Általában a hifiről

[lehoako]

Érdekes élményt kaptak azok akik a ma esti MÜPA évadnyitón ott voltak a hangversenyteremben. Engem kicsit meglepett, de ma mérték be először a hangversenytermet nézőkkel együtt :) A méréshez két új szériás Genelec (talán 8351 volt) szolgáltatta a szinuszjelet.

mupa.jpg

Gondolom, szinuszjel után el is jöttél.

[lehoako]

Idén mi Varsóba megyünk.

"WarSHOW must go on..."

Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???

Cher Julien,

ismét egy parádé. Kicsit gyakrabban is kényeztethetné a rajongóit.

[kaef2]

Idén mi Varsóba megyünk.

"WarSHOW must go on..."

Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???

A My Reel Club egyáltalán nem véletlenül kapta ezt a nevet. Komoly történet van mögötte.

Tinédzser koromban szerintem nem voltam egyedül, aki rádióból műsorokat, kölcsön LP-ket másolgattam szalagra (Akai GX4000D) és kazettára (Dual C914 - ez egyike volt a kevés kazettás magnóknak, ami tudott dupla, vagyis 9,5 cm/s sebességgel is felvenni). Emlékeimben úgy él az az időszak azóta is, hogy személyesebben kötődtem az így átmásolt zenékhez. Középiskolás koromban a másik nagy élmény volt, hogy rendszeresen eljárhattam a megyei könyvtárban mindenféle kortárs zenei, fúziós, vagyis kísérletező zenei koncertekre, ahol sokszor egy-két tucat ember volt csak. Ezek az élményeim is sokkal személyesebbek, mint a normál koncert élmények voltak.

A streamelés, miközben nagyon praktikus és egyre jobb minőségű, teljességgel személytelenné teszi a zenehallgatást. Így annyi közünk sincs többé a zenék "megszerzéséhez", mint anno a valós idejű másolással, felvételi szintek beállításával és most már a hordozót sem tulajdonoljuk. Akkor a gondosan és türelemmel elkészített felvétel jobban hozzánk kötötte a zenét, mintha csak részesei lettünk volna a folyamatnak.

Nekem pedig a személyesség, az aktiv közreműködés élménye azóta is hiányzik.

Anno már a Pennában is kitaláltam a High-End Pro elnevezést és ennek keretében készítettünk pár felvételt, amennyire csak tőlünk tellett igényesen: Sebestyén Ernővel, Szabadi Vilmossal, a Perényi vonósokkal, és még sok más előadóval, nagyon komoly minőségben, ám egyszerű felvételi technikával, kábelezéssel. Akkor még többnyire közönség nélkül. A HIgh-End Pro folyamat része volt a Danley és Mc2 Audio eszközök, Gotham kébelek használata a hangosításban és valahogy sikerült elfogadtatni a profikkal, hogy a hangosítás nem kell, hogy a hangerőről szóljon. Ennek köszönhetjük a Wynton Marsalis koncert hangosításának (és meghallgatásának) az életre szóló élményét is, sok hasonló élmény mellett.

A stúdió koncert felvételén jelen lenni, sőt lábatlankodni a munkájukat végzők között, a koncert végén megbeszélni a hallottakat a művészekkel, szervezőkkel és aztán megkapni a felvételt vagy digitálisan vagy szalagon, visszahozza a személyesség és az aktív részvétel élményét.

Számomra legalábbis.

Ezzel az egész "mozgalommal" (üzletnek nem nevezném semmiképpen), vagy projekttel ezeket az élményeket szeretném elhozni másoknak is, ha már abban a szerencsében lehetett részem, hogy átélhettem őket. Az átlag igényes zenehallgatónak. Járulékos tapasztalatként, aki figyel megértheti, hogy milyen sok kompromisszummal és milyen technológiák használatával jár egy hangfelvétel elkészítése.

Közel másfél évem van az elindításban.

