Általában a hifiről

[fülelek]

A zeneiség fogalmat eredetileg a nyelvtanban használják, nem tudom, hogyan került át a hifibe, valószínűleg hasonlóan, mint a bakelit

[hollohazi]

No, megint tanultam egy hifis szót/fogalmat: “Aura”.
A múltkor egy német leírásban is leltem egy számomra korábban ismeretlen hifis fogalmat: Spielfreude. Készülék megszólalását ill. hangját jellemző fogalom, kb ilyen mondatkörnyezetben: “Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht”. Megköszönném, ha valaki lefordítaná nekem magyarra egy szóban ezt a fogalmat (de nem tükörfordításban ám, mert én is beszélek mémetül, azt, hogy “játéköröm”, én is össze tudom hozni )

Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht

Ezt magyarban nem úgy mondanánk Ezekkel a modifikációkkal elsősorban a zeneiség javult hallhatóan

Hát én meglepődnék, ha ezt jelentené, de lehet. Kéne látni a tágabb kontextus, de nem lehet, hogy ez nem inkább valami olyasmire utal, hogy az ilyen-olyan változtatgatások a 'játszadozás' (kütyüzés, hifizés, állítgatás ,ilyesmi) örömével járnak?

Én annak fordítanám, hogy ez a modifikáció a zenei örömre, a zeneiségre hat, vagyis az adott hangrendszer azon képességére, hogy milyen mértékű az érzelmi, indulati "töltöttsége", a befogadó személyében mennyire könnyen váltja ki ezeket az érzéseket. Talán egy jó példa:https://www.youtube.com/watch?v=GXHwxcpn24k

[Klaca]

No, megint tanultam egy hifis szót/fogalmat: “Aura”.
A múltkor egy német leírásban is leltem egy számomra korábban ismeretlen hifis fogalmat: Spielfreude. Készülék megszólalását ill. hangját jellemző fogalom, kb ilyen mondatkörnyezetben: “Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht”. Megköszönném, ha valaki lefordítaná nekem magyarra egy szóban ezt a fogalmat (de nem tükörfordításban ám, mert én is beszélek mémetül, azt, hogy “játéköröm”, én is össze tudom hozni )

Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht

Ezt magyarban nem úgy mondanánk Ezekkel a modifikációkkal elsősorban a zeneiség javult hallhatóan

Hát én meglepődnék, ha ezt jelentené, de lehet. Kéne látni a tágabb kontextus, de nem lehet, hogy ez nem inkább valami olyasmire utal, hogy az ilyen-olyan változtatgatások a 'játszadozás' (kütyüzés, hifizés, állítgatás ,ilyesmi) örömével járnak?

[Luxor Audio]

Én értem, amiket írsz, sőt. azt hiszem, én vagyok itt az első számú pszicho-ra-rákenő, hogy kétszer nem halljuk ugyanolyannak még a saját ismert lemezünket sem, de le ne szedjük már a felelősséget a hangmérnökök válláról. És nem, nem mindegy, hogy milyen láncon hallgatjuk, a saját rezonanciapontunkhoz közel állót érdemes keresni. És igen, ha nem tetszik a hang, az egyik módszer, hogy cserélgetni kell. Nem ezt csináltuk évtizedekig?

Attól persze igaz, hogy vannak krumpli rendszerek, ahol bele tudunk feledkezni, de én nem tudok beállni a sokol-rádión-is-tudok-zenét-hallgatni klubba - tisztelem őket amúgy, ismerek ilyen embert nem egyet.

Különféle üzemmódjaink léteznek. Mikor még rendszeresen szerveztem és vettem részt HiFi teszteken (kb 20 éven át), rá volt állva a fülem a hangok elemzésére. Akkoriban ritkábban hallgattam lazán zenét, inkább elemeztem, véleményeztem, amit szintén lehet élvezni, de szerintem kevés köze volt a zenéhez, sokkal inkább hangeseményekről szólt. Ha akarom, most is hallom a hibákat, de nem állnak a zene és én közém. Blődséget persze nem akarok állítani, van az a torzítási szint, amin már nem tudok felülemelkedni, tehát természetesen számít a felvétel és a lejátszó rendszer minősége, de ha ezek elérnek egy "elfogadható" szintet, onnan kezdve leginkább rajtam múlik, mennyire vagyok képes élvezni a produkciót. Ezt az elfogadható szintet persze manapság nem is olyan egyszerű elérni a rengeteg gagyi készülék között tapogatva, de azt sem gondolnám, hogy több évtizedes kutatómunka kell a célba érkezéshez.

