet van mögötte.

Tinédzser koromban szerintem nem voltam egyedül, aki rádióból műsorokat, kölcsön LP-ket másolgattam szalagra (Akai GX4000D) és kazettára (Dual C914 - ez egyike volt a kevés kazettás magnóknak, ami tudott dupla, vagyis 9,5 cm/s sebességgel is felvenni). Emlékeimben úgy él az az időszak azóta is, hogy személyesebben kötődtem az így átmásolt zenékhez. Középiskolás koromban a másik nagy élmény volt, hogy rendszeresen eljárhattam a megyei könyvtárban mindenféle kortárs zenei, fúziós, vagyis kísérletező zenei koncertekre, ahol sokszor egy-két tucat ember volt csak. Ezek az élményeim is sokkal személyesebbek, mint a normál koncert élmények voltak.

A streamelés, miközben nagyon praktikus és egyre jobb minőségű, teljességgel személytelenné teszi a zenehallgatást. Így annyi közünk sincs többé a zenék "megszerzéséhez", mint anno a valós idejű másolással, felvételi szintek beállításával és most már a hordozót sem tulajdonoljuk. Akkor a gondosan és türelemmel elkészített felvétel jobban hozzánk kötötte a zenét, mintha csak részesei lettünk volna a folyamatnak.

Nekem pedig a személyesség, az aktiv közreműködés élménye azóta is hiányzik.

Anno már a Pennában is kitaláltam a High-End Pro elnevezést és ennek keretében készítettünk pár felvételt, amennyire csak tőlünk tellett igényesen: Sebestyén Ernővel, Szabadi Vilmossal, a Perényi vonósokkal, és még sok más előadóval, nagyon komoly minőségben, ám egyszerű felvételi technikával, kábelezéssel. Akkor még többnyire közönség nélkül. A HIgh-End Pro folyamat része volt a Danley és Mc2 Audio eszközök, Gotham kébelek használata a hangosításban és valahogy sikerült elfogadtatni a profikkal, hogy a hangosítás nem kell, hogy a hangerőről szóljon. Ennek köszönhetjük a Wynton Marsalis koncert hangosításának (és meghallgatásának) az életre szóló élményét is, sok hasonló élmény mellett.

A stúdió koncert felvételén jelen lenni, sőt lábatlankodni a munkájukat végzők között, a koncert végén megbeszélni a hallottakat a művészekkel, szervezőkkel és aztán megkapni a felvételt vagy digitálisan vagy szalagon, visszahozza a személyesség és az aktív részvétel élményét.

Számomra legalábbis.

Ezzel az egész "mozgalommal" (üzletnek nem nevezném semmiképpen), vagy projekttel ezeket az élményeket szeretném elhozni másoknak is, ha már abban a szerencsében lehetett részem, hogy átélhettem őket. Az átlag igényes zenehallgatónak. Járulékos tapasztalatként, aki figyel megértheti, hogy milyen sok kompromisszummal és milyen technológiák használatával jár egy hangfelvétel elkészítése.

Közel másfél évem van az elindításban.

Eredetileg még kevesebb emberrel szerettem volna megosztani a felvételkészítést, nem többel, mint 10-12 egyszerre, de úgy nem lehetett volna megúszni fejenként 50e Ft alatt. Egy ilyen felvétel elkészítésének kb 4-500e Ft-nál indul a költsége, stúdió bérlettel, a fellépők díjával és mindennel együtt. Szponzort, hirdetőt nem szerettem volna bevonni, segítségükkel persze lehetett volna csökkenteni a részvétel díját, de sokkal kereskedelmibb lett volna a jellege. Aztán kiderült, hogy a Super Size Stúdióban elfér kb 30 ember is és az ott felvételeket készítő Hunnia Records portfoliójában sok olyan művész van, aki szívesen fellép ilyen szokatlan körülmények között is és nem bánja, ha a sokszori ismétlés lehetősége nélkül kell a felvételt megcsinálni.

A 20e Ft-os részvételi díj már alkalmas arra, hogy ha legalább 22-25 fizető vendégünk van, és nem egy big band lép fel, akkor mindenki ki legyen fizetve, legyen ropi, pogi és üdítő is.

Kétségtelen, hogy 20e Ft sok pénz egy pár órás szórakozásért, lehet ettől olcsóbban is elmenni egy sok száz vagy több ezer nézős koncertre, akár nemzetközi sztár fellépővel is, élmény lesz az is, de nem lesz meg az embernek az alkotás és a személyes közreműködés élménye.