Eredetileg még kevesebb emberrel szerettem volna megosztani a felvételkészítést, nem többel, mint 10-12 egyszerre, de úgy nem lehetett volna megúszni fejenként 50e Ft alatt. Egy ilyen felvétel elkészítésének kb 4-500e Ft-nál indul a költsége, stúdió bérlettel, a fellépők díjával és mindennel együtt. Szponzort, hirdetőt nem szerettem volna bevonni, segítségükkel persze lehetett volna csökkenteni a részvétel díját, de sokkal kereskedelmibb lett volna a jellege. Aztán kiderült, hogy a Super Size Stúdióban elfér kb 30 ember is és az ott felvételeket készítő Hunnia Records portfoliójában sok olyan művész van, aki szívesen fellép ilyen szokatlan körülmények között is és nem bánja, ha a sokszori ismétlés lehetősége nélkül kell a felvételt megcsinálni.

A 20e Ft-os részvételi díj már alkalmas arra, hogy ha legalább 22-25 fizető vendégünk van, és nem egy big band lép fel, akkor mindenki ki legyen fizetve, legyen ropi, pogi és üdítő is.

Kétségtelen, hogy 20e Ft sok pénz egy pár órás szórakozásért, lehet ettől olcsóbban is elmenni egy sok száz vagy több ezer nézős koncertre, akár nemzetközi sztár fellépővel is, élmény lesz az is, de nem lesz meg az embernek az alkotás és a személyes közreműködés élménye.

A 20e Ft szerintem nem sok a tanulásért, a fellépőkkel és a felvételkészítőkkel való beszélgetésért és bizonyosan nem sok a referencia felvételek megszerzéséért.

Biztosan sok százan vannak az AVX-en akiknek van legalább egy kábele, ami többe került 20e Ft-nál. Innen nézve, talán már nem olyan sok a részvételi díj. A következő eseményen ennyiért még szalagmásolatot is tud majd az érdeklődő magnó tulajdonos kapni (az elsőn sajnos nem, két hiba is el lett követve, ami a következőn már biztosan ki lesz javítva), biztosan az autentikus, nem csak az annak mondott analóg mesterszalagról. a hasonlóan igazi szalagokért azok a cégek, akik több tucatnyian manapság ezzel foglalkoznak, 400 és 700 dollár közötti összegeket kérnek, igaz a szalag árával együtt. Ez kb 130e-230e Ft. Egy darab szalagért...

A jövő évi terveinkben 10-12 felvétel biztosan benne van. Talán még több is lehetne. Persze nem baj, ha nem lesz mindennapos a felvételkészítés ezen módja és ahhoz már tényleg sok a 20e Ft, hogy 2-3 hetente ennyit kiadjon 20-30 ember a részvételért, hacsak ki nem terjesztjük az országhatáron túlra is. Meg fogjuk próbálni. Első lépésként a nativedsd.com-on keresztül, ahol majd meg lehet vásárolni a felvételeket és talán még az eseményeinket is közzé tudjuk tenni rajtuk keresztül

[Jester]

Érdekes élményt kaptak azok akik a ma esti MÜPA évadnyitón ott voltak a hangversenyteremben. Engem kicsit meglepett, de ma mérték be először a hangversenytermet nézőkkel együtt :) A méréshez két új szériás Genelec (talán 8351 volt) szolgáltatta a szinuszjelet.

mupa.jpg (171.69 KiB) Megtekintve 2868 alkalommal

[juliush]

...A Real Club azert jo elnevezes...

Csakhogy a neve "My Reel Club"!
(de egyébként is csak viccnek szántam!)

[juliush]

Idén mi Varsóba megyünk.

"WarSHOW must go on..."

Tényleg, nem lenne időszerű átnevezni "My Stream Club"-ra???

[kaef2]

Biztos ég és föld a különbség!

Biztos. :)

A My Reel Club következő decemberi felvételére regisztráltaknak éppen most délelőtt küldtem ki emailben az előadó előző, teljesen analóg módon felvett, kevert és maszterelt, gyártott Lp-jének egyik 192k/24 bites Protools-szal digitalizált trackjét, kedvcsinálónak. Valószínűleg ebből a mesterszalagból is csinálunk majd (mint a 2X HD kiadó is a régi szalagokkal) DSD256-ban digitalizált letölthető verziót.