[bitrograde]

Én a zenei nirvánába szoktam eljutni a hifi csimborasszóján.

[chord]

A házikoncerteken, ezekben a 'szalonokban', nagyon jól megfigyelhető, hogy ez mennyire sérülékeny dolog. Igen, az is játszik, hogy a csembalista hölgy éppen hogy van a nőiségével, vagy, hogy kint a hó esik, vagy zivatar előtt vagyunk-e. A hallgató tér szakrális tartalmai. Hogy a közönség milyenfajta emberekből áll.

Biztos, hogy ez a jelenség a hangfelvételek minőségén múlik? Van-e neked olyan lemezed, amit lejátszva minden esetben megtapasztalod az aurát és van-e olyan, aminél pedig soha?

A dolog bonyolult. Igen, szerintem biztos, hogy a hangfelvétel minőségén múlik egy jó része a dolognak. És persze, hogy van ilyen lemez. Szerencsére elég sok. Meg olyan is, ami tetszik ugyan, de ez az 'aura', ez nincs, vagy nagyon kicsi. Azokból is van jó sok.
Hallgasd már meg azt a KML Satie lemezt, aztán meg az említett 2 percet.
Az sincs kizárva, hogy nem hallod, amire gondolok. Sőt, szinte normális lenne... Óriási eltérések lehetnek az ízlések meg a lehallgató láncok között.

Én értem, amiket írsz, sőt. azt hiszem, én vagyok itt az első számú pszicho-ra-rákenő, hogy kétszer nem halljuk ugyanolyannak még a saját ismert lemezünket sem, de le ne szedjük már a felelősséget a hangmérnökök válláról.
És nem, nem mindegy, hogy milyen láncon hallgatjuk, a saját rezonanciapontunkhoz közel állót érdemes keresni.
És igen, ha nem tetszik a hang, az egyik módszer, hogy cserélgetni kell. Nem ezt csináltuk évtizedekig?

Attól persze igaz, hogy vannak krumpli rendszerek, ahol bele tudunk feledkezni, de én nem tudok beállni a sokol-rádión-is-tudok-zenét-hallgatni klubba - tisztelem őket amúgy, ismerek ilyen embert nem egyet.

[Aszpirin]

No, megint tanultam egy hifis szót/fogalmat: “Aura”.
A múltkor egy német leírásban is leltem egy számomra korábban ismeretlen hifis fogalmat: Spielfreude. Készülék megszólalását ill. hangját jellemző fogalom, kb ilyen mondatkörnyezetben: “Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht”. Megköszönném, ha valaki lefordítaná nekem magyarra egy szóban ezt a fogalmat (de nem tükörfordításban ám, mert én is beszélek mémetül, azt, hogy “játéköröm”, én is össze tudom hozni )

Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht

Ezt magyarban nem úgy mondanánk Ezekkel a modifikációkkal elsősorban a zeneiség javult hallhatóan

"zeneiség" - ez tökéletes, köszi!

(olvasva az AVX-et, sokszor feltűnik sajnos, hogy még a tizenakárhány-éves hangszeres zenélés ellenére is /amiben sajnos soha nem voltam eléggé tehetséges/ mennyire gyenge a szókincsem, amikor egy hangot kell jellemezni abszolút (nem összehasonlító) szavakkal, módon. Gyakran úgy érzem magam, ha rákérdeznek, mint amikor egy bor ízére kérdeznek rá, annak jellemzésére ugyanúgy nincs képzettségem, persze az alapokat - testes, könnyed, gyümölcsös, stb - én is tudom, de amikor egy képzett sommelier-t hallok... hát a múltkor megtudtam, hogy a kóstolt bor ízén az erdei gyümölcsök és a kakaó keveredése fedezhető fel leginkább - és tényleg! de erre magamtól soha nem jöttem volna rá. Na ez van a hanggal is. Persze dinamika, mélyek, közepek, magasak, színpadkép szélessége-mélysége stb megvan, de amikor már ilyen fogalmakhoz érünk, hogy "részletezettség" meg "levegősség" stb. - nos akkor nem vagyok benne biztos, hogy ugyanazt értem, mint a többiek. És akkor most itt az "aura" meg a "zeneiség". Van (lenne) mit tanulnom a tapasztaltabbaktól.