A 20e Ft szerintem nem sok a tanulásért, a fellépőkkel és a felvételkészítőkkel való beszélgetésért és bizonyosan nem sok a referencia felvételek megszerzéséért.

Biztosan sok százan vannak az AVX-en akiknek van legalább egy kábele, ami többe került 20e Ft-nál. Innen nézve, talán már nem olyan sok a részvételi díj. A következő eseményen ennyiért még szalagmásolatot is tud majd az érdeklődő magnó tulajdonos kapni (az elsőn sajnos nem, két hiba is el lett követve, ami a következőn már biztosan ki lesz javítva), biztosan az autentikus, nem csak az annak mondott analóg mesterszalagról. a hasonlóan igazi szalagokért azok a cégek, akik több tucatnyian manapság ezzel foglalkoznak, 400 és 700 dollár közötti összegeket kérnek, igaz a szalag árával együtt. Ez kb 130e-230e Ft. Egy darab szalagért...

A jövő évi terveinkben 10-12 felvétel biztosan benne van. Talán még több is lehetne. Persze nem baj, ha nem lesz mindennapos a felvételkészítés ezen módja és ahhoz már tényleg sok a 20e Ft, hogy 2-3 hetente ennyit kiadjon 20-30 ember a részvételért, hacsak ki nem terjesztjük az országhatáron túlra is. Meg fogjuk próbálni. Első lépésként a nativedsd.com-on keresztül, ahol majd meg lehet vásárolni a felvételeket és talán még az eseményeinket is közzé tudjuk tenni rajtuk keresztül

[Jester]

Érdekes élményt kaptak azok akik a ma esti MÜPA évadnyitón ott voltak a hangversenyteremben. Engem kicsit meglepett, de ma mérték be először a hangversenytermet nézőkkel együtt :) A méréshez két új szériás Genelec (talán 8351 volt) szolgáltatta a szinuszjelet.

mupa.jpg (171.69 KiB) Megtekintve 2831 alkalommal

[juliush]

...A Real Club azert jo elnevezes...

Csakhogy a neve "My Reel Club"!
(de egyébként is csak viccnek szántam!)

[juliush]

Idén mi Varsóba megyünk.

"WarSHOW must go on..."

Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???

[kaef2]

Biztos ég és föld a különbség!

Biztos. :)

A My Reel Club következő decemberi felvételére regisztráltaknak éppen most délelőtt küldtem ki emailben az előadó előző, teljesen analóg módon felvett, kevert és maszterelt, gyártott Lp-jének egyik 192k/24 bites Protools-szal digitalizált trackjét, kedvcsinálónak. Valószínűleg ebből a mesterszalagból is csinálunk majd (mint a 2X HD kiadó is a régi szalagokkal) DSD256-ban digitalizált letölthető verziót.

Ha Rezső engedte volna, hogy egy el nem adott szobában a hifi són megjelenhessünk, mint My Reel Club, valami barátibb, nem sokszázezer forintos áron, akkor csináltunk volna szalag-DSD256 publikus összehasonlítást is, de sajnos a folyosón egy plakáthelyért és a katalógusba kerülésért is egy vagyont kellett volna fizetni, az meg egy nonprofit projekt esetében nem megy sajnos.

szomorú... :(

Idén mi Varsóba megyünk.

Annak számottevően több értelme van.

[kaef2]

...A szalagról vágás nagyon drága, nyűgös és kevés helyen csinálják jól Európában...
A DSD256-ról sokkal olcsóbban lehetne megcsinálni az LP-t.

Biztos ég és föld a különbség!

Biztos. :)

A My Reel Club következő decemberi felvételére regisztráltaknak éppen most délelőtt küldtem ki emailben az előadó előző, teljesen analóg módon felvett, kevert és maszterelt, gyártott Lp-jének egyik 192k/24 bites Protools-szal digitalizált trackjét, kedvcsinálónak. Valószínűleg ebből a mesterszalagból is csinálunk majd (mint a 2X HD kiadó is a régi szalagokkal) DSD256-ban digitalizált letölthető verziót.

Ha Rezső engedte volna, hogy egy el nem adott szobában a hifi són megjelenhessünk, mint My Reel Club, valami barátibb, nem sokszázezer forintos áron, akkor csináltunk volna szalag-DSD256 publikus összehasonlítást is, de sajnos a folyosón egy plakáthelyért és a katalógusba kerülésért is egy vagyont kellett volna fizetni, az meg egy nonprofit projekt esetében nem megy sajnos.

[vlaca]

Miért nem hallgatunk új zenéket 33 éves kor felett?

https://qubit.hu/2019/10/08/miert-nem-h ... JQcpflfP2I

Britt tudósok szerint