Ha Rezső engedte volna, hogy egy el nem adott szobában a hifi són megjelenhessünk, mint My Reel Club, valami barátibb, nem sokszázezer forintos áron, akkor csináltunk volna szalag-DSD256 publikus összehasonlítást is, de sajnos a folyosón egy plakáthelyért és a katalógusba kerülésért is egy vagyont kellett volna fizetni, az meg egy nonprofit projekt esetében nem megy sajnos.

szomorú... :(

Idén mi Varsóba megyünk.

Annak számottevően több értelme van.

[kaef2]

...A szalagról vágás nagyon drága, nyűgös és kevés helyen csinálják jól Európában...
A DSD256-ról sokkal olcsóbban lehetne megcsinálni az LP-t.

Biztos ég és föld a különbség!

Biztos. :)

A My Reel Club következő decemberi felvételére regisztráltaknak éppen most délelőtt küldtem ki emailben az előadó előző, teljesen analóg módon felvett, kevert és maszterelt, gyártott Lp-jének egyik 192k/24 bites Protools-szal digitalizált trackjét, kedvcsinálónak. Valószínűleg ebből a mesterszalagból is csinálunk majd (mint a 2X HD kiadó is a régi szalagokkal) DSD256-ban digitalizált letölthető verziót.

Ha Rezső engedte volna, hogy egy el nem adott szobában a hifi són megjelenhessünk, mint My Reel Club, valami barátibb, nem sokszázezer forintos áron, akkor csináltunk volna szalag-DSD256 publikus összehasonlítást is, de sajnos a folyosón egy plakáthelyért és a katalógusba kerülésért is egy vagyont kellett volna fizetni, az meg egy nonprofit projekt esetében nem megy sajnos.

[vlaca]

Miért nem hallgatunk új zenéket 33 éves kor felett?

https://qubit.hu/2019/10/08/miert-nem-h ... JQcpflfP2I

Britt tudósok szerint

[chord]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

Ja, és az is érdekes, hogy mivel ezt a "komoly zenész" kártyát is majdnem minden - gyakran egymással tök ellentétes irányvonalat képviselő - gyártó, kereskedő rendszeresen meg is játssza, (valszeg az általad említett okokból tudja ezt megtenni), úgy tűnik, ez még valamennyire számít is.

Persze, hogy számít.
Komolyzenéhez komoly cucc kell.
Nincs mit tenni.
:)

[juliush]

...A szalagról vágás nagyon drága, nyűgös és kevés helyen csinálják jól Európában...
A DSD256-ról sokkal olcsóbban lehetne megcsinálni az LP-t.

Biztos ég és föld a különbség!

[kaef2]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

A Varga Gábor Quartet fog játszani, nagyon jó lesz. A fellépő művészek is nagyon várják az eseményt. A részvételi díj, mint az előző alkalomkor. Max 30 fő lehet jelen a stúdió méretei miatt.
Itt lehet regisztrálni. Érdemes sietni. Nagra IV-S magnóval, 38 cm/s sebességgel is készül felvétel, a DSD256 mellett. Sőt még az is lehet, hogy a nagrás felvételt is bedigizzük DSD256-ban és meg lehet hallgatni az eredeti DSD256-hoz képest is.

https://www.eventbrite.com/e/varga-gabo ... nturl_text

Akkor már lehetne lemezt is vágni az analóg felvételről!

Lehetne, ha lenne legalább 100-200-300 vásárló rá és fejenként kifizetnének kb 12-15e ft-ot. Feltettem a facebookos csoportban a kérdést ma reggel, várom a válaszokat ott is. A szalagról vágás nagyon drága, nyűgös és kevés helyen csinálják jól Európában. Azért ha meglesz a felvétel akkor megfontoljuk, ha lenne legalább 50-60 olyan érdeklődő, aki hajlandó előre is fizetni érte.

A DSD256-ról sokkal olcsóbban lehetne megcsinálni az LP-t.

[marconi]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

A Varga Gábor Quartet fog játszani, nagyon jó lesz. A fellépő művészek is nagyon várják az eseményt. A részvételi díj, mint az előző alkalomkor. Max 30 fő lehet jelen a stúdió méretei miatt.
Itt lehet regisztrálni. Érdemes sietni. Nagra IV-S magnóval, 38 cm/s sebességgel is készül felvétel, a DSD256 mellett. Sőt még az is lehet, hogy a nagrás felvételt is bedigizzük DSD256-ban és meg lehet hallgatni az eredeti DSD256-hoz képest is.

https://www.eventbrite.com/e/varga-gabo ... nturl_text

Akkor már lehetne lemezt is vágni az analóg felvételről!