Más. Említettétek itt többen is ezt a "lebegés" érzést, vagy valaki még "megszűnik a gravitáció"-nak is jellemezte.
Én ilyent mindig adott zenével kacsolatban érzek, és az az érdekes, hogy ha egy adott zene hallgatásakor ezt érzem, akkor majdnem mindegy, hogy min hallgatom azt a zenét - még a sokat szidott bluetooth-os fülesekkel is tudok "lebegni" (azokat szinte mindig repülős utak alatt használom - oké, a megjegyzés igaz, de viccnek szántam, valóban tudnak bizonyos zenék BT-n hallgatva is "lebegtetni"). Ez nagyon gáz akkor? Mert a hangszínbeli/hangminőségbeli különbséget persze egyértelműen hallom, bizonyos zenéktől mégis "lebegek". Ez lenne az "aura"? Vagy ez valami teljesen más?

[Luxor Audio]

A házikoncerteken, ezekben a 'szalonokban', nagyon jól megfigyelhető, hogy ez mennyire sérülékeny dolog. Igen, az is játszik, hogy a csembalista hölgy éppen hogy van a nőiségével, vagy, hogy kint a hó esik, vagy zivatar előtt vagyunk-e. A hallgató tér szakrális tartalmai. Hogy a közönség milyenfajta emberekből áll.

Biztos, hogy ez a jelenség a hangfelvételek minőségén múlik? Van-e neked olyan lemezed, amit lejátszva minden esetben megtapasztalod az aurát és van-e olyan, aminél pedig soha?

Lehetséges, hogy nem ugyanarról az érzésről beszélünk, de néha alólam is eltűnik a padló zenehallgatás közben és magába szippant a muzsika. Ha ez egyetlen alkalommal is megtörténik, akkor kijelenthetjük, hogy a lejátszó rendszer alkalmas az előidézésére. Hogy nem minden esetben történik meg, szerintem leginkább rajtam, az én hangulatomon, hozzáállásomon, előítéleteimen múlik. Ebben kis szerep jut a készülékeknek, hangfelvételnek. Régebben persze én is abban hittem, hogy kütyük cserélgetésével eljuthatok valami olyan műszaki közegbe, amitől garantált lesz az otthoni zenei orgazmus. De amikor néha egészen gagyi technikai környezetben is nagy élményeket szereztem, beláttam, hogy az élmény nem a készülékeken múlik, én vagyok a legbizonytalanabb pont a lejátszási folyamatban. Magamat fejleszteni, képezni pedig sokkal olcsóbb és élvezetesebb, mint készülékeket csereberélni, hangfelvételeket szapulni, hangmérnököket felelőssé tenni.

[cables]

No, megint tanultam egy hifis szót/fogalmat: “Aura”.
A múltkor egy német leírásban is leltem egy számomra korábban ismeretlen hifis fogalmat: Spielfreude. Készülék megszólalását ill. hangját jellemző fogalom, kb ilyen mondatkörnyezetben: “Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht”. Megköszönném, ha valaki lefordítaná nekem magyarra egy szóban ezt a fogalmat (de nem tükörfordításban ám, mert én is beszélek mémetül, azt, hogy “játéköröm”, én is össze tudom hozni )

Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht

Ezt magyarban nem úgy mondanánk Ezekkel a modifikációkkal elsősorban a zeneiség javult hallhatóan

[chord]

No, megint tanultam egy hifis szót/fogalmat: “Aura”.

Szép nyelvünk itt eléggé vergődik.
Azért aura, mert nem nagyon van más szó arra a titkos kiterjedésre, amely kissé kínosan magyarázható technikailag.
Valamiféle egybefüggő hangtér, amely alatt, mint valami finom búra alatt történnek a dolgok, de egyben, egy időben, nincs az a szájhúzós 'összerakott' feeling. Egység jön létre. Szinergia, ha úgy tetszik.

A házikoncerteken, ezekben a 'szalonokban', nagyon jól megfigyelhető, hogy ez mennyire sérülékeny dolog. Igen, az is játszik, hogy a csembalista hölgy éppen hogy van a nőiségével, vagy, hogy kint a hó esik, vagy zivatar előtt vagyunk-e.
A hallgató tér szakrális tartalmai.
Hogy a közönség milyenfajta emberekből áll.

Mielőtt valaki belekötne ezekbe, hogy micsoda metaizé már megint, mert néhányat kapásból tudok, aki már elevenemértegyet, még pár dolog.

Ez a régi korokban természetes volt; az, hogy egy szál zongorista kiáll a MÜPA-ba 1700 ember elé, az viszont nem az.
A misztikus ködnek némileg ellentmond az, hogy adott rendszerekkel és adott felvételekkel ez a fenti dolog átjön, ha persze megvolt.
Ha nem, akkor kicsit szépíthet a láncunk, mert oda tud varázsolni nem létező dolgokat, de a hiány meglesz.
A hifisták egy része bizonyosan erre az 'aurára' gyúr, pl. én is. Más meg másra. Pl. a jó basszusra. Meg a térre.