[Klaca]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

Ja, és az is érdekes, hogy mivel ezt a "komoly zenész" kártyát is majdnem minden - gyakran egymással tök ellentétes irányvonalat képviselő - gyártó, kereskedő rendszeresen meg is játssza, (valszeg az általad említett okokból tudja ezt megtenni), úgy tűnik, ez még valamennyire számít is.

[SoundMania]

De azt nem érik el a netes nyomulások, hogy valaki, nem hifis, egyszeriben 1-2M-t hirtelen belenyomjon egy audió lánc megvételébe.
Ehhez az kell, hogy odamenni, face-to-face megmutatni, valahogy hitelesnek lenni.
Itt az emberi tényező jóval fontosabb, mint az audió lánc 'minősége'.

Talán valóban nem. Viszont , hogy "tömegek" megvegyenek 20-30-100 ezer forintos "budget"-eket azt igen. Így a nyereség is több.

[kaef2]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

A Varga Gábor Quartet fog játszani, nagyon jó lesz. A fellépő művészek is nagyon várják az eseményt. A részvételi díj, mint az előző alkalomkor. Max 30 fő lehet jelen a stúdió méretei miatt.
Itt lehet regisztrálni. Érdemes sietni. Nagra IV-S magnóval, 38 cm/s sebességgel is készül felvétel, a DSD256 mellett. Sőt még az is lehet, hogy a nagrás felvételt is bedigizzük DSD256-ban és meg lehet hallgatni az eredeti DSD256-hoz képest is.

https://www.eventbrite.com/e/varga-gabo ... nturl_text

[chord]

De azt nem érik el a netes nyomulások, hogy valaki, nem hifis, egyszeriben 1-2M-t hirtelen belenyomjon egy audió lánc megvételébe.
Ehhez az kell, hogy odamenni, face-to-face megmutatni, valahogy hitelesnek lenni.
Itt az emberi tényező jóval fontosabb, mint az audió lánc 'minősége'.

[SoundMania]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

Szerintem manapság, hogy a net behálóz mindent , sokkal durvább dolgok történnek!
Ja és gyakorlatilag folyamatosan ! :(

[chord]

Ügyes és színvonalas marketing/nyomulás volt.
Persze arra is kellene gondolni, hogy bármelyik másik High-End forgalmazó be tudta volna fertőzni ezeket az embereket megfelelő színvonalú berendezésekkel, ha a technikai/hifis részt nézzük; itt inkább az emberikapcsolatok-rész volt figyelemre méltó.

[Robici]

Esetleg ha be tudnád szkennelni, ami csak megvan, nagyon hálás lennék. Nekem sajnos nincs meg, amiket betettem szövegek is az archivumomban meglévő piszkozatokból vannak, picit eltérhetnek egy-két szóban a váglegestől.
Sok szempontból is nagyon tanulságos események, véelmények voltak. Nagyon nehéz volt megszervezni őket, igen sok egyeztetés és munka volt mögötte.

Sajnos jelenleg a magazinjaim 150 km-re vannak tőlem, de ha legközelebb hazamegyek remélem nem felejtem el és akkor megcsinálom.

[peterson]

Ez pedig a Dés László tapasztalatairól szóló cikk. Ha megtalálom a többit is, akkor azokat is felteszem, volt Szabadi Vilmos is például.

-----------

A „még olyanabb” hangzásélmény

Ismét útjára indul a Lánc-reakció cikksorozat. .......

Arról nem esett szó, hogy a rendszer kiválasztásában volt-e szerepe az adott művésznek, vagy számára is meglepetés volt, hogy mi érkezett?
A másik észrevételem, hogy nagyon tanulságos cikkek ezek, élvezettel olvasom őket(jó volna, ha mind előkerülne), de ezen rendszereket nem a művész bírtokolja, ill. szerezte be önszántából.
A végére még egy kérdés. Végül hány művészt sikerült "megfertőzni", és bevonzani a high-end világába.