És igen, ez veszélyes dolog ám, kiállni egy saját-felvett Goldberg-variációkkal olyanok elé, akik a világ legjobb lemezeit hallgatják.
De az élet veszélyes eleve, nem?

[La_Valse]

Evvel nem értek egyet.
A zenei aurához elsősorban jó előadás és persze jó zene kell, persze nem árt, ha a felvétel és lejátszás körülményei is jók, de a befogadóképesség megléte vagy hiánya a legfontosabb.

Ha a jó előadáson kiváló előadót, előadókat is értesz, a dolog rendben van. Az unokahúgom
kiskorában auralátó volt. De mindig csak élőlényeket emlegetett ezzel kapcsolatban. Később
kinőtte eme képességét. Szóval azt akarom mondani, kisugárzása esetünkben csak a zenésznek
van, lehet. Ennek közvetítése elég komplex feladat. Lehet, egyszer lesz aura átviteli görbe is.

[zenta]

A stúdiófelvételhez:
Ott voltam. Köszönet mindenkinek, aki ezt lehetővé tette.
Hogy miért nem sorjáznak a reakciók? A kétperces kóstolórészlet kevés ehhez. Nagyon kíváncsi vagyok a teljes “nyers” felvételre és legalább annyira a végeredményre, a CD-re. Akkor majd többet lehet/érdemes mondani.
A két percről csak annyit, hogy a hang szerintem rendben van.
Amiről most beszélni lehet (vagy legalább is én erről tudok) az az előadás, ami nem csak az élőhang és felvett hang összehasonlíthatósága miatt volt érdekes számomra, hanem a zene miatt. Az utóbbi két évben a mostanin kívül öt alkalommal volt módomban élőben hallani a Goldberg variációkat, ebből három zongora volt. Igen, a mostanában sokat emlegetett “varázslatról” van szó. Nekem ezen a szombat estén ez elmaradt. Nem elemezném az előadást, mondjuk úgy, hogy a közvetítő és befogadó között nem szövődtek össze a szálak. Aztán másnap végighallgattam két különböző zongorás felvételt (persze nem találomra), és mindkettőnél megszűnt a gravitáció... Bár a felvételek “zongorahangjára” is kíváncsi voltam, erről pillanatok alatt megfeledkeztem.

Más, de a témánál maradva (élő előadás - felvétel):
Tavaly márciusban kétzongorás koncertet adott a Zeneakadémián két kiváló jazz zenész: Vijay Iyer és Craig Taborn. A koncertről CD-t adott ki az ECM. A “tanulság” nekem itt sem az élő és felvett hang hasonlítgatása, hanem az a komplexitás, amit a zene jelent egyik és másik esetben (aminek egyik összevője kétségtelen a “hangszerhang”). A koncert fél házzal ment, talán ez is az oka, talán az is, hogy a zenészek sem melegedtek még be és talán az is, hogy lélekben még én sem érkeztem meg, de nehezen indult a dolog. Aztán egyszer csak, észrevétlenül megjött varázslat, remek koncert volt. A felvétel is remek lett, de más, semmiképp sem szolgai reprodukció. Amikor hallgatom, nem a koncertre gondolok, hanem az pillanatnyi élmény ragad el, amit ott, akkor a szobámban születik meg. És itt akár visszacsatolhatunk a HIFI-hez is, hiszen kell, hogy esendő technikai rendszerünk képes legyen bármi módon a zene csodáját/auráját közvetíteni, ‘uram bocsá’, akár rásegíteni.
Jó zenehallgatást mindnyájatoknak!

[zoli73]

No, megint tanultam egy hifis szót/fogalmat: “Aura”.
A múltkor egy német leírásban is leltem egy számomra korábban ismeretlen hifis fogalmat: Spielfreude. Készülék megszólalását ill. hangját jellemző fogalom, kb ilyen mondatkörnyezetben: “Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht”. Megköszönném, ha valaki lefordítaná nekem magyarra egy szóban ezt a fogalmat (de nem tükörfordításban ám, mert én is beszélek mémetül, azt, hogy “játéköröm”, én is össze tudom hozni )

Ezt már én is hallottam, akarom mondani olvasta. Én úgy értelmezném, hogy örömzenélés.