A helyszínek megnézését és egy hosszabb beszélgetést ( a szokásokról, igényekről) követően a Penna választotta ki a megfelelő berendezését, és természetesen azt is figyelembe vette, hogy a cég szempontjából milyen eszközök marketingje aktuális.

A Ránki család és Szabadi Vilmos a kivitt eszközök nagy részét később megvette. Mindketten hetekkel a teszt lefutása után jöttek vissza, amikor már régen elhoztuk a cuccokat. Nem emlékszem hány ilyen cikk volt, lehetett vagy fél tucat, ahogy most felidézem a dolgokat.

Én ugyan nem vásároltam a jelzett folyóiratot, de a barátom igen, s egy "Kocsis Zoltánosra" is emlékszem, ahol talán Zu hangsugárzók voltak...

[kaef2]

Ez pedig a Dés László tapasztalatairól szóló cikk. Ha megtalálom a többit is, akkor azokat is felteszem, volt Szabadi Vilmos is például.

-----------

A „még olyanabb” hangzásélmény

Ismét útjára indul a Lánc-reakció cikksorozat. .......

Arról nem esett szó, hogy a rendszer kiválasztásában volt-e szerepe az adott művésznek, vagy számára is meglepetés volt, hogy mi érkezett?
A másik észrevételem, hogy nagyon tanulságos cikkek ezek, élvezettel olvasom őket(jó volna, ha mind előkerülne), de ezen rendszereket nem a művész bírtokolja, ill. szerezte be önszántából.
A végére még egy kérdés. Végül hány művészt sikerült "megfertőzni", és bevonzani a high-end világába.

A helyszínek megnézését és egy hosszabb beszélgetést ( a szokásokról, igényekről) követően a Penna választotta ki a megfelelő berendezését, és természetesen azt is figyelembe vette, hogy a cég szempontjából milyen eszközök marketingje aktuális.

A Ránki család és Szabadi Vilmos a kivitt eszközök nagy részét később megvette. Mindketten hetekkel a teszt lefutása után jöttek vissza, amikor már régen elhoztuk a cuccokat. Nem emlékszem hány ilyen cikk volt, lehetett vagy fél tucat, ahogy most felidézem a dolgokat.

[zoli73]

Ez pedig a Dés László tapasztalatairól szóló cikk. Ha megtalálom a többit is, akkor azokat is felteszem, volt Szabadi Vilmos is például.

-----------

A „még olyanabb” hangzásélmény

Ismét útjára indul a Lánc-reakció cikksorozat. A rövid tavaszi szünet után
– reméljük, úgy találják – újabb érdekes, elgondolkodtató szempontokat,
benyomásokat olvashatnak a High-End elvéről. Ez alkalommal Dés László
Kossuth-díjas szaxofonművész, zeneszerző vállalta, hogy behatóan
megismerkedik egy rendszerrel, melyet most is a Penna-Poor Kft.
munkatársai választottak ki, miután gondosan felmérték a művész
zenehallgatásra (is) használt szobájának paramétereit. S hogy hogyan
vizsgázott a lánc a három hét alatt, melyet beszélgetésünkig ebben a
bizonyos szobában töltött, s hogyan vizsgázott a High-End mint elv?
Kiderül e cikkből.

Bércesi Barbara

Dés László igen hasonló érzésekkel várta a rendszer érkezését otthonába,
mint sorozatunk legelső szereplői, a Klukon Edit–Ránki Dezső
művészházaspár. Vegyült némi rémület is a lehetőség kapcsán érzett
kíváncsiságába, hiszen az idő számára is drága kincs, rengeteg határidős
munka, fellépés, lemezfelvétel várja. De mivel rendkívül nyitott,
szemlélődő természetű művészember,