[Aszpirin]

No, megint tanultam egy hifis szót/fogalmat: “Aura”.
A múltkor egy német leírásban is leltem egy számomra korábban ismeretlen hifis fogalmat: Spielfreude. Készülék megszólalását ill. hangját jellemző fogalom, kb ilyen mondatkörnyezetben: “Vorallem Spielfreude wird durch diese Modifikation erhöht”. Megköszönném, ha valaki lefordítaná nekem magyarra egy szóban ezt a fogalmat (de nem tükörfordításban ám, mert én is beszélek mémetül, azt, hogy “játéköröm”, én is össze tudom hozni )

[chord]

Sok jó élő felvétel van, mielőtt még valaki elkeseredne.
Aurával, meg mindenféle varázslattal, amelyeket én pl. nagyon szeretek, meg a lánc is, amivel hallgatom.

Aztán az, hogy ez technikailag hogy kerül oda, ezt én nem tudom. Ha egy potméter tekerés csak, az sem zavar, ha pedig valami ködös-misztikus cucc, amit a hangmérdökdinasztia-dédapa elsuttog az unokájának Cardonában vagy a KML stúdiójában vagy a Hungarotonnál, vagy akárhol, az még élvezetesebb...

[tunerman]

Helyszini élő felvételnél a mikrofonok még azt megmutatják amit nem akartak felvenni ( belső és külső zajok:)
Ami pedig az "Aura" kifejezés alatt értendő - a helyszínen a levegő mozgását a hallgatók egyfajta jelenlétérzésként élik meg, ezt csak a legjobb élő felvételek tudták eddig is rögzíteni...
TJ.

[fülelek]

Evvel nem értek egyet.
A zenei aurához elsősorban jó előadás és persze jó zene kell, persze nem árt, ha a felvétel és lejátszás körülményei is jók, de a befogadóképesség megléte vagy hiánya a legfontosabb.

[cables]

.................Ami viszont mellbevágó volt, hogy az odaát pár perce érzékelt "aura" teljesen hiányzik.

Ez fontos. 'Aura'.
Legalábbis az itteni társaság egy részének fontos, bár, van, aki a létezését is megkérdőjelezi....

... És megfelelő utómunkával odavarázsolható, csak az "itteni társaság" egy része ezt megkérdőjelezi. (mert nem ért hozzá! )

Aligha. Az Aura attól volt, hogy ott a studióban egy nagytestű csodálatos hangszer rezgette a levegőt. Bármilyen későbbi visszahallgatásnál pedig két hangszóró. Ez nagyon nem ugyanaz. Az élő zongora hang betölti a szobát a mikrofonokkal felvett hangot pedig valamilyen térbeli karakterisztikával lesugározza két hangszóró. Abból sohasem lesz Aura.

[Shinagawa]

.................Ami viszont mellbevágó volt, hogy az odaát pár perce érzékelt "aura" teljesen hiányzik.

Ez fontos. 'Aura'.
Legalábbis az itteni társaság egy részének fontos, bár, van, aki a létezését is megkérdőjelezi....

... És megfelelő utómunkával odavarázsolható, csak az "itteni társaság" egy része ezt megkérdőjelezi. (mert nem ért hozzá! )

[chord]

.................Ami viszont mellbevágó volt, hogy az odaát pár perce érzékelt "aura" teljesen hiányzik. Nehéz megmagyarázni, de olyan lett a zene mint egy gombostűre tűzött lepke. De tény, hogy csak pár percig hallgattuk. Aztán még egy rövid részletet hallgattunk az analóg szalagos felvételből is. Nekem ott ismét egyértelművé vált a digitális hangrögzítés előnye: a zaj teljes hiánya mellett a szalaghoz képest sokkal tisztább is volt a hangja, jobban emlékeztetett az igazi zongorára. Az aura meg a szalagról is hiányzott.

Ez fontos. 'Aura'.
Legalábbis az itteni társaság egy részének fontos, bár, van, aki a létezését is megkérdőjelezi....

[rukh]

Egy érdekes cikk:

https://www.origo.hu/kultura/20190909-3 ... =hirkereso

[Aszpirin]

A rendszer az aláírásomban lévő volt, és mostanában visszatértem - kényelmi okokból - a JRiver 25 + Fidelizer 8.4 kombinációjához Win10 Pro alatt. Aztán egy kis beállítás (Wasapiról KS-re a kimenetet), és megjött a viszonylagos teltsége is a hangnak.

Nálam Mac van és Audirvana. Utóbbi Direct mode-ban és Integer Mode-ban, minden plugin kikapcsolva, upsampling kikapcsolva. Ez nagyjából (tudtommal) annyit jelent, hogy ő maga semmit nem csinál egy 24bit /192 kHz-es PCM mintáival, és azt is biztosítja, hogy az oprendszer se akarjon belenyúlni, így bitre ugyanazt a PCM-et küldi ki USB-n, ami itt a WAV-ban található. A többit a DAC dönti el, a gép ilyen szempontból "átlátszó". Persze lehet még néhány hatás, ami a hangot befolyásolja, de legalább a bitekhez nem nyúl...