örömmel állt elébe,

hogy beüzemeljék nála az alább felsorolt elemekből álló láncot, míg saját
DVD-játszóját, erősítőjét és 5.1-es rendszerű, meggyfából készült
hangfalait a szoba sarkába tolták. „Amúgy teljesen elégedett vagyok a
saját készülékeimmel”, vallja meg, de megjegyzi, hogy a vendégrendszer
azoknál még magasabb színvonalat képvisel. Márpedig meglehetősen jó nevű
gyártóktól származnak saját berendezései.
Természetesen nem volt ismeretlen Dés László számára a High-End
hangzásélmény, korábban már egy, ugyancsak (a legfelso kategóriás) audiofil
berendezések forgalmazásával foglalkozó ismerőssel voltak hosszú
zenehallgató szeánszaik. Itt az analóg és digitális technika
szembeállítására hozott extrém példaként egészen a régi tölcséres, sőt
kurblis gramofon hangzásának értékeléséig eljutottak. Nos ekkor Dés László
már úgy érezte, az irrealitás vizeire eveztek… Hozzáteszi, zeneszerzőként
számítógépes zenei programokat, többféle digitális hangmoduláló eszközt,
samplert használ, de megfogadta, hogy nem esik néhány kollégája
csapdájába, akik mohón kutatják és szerzik be a hangtechnikai
újdonságokat. „Veszélyesnek tartom ezt a fajta végletességet, hiszen épp a
lényeg, a zene sikkad el az effajta hozzáállás során. Nem akarok
technokratává válni, mert úgy érzem, elveszíteném azt a fajta
érzékenységet, amely a zeneszerzéshez, mint állandó improvizáláshoz
szükséges. A legfontosabb az arányok megtartása, hogy ne váljon öncélúvá a
technikai eszközök használata.”
Az otthoni zenehallgatás során Dés László legalapvetőbb igénye, hogy az
általa használt rendszer

egyfajta globális élményt nyújtson

számára, s úgy érzi, ezt a vendéglánc (többször is) képes volt megadni.
Hangsúlyozza, nem minden lemez esetében. Persze tisztában van vele, hogy
mindent nem lehet elvárni a legmagasabb kategóriájú zenelejátszó
berendezéstől sem, hiszen „a lényeg azon a kis korongon van, s szinte
minden azon múlik, hogyan lett felvéve rá a zenei anyag. Ha ott baj van az
arányokkal, a hangszínekkel, a hangtér kialakításával, azon (nem hogy) nem
tud segíteni a berendezés, sőt még jobban kiemelheti, pregnánssá teheti ezeket a
hibákat. Tehát észnél kell lenni, és ezeket a fogyatékosságokat nem szabad
a rendszer számlájára írni”, húzza alá. Mivel ő rendkívül tapasztalt
zenehallgató, úgy érezi, szinte mindig képes azonosítani, ha a felvétel
tökéletlensége a ludas, ezért a vendégrendszeren csupa számára jól ismert
lemezt hallgatott, melyekről tudta, hogyan szólnak saját rendszerén.
Például Joni Mitchell Both Sides Now címu, Vince Mendoza által hangszerelt
albumát, amelynél rögtön felfedezett egy érdekességet. „Imádom Joni
Mitchell hangjának sajátos vastagságát, „szőrösségét”, s bár a zenekar
gyönyörűen szólt ezekből a hangfalakból, valahogy elnyomja az énekesnő
hangját. Itt hangszínben, dinamikában jobban belesimul Mitchell a
környezetébe, pedig tudom, hogy a saját rendszereimen – itthon is és a
vidéki házamban is – hallgatva a lemezt nem ez történik.”
Az egyik legnagyobb élménye egy, az ECM Records által megjelentetett
Kurtág-album volt, melyen a Keller Kvartett játszik. „Csodálatos a lemez
hangzása, a hangszínek, a zengetés, a terek, de maguk a művek is, nem
beszélve az interpretációról”, mondja Dés László, akiben, láthatóan,
élénken él ez a zenei élmény. „Halljuk még az előadók lélegzetét is,
amellyel a saját, belső tempójukat segítik. Annyira élethű a felvétel, s
ezt annyira támogatja a rendszer is, hogy a játékosok fiziológiai
működése, ahogy együtt élnek a zenével, az is „átjön”. Olyan,