[Robici]

Meglepő, amit írsz, azért én "teltházasnak" éreztem az eseményt, és jónéhány AVX-es arcot is láttam ott.

Szerintem nem ártott volna egy kis kitűző, mert nekem fogalmam se volt hogy a sok ismeretlen emberből ki honnan van, kérdezősködni meg nem akartam... :-)
Egyébként jó összefoglalás, szinte mindenben egyetértek veled!

ott is említettem, talán robicinak, hogy ez a vizuális élmény számomra majdnem olyan meghatározó volt, mint a hangélmény maga)

Aha, akkor veled beszéltem. :-) Igen, még mondtad is, hogy érdemes oda ülni hogy a kezét is látni lehessen, de én maradtam az első félidőben bevált pozíciómnál.

Na akkor bár én már írtam a másik topikba róla, de talán írok még egy picit bővebben.
A helyszínen a felvétel előtt viszonylag sok információ elhangzott a felvételről, a helyszínről, a különleges hangszerről, ezeket nem fogom részletesen mind elsorolni. Illetve természetesen lehetett külön beszélgetni Borbély Lászlóval is. Mint látható a felvétel egy viszonylag csillapított kisebb teremben volt. Az egész stúdió amúgy tényleg úgy nézett ki mint a filmeken: külön keverőszoba, hatalmas üvegablakkal ahol átlátni a művészekre, stb. A felvétel után is lehetett a művésszel beszélgetni, nekem ez a lehetőség volt az este egyik legnagyobb értéke (nyilván az előadás után).

A felvételnél a szokásos helyen, a 15. variáció után volt egy hosszabb szünet, amikor (a nagyon fülledt levegő miatt) többen átmentek a keverőszobába, én maradtam a zongora mellett, mert az első félidő nagyon tetszett és mondván ha már egyszer ott vagyok akkor élőben hallgatom. Egyébként valóban szinte karnyújtásnyira lehetett a zongorától ülni. Felvétel közben mindkét félidőnél egyszer volt egy rövid technikai szünet míg a szalagot kicserélték.

A zongora nem zengő térben volt, de nekem élőben így is nagyon tetszett a produkció. Borbély László játékos, élénk, de az emberi oldalt megmutatva mégis valahogy időtlen előadást nyújtott. Nehéz ezt így megfogalmazni, egyáltalán nem volt korhű, (modern zongora ugyebár), inkább romantikus felfogású, de előhozva a transzcendens oldalát is. Tetszettek az improvizált díszítései is. Engem teljes mértékben meggyőzött. Ráadásul az egész hangulata olyan volt mintha csak visszakerültünk volna a régi időkbe, amikor az emberek összeültek egy kis házi zenélésre, ilyet hangversenyen tényleg nem érezni, ez az intimitás nekem nagyon tetszett. Egyébként szerencsére jó hosszú volt, minden ismétlést eljátszott, illetve ha úgy gondolta hogy nem sikerült valami akkor simán újrakezdte a variációt, bár ilyen csak 2-3 eset volt a teljes felvétel folyamán (ahogy Aszpirin írta), de ez is az emberközeli élményt erősítette. Nyilván nem voltak olyan szélsőséges dinamikai kilengések mint egy romantikus zongoradarabnál, nekem a zongora hangereje ott abban a helyzetben tökéletesen megfelelt. Otthon ennek csak a töredékével hallgatom, pedig nem hallgatom általában halkan.

Miután vége lett, belehallgattunk a nyers PCM felvételbe a keverőszobában. A zongora hangja egész jól átjött a bazi nagy Dynaudio stúdiómonitorokon, a súlyában, a jelenlétérzetben és talán egy pici fényességben éreztem hiányt az élőhöz képest. Ami viszont mellbevágó volt, hogy az odaát pár perce érzékelt "aura" teljesen hiányzik. Nehéz megmagyarázni, de olyan lett a zene mint egy gombostűre tűzött lepke. De tény, hogy csak pár percig hallgattuk. Aztán még egy rövid részletet hallgattunk az analóg szalagos felvételből is. Nekem ott ismét egyértelművé vált a digitális hangrögzítés előnye: a zaj teljes hiánya mellett a szalaghoz képest sokkal tisztább is volt a hangja, jobban emlékeztetett az igazi zongorára. Az aura meg a szalagról is hiányzott. (De szintén csak pár másodperc hallgatás alapján mondok véleményt!)
Szóval ismét teljesen egyértelmű, hogy az élő élményhez annyi minden járulékos dolog kapcsolódik ami a felvételen nincs még akkor sem ha hangilag egyébként jól visszaadja.