mintha ott ülnék velük,

sőt ’még olyanabb’”, meséli. „Gyönyörűen szóltak a vonósok, és olyan
érzetet adtak a hangszórók, mintha nem is sztereóban, hanem surround
rendszeren hallgattam volna a kvartettet. Mélység, és térérzet, úgy
éreztem, benne vagyok a zenében!”
Kiemelte, hogy a vendég hangrendszer egyik határozott előnye, hogy tud
kifejezetten lágyan szólni, amit főképp az akusztikus hangszereken
előadott zenék esetében lehet érezni. Ennek a jellemzőnek egy másik
vetülete, hogy az általa megszokott berendezésekhez viszonyítva a
„jövevény” lánc legmagasabb frekvenciatartománya mintha szűkebb lenne,
mintha a magasak nem lennének annyira „kihegyezve” rajta. Jóllehet talán
ez is csalóka érzet, hiszen a mai, minket mindenhol körülvevő kommersz
felvételeknél és a silányabb minőségű hangeszközöknél előszeretettel
alkalmazzák a magasak és a mélyek túlzott kiemelését, ami idővel
alattomosan módosíthatja az ízlésünket. Mindenesetre az ő füle kívánt
volna még egy kicsivel többet hallani a legfelső frekvenciatartományból.
Dés László egyébként éppen elég nagy bajnak tartja, hogy mivel a fülünkkel
bármit meg lehet tenni (nem csukhatjuk be, mint a szemünket), ezt
rendszeresen ki is használják étteremben, üzletben, szinte bárhol. Pedig
ez nem nevezhető zenehallgatásnak, (legfeljebb akusztikai
környezetszennyezésnek) hiszen az valódi jelenlétet kíván az embertől – ő
maga legfeljebb egy órát tud koncentrált zenehallgatással tölteni.
Ha már kamarazenénél tartottunk, Dés László megemlíti, hogy Ralph Towner
és Jan Garbarek 1976-os Dis címu lemeze is ragyogóan szólt a rendszeren.
Ez a felvétel is megerősítette benyomását, hogy

legszebben az akusztikus hangszerek

hangját képes visszaadni a lánc. Az apparátusok tekintetében azonban nem
érzett számottevő különbséget a hangminőségben. Csodálatos élményként élte
meg a William Christie Les Arts Florissants nevu társulata által előadott
monumentális Rameau-opera, az Hippolyte et Aricie felvételének
újrahallgatását a High-End rendszeren. „Fantasztikusan plasztikusan szólt
ez a felvétel. Emelkedett hangulatba kerültem, s nemcsak a nagyívű
kompozíció miatt: a dús hangszerelésnek köszönhetően teljesen betöltötte a
szobát a hangzástér. Nagyon jó a felvétel és az előadás is a korabeli
hangszereken. Ez a zene tökéletesen állt a rendszernek.”
A napokon át tartó zenehallgatási folyamat betetőzéseként Dés László
betette a lejátszóba
Jeney Zoltán Halotti szertartás című liturgikus művének felvételét, mely a
2005. október 22-i bemutatón készült a Művészetek Palotájában. Óriási
zenei vállalkozás ez, mintegy kísérlet az európai zenekultúra
összefoglalására; a legkülönbözőbb korok formái szerepelnek benne a
gregoriántól a kortárszenéig. A legintimebb hangzású tételektől az
oratorikus felállásokig mindenféle apparátus megtalálható benne: szóló
ének, vegyeskar és nagyzenekar, melyet ütőegyüttes, zongora és cimbalom
egészít ki. „őrületes dinamikai váltások tarkítják akár egy tételen belül
is. Ha az ember arra kíváncsi, mit tud egy effajta High-End rendszer,
ahhoz ez a mű igen sok tanulsággal tud szolgálni. És nem utolsó szempont,
hogy különösen jól van felvéve, ami nem kis dolog egy koncert esetében!
Arra jutottam, hogy minden tekintetben, függetlenül a dinamikától, a
hangszerek számától és hangszínétől, lebilincselő zenei élményt nyújt ez a
rendszer”, összegzi véleményét.
Egy kérdés erejéig még