A letölthető mintáról mivel csak 2 perc, max a hangzást lehet véleményezni, nekem kissé dobozhangú, de egyébként telt és kellemes. Mint általában én itt sem hallok semmiféle különbséget a nagyfelbontású és a 44,1/16 bites között. (Egyébként számítógépről hallgattam felhallgatóval, a DSD-t pedig nem tudom lejátszani. Normál hifin biztos teljesen más az élmény, de az nekem most sajnos nem áll rendelkezésre.)

Kíváncsi leszek milyen lesz az utómunka után, de nekem ebből az jött le, hogy az utómunka igenis szükséges, különösen ha ilyen csillapított térben történik a felvétel. A mikrofon teljesen máshogy hall mint az emberi fül, ez egyértelműen kiderült most is és maximális tiszteletem a felvételt készítőknek akik megpróbálják az élő élményt a legjobb tudásuk szerint konzerválni. Nagyon nehéz dolguk van. Mindazonáltal én biztos, hogy megveszem CD-n is ha megjelenik, mert az élmény és az emlék miatt nekem különös kötődésem lesz a felvételhez és nyilván elfogult vagyok, hiszen ott lehettem a születésénél. És talán majd addigra már lesz zenehallgató szobám is, ahol remélem sikerül a felvételt hallgatva valamit visszaidézni annak a kivételes szombat estének az emlékéből.

[bitrograde]

• az én (alsó?)középkategóriás rendszeremen a nyers felvétel egy lehelletnyivel "fényesebben" és "vékonyabban" szól, mint amit a helyszínen, a zongorától kb másfél méterre (vagy közelebb) ülve hallottam. Ezt okozhatja a rendszerem, vagy esetleg az, hogy abban a pozícióban, a nyitott zongora fölött, a két stúdiómikrofon ezt tényleg így "hallotta" (esetleg mindkettő).
• utána természetesen több modern és régebbi Godberg-variációk zongoraváltozat-felvételt meghallgattam, és a számomra legérdekesebb, hogy van közöttük olyan, ami szerintem jobban megközelíti a helyszínen hallott zongorahangot, mint amit a kaef2 által küldött nyers mintákról hallok. Ezért várom a végleges változatot is, bár természetesen idővel a hangemlék halványul és változhat, még úgy is, hogy kb 90 percen át voltak a füleim kitéve neki
• az eredeti előadás a helyszínen hallott hangban nem voltam kifejezetten nagy és hirtelen dinamikai csúcsok, ezért erről az oldalról ne várjon senki a felvételen sem csodát (halkan megjegyzem: ez Bach, értitek, itt kevés a végletes pátosz)

Ez a "fényesebb"-"vékonyabb" érdekes kérdés, mert én ugyan nem voltam ott a felvételkor, de amikor a 2XDSD felvételt itthon egy fórumtárssal meghallgattuk, nekünk is hasonló benyomásaink támadtak. A rendszer az aláírásomban lévő volt, és mostanában visszatértem - kényelmi okokból - a JRiver 25 + Fidelizer 8.4 kombinációjához Win10 Pro alatt. Aztán egy kis beállítás (Wasapiról KS-re a kimenetet), és megjött a viszonylagos teltsége is a hangnak.
Nálam a kontrollfelvétel Angela Hewitt lemeze volt, ami nekem egyrészt "kilengései" miatt sokkal kevésbé tetszett, és 44.1/16-ról 2XDSD-be felskálázva (mindkét esetben teljes memóriába olvasás után történt a lejátszás) ráadásul még olyan, szinte döngőn vastagon szólt, hogy én feltétlenül a nyers felvételt preferáltam hozzá képest. A fórumtárs mindkét esetben az enyémmel ellenkező véleményen volt. C’est ça...

[Aszpirin]

A Facebooon volt szó róla az esemény csoportjában, telefonon számos emberrel beszéltem azóta is, akik meg szerették volna beszélni az élményeiket. Ahogy ezt már írtam errefelé is, más közzétételi helyekhez képest, az AVX-ről jelentkeztek és regisztráltak a legkevesebben és még közülük sem jött el mindenki, ilyen értelemben nem meglepő, hogy itt beszélnek róla a legkevesebbet.

Facebook-on sajnos nem vagyok fenn, és ez nem is fog változni, annak ellenére, hogy néha megnehezíti az életemet, mert ma már picike túlzás kell csak ahhoz a kijelentéshez, hogy aki nincs facebookon, az nem létezik.

Meglepő, amit írsz, azért én "teltházasnak" éreztem az eseményt, és jónéhány AVX-es arcot is láttam ott.

Az esemény egyik legfontosabb hifi-s célja az itt az AVX-en jelenlévők számára az volt, hogy megtapasztaljuk a stúdiót, a hangot, ami ott elhangzik, ezt valahogy "elraktározzuk" az emlékeinkben, és a megkapott nyers (majd pedig masterelt) felvételek hangját otthon össze tudjuk hasonlítani az emklékeinkben élő hanggal. Az esemény nekem - a művészeti értéke és a stúdiómunka egy részének megtapasztalása mellett - egyfajta "referencia-hangot" is jelent tehát ehhez a felvételhez, ami által meg tudom ítélni a felvett anyag és a rendfszerem viszonyát az itt sokszor elhangzó "természetes"-hez.

A 2 perces mintafelvétel alapján (amiből csak a 192kHz-est töltöttem le, nem lévén már natív DSD-lejátszásra képes DAC-om, és mivel a jelenlegi DAC-om maximum ennyit "tud") leírhatom, hogy eddig mit hallottam, de az nem biztos, hogy egészen O.K., mert korrekt verdikthez, meglehet, hogy rövid az a 2 perc - amit vagy 15-ször meghallgattam. Viszont eddig az eredmény kifejezetten érdekes:

• az én (alsó?)középkategóriás rendszeremen a nyers felvétel egy lehelletnyivel (de azt jól érzékelhetően) "fényesebben" és "vékonyabban" szól, mint amit a helyszínen, a zongorától kb másfél méterre (vagy közelebb) ülve hallottam. Ezt okozhatja a rendszerem, vagy esetleg az, hogy abban a pozícióban, a nyitott zongora fölött, a két stúdiómikrofon ezt tényleg így "hallotta" (esetleg mindkettő).
• utána természetesen több modern és régebbi Godberg-variációk zongoraváltozat-felvételt meghallgattam, és a számomra legérdekesebb, hogy van közöttük olyan, ami szerintem jobban megközelíti a helyszínen hallott zongorahangot, mint amit a kaef2 által küldött nyers mintákról hallok. Ezért várom a végleges változatot is, bár természetesen idővel a hangemlék halványul és változhat, még úgy is, hogy kb 90 percen át voltak a füleim kitéve neki
• az hogy a magas húrok hangja inkább jobbról, a mélyeké inkább balról jön, - bár ez nem annyira hangsúlyos - engem inkább zavar, mert a helyszínen természetesen egyáltalán nem így hallottam (én a zongorától jobbra, olyan pozícióban ültem az idő legnagyobb részében, ahol már épp hogy látszottak a művész kezei, és nagyon jól látszott az arca és a teljes testmozgása /ott is említettem, talán robicinak, hogy ez a vizuális élmény számomra majdnem olyan meghatározó volt, mint a hangélmény maga/)
• az eredeti előadás a helyszínen hallott hangban nem voltak kifejezetten nagy és hirtelen dinamikai csúcsok, ezért erről az oldalról ne várjon senki a felvételen sem csodát (halkan megjegyzem: ez Bach, értitek, itt kevés a végletes pátosz)

Végül én is nagyon kíváncsi lennék, hogy mások hogyan élték meg, és mit hallanak a mintákon ahhoz képest, amit a helyszínen hallottak.

Az előadásmódról is beszélhetnénk esetleg, mert már a helyszínen eltértek a vélemények (nekem alapvetően tetszett és nem tartottam csöppet sem unalmasnak az előadásmódot, de volt akinek nem annyira jött be, ő is leírhatná a véleményét). Stúdiófelvételről lévén szó, néha előfordult, hogy a művész nem érezte tökéletesnek a produkciót, és mondjuk egy tétel közepén megállt, és újrakezdte. Volt olyan tétel, amit kétszer is újrakezdett. Ezt én természetesnek éltem meg, és csöppet sem zavart.
Végül - lehet, hogy természetes, de talán mégis említésre méltó - Borbély László a teljes (majdnem másfél órás) művet a felvevőszobában fejből adta elő. Sehol egy kottadarab. Azért szerintem ez is figyelemreméltó teljesítmény (kíváncsi lennék, még hány hasonló hosszúságú teljes zenedarab van meg így a fejében /illetve a kezeiben/).