a rendszer kezelhetőségére

is kitértünk, s mindent egybevéve Dés László ezzel is maximálisan meg volt
elégedve. A High-Endnél megszokott módon a lehető legkevesebb gomb és
kapcsoló található a lánc egyes elemein. Ennél az egyedileg összeállított
rendszernél két extra mozzanat adódik. Az egyik, hogy az erősítő és a D/A átalakitó
akkumulátorról üzemel, amely időközönként természetesen töltést
igényel, ám ez egy éjszaka alatt elvégezhető. Nagy előny, hogy (igy) a
rendszer működés közben nincs közvetlen kapcsolatban a hálózattal, és igy mentes a hálózaton keresztül érkező zavaroktól. (ami
által jelentősen csökken a zajszint.) A másik különlegesség az a
demagnetizáló készülék (képünkön), amely a CD-korong festékében lévő fémszemcsék mágneses viselkedését bemágnesezodését
átmenetileg megváltoztatja, így a lemezek olvasása kevésbé veszi igénybe a lejátszók hibajavító elektronikáját, az olvasó fej vezérlését, tápegységét, aminek következtében javul a reprodukált hang minősége. (esetleges adatolvasási hibák jelentosen
csökkenthetok). Elég a lemez mindkét oldalát pár másodpercre a készülékbe
helyezni, az eredmény pedig – bármennyire is bűvészmutatványnak tűnik a
dolog – Dés László szerint is valóban hallható!

(Egy nappal a beszélgetésünk után Dés László ismét felhívott, hogy
elújságolja, megvásárolta a Paul Motian, Joe Lovano, Bill Frisell és
Charlie Haden nevével fémjelzett On Broadway Vol. 1 címu CD-t, mert nagy
rajongója az előadóknak, s kíváncsi volt, milyen érzés lesz egy olyan
albumot meghallgatni a High-End rendszeren, amelynek hangzásáról korábban
nem szerezhetett benyomásokat saját berendezésén. Csak szuperlatívuszokban
szólt róla, kiemelve a szaxofon különlegesen meleg tónusát, amelynél még a
nád hangját is hallani lehet. „Ez a zene maga a jazz.”)


A Dés Lászlónál összeállított rendszer elemei:

• Altmann Attraction D/A konverter
• Altmann BYOB erősítő
• Parasound D200 univerzális CD/DVD/SACD lejátszó
• Zu Druid MK IV hangfal
• Zu Gede összekötő és Zu Libtec hangfalkábel
• Acrolink 7N-DA6100 digitális összekötő kábel
• Oyaide Tunami hálózati kábel
• Mana asztal
• Shakti Stone és On-Line
• Exxide 50 Ah spirálcellás autó akku, az Altmannok táplálásához
• Acoustic Revive RD-3 demagnetizáló

Arról nem esett szó, hogy a rendszer kiválasztásában volt-e szerepe az adott művésznek, vagy számára is meglepetés volt, hogy mi érkezett?
A másik észrevételem, hogy nagyon tanulságos cikkek ezek, élvezettel olvasom őket(jó volna, ha mind előkerülne), de ezen rendszereket nem a művész bírtokolja, ill. szerezte be önszántából.
A végére még egy kérdés. Végül hány művészt sikerült "megfertőzni", és bevonzani a high-end világába.

[kaef2]

Betettem a Stúdiólátogatások topkiba is, de hátha itt is lesz akit érdekel:


My Reel Club következő felvételi nap:

December 7-én.

Dob, bőgő, zongora, vibrafon. Jazz quartet. Cool.
Életreszóló élmény lesz a részvétel, egészen biztos vagyok benne és remélem a felvétel képes lesz majd ezt az élményt felidézni. További részletek hamarosan.

[kaef2]

Ja, nekem van pár ilyen Gramofon magazinom amiben még megvannak ezek az interjúk. Kár, hogy a kezdeményezés nem tartott tovább. Nagyon jók amúgy a Gramofonban még Ujházy László cikkei is többek között.

Esetleg ha be tudnád szkennelni, ami csak megvan, nagyon hálás lennék. Nekem sajnos nincs meg, amiket betettem szövegek is az archivumomban meglévő piszkozatokból vannak, picit eltérhetnek egy-két szóban a váglegestől.
Sok szempontból is nagyon tanulságos események, véelmények voltak. Nagyon nehéz volt megszervezni őket, igen sok egyeztetés és munka volt mögötte.